Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Látomás-fekete alak
Létrehozva: 2009. január 25. 16:55
Sziasztok!
Ez nem kamu topic!!!!
Szeretném ha jelentkeznének azok, akik láttak már fura lényeket, szellemeket vagy nem is tudom minek mondani őket!
Konkrétan az érdekelne, hogy látott-e valaki közületek fekete csuklyás alakot! Tudjátok-e mi ez ???
Mint kiderült nem egyedül én láttam, már 4 ember van aki látta!
Engem nagyon megrémiszt! Kérem akik nem hisznek a dologban azok ne szekáljanak;mert komolyan gondolom a témát. Sőőőőt orvos is látott és normális vagyok, nincsen se szervi- se lelki bajom!! Még mindig logikus magyarázatot igyekszem keresni a velem/velünk történtekre; de egyre nehezebben megy.....
Majd később benézek, hátha ír valaki. Gondolom vasárnap délután a kutya sem néz erre felé; de hátha..
Igyekszem válaszolni, ha ír valaki
Sziasztok!
Minden álom arról szól, hogy valamit meg kellene tennünk magunkért.
Éppen ezért minden ami álomban történik úgy kötődik hozzánk, hogy milyen lenyomatok munkálkodnak bennünk pl ez esetben a fekete színhez.
Gyanítom, hogy nem azóta félsz a sötéttől, hanem ennek volt előtte is egy érzelmi töltete.
Ahogy leírtad az álmot, én inkább segítőnek vélem az alakot, bár talán egy olyan segítőnek, aki a te sötét oldaladat képviseli, amitől tartasz, amitől inkább félsz, mint elfogadod segítőként.
Félreértés ne essék, ez nem kritika, csupán egy felételezés ami a sötét oldalra értendő.
Az, hogy azóta nem jelent meg többé hasonló álom, az inkább arra utal, hogy az akkori dolog megoldódott, amiért akkor ezt álmodtad.
A mostani érzéseidet az akkori álomhoz gyanítom már az elméddel magyarázod.
Kedves tribunaria!
Kezdeném azzal, hogy a bejegyzésed végén található vigyorgó pofák sem derítettek jókedvre...
Ez egy olyan topic, ahol hasonló emberek küszködnek hasonló problémákkal.
A fáradságot nem vettem, hogy megnézzem, te éltél-e már át ilyesmit, de gondolom: NEM. Mert ha úgy lett volna, akkor tudnád, hogy az a félelem, amit akkor (vagy utánna) átél az ember, az olyan ijesztő, amit szavakkal nehéz leírni.
Tudod, ha az utcán megtámad valaki,vagy este zajt hallassz, felemeled a telefont és hívod a rendőrséget, aki vagy tud segíteni, vagy nem.
Ebben az esetben nincs kit hívni, egyedül kell megküzdened a félelmeddel, és egyedül kell feldolgoznod azt.
A másik dolog amiről írni akartam neked, az a barátnőm, aki Jehova tanúja.
Nem voltam még "szertartásukon", nagy valószínűség szerint nem is megyek soha, itt jegyzem meg a 36 év alatt egyszer sem próbált meg megtéríteni. Szóva, ha mégis elmennék, tuti nem röhögném magam halálra, úgy ahogy egy templomba sem röhög az ember az elhangzottakon.
Ez az Ő vallása, én tiszteletben tarom. Nem érdekel az emberek vallási hovatartozása, és a bőrszínük sem, én nem így ítélek.
Református vagyok, de bevallom, nem járok templomba, én úgy gondolom, a hitem csak rám és Istenre tartozik, nem kell közvetítő. (Értem itt az egyházat és a papokat.)
És a szerény kérdésedre a válasz:
egy szóval sem említettem a bejegyzésemben, hogy engem ez a valami kiválasztott volna bármilyen célra is. Ezt soha nem hittem, nem is gondolom, hogy így lenn, és nem is írtam ez!
Hogy mese volna? És hogy ki vagyok?
Egy 36 éves nő vagyok, és két lábbal állok a talajon. Nem hiszek vámpírokban, zombikban, hasonló marhaságokban. Munkámból adódóan nap mint nap segítek az embereknek, otthon család vár.
