Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.

Ausztriai magyarok

krimhilde
Létrehozva: 2009. november 23. 15:50

Üdv. Ausztriai Magyarok!

Biztos van már néhány külföldi magyaroknak szóló topic itt, de – ahogy biztosan Ti is észrevettétek már – a régi fórumokba általában nem olyan könnyü becsatlakozni.

Rólam annyit, hogy év elején költöztem Felsö-Ausztriába, Welsbe. Szeretek itt élni, sikerült teljesen beilleszkednem, az egyetlen ami hiányzik, az néhány ismerös / barát.

Szóval úgy gondoltam, talán vannak mások is hozzám hasonló helyzetben, akik (Felsö-)Ausztriában élnek és ismeretségeket / barátokat keresnek, vagy akár csak beszélgetni, tapasztalatot cserélni szeretnének; esetleg kérdésük / problémájuk van. De akár jó programajánlatokat is megoszthatnánk egymással!

Remélem minél többen csatlakoztok és sikerül kialakitanunk egy jó kis társaságot itt!

  1. 2009. december 2. 14:3926.

    Szia Cicafalva!

     

    Köszönöm, nagyon jól esik egy kis erkölcsi támogatás!

     

    Sajnos az a helyzet, hogy most nem engedhetném meg magamnak az ilyenfokú öszinteséget. (elvileg jövö hét környékén kéne benyújtani a cégnek az AMS-nél a munkavállalásim meghosszabbitására való kérelmet, ezt pedig az illetö hölgy növére intézi)

    Ráadásul hiába van nekem igazam, és hiába egy idegbeteg liba a kolléganöm, sajnos a körülmények miatt nekem kell alkalmazkodnom hozzá. És amennyiben megromlana a légkör, biztos hogy engem tennének felelössé érte, illetve inkább tölem szabadulnának meg, minthogy kérdöre vonják a nöt. Hiába, neki bebetonozott helye van a cégnél, nekem meg nem és az idö most nem alkalmas a munkahelyváltásra.

    Úgyhogy úgy döntöttem, hogy "megengedem" neki hogy megbocsássa a fiatalos meggondolatlan hévemet és úgy néz ki hogy bejött a számitásom.

    Ezt a csatát most feladtam, de a jövöben jobban fogom tudni, hogy hogyan kerüljem ki az ilyen helyzeteket és ez hosszútávon nekem fog kedvezni. A tapasztalat ugyebár felbecsülhetetlen érték...

    Nehogy már én legyek a gonosz pi**a, aki szegény magára maradt szomorú sorsú (a férje évekkel ezelött elhagyta, most meg a nös pasija döntött úgy hogy nem hagyja el a feleségét miatta) nöt nem tiszteli. Na szóval nem csinálok belöle mártirt, nem adom meg neki ezt az örömet. (Viszont oroszlán jegyben születtem és ennek megfelelöen nem erösségem a behódolás az azt nem érdemlök elött...)

     

    Az ilyen kolléganök a rémálmom! Régen csupa pasival dolgoztam együtt, ott soha semmilyen probléma nem volt! Pedig volt olyan hogy az akkori fönökömnek pl nem tetszett valami, de azt is mindig kultúráltan megbeszéltünk és nagyon jó volt a viszony közöttünk.

     

    Egyébként az én párom is olyan, ha valaki nem úgy viselkedik velem ahogy kéne akkor máris ott terem és a jó Isten irgalmazzon az illetönek... De az utcán is pl. ha jön valami feltünöen rossz arcú részeg alak velünk szemben, akkor azzonnal arra az oldalamra áll ahol az illetö elmegy mellettünk. Csak úgy a biztonság kedvéért...

     

    Ez az irigység tényleg sajnos jellemzö tulajdonsága a magyar embernek.

     

    Ahogy már emlitettem, Burgenlandban jártam középiskolába. Egyszer úgy adódott, hogy orvoshoz kellett mennem Magyarországon és ugye orvosi igazolásra volt szükségem az iskola részére. Mivel a rendelöben ki volt irva egy papirra, hogy igazolást csak ellenörzöbe irnak be, ilyen Ausztriában pedig nincs, mondtam a doktornönek hogy mi a helyzet és hogy tudna-e nekem külön papirra igazolást adni. Adott is, de közben az asszisztensnövel hangosan megtárgyalták, hogy a sok gazdag ember külföldre küldi a hülyegyerekét tanulni, hogy itthon ne bukjanak meg. Na bravó, egy intelligens felnött nö jól megmondta a magáét egy 15 éves kiscsajnak... Hozzáteszem, hogy az iskolába a kiemelkedöen jó felvételi eredményem alapján választottak ki (összesen 3 magyart vettek fel évente ilyen módon), anyám a kórházban volt adminisztrátor, apám meg közlekedési rendör volt. Szóval nagyon gazdagok voltunk, mondhatom...

     

    Egyébként itt sokan tényleg fel sem fogják milyen jól dolguk van. Lehet, hogy ezért van ennyi jól müködö "vegyes" kapcsolat?? Mert mi még tudjuk értékelni azt, ami igazán számit??

