Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
"szűz"-még fáj a szex
Létrehozva: 2009. március 4. 20:34
Sziasztok!
Vannak barátnőim, akiknek soha nem is fájt a szex, de a legtöbben azért mégis azt mondják, hogy kellett egy kis idő, amíg elmúlt a fájdalom. Én nem voltam még sokszor pasival (3 alkalom össz), a legutóbbi srác azt mondta, hogy "szűk" vagyok, és teljesen nem is tudott behatolni, mert fájt nekem. Fent fáj, amikor mélyre hatol :S Mire számítsak, meddig fog még fájni? Persze egyénfüggő, de kinek mi a tapasztalata?
Csak bólogatni tudok...... majd leesik a fejem......
Nem hinném, hogy sorba kellene "felpróbálni" a férfiakat, amíg "jó nem lesz" a szex! Úgy gondolom, meg kellene találni a figyelmes, odaadó, szerelmes partnert, aki nem kapni akar, hanem adni! Szerelem- türelem-szeretet-figyelem-elfogadás..... ezek a kulcsszavak!
Szia!
A szex egy nagyon jó dolog. Ám, egy kicsit többről szól, főleg a kezdetekben, mint szimpla aktusról.
Ha jól olvastam, 3 különböző sráccal próbálkoztál.
Ha egy tippet elfogadsz (régebben volt több szűz barátnőm, akik megtiszteltek azzal, hogy én lehettem nekik az első), akkor ne úgy próbálkozzál az első pár tucat szeretkezéssel, hogy durr bele, hajrá, teljesen mindegy ki, szimpatikus, had jöjjön a maximum. Legyen egy kis érzelem, egy kis kötődés az felé, kit magadhoz engedsz.
A szexet, a szeretkezést meg kell tanulni, főleg akkor, ha olyan testi adottságok vannak (amik később alakul, változik), melyek a nagyobb mértékű ellazulást igénylik a sikeres „játszadozás” végrehatásához.
Vannak fokozatok. Egy gyakorlatlan „szűzleánynak” érdemes fokozatosan előre lépegetni a szerelem művészetének megismerése felé. Csókolózások, simogatózások hosszasan, petting franciázás akár heteken keresztül, és amikor már ismeri nem csak a saját, hanem a partnere testét, akkor érdemes nekilátni a szeretkezéseknek.
Szerencsések azok, akiknek egyből minden simán megy, elsőre nem csak kellemes, hanem valóban jó is a szex. De ez a „siker”nagyban múlik a normális férfipartneren is.
Hidd el, a jól elkezdett szexuális élet, a testedben-lelkedben jól kapcsolódó szexuális reflexek egész életedre meghatározzák életedet, testiségedet, szexuális beállítottságodat, örömre, élvezetre való fogékonyságodat.
Egyszerűen más természetűek vagyunk. De az alapján amit eddig írtál, téged nem tenne boldoggá ez az életmód. Tehát neked a saját "szabályaid" szerint kell megtalálnod azt, akiben mindaz megvan, amit te szeretnél. Sokaknak így is sikerült, mert ahogy panniannika is írta, nincs recept semmire, erre sem.
Én sem voltam mindig ilyen, de életem egy hatalmas és fájdalmas vesztesége megváltoztatott. Azt én is nagyon nehezen hevertem ki, hónapokig tartott míg magamhoz tértem, kishíján depressziós lettem. Még nagyon fiatal voltam, viszont akkor elhatároztam, hogy egyetlen férfi sem fog többé taccsra tenni. Onnantól olyan lazán kezeltem a dolgokat, mint a férfiak, és nem esett nehezemre. Élveztem amit az élet adott, és nem gondolkoztam azon, mi lesz utána. Miután ezidő alatt igazából nem találkoztam olyannal, akivel el tudtam volna képzelni a jövőt, nem esett nehezemre.
Aztán 4 évre rá találkoztam a férjemmel, pár napig ismerkedtünk, majd az ágyban kötöttünk ki, és minden tökéletes volt, felkerült a korona arra, ami addig történt. Belezúgtam, de nem mutattam neki mennyire. Hogy miért? Mert nem akartam, hogy egy reménytelennek tűnő kapcsolat felemésszen. Tudomásul vettem, hogy nagy valószínűséggel ennyi volt, mert ő hazautazik, tőlem 180 km-re, ahol várja a barátnője. Nem gondoltam (legfeljebb reméltem), hogy egy 2 hetes kapcsolat elég neki, hogy feladja az addigi életét. Annak ellenére így gondoltam, hogy ő azt mondta csak engem akar, velem akarja leélni az életét, és visszajön hozzám. Gondoltam: hiszem, ha látom! És visszajött! 2 hét múlva itt volt, és 11 éve itt van velem. Hidd el, nem volt nálam akkor boldogabb ember, és ma is boldog vagyok, hogy ő van mellettem. Nem tökéletes, de az összes hibájával együtt ő az Igazi. És még ma is úgy szeret (ha nem jobban), mint az elején.