És még annyit: ha tehetném, szívesen neked adnám az én kis "mesémet", csak egyszer- egyetlen éjszakára.
Már csak annyit búcsúzás képpen: ne barmold szét a topicot. Ezek az emberek segítséget kérnek és kapnak (részemről köszönet közheynek, hisz este nyugodtan hajtottam álomra a szemem, és ha veled nem történt még ilyen, akkor csak maradj külső szemlélő.
Volt, többször is, bár szerencsére nem túl sokszor. Annak köszönhetem, hogy nem diliztem be, hogy a neten böngészve megtaláltam a jelenségre a racionális magyarázatot :D A szellem- és ufóészlelések jelentős részért ez az alvási zavar felelős, és valóban, ha a beszámolókat olvasom, rá-ráismerek egy általam már a paralízis során átélt élményre.
Ha időd engedi, lapozgasd ezt az e-könyvet is, hiánypotló írás: http://www.crescendo.hu/konyvek/alvasparalizis
Kedves közhely!
Köszönöm a linket, elolvastam (munkaidőben).
Szerinted ennyi? Vagyis ez nem kevés, csak mindaz amitől én éveken át rettegtem, az ezzel megmagyarázható?
Nincsenek démonok? Angyalok, mennyország és pokol? Alvásparalízis van és kész?
Te szenvedtél már ilyentől? Volt ilyen, vagy ehhez hasonló "élményed"? (Márha ezt élménynek lehet nevezni...)
Alvásparalízis. Ez is, meg még rengeteg eset ebben a fórumban.
Elég ijesztő tud lenni:
http://www.crescendo.hu/2006/10/05/hallucinaciok-alvaspa ralizis-kozben
Kedves Sorstársak!
Most találtam rátok, igaz eddig nem is kerestem magyarázatot a velem történtekre, gondoltam sokáig: csak álom volt.
Több mint 12 évvel ezelőtt történt.
Éjszaka volt, a hátamon feküdtem. Arra ébredtem, hogy felülök. De nem magamtól, hanem felhúz valami erő. A kezeim lógtak mellettem. A szoba világos volt, balra fordítottam a fejem, a kishúgom az igazak álmát aludta. Az ágyunk végében, a lábamnál állt egy fekete csuhás alak, a bal kezét felém nyújtotta -gondolom az erejével ültetett fel. Rá néztem. Magasnak tűnt, állt ott a fekete csuhában, és a bal kezének hosszú, csontos mutatóujjával rám mutatott. Gondoltam, a kaszás, kész végem, de kaszája nem volt. Néztem őt. Az ujjáról a tekintetem az arcára tévedt, de nem volt arca. Néztem tovább. A csuhája hosszú volt és olyan fekete, amilyen feketét én még soha nem láttam. Ha becsukom a szemem, ma is látom a csuhájának a ráncait. Visszafektetett. Nem magamtól, ugyanazzal az erővel amivel felhúzott, vissza is engedett. Aludtam tovább. Emlékszem, nem voltak érzelmeim. Nem féltem, nem visítottam.
Másnap reggel arra gondoltam, hogy álmodtam. Azt gondolom minden rossz álmot a mindennapjaim feledtetnek, de ezt nem tudtam feledni. Hosszú-hosszú évekig nem meséltem ezt el senkinek, kb. 1/2 éve viszont igen, egy barátnőmnek, aki itt jegyzem meg, Jehova tanúja.
Azt mondta ez egy démon volt. Nem akart bántani, csak azt akarta, hogy tudjak a létezésükről, hogy gondolataimban foglalkozzak vele, egyszerűen félelmet akart okozni.
Sikerült neki! Akkor nem féltem, azóta viszont igen. A sötéttől. Minden este úgy alszom el, hogy lehet ismét meglátogat és infarktust kapok tőle. Megjegyzem: nem jött többet.
Barátnőm azt mondta, imádkozzak.