     

    Az én párom is átélte amit a Tiéd! Az exe addig nyavajgott, mig a ház felét a nevére nem iratta, fél évre rá meg lelépett úgy hogy egy fazekat nem hagyott hátra. Amikor évekkel késöbb a fiának végre sikerült kiharcolnia hogy az apjához kerülhessen, az anyja nem volt hajlandó odaadni se a gyerek ruháit, de még a srác fényképalbumát se!!!

     

    Mi akkor ismerkedtünk meg a párommal, amikor egy osztrák cég képviseletében Magyarországra küldték az ottani telephelyet irányitani. A cég ott bérelt neki szállást, ahol én is laktam. Szóval a szerelem gyakorlatilag házhoz jött! 

     

     

    előzmény:
    cicafalva (22)
    2009-12-02  12:13
  2. 2009. december 2. 13:2924.

    Szia mooni!

     

    Ezzel a végzettséggel szerintem biztosan fogsz tudni jó állást kapni! Csak ugye a jelenlegi gazdasági helyzet sajnos nagyban megneheziti a munkakeresök helyzetét. És ha már meglesz a szabad munkavállalásid, akkor az esélyeid is jobbak lesznek egy munka megpályázásánál.

     

    Fénylö viztükrü tó, a háttérben hófedte hegycsúcsok... Pont ez az ami nekem is annyira tetszik!

     

     

    előzmény:
    -mooni- (23)
    2009-12-02  13:08
  3. 2009. december 2. 13:2924.

    Szia mooni!

     

    Ezzel a végzettséggel szerintem biztosan fogsz tudni jó állást kapni! Csak ugye a jelenlegi gazdasági helyzet sajnos nagyban megneheziti a munkakeresök helyzetét. És ha már meglesz a szabad munkavállalásid, akkor az esélyeid is jobbak lesznek egy munka megpályázásánál.

     

    Fénylö viztükrü tó, a háttérben hófedte hegycsúcsok... Pont ez az ami nekem is annyira tetszik!

     

     

    előzmény:
    -mooni- (23)
    2009-12-02  13:08
  4. 2009. december 2. 13:0823.

    Szia!

     

    Nem magyar családnál voltam, osztráknál. Az elején kézzel-lábbal és pár angol szóval kommunikáltunk, aztán csináltam sorban a német tanfolyamokat.

    A végzettségem? Vendéglátó-szálloda szakos közgazdász, Pénzügyi-számviteli ügyintéző és Banki szakügyintéző...

     

    Igen, a hely, ahol lakom, gyönyörű, rengeteg tó, hegyek, mesés... :)

    előzmény:
    krimhilde (21)
    2009-12-02  11:44
  5. 2009. december 2. 12:1322.

    Szia Krimhilde,

     

     

    jól tetted, hogy beszóltál a kolleganödnek, ne is hagyd magad, mert a fejedre nönek..... attól még, hogy ö ide született semmivel sem különb Töled. Persze tudom én is egy darabig nyel az ember, de aztán tényleg, ha eljön a pillanat ki kell használni.... az lehet hogy fúrni fog, de csak akkor, ha talál partnert is hozzá - már csak attól függ, a növére mennyire hasonlóan gondolkodik, vagy mennyire ismeri a hugát....

    Ebböl a szempontból tényleg jó, ha egy cégnél dolgozik az ember a párjával.... akkor az ilyenek is meggondolják, miket mondanak - az osztrák pasik kiállnak a feleségeik mellett (én ezt tapasztalom).

    Nekem volt a korábbi munkahelyemen egy cseh kolleganöm, kisegített az irodában, de csak pár órában, mert annak ellenére, hogy 18 éve él Ausztriában csak törve tanulta meg a nyelvet, abból is a dialektust,tehát az írás- olvasás nem volt erössége (bár a 4 gyereke mellett megtanulhatta volna, ha odaül velük leckét írni - véleményem) Na arra jó volt, hogy a postát kezelte, kéz alá készített dolgokat, dokumenaciókat másolt, néhány egyszerübb excel-feladatot elvégzett - Na ez a csaj tudott kavarni.....

    szeretett tipikusan kurvásan öltözködni, utánozta a titkárcsajt mindenben. Ugyanúgy öltözködött(volt hogy mindketten ugyanabba voltak felöltözve), szökítette a haját, még  meg is hosszabbítatta, hogy minél több legyen a hasonlóság... én csak szemlélö voltam, ök meg összenöttek barátnökké..... én néha figyelmeztettem jóindulatúlag a titkárcsajt, hogy nem vetted észre...??? de sokáig nem akart felnyílni a szeme.

    Történt egyszer, hogy csak mi hárman beszélgettünk a cég jövöjéröl, ami akkoriban nem állt igazán fényesen, többé-kevésbé én is lemondtam a véleményemet a fönökröl, mi az, amit szerintem rosszul csinál (a fönökünk akkor éppen síelni volt a családjával). Aztán, ahogy letelt a fönök szabadsága, pár nap múlva azon vettük észre magunkat, hogy 4-en ülünk a fönöki irodában és számon vagyunk kérve-ki mit mondott - szerinted honnan tudta meg...

    A titkárcsajnál, csak akkor kattant,(mert attól fogva, ahol lehetett csak fúrtam), amikor ö mondta el a véleményét az egyik szerelöröl, aki szintén cseh volt, és az illetö fél órán belül megtudta miröl volt szó az irodában kettejük között.  - Ekkor sikerült megszabadulni ettöl a "kigyótól" - bocs a kifejezésért, de tényleg az volt...

