Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
1 éves gyermek
Sziasztok!
Olyanokkal beszélgetnék, akiknek ilyen korú gyermük van. Mert érdekelne a gyermekük fejlődése, érezelmi kitörései stb.....
OK: A gyermekem aug. 23-án volt 1 éves. Rettenetesen izgő-mozgó gyerek, 11 hónapos kora óta jár, de nem tudom valami furcsát érzek a viselkedésésben. Olyan mintha nem venne tudomást rólunk/szülőkről/, egyáltalán nem bújós, szeretgetős kisfiú. Nem tudom egy kis időre sem magamhoz "kötni", állandóan megy-megy.... Nem szereti ha szeretgetjük, nem alszik el sehol/babakocsiban sétáltatás közben sem/, ölben sem... Nem tudom ilyen korban mennyire mutatják ki a gyerekek a szeretüket a szülő felé, ez érdekelne a leginkább. Mert nekem úgy tűnik, mintha nem szeretne bennünket.
Kérek mindenkit, hogy írjí le a tapasztalatát nekem ezzel kapcsolatban, mert már nagyon el vagyok keseredve emiatt.
Akkor meg nem is értem, hogy miért aggódsz! A könyvek az érzelmi fejlödést pont ezért veszik csak érintölegesen, mert erre nincs recept. Minden ember más és más, csak néha elfelejtjük, hogy a gyerekeink is önálló egyéniségek.
Nem szűz!!!!
Még pont oroszlán jegyű!!!
Persze, persze!!! Rengeteget nevetgél, sőt kacag... Nem ezzel va gond, sőt szerintem semmivel sem, hála a sok levélnek tőletek!!!
Ugyanolyan ő, mint a többi baba, csak felfedezi a világot, ezért nincs ideje ránk:))))
De ha szeretne valamit, odajön, kérezkedik az ölembe, csak nagyon-nagyon szeret menni-menni- ki a világból:)))
Nem vesz rólunk tudomást, nem szó szerint értettem. Ha nagyon belemerül valamilyen játékba, tv-be, akkor hiába szólongatjuk....
A "magamhoz kötni" részt, pont azért írtam macskakörömmel, mert nem szó szerint értem. Arra értem, ha játszani akarok vele, és ő nem akar...
Az értelmi fejlettségével nem hiszem, hogy gond lenne. Érti amit mondok neki, legalábbis sok mindent... pl. nem szabad, add ide /ide adja ami a kezében van/, gyere/ oda jön/ stb....
Könyvet pedig már milliót olvastam, de ilyenkről nincs benne szó, ezért is kértem, hogy írjátok le a tapasztalataitokat, az azért mégiscsak más...
de a te gyerkőcöd már szűz.. :)
különben édes lehet, önálló kiskrapek.. :))
Abból, amit leírtál sokminden nem derül ki. Elsö benyomásom az, hogy egyszerüen eltérö az érzelmi igényetek, és míg ö egy nagyon önálló kis személyiség, addig te egy nagyon szeretgetös anyatípus vagy - illetve csak lennél, ha hagynák :-) - és ebböl adódik a "konfliktus". Viszont használsz olyan szófordulatokat, amik alapján kicsit elgondolkodtam.
Például azt írod, hogy "nem vesz rólatok tudomást". Ez miben nyilvánul meg? Elképzelhetö, hogy nem hallja, vagy nem érti, amit mondotok neki?
Azt is írod, hogy "nem tudom magamhoz kötni". Megintcsak nem pontos a fogalmazás, de ha arról van szó, hogy nem tudod a figyelmét lekötni és ezáltal magad mellett tartani, akkor lehet, hogy koncentrációs problémák állnak a háttérben.
Szerintem üss fel egy neked szimpi babás könyvet - bár gondolom, már megtetted - és ha a gyermek mozgásfejlödése és beszédfejlödése rendben van, akkor nincs ok az aggodalomra. Hangsúlyozom: szerintem! A tévedés jogát fenntartom!
Akkor pláne nincs miért aggódnod.
Egyébként hasonlóan élünk mi is, mint ahogyan ti. Szonja csak nagyon kicsi korában tudott aludni mellettünk, akkor is inkább az apja mellett, délutánonként.
Amióta mászni megtanult, nem bírtam az ágyon tartani.
Éjszaka pedig mindig saját szobában, saját ágyban aludt.
Ezek is lehetnek okok, de ez nem a szeretet hiányának a jele. Hanem annak, hogy már kezdetektől önállóságra szoktattad. Nem kell utólag bánni, mert bölcsi-ovi idejében jóval nehezebb lenne a helyzeted, mintha ki sem szállna az öledből. Persze, kivételek vannak.
A lényeg, ha nagyon szereted a gyerkőcödöt, márpedig ez biztosan így van, fogadd el őt olyannak, amilyen...ti is benne éltek, valahol ti is ilyenek vagytok. Aztán, ha ezt már érzi, hidd el, rohanni fog az öledbe, hogy simogasd egy kicsit. Az ilyen egy perces odaülések pedig egyre sűrűbbek lesznek, csak most nagyon sok a dolguk.