Elmondom nektek, arra gondoltam, ha ez valóság volt, akkor tényleg van túlvilág, ha van túlvilág, van mennyország. Ha van mennyország, akkor van Isten is. Hittem benne mindig is, de ez számomra olyan, mint egy bizonyosság.
Naiv vagyok? Lehet.
És még azt szeretném elmondani nektek, hogy életemben nem nyúltam droghoz, fűhöz, szóval a velem történteket még csak ezzel sem tudnám magyarázni.
Mit gondoltok?
Pff teljesen kirázott a hideg ahogy olvastam a bevezető hsz-t, ugyanis nekem édesanyám mesélt sokat egy fekete alakról akit vagy amit már többször láttott éjjelente, az ablak előtt állt. Azt mondta nagy félelem tört rá amikor látta.
Én fekete alakot nem láttam, viszont furcsaságok velem is történtek jó párszor. Volt egy időszak amikor biztos vagyok benne, hogy nem voltam egyedül éjjelente. Pl elalvás előtt forgolódtam az ágyamban, egyszerre arra lettem figyelmes, hogy olyan szuszogást hallok mellőlem, mintha ott aludna valaki, holott egyedül voltam, és nem, nem álmodtam mivel ébren voltam. Aztán egyszer arra keltem hogy ül valaki az ágyam szélén, hát olyat sikítottam...aztán az alak eltűnt. Gyerek méretű volt egyébként. Aztán volt egy időszak, amikor rendszeresen fél háromkor olyan dolgokra keltem, hogy pl a három egymásra rakott könyvem szétszórva feküdt a földön, mintha kb szétrugták volna. Aztán máskor ugyancsak fél háromkor leborultak az edények a szekrényről. Máskor meg leestek cuccok a polcomról szintén ebben az időpontban. Érdekes, hogy van amikor egyáltalán nem féltem, pl a szuszogó hangnál. Sőt, inkább nyugodságot és kíváncsiságot éreztem. van amikor meg halálfélelmem volt szinte, pl a kicsi alaknál. Sokáig csak úgy mertem aludni éjjelente hogy égett a kislámpám, de még úgy is alig bírtam elaludni.
De, a legborzongatóbb mégis az, hogy öcsém mikor kicsi volt, lerajzolt egy alakot, és zöld néninek nevezte. Azt mondta éjjelente meglátogatja. Anyu elmesélte hogy mikor én kicsi voltam, ugyan ilyen zöld néniről beszéltem. És amúgy nem tudtam erről szóval.....Érdekes dolgok ezek, foglalkoztat eléggé a téma, bár általában kiröhögnek csak az emberek.
Olyan is történt, hogy mekérdeztem a mamámat, hol van az a fekete köves gyűrűje, és adtam róla egy leírást. Kiderült, azt még anyám valahol elhagyta mikor én még meg sem születtem. Képet amúgy nem láttam róla, ez is eléggé furcsa, ők sem értették honnan tudhatnék arról a bizonyos gyűrűről...
Sziasztok! Én és a barátnőm egy izgalmas történetet fogunk most mesélni. Egyik nap nálunk aludt a barátnőm. Idézni akartunk, de igen furcsán, mert nem gyertyánál, hanem kislámpánál. De úgy látszik, hogy sikerült az idézés. Mert mikor idéztünk, a tesóm mondta, hogy szólaljon meg a telefonja
de ez nem sikerült, utánna mondtuk, hogy a ceruza essen le az asztalról, de ez sem sikerült 
Pár perc múlva leesett az asztalról a poszter. Mind a hárman megijedtünk. 
Egymás mögé be akartunk bújni, de én a legkisebb nem tudtam elbújni, ezért a kezemmel eltakartam a szemem. Hát ennyi lenne a mi kis történetünk. Üdvözlettel: aranyhaj917. 
Lehet nem nagyon rémisztő, de nekünk igen és még akivel megtörtént ez az írjon nekem. Köszi! 
Szia! Hiszek neked, velem is történt ilyen tegnap este!
