Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Halottal álmodni
Létrehozva: 2008. szeptember 11. 09:10
Sziasztok!
Mióta meghalt keresztapukám rengeteget álmodok vele. Volt egy időszak amikor nagyon gyakran. Ezzel egy idejüleg ugyan így volt apukám is (testvérek voltak). Aztán egy ideig semmi, és ma este megint vele álmodtam... Az az érdekes hogy álmaimban nem hajlandó hozzám "szólni", hiába szeretném. Anyukám azt mondja, hogy akkor jelennek meg az álmaikban ha valamiért haragszonak ránk. Szerinte olyankor ki kell menni a sírjához, és akkor megnyugszik! Ti hogy vagytok ezzel? Történt már veletek is hasonló? Érdekelne a véleményetek! 
Szörnyű, hogy fiatalon elmennek......
Te már a 2. vagy, aki arról ír, hogy egy fiatal barát/barátnő öngyilkos lett.
Pedig azt mondják, hogy be lehet a bajt vonzani.
Márpedig, mivel nekem ez a megérzéses, beleélős képességszerűcském van, erőt kell vennem magamon, és csak szépre, jóra gondolni.
Az aurafotós-term.gyógyász mondta, hogy pozitív irányban is alakíthatom a dolgokat, hogy nem negatívat vonzok be, hanem pozitívat.
Ez nagy feladat nekem, örök pesszimista vagyok.
Na, 1. lépés, csak pozitívan: Már optimista vagyok.
(túróst!)
Hát, akkor nagyon úgy néz ki!
Pont ezt nem szabad, hogy "Jaj, nehogy baj legyen!"
Állítólag a baj szót is, meg hasonlókat, betegség, egyéb kerülni kell, helyette a minden rendben, egészséges vagyok....kell használni.
Akkor, hajrá!
Próbáljuk meg!
Nem jó!
"A lábam egészséges!"
Az agy a baj, fáj, szavakat tárolja, a szerencsétlen!
szegény, "sajnos" tudom milyen érzés..
5 évesen álltam ott anyukám (mellrák) halálos ágyánál, mellettem a hugom, őmellette nagyim (gyomorrák). bőgtünk, világosan emlékszem ahogy ordított a fájdalomtól, mig meg nem halt szemünk láttára.
Mostohaanyuka, stb, majd apuval egyedül maradtunk.. Nagyi lett beteg (trombozis), 12 évesen én pelenkáztam, etettem, fürdettem, mert addigra apu is beteg lett ( nyelőcsőrák). 14 éves voltam mikor meghalt.. Nem bucsuztunk el egymástól, nem mondta hogy szeretlek lányom, vigyázz a hugodra..
Hittük, hogy nem lesz semmi...
lélegeztették, mikor egy hétfői nap mondták a rokonok, menjünk be, nagyon rosszul van, valamit nagyon akar mondani, ir a lepedőre..
Magával vitte a sírba, mert másnap hajnalra meghalt...
Nagyi a kórházban ezek után egy év múlva, napra pontosan akkor halt meg mikor a nagypapi. Emlékszem, vasárnap azt mondta nekem, meg kell halnom, és hétfőn papi után ment.. hazamentem és tudtam...
Két év mulva azt mondták, hogy a hugomnak lehet agydaganata van... Kiderült hogy ciszta..
de hogyha őt elvesziteném, azt már nem lennék képes túlélni...
Anyuékkal sokat álmodok.. nagyival is szoktam....
Mindannyian nagyon nagyon hiányoznak nekem...
Nem szeretek velük álmodni....
Iszonyat! Borzasztó, mit művel emberekkel a sors!
Hány éves vagy?
22 most már
3 éve "igazi felnőtt" vagyok.. levették rolam a keresztszülők a kezüket...
egymagam birkózom meg az élet apró cseprő dolgaival..
igazi barátok is nagyon tudnak hiányozni
Amikor a nagyszüleim meghaltak azt mondták nekem, hogy 3 hétig bolyong a lélek, és addig álmodok velük, eljönnek elbúcsúzni. Én az ilyenekben nem nagyon hiszek, de most nagyon vártam arra, hogy álmodjak velük, rengeteget gondoltam rájuk. És sajna nem álmostam egyikőjükkel sem. Persze ezek után még jobban kiborultam, mert kérdeztem magamtól, hogy hozzám miért nem jöttek el? Én miért nem érzek semmi megmagyarázhatatlant, amiket itt leírtok, hogy pl. megsimogatja a vállam, mert lever egy poharat.....??
Azóta a nagypapámmal 2X álmodtam. Ő lassan 3 éve halt meg, de csak 2 év után álmodtam vele. Arra emlékszem, hogy valami fehér szobában voltunk, mindenhol fehér bútorok, de nem ismerős a környezet. Ne kórház, hanem olyan, mintha egy felhőkarcoló egyik magas luxuslakosztálya lenne. Nem emlékszem, hogy beszélgettem volna vele, csak arra, hogy nagyon örültem, hogy látom, és azt hittem, hogy ő él. Kérdezgettem, hogy hol a mami, de azt válaszolta, hogy nem tudott eljönni. És amikor elment tőlem a lakásból, akkor eszméltem fel, hogy ő meghalt, és az álmom további részében nagyon zokogtam, hogy ne hagyjon itt minket. Elég zaklatottan ébredtem.