Talán ez az életfelfogás segítette a túlélésemet?! Talán ez volt a mód arra, hogy ne kapjak több sebet?! Nem tudom, lehet. Mindenesetre nekem bevált, és végül elhozta azt az ember, aki mellet le akarom élni az életem. Kívánom, hogy a magad módján, te is találd meg, mert nincs egyedül üdvözítő módszer, nincs szabály erre. Szerintem aki nyitott, vidám, optimista ember, az előbb-utóbb rátalál a társára, úgyhogy sok sikert hozzá!
Hűha, ezt akár én is írhattam volna, úgy látom, nagyon hasonlóan alakult az életünk.
"Én nem bánom egyetlen percig sem, hogy ennyi kapcsolatom volt. Mindegyikből tanultam valamit, mindegyiktől több lettem valamivel. És ha nem lett volna ilyen az életfelfogásom, a hozzáállásom, akkor nem kezdtem volna a jelenlegi férjemmel"
Pont ezért írtam, hogy nálunk sem lehetett véletlen, hogy hat évig egymás szomszédságában éltünk és mégse ismertük egymást. Annak a hat évnek el kellett telnie ahhoz, hogy "kezdeni" tudjak azzal a férfival, akivel már két éve kelek és fekszem minden nap.
Ha korábban találkoztunk volna, minden másképp /sejtéseim szerint esélytelenebbül/ alakul.
" Szerencsére bennem a görcsnek egy halvány jele sem volt onnantól, hogy az a bizonyos férfi 19 évesen ráébresztett a nőiességemre."
A fizikai részén kívül nekem sem. Ez talán adottság.
"És attól mert a tapasztalat nem pozitív, attól még tapasztalat, így tanulni lehet (sőt kell!) belőle."
Volt nekem is negatív tapasztalatom, összetört szívem, nem is egyszer. Bevallom, többször szakítottak velem, mint fordítva. Ennek ellenére sem bánom mindezt. Első csalódásom után /15 éves voltam/ még szinte depresszióba zuhantam. Pedig csupán egy plátói szerelemről volt szó. Másfél! év kellett ahhoz, hogy kilábaljak belőle, később a szakítás utáni gyászidők fokozatosan csökkentek. Most úgy vagyok vele, hogy egy szakítás nem vágna teljesen földhöz, legalábbis évekig nem tudnék sírni egy pasi után.
"megtanultam, hogy mindaddig nem élem bele magamat az érzésbe, amíg annak valóban komoly alapja nincs."
Ezzel hasonlóan vagyok, de könnyebb is a dolgom, mert nekem idő kell a szerelemhez.
"Szóval én csak fejlődtem mindezektől, és nem bánom hogy így történt. Ennek is köszönhető, hogy ma az vagyok aki vagyok. És én ma nagyon jól érzem magam a bőrömben. "
Ámen.
bingóóóóóóóóóóóóóóó
maximálisan egyetértek, akivel jó a szex azzal már az első is tökéletes és onnantól kezdve egyre jobb!!!!!!!
akivel meg átlagos a szex azzal vagy lehet jobb az idők folyamán / de sosem lesz tökéletes / vagy lehet sokkal rosszabb.............
nyilván nem a mennyiség a fontos, de a mennyiségen keresztül vezet az út a minőséghez általában.........abban nem hiszek hogy valaki 20 évesen kikapja az első szembejövő pasasban a számára tökéletes társat.......abban ikább hiszek hogy 30-35 éves koráig ha "kipróbál" 10-20-30 pasit abból jobb esetben van 1-2 aki a "tökéletes " lehet........ persze semmire nincs szabály vagy recept..............
én pl 34 évesen futottam bele abba a pasiba akivel a legcsodálatosabb volt a szex...............pedig 34 éves korom előtt sem voltam apáca, sőt.......... az már másik történet hogy miért nem maradtunk együtt, és persze az is lehet hogy a szexen kívül nem működött volna a dolog...........
ja és a tökélteset nem szó szerint kell érteni, hanem mindenkinek a saját személyiségére saját vágyaira és céljaira vonatkoztatva.............