Egy fekete alak állt ott az ágyam végében! Furcsa volt, mivel édesanyám tegnap előtt mesélte, hogy az ágya mellett állt egy fekete magas kalapos alak. Nem félt, de egyszerre csak ledermedt. Nem mert elaludni, és ezért reggelig ment a tv, de reggel félt, hátha valaki van a házban. Üdv: aranyhaj917. 
Sziasztok!
Látom, régebbi a topic, de remélem észreveszi valaki, hogy írok, mert csak most találtam meg, és örülnék, ha valaki tudna válaszolni ...
Mindig hittem a szellemekben, és abban, hogy áll valami az emberek fölött, szóval mindenképpen komolyan kérdezem ezeket.
Nálam igazából három (talán már négy...) évvel ezelőttig semmi ilyesmi nem jelentkezett, nem éreztem semmit, nem láttam semmit. Két éve egy viharban kinéztem az ablakon, nem-e vitte el a vihar a sörsátat, és előtte láttam valamit. Egy fehéres színű, de homályos alak, az arcát nem láttam mivel messze volt, de egyenesen az alattam lévő helységbe, a nagyszüleim konyhájába nézett. Az alakot csak kétszer láttam, és eleinte annyia féltem tőle, hogy nem is mertem egyedül itt aludni, talán hónapokig. Azonban innentől kezdve néha furcsa érzéseim támadtak a dolgokkal kapcsolatban... az alak nem engem nézett, de mégis lehet valamilyen kapcsolatban az, hogy megláttam, és az, hogy utána fokozatosan egyre tisztábban érzek ilyeneket? Annyit tudok, hogy anyu is érzi néha, de az apai ágon lévő nagymamámmal történt pár dolog régen. Anyukája halála előtt nem sokkal hatalmas dörömbölést hallott, csak ő, és bejött egy fekete kalapos alak. És ő meg tud álmodni dolgokat, igaz nem mindig azonosak a körülmények, de a végkifejlet igen.
Miután sikerült bátorságot gyűjtenem, visszajöttem a szobámba. A mamámnál rákérdeztem, nem-e történt valami a konyhában... ott halt meg a mama apukája, de ő nem bántana, szóval lehetséges, hogy az az alak, akit a mama látott, ő is itt van, és a másik, aki érezhetően jó, ő meg a dédpapám, és megvédeni akar minket?
Az "alszom-is-és-ébren-is-vagyok" zsibbadásos állapot nálam elég gyakori. Eleinte féltem tőle, most már csak egy ici-picit, és ha bele kerülök, próbálom megtudni mi is van velem. Mivel mozdulni nem tudok, csak a zajokra hagyatkozhatok. Egyszer zenét hallottam, egyszer valami zakatolást. Azonban ami gyakori: érzem, hogy megérint, megfog valahol, de ez nem rosszakaró szándék, de az elmém automatikusan menekülni akar, pedig én szeretném megtudni, mit szeretne. Három-négyszer előfordult, hogy mintha elhagynám a testemet, és ő elvinne valahova a házban, messzebbre még nem. Egyszer tudom,mondani akart valamit, de nagyon messziről hallottam, és nem értettem. Mikor kértem, megismételte hangosabban, de akkor se értettem mi volt:(
De amiért eleinte féltem ettől az állapottól, az előtt, az első ilyen "élményem'' volt, ami nem jóakaró szándékú volt, sőt..!
Zsibbadtam, és nem tudtam megmozdulni, lebegtem a levegőben, inkább a semmiben. Alulról két csontos kéz megragadott, és lefelé húzott... nagyon megilyedtem, alig tudtam szabadulni...
Mostanában már, ha érzem, hogy ilyen állapot jön, akkor megpróbálok nyugodt maradni, és figyelni.
Amióta megérzem az ilyeneket, történt egyesmás, annyi, hogy sok lenne mindent most leírni. Az egyetlen, ami idegesít, hogy akármilyen erősen és tisztán érzem, hogy itt van, se nem látom, se nem hallom, csak a padló recseégét. Illetve árnyékot látok néha, de csak rövid időre. A fentebb leírt miatt a mamámmal megbeszélgettem, először ráfogta arra, hogy túl sok ilyet nézek a tévében, de amikor részleteztem, akkor már hitt nekem, és azt mondta, szerinte fejlesztenem kéne. Én benne lennék, mivel érdekel, és tényleg szeretném, ha látnám és hallanám őket amennyire lehetséges, hogy tudjak segíteni, de nem tudom, hogy lehetséges ez...