     

    Szóval ne búsulj, minden csoda 3 napig tart, és a fönökök nem szívesen cserélnek asszisztenst....

    de ezt megint érdekesnek tartom, az osztrákok szeretik a családi vállakozásokat. Én is tudok több családról, akik egy helyen dolgoznak, teljes egyetértésben és kiegészítik-segítik egymást, csak Mo-ra jellemzö ez a "fönök macája"  - mert tudjuk az írígység egy magyar népbetegség...

     

    A másik pedig, hogy ezek az osztrák nök szintén egy külön kategóriát alkotnak - tisztelet a kivételnek, de a nagy jólétükben, már azt sem tudják mit akarjanak.... nekem ez pl. életem nagy szerencséje... a párom volt felesége 25 évnyi házasság után rájött, hogy nem akar így tovább élni, kiköltözött egy csodaszép - nagy házból, ahol luxus körülmények között tengtek napjai, (dolgozni is csak félállásban járt - bár nem voltak rászorulva). Jól kifosztotta a páromat, aztán lelépett és arra várt, hogy a pasi majd a küszöbén csúszva- mászva visszakönyörögje magát (káposzta is, meg a kecske is - ismered..).... na ezt jól benézte, mert egy: a párom nem ebböl a fajtából való, kettö: egy év után megismert engem, aki boldogan költözött be abba a luxusba, ami neki már nem volt elég...... és most szegény még boldogtananabb.... majd ha ráérek sajnálni is fogom.....

    Na, nekem erröl a nöröl vannak ilyen gondolataim, mint amiket Te a kolleganödröl írtál...

     

    Most mennem kell vissza dolgozni, de várom, mik a fejlemények  - szurkolok neked.

     

    Még nem írtad, hogy jöttetek össze...

    előzmény:
    krimhilde (17)
    2009-12-01  21:28
  6. 2009. december 2. 11:4421.

    Szia mooni!

     

    Szép helyen laksz Te is!!

     

    De egyébként akárhova megyünk Ausztrián belül, valahogy mindig azon gondolkodom, hogy milyen szép és változatos a táj.

     

    Gondolom, akkor magyar családnál voltál au-pair, ha 0 némettudással jöttél ki. De ezek szerint azóta már nincs gond a némettel!

     

    A Mekibe dolgozni tényleg kemény lehet.

    De kitartás! Késöbb keresel majd másik helyet, ha már meglesz a szabad munkavállalásid! Egyébként eredetileg mi a végzettséged?

     

    előzmény:
    -mooni- (19)
    2009-12-02  11:12
  7. 2009. december 2. 11:3120.

    Szia Hexilein!

     

    Örülök, hogy csatlakozol hozzánk!

     

    Miért robbant szét az Ausztria topic? Belenéztem az utolsó pár hozzászólásba, de valószinüleg vissza kéne mennem a régebbi hsz-ekig hogy kideritsem az okokat.

     

    Mesélj, hogy tetszik az új munkahelyed? A két kisfiad ezek szerint oviba jár, ugye?

    előzmény:
    hexilein72 (18)
    2009-12-01  21:51
  8. 2009. december 2. 11:1219.

    Sziasztok!

     

    Én Karintiából jelentkezem. (Klagenfurt)

    Lassan 3 éve élek itt, aupairként jöttem ki, 0 némettel :)

    Aztán megismertem a páromat (az aupairként "nevelgetett" srácaim unokatesója) és ittragadtam.

    Munkát a Mekinél kaptam, hogy őszinte legyek, szörnyű... de valahonnan pénzhez kell jutni... Most itthon vagyok a héten betegszabin, a lábaimmal már évek óta gondjaim vannak éshát ez a meló sem a legjobb nekik.

     

    Aug. óta élek együtt a párommal, és még csak 1 hónapja dolgozom, szörnyen nehéz, de megpróbálok kitartani, hogy megkapjam az állandó munkavállalásit.

    Nem sok barátunk van, leginkább külföldiek, aranyosak, jó lenne velük rendszeres kapcsolatot tartani, de az én munkaidőm azt is szinte kizárja, hogy a párommal rendszeres kapcsolatot tartsak.

     

    előzmény:
    krimhilde (1)
    2009-11-23  15:50
  9. 2009. december 1. 21:5118.

    Sziasztok!

     

    En is Ausztriabol jelentkezem, mar 12 eve elek itt, Baden mellett, NÖ tartomanyban. A ferjem osztrak, az ö reven kerültem ide meg 1997-ben, ket fiunk van es most egy honapja kezdtem uj munkahelyen dolgozni, 30 oraban.

    Egyebkent rengetegen vagyunk/voltunk itt a nlc-n ausztriai magyarok, nevezetesen az Ausztria topicon irtunk, de egy jo kis összeszolalkozas szetrobbantotta a topicot, nem tudom, ir-e meg oda valaki... Bar spec. OÖ-iekre nem emlexem, a legtöbben becsiek voltak, többekkel tartom is a (szemelyes) kapcsolatot.