Nagyimmal még nem álmodtam, de nagyon szeretnék!!!
Társad, barátod, férjed van legalább, akire támaszkodhatsz?
A húgod hogy van?!
Lehet, hogy nem illik teljesen ide, amit meg szeretnék osztani veletek.
Nekem volt egy fiú osztálytársam, aki nagyon vallásos családban nőtt fel. Egyik nap úgy ment el otthonról dolgozni, hogy elköszönt mindenkitől, és azt mondta, hogy ő már nem fog oda visszatérni, mert Jézus magához hívta őt. Testvérével együtt dolgoztak, és azon a reggelen is együtt ültek autóba...a falu közepén súlyos autóbalesetet szenvedtek, ahol mindketten azonnal meghaltak.
Húgom jól van, köszönöm, ő valahogy "könnyebben" feldolgozta, lehet azért, mert mégiscsak a nővére vagyok, idősebb, oltalmazom, vagy nem tudom...
Van társam, de rá nem támaszkodhatok..
Amikor azt mondod kicsiként, mert félsz hogy apudat is elveszíted, ogy olyan Isten nincs, hisz mégiscsak a "fontosabb" szülőt vesztetted el , mégiscsak egy édesanyát, édesapád nem veszi el tőled.. Ebben az egyben holtbiztos vagy..
De amikor elmegy apud, akkor rájössz, hogy az életben semmi sem biztos..
ami ma van, lehet holnap nem lesz...
egyik percben van, másik pillanatban elveszted..
és valahogy a pesszimizmusod megmarad. ezek után meg pláne
tudod hogy jobb lenne neked, környezetednek mosolygósabb életvidámabb ember, de valamiért nem mindig megy.
Hát, ehhez nem is tudok mit hozzáfűzni......
Honnan tudhatta?!
Én is a végletek embere lettem.
Egyik percben tudok nevetni, humorizálni, de aztán eszembe jut, hogy mi volt, mi lesz, és mindentől elmegy a kedvem.
Főleg, hogy beteges is lettem, mindig ér valami nyavalya-kórság.
Ez is jel, mhelyet ott kéne hagyni, de hová menjen az ember a mai világban......nem lehet csak úgy ugrálni.
A stressz kikészíti a szervezetet.
Én jól vagyok!
(csak pozitívan!)
Az unicumnak bejön a duma, nekem nem annyira..........
megdöbbentő
így megérezni...
keresztanyum anyukája(szintén vallásos volt) angyalokat látott maga körül..repültek a szobában
másnapra, mikor a család egyedül hagyta 3 percre, békésen elaludt, és soha többé nem kelt fel.....
Igazából nem tudom. Pár nappal a baleset előtt beszéltem vele és nagyon boldog volt, hogy a testvérével dolgozhat, és készült a 19. szülinapjára, ami pár nap múlva lett volna. Nem úgy tűnt mint aki el akar menni. A baleset előtti este állítólag náluk járt Jézus. Én még mindig nem tudom felfogni, ami és ahogyan történt velük. Sztem a szüleik se, mert azóta is minden nap várják őket haza és mennek nekik bevásárolni.
nekem mindig is hullámzó volt a kedélyem, szélsőségek embere voltam...
változó tényleg..
betegségekkel úgy vagyok, hogyha nagyon fáj és több napja, akkor tuti gond van...
de általában idegi alapon jön ki.. olyankor valami nagyon fáj a lelkemnek, valamint ideges vagyok, és valami halaszthatatlan dolgot nagyon nem akaródzik megcsinálni
de don"t worry, be happy"
Az anyukám már több mint 7 éve meghalt, és összesen talán, ha 3-szor álmodtam vele... Pedig mindig nagyon akarom, elalvás előtt összpontosítok, de nem megy, nem álmodom vele. A legelső álmom vele 2 évvel a halála után történt: Egy nagy hegyen, vagy sziklán ment felfelé, valaki fogta a kezét, én utóljára mentem, és hiába kiabáltam, hogy várjon meg, nem várt, csak nevetett. Úgy emlékszem, rajtam. Azután még 2-szer álmodtam, de csak homályosan emlékeztem reggel a dologra, de az biztos volt, hogy ő benne volt.
Drága nagypapám 22 éve halt meg, soha életemben nem álmodtam vele, pedig imádtam, nehezen dolgoztam fel a halálát. Nagymamám majdnem 8 éve halott, vele sem álmodtam, pedig sokat gondolok rá is nagy-nagy szeretettel. Furcsak dolgok ezek, nem tudom a magyarázatot én sem. A lelkemnek pedig nagyon jól esne legalább velük álmodni egy jót...
Sziasztok!
Nekem a barátnőm halt meg egy fél éve már, és tegnap álmodtam vele, annyi volt az álom,hogy hívtam őt telefonon sokszor egymás után mert megbeszéltük,hogy találkozunk, de ő folyamatosan azt mondta, hogy nem tud jönni, nem tud nem tud... várjak még.
ez mit jelenthet? azt hogy szeretne látni, de már sajnos tényleg nem tud
De ez az álmom elött volt még egy vele kapcsolatban, ez pár hónapja volt, csak annyi votl az egész, hogy átöleltük egymást szorosan, és csak öleltük, öleltük szó nélkül... Igy akart volna elbúcsúzni?