Pontos számot nem tudok neked mondani, de kb. a felével volt átlagos a szex, azzal a bizonyos 2 + 1 emberrel jóval átlagon felüli (egyszóval tökéletes)
, és a többivel átlagon aluli (ők mehetnek a levesbe 
). Akivel olyan tökéletes volt a szex, azzal már első alkalommal is olyan volt. Ez később csak fokozódott, ahogy jobban megismertük egymást. Tehát én hiszek abban, hogy ha 2 ember igazán jó együtt, az elég hamar kiderül.
Különbözőek vagyunk. Van akinek a szexhez elengedhetetlen az érzelem. Így nehezebben találja meg azt, akivel tökéletesen működik minden, mert ahhoz hogy eljusson az ágyhoz, előbb a szeretnie kell. Így viszont kevesebb férfival van alkalma megismerkedni, és itt jön be a nagy számok törvénye...
Nekem elég volt, hogy tetszett, hogy kívánt és én kívántam, hogy erősen vonzódtunk egymáshoz, és nem gondolkoztam azon, hogy ebből most vajon milyen kapcsolat fog kialakulni. Aztán volt hogy egy éjszakás kaland lett, volt hogy egy rövidebb vagy hosszabb kapcsolat. Szóval hagytam, hogy alakuljanak maguktól a dolgok, és nem voltak előre elvárásaim sem magammal, sem a partneremmel kapcsolatban.
Igen, ha megtalálod az igazán tökéletes partnert, akkor tőle mindent meg tudsz kapni, amire vágysz. Egyrészt, mert ha mindenben jók vagytok együtt, akkor nagy valószínűséggel a szexben is hasonlóan gondolkoztok. Másrészt, mert amire vágysz, azt el mered mondani neki, ami (nagy valószínűséggel) neki sem lesz ellenére.
Nem kell mindenkinek követnie a példámat, szó sincs róla. Én csak a saját tapasztalataimat írom le.
Én nem bánom egyetlen percig sem, hogy ennyi kapcsolatom volt. Mindegyikből tanultam valamit, mindegyiktől több lettem valamivel. És ha nem lett volna ilyen az életfelfogásom, a hozzáállásom, akkor nem kezdtem volna a jelenlegi férjemmel (hiszen annyi minden szólt észérvekkel a kapcsolat ellen), így esélyem sem lett volna megtalálni az igazit. De szerencsére nem így tettem.
Szerencsére bennem a görcsnek egy halvány jele sem volt onnantól, hogy az a bizonyos férfi 19 évesen ráébresztett a nőiességemre. És attól mert a tapasztalat nem pozitív, attól még tapasztalat, így tanulni lehet (sőt kell!) belőle.
Megtanultam a helyén kezelni a dolgokat. Megtanultam, hogy azért mert egy kalandból nem lesz életreszóló kapcsolat, még jól érezhetjük magunkat együtt. És nem haltam bele minden egyes kapcsolat végébe (amiknek egyébként szinte 100 %-ban én vetettem véget), mert megtanultam, hogy mindaddig nem élem bele magamat az érzésbe, amíg annak valóban komoly alapja nincs. Szóval én csak fejlődtem mindezektől, és nem bánom hogy így történt. Ennek is köszönhető, hogy ma az vagyok aki vagyok. És én ma nagyon jól érzem magam a bőrömben.
vannak nagysagrendekkel megertobb ferfiak. E gy atalan nem ugy mukodik,
hogy szexualis tapasztalatlansag ne lkul nincs szerelem. Azt vallom, hogy
akkor nevezheto ko mol ynak az erzelem, ha nem fellangolas, tudod milyen a masik,
es ebbe nagyjabol a szex is beletartozik, de az nemigaz, ho g y a jo szex
es a szerelem kozott korrelacio lenne. Mindg csak lestem, amikor arrol olvastam, hogy az elso rossz egyuttlet utan kivagnak valakit."
Ha valóban elolvasod, amit írta, én is pont úgy gondolom, ahogy te.
Lehet, a nagy szerelmek fénye is elhalványulna, ha beteljesülne; legelső szerelmemre két évig csak futólag mertem gondolni, mert a 10 évvel idősebb (külön)matektanárom volt; aztán harmadik évben az "ágyába emelt" - ezen időszakban barátnője is volt - de csak baráti érzelmeket táplált irányomban.
Az szerelmem és a szenvedélyem egy év alatt kihűlt, a haverság megmaradt; azóta is "összejárunk" pár havonta - de már nincs bennem keserűség, nem érzem magam megalázottnak.
Egyszer megkért, legyek a barátnője, de én már nem akartam, túlhaladtam érzelmileg.
Így múlik el a világ dicsősége...