     

    Szivesen beszelgetek veletek en is, ha barmire kivancsiak vagytok, csak kerdezzetek :-))

     

    Pago, rad jol emlexem, de te mar az Ausztria "szetrobbantasa" elött joval eltüntel... Arra viszont szinten emlexem meg, amikor a kisfiad született es meg egesz kicsi volt, akkor meg irtal az Ausztriara.

     

    Üdv. mindenkinek, Hexi

     

    előzmény:
    krimhilde (1)
    2009-11-23  15:50
  10. 2009. december 1. 21:2817.

    Szia Cicafalva!

     

    De jó Nektek, hogy együtt dolgoztok! Sokan mondják, hogy nem jó ha egy pár együtt is dolgozik (nem is mindenhol müködik...), de bizony megvannak az elönyei is. Pl.: pontosan tudod, hogy a másik mit akar.

     

    Mi nem egy helyen dolgozunk a párommal. Még anno Magyarországon lett volna lehetöségünk rá, de nem akartunk problémákat a többi dolgozóval (úgymond "a fönök idehozza a macáját"-alapon, pedig az egész nem is a mi  ötletünk volt, de mindegy). Ráadásul nekem akkor jó munkahelyem volt és nem is akartam volna kockáztatni.

     

    Most kifejezetten örülnék neki ha együtt dolgoznánk, mert pont ma volt egy kis összeszólalkozásom a kolléganömmel (pechemre ö a fönököm sógornöje). Már egy ideje vannak a személyemet illetöen olyan beszólásai, amiket nehezen viselek, és ma bizony elszakadt a cérna és kikértem magamnak a rólam tett megjegyzését. Erre ö természetesen jól megsértödött. Valahol sajnálom, mert tudom, hogy vannak magánéleti problémái (amiket mellesleg ö idéz elö a saját megkeseredett férfi- és világellenes gondolkodásmódjával), de egyszerüen már nem volt bennem elég türelem hogy tovább eltürjem hogy a saját frusztráltságát rajtam bosszulja meg. Szóval visszaszóltam neki és ezzel természetesen vérig sértettem (ami az ö esetében egyébként nagyon könnyen megy). Mert ö ugye a fönök feleségének (aki szintén a cégnél dolgozik) a huga és övele nem lehet csak úgy akárhogy beszélni...   Szóval most számithatok rá, hogy a hátam mögött fúrni fog engem. Óriási...

     

    Ne haragudj, hogy ezt igy most ráderesztettem, de valahogy kikivánkozott belölem. (a páromon kivül mással nem is tudnám megbeszélni a dolgot)

    Eddig nem volt probléma a kolléganömmel (bár mindig is türelem kellett a személyéhez), de az utóbbi idöben egyre frusztráltabb (pasiügy miatt) és minden mérgét rajtam vezeti le. Bármit mondok, mindent addig csür-csavar, amig a végén valami negativat hoz ki belöle, amit se én se más se nem mondott, se nem gondolt.

    Úgyhogy most emiatt az egész történet miatt kutyául érzem magam és nem tudom mi tévö legyek vele.

     

    Na megyek, mert vacsi után még kicsit rendbe kell tennem a konyhát.

     

    Még egyszer ne haragudj, hogy ma "nem voltam témánál"! 

     

    A karácsonyi vásárra a meghivás áll, akkor jöttök, amikor Nektek jó! Mi meg majd úgy alakitjuk, hogy nekünk is jó legyen!

     

     Üdv.

     

    Krim

     

    előzmény:
    cicafalva (16)
    2009-12-01  17:24
  11. 2009. december 1. 17:2416.

    Szia Krimhilde!

     

     

    Örülök a válaszaidnak, köszi.

     

    Igen, mi a párommal egy helyen dolgozunk, pontosabban mondva ö az én fönököm és én vagyok a " kaufmännische und technische Assistentin". Jelenleg ez egy teljesen új kirendeltsége egy német anyavállalatnak, szeptemberben nyitottunk. Most még csak ketten vagyunk, de jövö évtöl már lesznek új kollegáink.

    Az irodában ö a fönök, otthon pedig legtöbbször én. Szuperül megértjük egymást, mindig tudom, mit hogy akar, neki pedig ez tetszik, tudja, hogy bármikor számíthat rám.... és mostanra már az idö is bizonyított..... mi nem unjuk egymást, nem megyünk egymás agyára, minidg van mit megbeszélnünk, otthon nem beszélünk munkáról - eszünkbe sem jut, max. munkába menet, de hazafelé menet már otthon vannak a gondolataink. Sosem hittem, hogy ez létezik, és mégis....

     

    Én messzebbröl jövök, szinte Magyarország közepéröl. A szüleim Dunaújváros-Dunaföldvár környékiek, de a legjobb barátnömék pl. Budapesten laknak, így öket is amikor csak lehet meglátogatjuk.

    Szóval kb.4,5-5 órát autózunk hazáig, de szuper, mert az utolsó 20-30 km-ig végig autópályán tudunk utazni.

     

    A fodrászt-kozmetikát én is otthon intézem, mert össze sem lehet hasonlítani az itteni árakkal....