És akkor hogy miért erre a topicra írtam:
Pont a mai napon történt. A suliban a helikonra osztottuk a táskákat, és megkérdeztem egyik bnőmet, hogy van a háziszellemük. Azt mondta, lenyugodott, de... és megkérdezte, nem-e tartom hülyének, ha elárul valamit. És akkor mondta, hogy kábé három hete a szekrénye mellett a falnál látott egy fekete csuklyás alakot, a csuklya teljesen a szemébe húzva, alatta holt fehér maszk? bőr? ezt nem tudta elmondani. És hogy rá van tapadva, és ha nem figyel rá, odamegy hozzá, és sikít, vagy ordít egy hatalmasat. Azt is mondta, hogy követi őt, és akkor megkérdeztem, nincs-e véletlenül ott, mert ő láthatja, ha őrá van rátapadva. A sarokba mutatott a szekrény mell. "Szereti a szűk helyeket, és idiótán billegetni a fejét" ezt mondta. Magát az alakot nem láttam, de már előtte éreztem, hogy van ott valami, és mikor odanéztem, egy mozgó árnyékot láttam ott! Nem volt más a teremben rajtunk kívül, mert mindenki ellógott szóval más nem lehetett... de a csajszi komolyan félt tőle, most már azt mondja, úgy-ahogy megszokta. De mivel rendesen belekérdeztem a témába, és most is utánajárok, van esélyem rá, hogy megkapom a magamét? XD Komolyan szeretném, ha tudnék segíteni mind a szellemeken, mind az embereken...
Ha valakit érdekel, akkor írhatok róla, mik történtek szívesen elmondom =) Amúgy jó darabig itt volt mögöttem amíg írtam ezt a hozzászólást xD Csak gondolom megunta... így szokott lenni, ha valamit túl sokáig csinálok, akkor elmegy, kivéve ha egy filmet nézek x'D
De a legfontosabb: van valami mód rá, hogy rendesen kapcsolatba léphesssek vele, anélkül, hogy gyertyákkal gyújtsam fel a szobámat? Szeretném megtudni, igaz-e a sejtésem róla...
Előre is köszönöm a válaszokat, és bocsánat a kisregényért kapásból az első körben XD
fodmother, szerintem ez valami ismerős lehetett, az apádon kívül nem halt meg senki? esetleg a szomszédból?
Duciduci*, megértelek, milyen ilyesztő lehetett! én az ilyen esetekben azt ajánlom, hogy tegyél az ágyad mellé egy fényképezőt, mert talán ez lesz az első bizonyíték, hogy léteznek más lények is...
eliana88, velem is történtek ilyen dolgok, amikro kisebb voltam. akkro minden este végignéztem, hogy egy fekete valami odasétál az ágyam mellé, csak akkor angyalnak képzeltem. volt olyan is, hogy egyszer világosabb, máskor sötétebb színű...
az úgyneveett szellemeket csak a fiatalok látják, és a szülők sokszor nem hisznek nekik................. pedig érdemes lenne
Sziasztok!Ne nézzetek bolondnak!!
Én is már láttam fekete csuklyás alakot.Volt amikor lefekudtem aludni és olyan volt mintha ott lett volta az ágyam melett.Sokszor van amikor ugy érzem, hogy nem vagyok egyedül a szobában és be is tudnám határolni hogy hol van az a valaki vagy valami.Néha furcsa érzéseim vannak amik megborzongtatnak.Állandóan rémálmaim vannak,... nem tudom mi lehet
Sziasztok!
