Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Kezdjuk ujra
Nekem nagyok hianyzik a topikunk, hianyoznak a topiktarsak, a baratsagok es beszelgetesek. De ahova a kedvenc topikom (Izrael) jutott, abban nincs kedvem reszt venni.
Kerlek benneteket hogy kezdjuk ujra, teremtsuk meg a regi meghitt, bensoseges hangulatot. Beszelgessunk politikarol, oromeinkrol, banatainkrol, gyermekekrol, unokakrol es mindenrol, ami foglalkoztat bennunket. Nem fontos hogy mindenben egyetertsunk (nem vagyunk egyformak) de a sertegeteseket, meg es beszolasokat lehetoleg mellozzuk. Mindenkit idevarok, aki nem bomlaszto szandekkal akar kozenk jonni. Remelem sikerul ujra egymasra talalnunk.
Akár folytathattam volna, de az előző napok sikertelenségeiből legalább annyit tanultam, hogy időben repítsem tovább, mielőtt végleg elszállna.
Lássuk, megengedi-e NLC őfelsége, hogy képet töltsek fel?
No ez már haladás. "A kép mérete túl nagy" - vagy valami ilyesmi. Ezt is megoldhatták volna...
Szervusztok, jó reggelt!
Itt vagyok és ma már izraeli életem 31. évébe léptem!
Remélem, hogy folytathatom az évek számolgatását. Itt, ebben a csodálatos országban, úgy, hogy szülőföldemet se feledjem. Tágabb látóköröm is maradjon töretlen...
Alsórákosi-Marika, köszönöm a képregényt, de még jobb lenne, ha mesélnél. Tanaria? Margaret?
: !
.
Alsórákosi-Marikának írtam, jó hosszan - elszállt!
Tanariának is akartam válaszolni, de most inkább feladom.
(Mégis: ugye, hogy csodálni kellene a türelmemet?)
Jó éjszakát!
A hozzászólás átment kétszer, a kép viszont egyszer sem.
Viszont haladásnak számít, hogy az előbbi megjelent, miután a tabletről, vagy a telefonról küldött próbálkozások a csillagok között keringenek. Talán, hiszen tanultuk, hogy semmi sem vész el, minden átalakul. De mivé?
Én élek. És ti?
Csak próbálkozom.
Csak próbálkozom.
Köszönöm szépen!
Szervusz Ibike!
Elolvastam, megnéztem, megható történet.
Ezen a héten leszel ház őrző?
Érezd jól magad és várom a fotó sorozatodat, mert biztos lesz mit megmutatni, a többi már az NLC-n múlik.
Kedves Tanaria!
Isten éltessen jó egészségben, boldogságban, szeretetben még nagyon sok évtizedig.
.
Szia!
Ne haragudj, nem tudom, mi volt, nem találta az oldalt. Már azt hittem, megszűnt.
Köszönöm szépen a köszöntéseket és mindent, a fb-n a gyönyörű virágokat!
Tényleg ezt akarjátok?
Jó, legyen.
Mielőtt útra kelnék, hadd mutassak meg valamit, amivel a világ sajtótermékei úgysem foglalkoznak, mert bizonyára nem elég érdekes. Videó is van hozzá! Én meghatódtam, hogy ennyire értékelik, így is van rendjén.
Szép napot!
Kimaradt egy szó: emlékezzünk Mercikére - enélkül értelmetlen lenne a mondat.
Szép napot, máris elrobogok!
Jó reggelt, ismét!
Csak elküldtem a nektek szánt, válogatott virágaimat, gondolom, már látod őket, sajnos az első csokor illatát - a fréziákét - oda kell gondolnod és ugye máris érzed?
Nem léphetek tovább, míg nem emlékezek meg a mi drága topiktársunkról, Karpamer-ről, Mercikére, aki mindannyiunkban mély, kitörölhetetlen nyomokat hagyott. Legyen könnyű neki a föld, nyugodjék békében. Neki ugyancsak ma lenne a születés- és névnapja is…
Ma körünkben üdvözölhetjük Alsórákosi-Marikát, akivel valamikor leszáll a gép a Ferihegyen, és nagyon remélem, hogy rövidesen beszámol újabb, izgalmas élményeiről. Isten hozott haza és közénk!
Szép hajnalt, így "hajnalban, hajnal előtt"!
Igazi jeles napra ébredtem, rengeteg tennivalóval, ezért kihasználom az álmatlanságot, és most írok.
Drága Tanaria, nagyon boldog születésnapot kívánok, egészséget, békességet, lazaságot, kevesebb gondot-bajt, sok türelmet, vidám napokat, szóval csak szépet és jót. Isten éltessen önmagadnak, szeretteidnek és egy kicsit nekünk is!
Szeretett Anyukádnak egészséget, elviselhető napokat, szép aranykort kívánok családunk nevében. Gratulálunk Neki, hogy mindig derűsen láttuk, és mindig mosollyal az arcán! Így érte el ezt a szép, kerek életkort. Szeretjük Őt! Isten éltesse jobb egészségben!
Sok-sok virágot képzeljetek a szavak mögé, Nektek küldöm!