     

    Az "ahogy esik, úgy puffan"-elv nálam sem ismeretlen, nálam ugyanez a helyzet. Egyszerüen nem ér rá az ember lánya azon gondolkodni, hogy most jól mondja-e, vagy hibásan... az a lényeg, hogy folyamatosan és összefüggöen beszéljen az ember.

    Persze amikor kimondom, akkor rögtön felismerem, hogy ezt most hibásan mondtam és ha lehet, akkor javítok, de erre sincs mindig szükség, vagy idö.... írásban már más a helyzet... ott én is összeszedem magam - viszont ami még érdekes és megfigyeltem. Sokkal jobb a helyesírása, annak aki tanulta a németet és nem az anyanyelve. Nem tudom, megfigyelted-e már, vagy volt-e már példa rá, hogy töled kérdezték meg, hogy ez most jól van-e leírva.

    A volt munkahelyemen volt egy titkárnönk (ott anyagbeszerzö voltam) aki minden levelét odaadta nekem elöször átolvasásra, mert nekem hamarabb feltünt, ha valamit elírt.

    A párom is megkérdez néha egy-egy szót, vagy sokaknak pl. a kisbetüs és nagybetüs szavak okoznak gondot - ilyenkor egészen egyszerüen nyomtatott nagybetükkel írnak és nem használnak folyóírást... (föleg férfiakra jellemzö) - érdekes felfedezés volt

     

     Elöször én is olyan munkát kerestem, ahol a magyart is használhattam volna, de tényleg nem egyszerü, végül a volt munkahelyemen az akkori fönököm rajtam keresztül magyar szerelöket vett fel az építkezéseinkre, na akkortól már nem bánom, ha nem kell magyarul beszélnem. Persze hirtelen ahányan voltak, annyi gyerekem született, mert minden bajukkal és bánatukkal (és örömükkel is) engem találtak meg - persze fönök is adott néhány kellemetlen percet a fordításból kifolyólag.

     

    Most nálam is éjjel-nappal megy a német.... nekem sincs még igazi osztrák barátnöm, amit tényleg sajnálok, mert ahogy írod, jó lenne, ha lenne valaki, akivel meg lehetne beszélni mindent, és az élet nagy és kis dolgait. De szerintem ez még alakul... jelenleg ilyen téren két ember van, akivel tudok beszélgetni: az egyik a párom (aki persze nem barátnö, de barátnak a legjobb) a másik pedig az anyósjelöltem (aki szintén nem tud igazi barátnö lenni, mert hát csak harminc évvel idösebb nálam - mindent másként lát, ami önmagában nem baj - ezért is tudunk jókat beszélgetni)

     

    El is hiszem, hogy nehéz az ismerkedés, föleg, hogy a párod sem idevalósi - a bécsieket, amúgy is másnak tartják az itteniek, mint otthon a "pesti"  - más kategória. Az én párom született linzi, tényleg más - de ettöl még mindig nem nagyobb a baráti körünk. Persze rengeteg embert ismer, hatalmas szakmai ismeretségi köre van... a Te párod mivel foglalkozik? együtt dolgoztok?

     

    Nem akarok szemtelen lenni, de érdekelne, hogy milyen korosztályba tartoztok, mert azt már tudom, hogy gyermeketek az (még?) nincs.

    Az én páromnak van az elsö házasságából egy egyetemista lánya, de közös gyerekünk nincs, nekem nem is volt...

     

    A karácsonyi vásári meghívót köszönjük, még nem tudok választ adni - elképzelhetö, de mikor????

     

    Búcsúzom mára: szióka! 

    előzmény:
    krimhilde (15)
    2009-11-30  14:45
  12. 2009. november 30. 14:4515.

    Szia Cicafalva!

     

    Bizony soha nem tudhatja az ember lánya, hogy hol és hogyan ismeri meg élete párját!

     

    Az én emberem meg sajnos azt nem tudja elképzelni, hogy ö megtanuljon magyarul. Igy mindig nekem kell forditani. Azt viszont sokszor ö is megérti, ha én beszélek. Valószinüleg azért, mert elég ha csak egy-egy szót, vagy nevet ért meg, abból ö már összekombinálja, hogy miröl beszélek.

     

    Ti egyébként egy cégnél dolgoztok a pároddal?

     

    Mi is havonta egyszer járunk haza (kb. ennyi idö alatt nö meg a hajam és a körmöm annyira, hogy "szépitészeti beavatkozást" igényeljen ). És idén nyaralni is Magyarországon voltunk.

     

    Ti hova szoktatok menni Magyarországon? Mi elsösorban Sopronba (régen ott éltünk) illetve Györbe (szüleimhez) szoktunk járni.

     

    A munkahelyemmel hála Istennek szerencsém volt. Jó a légkör és úgy érzem a kollégák is teljesen befogadtak, mégha néha akaratlanul is hibásan csúszik ki valami a számon (der/die/das nálam élöszóban néha csak az "ahogy esik úgy puffan"-elv szerint müködik...) Egyébként röviden összefoglalva egy mérnöki irodánál dolgozom, mint "Assistentin der Geschäftsleitung". Szerettem volna olyan cégnél dolgozni, ahol esetleg használhattam volna néha az anyanyelvemet is, de aztán végül nem igy alakult. Nem bánom, mert igy aztán tényleg éjjel nappal megy a német.