Sajnos nálam például úgy alakult, hogy aki iránt fizikai vonzódást, szenvedélyt(+talán szerelmet) éreztem, annak nem kellettem avagy csak egy éjszakára talán; mindenesetre nem várhattam el türelmet, odafordulást....
azok közül, akik pedig komolyabb szándékkal közeledtek, nem találtam olyan illetőt, akivel bármiféle intim együttlétet el tudnék képzelni....illetve történtek próbálkozások, de viszolyogtató volt az érintésük.
"egy aggszűz"
Nem is kell elkepzeles arrol, hogy kit keresel. Ugysem lesz olyan ferfi. :DDD Csak azt kell tudni, hogy miben nem akarsz/fogsz engedni, mi a fontos a masikban. Ilyenekre gondolok, mint a huseg.
Speciel nekem nem igazan volt a szo szoros ertelemebe n vett egyejszakas kalandom,
csak rovidebb dolgok.
Amit Dorian irt azzal nagyon nem tudok egyeterteni, es tapasztala taim szerint
vannak nagysagrendekkel megertobb ferfiak. Egy atalan nem ugy mukodik,
hogy szexualis tapasztalatlansag ne lkul nincs szerelem. Azt vallom, hogy
akkor nevezheto komol ynak az erzelem, ha nem fellangolas, tudod milyen a masik,
es ebbe nagyjabol a szex is beletartozik, de az nemigaz, hog y a jo szex
es a szerelem kozott korrelacio lenne. Mindg csak lestem, amikor arrol olvastam, hogy az elso rossz egyuttlet utan kivagnak valakit. Az osszehangolodashoz ido kell. Kikiserletezni mit szeret a masik, reg rossz, ha valaki ezt nyugnek erzi. Az maga sem lehet egy nagy virtuoz az agyban koztunk szolva.
Es innen folytatom, ami speciel sztem nalad leginkabb szembeszoko. Miert foglalkoztat ennyire, hogy mit gondolnak a ferfiak? Miert gondolod, hogy neked kell kapasbol hozzajuk igazodnod??! Legyen sajat velemenyed, ne az o elvarasaik diktaljak, hogy mit teszel, mit tartasz helyesnek, hogy ertekeled magad. Nem azt mondom, hogy tokmindegy mit gondolnak, de sztem nem kenne ezzel ennyire foglalkoznod...
Mindig vannak kivételek, de valóban lehet, hogy csak 40 felett fogod megtalálni. Ki tudja?! A lényeg szerintem, hogy ne változtass a hozzáállásodon!
Hogy miért vonzod be aki nem megfelelő? Erre így nehéz válaszolni. Talán azért, amit írtam, hogy sok nem megfelelővel találkoztál, és ott legbelül, lehet hogy már nehezebben hiszed el, hogy jön az a bizonyos igazi (a hsz-eidből én ezt olvasom ki). Elhiszem, hogy sok negatív tapasztalat után nehéz hinni, de úgy gondolom, ezért vagyunk emberek, hogy mindennek ellenére merjük hinni azt, ami akkor még hihetetlennek tűnik.
Na jó, nem OFF-olom tovább a topicot! Bocsánat a topicindítótól!
nagyrészt igazat adok, de itt vagyok én ellenpéldának............
abszolút nyitott vidám személyiség vagyok, nem szoktam semmin görcsölni, néha el tudok kenődni de nem vagyok egy depressziós búval b...szott hülye p****.........és még azt sem lehet mondani hogy nem adtam esélyt elég pasinak,valyon miért nem vonzom be azt aki a "megfelelő"???
bár lehet hogy én majd csak 40 fölött találom meg?? ki tudja!!!
jobb később mint soha............
valóban igaz, hogy nem véletlenül találkozunk az életünk során bizonyos emberekkel, én is hiszek a sorszserűségben.................
Én hiszem, hogy ha az ember nyitott, és nem görcsöl, ekkor előbb-utóbb találkozik a "megfelelő emberrel". Már sokszor leírtam, én soha nem csináltam abból problémát, hogy van-e valakim vagy sincs, én ettől függetlenül mindig jól éreztem magam.
18 éves koromban kezdtem el foglalkozni azzal, hogy ki is vagyok valójában, és tudatosan fejlesztettem (és még ma is fejlesztem) a személyiségemet. Szerintem ennek volt szinte törvényszerű hozadéka, hogy pont akkor pont azzal az emberrel találkoztam, akivel kellett. Én abban hiszek, hogy az életben semmi sem történik velünk véletlenül, oka van mikor kivel találkozunk, és hogy ezeket a találkozásokat mi magunk vonzzuk be az életünkbe. Már többször tapasztaltam, hogy ez így van.