Köszönöm a jókívánságaidat, de csak holnap este költözöm. Úgy gondoltad, hogy addig erre se nézel?
Érdekes, amit írsz, mert mindenki látja az oldalt, csak Te nem. Sajnálom.
Mindenkinek szép napot!
Ne haragudj rám, tényleg sok csipp-csupp intézni-rendezni valóm van, volt. Olvastalak, de éjszaka volt már...
Szeptember 12-ei köszöntések szerepelnek nálam utolsóként a fb oldalodon. Ma még nem néztem. Most rámentem, de továbbra sincs semmi új.
Jó utazást a fiataloknak, szép időt, neked vidám időtöltést kívánok a kis kedvenccel!
Már-mar végtelennek tűnik nekem ez a plasztikai műtét!!!!
Köszönöm, Margaret-Marika, látod ilyenkor mondom, hogy egysrófra jár az agyunk. Ma este megkezdődött a csillagászati ősz. Ady írta: "Párizsba tegnap beszökött az ősz". Nagyon szeretem ezt a versét. Most a Párizs helyett akár Haifát is mondhatnék.
Láttam egy filmet ma este, ami nagyon visszavitt az időben. Mintha rólunk szólt volna. Szomorú lettem tőle, de majd elmúlik. Aztán aggódom Tanaria miatt is, mert néha idegesítően el szokott tűnni. Szerintem el se olvasta amiket ma írtam, és még mindig nem értem miért nem látja az FB-s oldalamra feltett képeket.
Holnap-holnapután pedig nekem nem lesz időm, alkalmam a beszélgetésre.
Jó éjszakát!
Draga Ibikem.
Megertelek ,az en datummemoriam csaladomat neha zavarbahozza. Most mar kezdek akarattal felejteni.
En is kaptam egy szep babat nagymamamtol,mikor elhagytuk Jugoszlaviat.Hugocskam orokolte mikor en hagytam el Magyarorszagot.
Evekkel ezelott,olvastam a topikon amit most emlitettel Azota vagy kozel aemben.Mi is elhagytuk kis ocsemet Anyukam egesz eleten at.
Ejnye, Tanaria, biztosan nagyon sok a dolgod, mert tovább piszkálod a kíváncsiságomat!
Sikerült megnézned a képeket? Most feltettem egy újabb albumot (ahelyett, hogy a munkámat végezném, nahát!)
Na látod, Tanaria, ezért (is) ódzkodom én az FB-től. Most látom, hogy percekkel ezelőtt tetszikeltél egy nem is általam feltett képet, az lett volna az utolsó? Augusztus elejétől nem látsz változásokat az oldalamon? Pedig sok van. Valami itt nagyon nem stimmel, mert mások reagálnak, tehát nem az én oldalamon van a hiba? A fene érti ezt. Utálom!
Szinte-szinte válasz nélkül hagytam egyik kérdésedet. A legidősebb unokatestvérrel kerültünk új kapcsolatba, ő anyu öccsének a nagyobbik fia. Családjukban is megtörtént az, ami nálunk, hogy a nagyobbak és a legkisebb között nagy lett a korkülönbség. Ez a rokon 1940-ben született, és az ő legkisebb - tizenhárom évvel fiatalabb - testvére volt a 2011-ben elhunyt kisöcsém, aki természetben, gondolkodásban akár ikertestvérem is lehetett volna. Folytatni tudtuk egymás gondolatait, igazán egy húron pendültünk. Feleségével meg is látogattak itt, Izraelben, 2008-ban, felejthetetlen napokat töltöttünk együtt, egy bérelt autóval bejártuk gyakorlatilag az egész országot.
Szóval a "megtalált" unokatestvér szintén Magyarországon él, családjával. Rajta kívül még egy unokatestvérem van, akivel 1986 decemberében te is találkozhattál, ő "csak" három hónappal idősebb nálam, Nagyváradon él, és anyu húgának egyetlen fia. Ennyien maradtunk egy valamikori népes családból…
Névtelen album!
Előtte pedig egy gránátalmafa. Zs. barátnőm már mindkettőre reagált - Budapestről.
Mosolyoghatsz is, hiszen ha megváltoznék, az a véget jelentené.
Ma különösen sokat gondolok Rád, mert ismét jeles nap van! (A macska rúgná meg ezt az áldott, vagy átkozott (?) dátummemóriámat!)
Ma harminc éve hagytuk el végleg Csíkszeredát. Húúúúú, az aztán nehéz nap volt…
Már egy hónapja laktunk Nálatok, így onnan indult a népes kísérőmenet, voltunk vagy harmincan, akár egy kisebb kormánydelegáció! Az akkor már csak öttagú családunkból hárman indultunk, két gyermek (melyik kettő?) két nap múlva követett, Te kísérted őket Bukarestbe, éppen a 35. születésnapodon.
Milyen érdekes, az előbb jött be a szobámba a lányom, hogy bejelentse: a féltve őrzött kéményseprő-babája nemsokára harminc éves lesz! Azokban a napokban kapta búcsúajándékul az osztálytársaitól, hogy hozzon neki szerencsét! Bizony, hozott is, mert ha nem jövünk Izraelbe, ő is követte volna a testvérét, hiszen itt mentették meg az életét…