     

    Osztrák barátnöm sajnos egyáltalán nincsen, amit nagyon sajnálok mert sokszor jól esne az embernek, ha megoszthatná valakivel a gondolatait illetve véleményt cserélhetne egy barátnövel az élet kis és nagy dolgairól. Dehát ez van.

    A tánciskolából ismerünk egy-két embert, de velük sem járunk össze.

    Mivel nekem a párom sem idevalósi (ö eredetileg bécsi), igy elég nehéz új kapcsolatokat kialakitani.

    Neked gondolom a párod révén talán kicsit egyszerübb volt a dolog, vagy tévedek?

     

    Na most megyek én is folytatni a munkát!

     

    U.I: Ha egyszer lesz idötök, mi szivesen megmutatjuk nektek a welsi karácsonyi vásárt!

     

     

    előzmény:
    cicafalva (14)
    2009-11-30  09:03
  13. 2009. november 30. 09:0314.

    Szia Krimhilde!

     

     

    Mi a munkánkon keresztül ismerkedtünk meg, ö egy osztrák cégnél dolgozott, akik egy magyar cégtöl vásároltak félkész elemeket én pedig ennél a cégnel voltam német nyelvü kapcsolattartó. Sokat dolgoztunk együtt, szinte napi kapcsolatban voltunk, így aztán néha többet is megtudtunk egymásról..... ö is egyedül, én is egyedül, szimpatikus is volt, én is neki..... a többit már tudod....

     

    a nyelv tényleg nagyon nehéz nekik, föleg a dupla mássalhangzóink és a különbség az ékezet nélküli és az ékezetes magánhangzók között.... de ö akar én pedig türelmesen elmagyarázom akár tizedszer is miért más... el sem tudja képzelni, hogy ne tanuljon meg kommunikálni, mert zavarja, hogy vannak emberek a környezetünkben akikkel nem ért szót, de nagyon szeretne - pl. Mo-i szomszédok, barátaim..stb. kézzel-lábbal vidám dolog, de nem elégíti ki. Érdekes pl., hogy, ha én magyarul beszélek, akkor nagyjából érti miröl van szó, tud követni mikor miröl beszélünk...

     

    A hosszabbításért ne aggódj, meg fogod kapni, még nem hallottam olyat, aki az egy év után ne kapott volna szabad munkavállalásit. čn magam is intéztem már egy-két kollegámnak. Még olyanok is megkapták, akik egy kukkot sem beszéltek németül - én "fogtam a kezüket" az AMS-nél.

     

    A nevemben a cica a lakhelyemre utal,szinte minden szomszédunknak van cicája, de nekünk nincs - nemcsak cicánk, hanem semmilyen állatunk sem, mert szegény csak megbolondulna a sok egyedülléttöl. Szinte sosem vagyunk otthon, csak aludni járunk haza - reggeltöl estig a munkánk tölti ki a napunkat, este, ha hazaérünk csak vacsorázunk, rádiózunk- újságot olvasunk egy kicsit, aztán a tv elött már egyikünk hamarabb bóbiskol, mint a másik... a hétvégéken pedig mindig be vagyunk osztva - háztartás, család (anyukája, két nagynénije), egy-egy születésnap barátokkal és kb. havonta egyszer Magyarország (4-6 hetente). Föleg az ünnepnapok körüli idöszakokat használjuk ki, amikor nem csak megyünk és jövünk.

     

    Mi most a hétvégen voltunk karácsonyi vásárban, Linzben is és a falunkban is most a hétvégén volt megtartva - itt nincs állandóan, mint a nagyvárosokban. Szép volt, ittunk egy puncsot a szomszédainkkal...

     

    Te mit dolgozol? Jól érzed magad a munkahelyeden? Van osztrák barátnöd?

     

    Most már megyek, mert dolgoznom is kell valamikor...

     

     

    előzmény:
    krimhilde (13)
    2009-11-28  17:40
  14. 2009. november 28. 17:4013.

    Szia Cicafalva!

     

    Örülök, hogy csatlakoztál hozzánk!

     

    Ami a magyar nyelvet illeti, nálunk is hasonló a helyzet. De az én párom nem is nagyon igyekszik megtanulni, pedig mi több mint 4 évig Magyarországon éltünk mielött végül itt kötöttünk ki! Bár mondjuk meg tudom érteni, mert a magyar nyelv piszkosul nehéz.

     

    Ti hol ismerkedtetek meg?

     

    Nekem most lesz esedékes az engedélyem meghosszabbitása, remélem én is megkapom a szabad munkavállalásit!

     

    Voltatok egyébként már karácsonyi vásáron idén?? Mivel mi a belvárosban lakunk, igy szabályosan körbe lettünk rakva karácsonyi standokkal! (Ami igencsak veszélyes, mert az epernyárs csokibevonattal baromi finom és pont az oldalkapu elött árulják! Nyam-nyam...)

     

    Na most megyek, mert már korog a gyomrom!

     

    U.I: Amúgy a cica csak véletlenül szerepel a nevedben, vagy esetleg van is macsekod?

     

     

    előzmény:
    cicafalva (12)
    2009-11-27  13:19
  15. 2009. november 27. 13:1912.

    Szia,

     

    én is Felsö-Ausztriában élek, Linz mellett egy kis faluban, de Linzben dolgozom.