Sajnos a sok-sok görcsölés, a sok "nem megfelelő" emberrel való találkozás egyfajta gátat épít ki az emberekben, és már nem merik elhinni, hogy van "megfelelő" partner. Pedig van, csak ahhoz először önmagunkban kéne lerombolni a falat, amit magunk köré építettünk. Ezt kevesen tudják vagy merik megtenni. És ez a probléma gyökere (szerintem). Pedig az élethez kell egy nagy adag bátorság.
A nagy számok törvénye, mint az élet minden területén, itt is érvényes. Ha összeszámolja valaki, hány partnere volt, akkor a többségnek ez a szám elég kevés (tudom, te kivétel vagy
). Ugyanakkor a tapasztalataim (és a nagy számok törvénye is) azt mutatják, hogy a partnerek kevesebb mint 8-10 %-a az, aki "megfelelő partner" lenne a másik számára. Én írd és mond 2 ilyen emberrel találkoztam (az egyikük az a bizonyos, akinek köszönhetően megváltozott az életem, a másikuk ma a férjem), és még 1 volt, akiből talán lehetett volna "megfelelő" partner. Aki ennél kevesebb partnerből találja meg az "igazit" az valóban szerencsésnek mondhatja magát. Nálam csupán az élet örökké érvényes törvényei működtek. 
kimondtad a kulcsszót!!!!
találkoztál a megfelelő emberrel!!!!!!!!!!!!!!
sajna ez nem mindenkinek adatik meg...............
Nincs olyan ember a földön, aki elsőre "tökéletes szexpartner" lett volna. Ezt mindenkinek tanulni kell. Van akinek könnyebben megy, van akinek nehezebben. Nekem nem volt könnyű, tele voltam gátlással ("hála" a szüleimnek), de ennek ellenére akartam tanulni. Ezért igen, ez azzal járt, hogy voltak egy-két alkalmas kalandjaim, voltak 1-2 hétig vagy hónapig tartó kapcsolataim is szépszámmal. De aztán találkoztam azzal a férfival, aki mindent egy csapásra megváltoztatott. Onnantól új időszámítás kezdődött számomra. A gátlásaim feloldódtak, kicsit jobban is, mint gondoltam volna
, és elkezdtem görcsölés nélkül élvezni azt, hogy Nő vagyok. És igen, elkezdtem élvezni a szexet is. Azóta pedig még sokkal többet tudok, és megtanultam még inkább élvezni a szeretkezéseket, megtanultan sok-sok kisebb-nagyobb praktikát. Tehát minden tanulható, csak nyitottnak kell lenni! 
Én ezt javaslom neked is. Ne görcsölj! Lehet, hogy azért fáj, mert túlzottan akarod. Lazíts, és engedd át magad az érzésnek! Ne akarj mindenáron megfelelni a másiknak, nem lehet mindenkinek megfelelni! Amikor együtt vagy valakivel, igenis legyen merszed azt mondani: óvatosan, mert fáj. Ismerd meg te is a saját testedet, mert ez is elengedhetetlenül fontos ahhoz, hogy meg tudd mondani (mutatni) a partnerednek, mit szeretsz. Esetleg vegyél egy vibrit, és "gyakorolj" (bár ez így hülye szó rá)
. Húzzátok el az előjátékot, hiszen ez az, amitől a női test igazán fel tud izgulni, jó ilyenkor arra a szintre eljutni, amikor már te vágysz elviselhetetlenül arra, hogy magadban érezd a partnered, ekkor sokkal kisebb eséllyel fordulhat elő, hogy kellemetlen lesz. Akit pedig nem érdekel, hogy neked jó-e, az mehet a levesbe. Ne foglalkozz vele, nem érdemli meg!
Ne tegyél mást, csak add önmagad! Így van rá lehetőséged, hogy találkozz olyannal, akit nem az ágybeli teljesítményed érdekel leginkább, hanem te magad. És akit érdekelsz, az el fogja nézni neked a tapasztalatlanságod, hogy esetleg nem vagy "tökéletes szexpartner", mert majd együtt lesztek tökéletesek. És hidd el, ez az igazi!
Látod, pont itt a különbség. Nem azon kell agyalni, hogy mikor fekszel le valakivel, akivel többet is el tudsz képzelni, meg egyáltalán, nem kell túlbonyolítani a dolgot. De aki tőled azt várja, hogy már az első pár alkalom tökéletes legyen és nincs türelme, hogy összerázódjatok, azt ki kell b...ni, mint macskát, az nem való tartós kapcsolatra.
egy hüvelyk(=1 coll)=2.45cm
így is sok?