Én nem fekete, hanem fehér "valamit" láttam. Kb. 12-13 éves lehettem. Egyik éjjel irtózatos fülfájásra ébredtem. Felkeltem és valamiért az ablakhoz mentem. Ebben az időben még nem volt beépülve a környékünk, előttünk egy szántóföld szerűség volt, ahol megláttam egy fehér alakot hátulról. Teljesen úgy nézett ki, mint a filmekben azok a bizonyos kis szürke-fehér ufonauták. Teljesen megijesztett. Felébresztettem anyukámat, szóltam neki,hogy nézze meg , de én már nem mertem odamenni ő is látta, azt mondta, hogy pár perc múlva "ellebegett", mintha nem lettek volna lábai, csak úszott a levegőben. A szomszédok másnap mesélték (nem említettük nekik, hogy mit láttunk), hogy rendkívül nyugtalanul aludtak. Szerintetek mi/ki lehetett ez a lény? Előtte és utána is sokszor álmodtam ilyen lényekkel.
Énnekem is volt egy élményem, amiben láttam egy különös lényt:
Én már alváshoz készülődtem, amikor éreztem, hogy valaki leül az ágyamra és valamit belesuttog a fülembe! Az nem hallottam, hogy mit, de ijedten odakaptam, és "szerencsére" senkit se vágtam pofon. Nagyon megijedtem, és amikor pár perc múlva felnéztem, láttam az ajtómban egy sűrű, fehér testet! Nem volt se arca, se végtagjai, de talán aura volt, mert az szokott így kinézni........
És ebben az is durva, hogy a halottaknak van fehér aurájuk!!!
Senki se hiszi el és úgy gondolja, csak álmodtam, de én tudom, hogy igaz volt!! Volt már hasonló élményetek?
Sziasztok.
Olvastam a hozzászólásokat, hát mit ne mondjak, egyfolytában ráz a hideg tőle. Félelmetesek. Régebben velem is elég sok hasonló furcsa dolog történt, amire nem igazán találtam semmiféle magyarázatot.
Az egyik ilyen, amikor még a lányom pici volt. Egyszobás lakásban laktunk, a pici a szoba bal oldalán, az ágyunk középen volt, az ajtó tőlünk szembe(jobbra).
Éjjel arra ébredtem, hogy valaki áll az ajtóban és minket néz. Nagyon megijedtem, az első gondolatom, az volt, hogy a gyereket ide kellene hoznom magunk mellé. De nem tudtam mozdulni, hang sem jött ki a számon. Aztán egy kis idő elteltével mégis sikerült kinyögnöm valamit. Felkeltettem a férjemet, és szóltam neki. Ő is látta. Egy fekete alak állt az ajtóban, a fején volt valami (talán kalap, sapka) nem tudom. Nem mozdult csak bámult minket. ÚÚ még most is kiráz a hideg, ahogy leírom. A férjem is látta. Aztán egyszercsak eltűnt. Mindketten képzelődtünk??
Eszembe jutott még pár fura sztori. Bár, a legtöbbet valahogy igyekezte kitörölni az agyam, az igazat megvallva, nem véletlen, mert igen megrémisztettek.
A legelső élményem úgy öt éves koromban lehetett. Erre viszont a mai napig emlékszem. Azt hiszem, télen történt. Estefelé járt az idő, azonban a délutáni csendespihenő még mindig tartott nálam. Arra ébredtem, hogy nem ég a szobámban kisvillany. Mint a legtöbb kisgyerek, én is féltem a sötéttől, ezért gyorsan keresztül akartam rohanni a szobámon, mivel a lámpa a másik végében lévő szekrénysor polcán állt. Ám a helyiség közepén beleültköztam valami hihetetlen nagy megfoghatatlan energia mezőbe, ami akkora erővel bírt, hogy seggre is ültem tőle. Felnéztem és valami átátszó, tejszerű ködöt láttam, amiből egy emberi sziluett bontakozott ki. Azt már nem vártam meg, mi fog kisülni belőle, mert ordítva kirohantam...
Szerencsére vannak pozitív esetek is...Úgy 16 lehettem. Éppen elkezdtem rendet rakni a ruhásszekrényben, amikor valami láthatatlan, vibráló energia elsuhant mellettem, és tisztán hallottam, ahogy azt suttogja: szeretlek... A nagymamám volt, ezt azonnal tudtam. Egyszerűen éreztem.