    Három éve ismerkedtem meg a párommal, szerelem lett belöle és nagyon hamar itt kötöttem ki nála. Azóta már megvolt az eljegyzésünk is, jövöre házasodunk.

    Ö osztrák állampolgár, magyarul nem tud, csak szavakat, amiket tölem eddig eltanult, de nem könnyü és sokat nevetünk is!

     

    Én is átizgultam a munkavállalásival járó idöt, aztán egy év múlva már megkaptam a szabad munkavállalásit is, és van korlátlan tartózkodási engedélyem is. Így sok minden könnyebben ment, hogy a párom segített mindenben, intézkedett mindehol, csak megjelennem kellett, ahol elvárták - nyelvi problémáim nincsenek, csak a dialektussal küzdöm néha, de már ennyi idö alatt azt is megszoktam.

     

    A véleményem az osztrákokról megegyezik a tietekével, akin látják, hogy megtanulja a nyelvet, megpróbál beilleszkedni - és akar - azt befogadják, tisztelik a nyelvtudást, segítökészek - bizonyos határokig még közvetlenek is.

    Engem a párom családja, barátai, szomszédai is hamar befogadtak, de igazi barátnöm/-im itt kint még nincs/-enek.

    Eleinte engem is foglalkoztatott, de aztán rájöttem, hogy nem érdemes "ha már nem keresel, majd rádtalál" vígasztalom magam.

     

    Örülök, hogy rátok találtam ezen a forumon, remélem lesz folytatás...

     

    (általában csak hétközben érek rá írni, a hétvégék mindig zsúfoltak, nem jutok gépközelbe)

     

    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_603598 (0)
     
  16. 2009. november 25. 14:3311.
    Bocsánat a sok elütésért, kislányommal az ölemben nehéz írni :-)
    előzmény:
    pago (10)
    2009-11-25  14:29
  17. 2009. november 25. 14:2910.

    Szia4

     

    A tapasztalatunk a kapcvsolatalakításban a következőp violt. Érdekes módon a gyerekprogramok hoztak sok embert, oda előzetes aggodalmak nélkül kapcsolódnak be az emberek. A másik ilyen hely, ahol bioztos szíves fogadtatásra számítanak az újak, az a mise. 

     

    Fiatal pároknak itt Grácban sincs sok lehetőségük ismerkedni, a filmklub megy, oda járnak fiatalok, de a táncházba új házaspárok nem nagyon jönnek. Kultúrásil programokon nem nagyon ismerkednek, tehát azoknak, akik szeretnének barátokra lelni, de nincs gyerekük, nagyon nehéz.

     

    Azért van pár olyan barátunk, ahol nincs még gyerek, de esténként összejövünk nálunk és tudunk beszélgetni. 

     

    Az ismerőskeresést pedig nem szabad erőltetni. Eleinte mi is tudatosan kerestük a kapcsolatokat, és bizony csalódottak voltunk. Aztán egy idő után valahogy elindult és most nagyon aktyív közösségi életet élünk. Mondjuk belefolytunk az itteni magyar programok szervezésébe és a háttérmunkákba, férjem csinálta a honlapot, újságot szerkesztünk, de jól érezzük magunkat, hioszen a rengeteg munka mellett ott az öröm, hogy mennyi barát vesz körül minket. De éveken át mi is kerestük a társaságot!

     

    3 óra hazaút: nyári időszakban majdnem hetente megtesszük, mert a Balatonhotz járunk. De a családhoz mi sem igazán megyünk, inkább jöjjenek, akik kíváncsiak ránk. Otthon mindebónt felszámoltunk, eladtunk. Szülőkhöz mehetnénk, de már macerásnak tartjuk. Viszont a Balatonnál szoktunk a családdal is találkozni.  Most lesz az első karácsony,  amikor egyáltalán nem utazunk haza.

     

     

    előzmény:
    krimhilde (9)
    2009-11-24  15:04
  18. 2009. november 24. 15:049.

    jaj de örülök, hogy legalább Te irsz!

     

    Igazándiból sok szerencse is kellett a munkaszerzéshez, de az a lényeg hogy sikerült!

     

    El tudom képzelni, hogy a sok leépités után most még kevesebb esélye van az embernek. Egyrészt mert kevesebb a szabad állas, másrészt pedig a munkavállalási kérelmeket is valószinüleg szigorúbban birálják el. Én az elsö fél évben végig azon imádkoztam, hogy nehogy elbocsássanak, mert akkor itt ugye munkanélküli segélyre se lett volna jogosultságom.

     

    Rátapintottál egyébként a problémára: a legtöbb programot ugyanis föleg (kisgyermekes) családoknak szervezik az itteni magyarok is, ami biztosan szuper a résztvevöknek és nagyon könnyen kialakulnak igy ismeretségek / barátságok is. De sajnos az ilyen programok részemröl (gyerek hiányában) problémásak.

     

    Az elmúlt hetekben folyton azon gondolkozom, hogy vajon hol találhat az ember egy idegen városban új barátokat. De a párommal valahogy sosem kerülünk olyan helyzetbe, hogy megismerkedhetnénk új emberekkel, pedig járunk tánciskolába stb.

