Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
"szűz"-még fáj a szex
Sziasztok!
Vannak barátnőim, akiknek soha nem is fájt a szex, de a legtöbben azért mégis azt mondják, hogy kellett egy kis idő, amíg elmúlt a fájdalom. Én nem voltam még sokszor pasival (3 alkalom össz), a legutóbbi srác azt mondta, hogy "szűk" vagyok, és teljesen nem is tudott behatolni, mert fájt nekem. Fent fáj, amikor mélyre hatol :S Mire számítsak, meddig fog még fájni? Persze egyénfüggő, de kinek mi a tapasztalata?
Csak bólogatni tudok...... majd leesik a fejem......
Nem hinném, hogy sorba kellene "felpróbálni" a férfiakat, amíg "jó nem lesz" a szex! Úgy gondolom, meg kellene találni a figyelmes, odaadó, szerelmes partnert, aki nem kapni akar, hanem adni! Szerelem- türelem-szeretet-figyelem-elfogadás..... ezek a kulcsszavak!
Szia!
A szex egy nagyon jó dolog. Ám, egy kicsit többről szól, főleg a kezdetekben, mint szimpla aktusról.
Ha jól olvastam, 3 különböző sráccal próbálkoztál.
Ha egy tippet elfogadsz (régebben volt több szűz barátnőm, akik megtiszteltek azzal, hogy én lehettem nekik az első), akkor ne úgy próbálkozzál az első pár tucat szeretkezéssel, hogy durr bele, hajrá, teljesen mindegy ki, szimpatikus, had jöjjön a maximum. Legyen egy kis érzelem, egy kis kötődés az felé, kit magadhoz engedsz.
A szexet, a szeretkezést meg kell tanulni, főleg akkor, ha olyan testi adottságok vannak (amik később alakul, változik), melyek a nagyobb mértékű ellazulást igénylik a sikeres „játszadozás” végrehatásához.
Vannak fokozatok. Egy gyakorlatlan „szűzleánynak” érdemes fokozatosan előre lépegetni a szerelem művészetének megismerése felé. Csókolózások, simogatózások hosszasan, petting franciázás akár heteken keresztül, és amikor már ismeri nem csak a saját, hanem a partnere testét, akkor érdemes nekilátni a szeretkezéseknek.
Szerencsések azok, akiknek egyből minden simán megy, elsőre nem csak kellemes, hanem valóban jó is a szex. De ez a „siker”nagyban múlik a normális férfipartneren is.
Hidd el, a jól elkezdett szexuális élet, a testedben-lelkedben jól kapcsolódó szexuális reflexek egész életedre meghatározzák életedet, testiségedet, szexuális beállítottságodat, örömre, élvezetre való fogékonyságodat.
Egyszerűen más természetűek vagyunk. De az alapján amit eddig írtál, téged nem tenne boldoggá ez az életmód. Tehát neked a saját "szabályaid" szerint kell megtalálnod azt, akiben mindaz megvan, amit te szeretnél. Sokaknak így is sikerült, mert ahogy panniannika is írta, nincs recept semmire, erre sem.
Én sem voltam mindig ilyen, de életem egy hatalmas és fájdalmas vesztesége megváltoztatott. Azt én is nagyon nehezen hevertem ki, hónapokig tartott míg magamhoz tértem, kishíján depressziós lettem. Még nagyon fiatal voltam, viszont akkor elhatároztam, hogy egyetlen férfi sem fog többé taccsra tenni. Onnantól olyan lazán kezeltem a dolgokat, mint a férfiak, és nem esett nehezemre. Élveztem amit az élet adott, és nem gondolkoztam azon, mi lesz utána. Miután ezidő alatt igazából nem találkoztam olyannal, akivel el tudtam volna képzelni a jövőt, nem esett nehezemre.
Aztán 4 évre rá találkoztam a férjemmel, pár napig ismerkedtünk, majd az ágyban kötöttünk ki, és minden tökéletes volt, felkerült a korona arra, ami addig történt. Belezúgtam, de nem mutattam neki mennyire. Hogy miért? Mert nem akartam, hogy egy reménytelennek tűnő kapcsolat felemésszen. Tudomásul vettem, hogy nagy valószínűséggel ennyi volt, mert ő hazautazik, tőlem 180 km-re, ahol várja a barátnője. Nem gondoltam (legfeljebb reméltem), hogy egy 2 hetes kapcsolat elég neki, hogy feladja az addigi életét. Annak ellenére így gondoltam, hogy ő azt mondta csak engem akar, velem akarja leélni az életét, és visszajön hozzám. Gondoltam: hiszem, ha látom! És visszajött! 2 hét múlva itt volt, és 11 éve itt van velem. Hidd el, nem volt nálam akkor boldogabb ember, és ma is boldog vagyok, hogy ő van mellettem. Nem tökéletes, de az összes hibájával együtt ő az Igazi. És még ma is úgy szeret (ha nem jobban), mint az elején.
Talán ez az életfelfogás segítette a túlélésemet?! Talán ez volt a mód arra, hogy ne kapjak több sebet?! Nem tudom, lehet. Mindenesetre nekem bevált, és végül elhozta azt az ember, aki mellet le akarom élni az életem. Kívánom, hogy a magad módján, te is találd meg, mert nincs egyedül üdvözítő módszer, nincs szabály erre. Szerintem aki nyitott, vidám, optimista ember, az előbb-utóbb rátalál a társára, úgyhogy sok sikert hozzá!