     

    De jó a gyerekeidnek, ök már két nyelven fognak felnöni!

     

    Ti egyébként jól tudtatok már németül, amikor kijöttetek?

     

    Én szerintem soha életemben nem fogom elfelejteni az elsö napomat a suliban. Egy büdös kukkot nem értettem abból amit a többiek beszéltek. De persze honnan is tudhattam volna elötte, hogy a burgenlandi dialektus "kicsit" más lesz mint a Hochdeutsch...

     

    Általában 5hetente szoktunk Magyarországra menni, mert rendszeresen Sopronban intézzük a "szépitkezést", illetve nagyon kedves barátaink is laknak a környéken, ilyenkor öhozzájuk is mindig benézünk.

    Autóval kb. 3 óra az út, ami annyira azért már nincs közel.

     

    Ti jártok haza rendszeresen?

     

     

    előzmény:
    pago (8)
    2009-11-24  13:46
  19. 2009. november 24. 13:468.

    Hasonló véleményen vagyunk. Akin látják, hogy igyekszik elsasájítani a nyelvüket, azzal befogadók.

     

    Munka kérdés: valóban szerencséd volt, hogy kaptál munkát, ezek szerint olyan területen dolgozol, ahol keresett vagy :-)

     

    Nagyon sokan keresnek meg Mo-ról, hogy segítsek munkát találni. Jelen helyzetben senkit sem tudok biztatni. Örülünk, ha a már megszerzett munkahely megtartható...

     

    Remélem azért barátokra lelsz. Mindenütt vannak magyarok, de a bécsi barátasink pl osztrák barátokra leletek. Nekünk itt egy német család volt jó kapcsolat, csak sajnos ők hazaköltöztek.. Mondjuk itt Grácban elég élénk magyar közösségi élet folyik, már ami a kisgyerekes programokat illeti. Innen van rengeteg barátunk is. Most épp a Mikulásünnepet szervezem, előre láthatóan 60 gyerek jön.

     

    Van egy kisfiam, ő 4 éves, a kislányom pedig 1. 

     

    Milyen gyakran utaztok haza?

     

     

     

     

    előzmény:
    krimhilde (6)
    2009-11-23  16:46
  20. 2009. november 24. 13:157.

    Hát senki se akar csatlakozni??

    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_603598 (0)
     
  21. 2009. november 23. 16:466.

    Nekem anno az iskola, késöbb pedig a párom révén volt alkalmam megismerni Burgenlandot és Bécset, majd ezév elején következett a költözés Welsbe, mivel a páromat ide szólitotta a munkája. Szerencsére még idöben sikerült elintézni nekem a papirokat, mert szerintem a jelenlegi gazdasági helyzetben már jóval nehezebb lenne munkavállalási engedélyt kapni.

     

    Szeretek itt élni és eszembe se jutna már visszamenni Magyarországra. Viszont nagyon nehéz barátokra lelni úgy, hogy a környéken egyikönknek sincsenek se rokonai, se ismerösei. Igazából ez az egyetlen dolog, ami még hiányzik ahhoz, hogy "kerek legyen a világ".

     

    Nekem sincsenek rossz tapasztalataim az osztrákokkal kapcsolatban (kivéve a középiskolai éveket, de az már ugye régen volt és a "gyerekek" valahogy sokszor kegyetlenebbek szoktak lenni egymáshoz, mint a felnöttek).

    Szerintem az osztrákok befogadnak bárkit, aki megtanulja a nyelvüket és aki hajlandó beilleszkedni.

     

    Mennyi idösek a gyerekeid?

     

     

     

    előzmény:
    pago (4)
    2009-11-23  16:20
  22. 2009. november 23. 16:215.

    Felébredtek a gyerekeim, megyek. De holnap ismét benézek.

     

    Szép estét!

    előzmény:
    pago (4)
    2009-11-23  16:20
  23. 2009. november 23. 16:204.

    8,5 éve élek itt, Bécsben éltünk először, 5 éve költzötünk ide. Nekem a férjem is magyar és nagyon jó közösségre, sok barátra leltünk.

     

    Osztrák barátunk kevés van, de aranyosak és befogadók. 

     

    Mi nagyon jól érezzük magunkat. Azzal a szándékkal jöttük, hogy letelepedünk, nem akartunk és nem is akarunk már visszaköltözni. Sikerült beilleszkednünk, megvan mindenünk, amit kerestünk, amikor ideköltöztünk.

     

    Te hogy érzed magad? 

    előzmény:
    krimhilde (3)
    2009-11-23  16:16
  24. 2009. november 23. 16:163.

    Köszi a liket pago!

     

    Ha van kedved mesélj egy kicsit magadról! Mennyi ideje élsz Ausztriában? Hogy sikerült beilleszkedni, mi a véleményed az osztrákokról stb.

    előzmény:
    pago (2)
    2009-11-23  16:11
  25. 2009. november 23. 16:112.

    Szia!

     

    VAn egy lány, aki szervez programokat Wels-től 30 km-re. 

     

    http://magyaronline.net/forum/viewtopic.php?topic=1589&forum=6&10

     

    Itt megtalálhatod.

     

    Magam gráci vagyok. 

     

    Üdv :-)

    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_603598 (0)
     

Címlap

top