Pedig én próbálnám dédelgetni, szeretgetni, de nem hagyja...
Velünk alvás??? Soha! egy percre nem marad meg a mi ágyunkban. Csak az ő kiságyában képes elaludni, de ott szerncsére nagyon jól elalszik....
"Igazi oroszlán típus"
Már bocs, de ez butaság
Mindkét gyerekem "oroszlán", de náluk bújósabb, anyásabb gyerek kevés van
Tényleg nagyon köszönöm a sok megnyugtató levelet!!!
Én biztosan nagyon bújós voltam, a férjemet nem tudom /bár ha az anyósomat megnézem nem hiszem/ És van egy 13 fiam, /bár a nagyon pici korára nem emlékszem/, de az biztos, hogy a mai napig nagyon bújós, és imádja ha szeretgetem.
Komolyan nagyon köszi a sok vélaszt, rengetegben ráismerek a kiskópémra, és akkor nem csak ő ilyen hál istennek:........
Van benne valami. En is nagyon cicas kislany voltam, lehet, hogy a csemeteim is örököltek ezt?
Söt, a ferjem ket nagy gyereke (az elsö hazassagabol) sem bujos, az anyjuk sem az a dedelgetös fajta. A mostohalanyom mar sajat maga anya, s a kislanyat abszolut nem kenyezteti, de az nem is bujik.
Az en nagyfiam imad velünk aludni, a kicsi nem, ö nagyon rossz alvo, de ha befeszkeli magat a könyökhajlatomba, pillanatok alatt edesdeden elalszik, s fel sem ebred semmire. Bezzeg a kisagyaban meg a legy is csak labujjhegyen mer mellette elrepülni, azonnal felriad ra.
Egy picit megnyugodtam...
Vagyis azért néha vannak pici jelek, ma reggel ide ült mellém "1" percre az már nagyon soknak mondható, és együtt néztünk videót, a kis fejecskejét a karomra hajtotta. Olyan jó volt, és azt kívántam bárcsak örökké tartana ez a perc, de aztán felugrott és már ment is tovább a dolgára. Ha sír nem lehet csak úgy babusgatni, azt sem viseli el.... Igazi oroszlán típus
Szióka.
A mi kislányunk másfél éves múlt. Hasonló érzéseim voltak nekem is vele, kb. azután, hogy elkezdett járni. Az, hogy izgő-mozgó, egyáltalán nem baj. Hidd el, ha a sarokban ülne egész nap, azért aggódnál. Az, hogy nem bújik hozzád...nézz utána a saját és párod gyerekkorának, ti milyenek voltatok? Nálunk párom nem volt nagyon bújós gyerek, nem is igen volt kihez. Én az voltam. Lányunk pedig, miután rájött, hogy a világ nem szalad el, nem kell két nap alatt mindent megnézni benne, lehiggadt, nézelődőbb lett. És a saját maga által kitalált pillanatban bújik, puszil, simogat. Egyébként ő sem hagyja magát, úgy kell néha befogni a nagyszülőknek.
Szerintem ne aggódj, olyan nincs, hogy egy ekkora gyerek ne szeresse a szüleit, ha ők szeretik és jól érzi magát velük.
Nehéz ez a korszak, de később még nehezebb lesz. Én mindig azt mondogatom magamnak, hogy akkor szeretem igazán a lányomat, ha hagyom őt kibontakozni, azt csinálni, amit akar, és nem erőltetem rá a ragaszkodásomat. Hidd el, megtérül. Nehéz ugyan ezt elfogadni, főleg, ha te meg állandóan csak puszilagtnád, de megéri, később meghálálja.
Szia!
Az én fiam sem bújós. (Most 14 hónapos.) Nyoma sincs rajta szeparációs szorongásnak, vagy ilyesminek. Mióta jár, mindenhová megy, mindent felfedez. Soha, egyetlen egyszer sem aludt el a kezemben vagy az ölemben. De nem jutott eszembe, hogy emiatt ne szeretne bennünket. Az igazság az, hogy én sem vagyok egy bújós típus, állítólag gyerekkoromban sem voltam. Lehet, hogy ez öröklődik?
Szia!
Erdekes esetröl meselsz. Az en nagyfiam 7 eves, a kicsi 20 honapos, s teljesen mas tapasztalataim vannak velük. Mind a ketten nagyon bujos es anyas kisfiuk. A nagyfiam nyilvanossag elött is ölelget, fogja a kezem, puszilgat. Picikent is ilyen volt.
A kicsi szorgalmasan cuppog a levegöbe puszikent, söt, küldi is öket. Igazi perpetuum mobile, egesz nap jön-megy, allandoan ehetö dolgokat keresve (nem eheztetem!Egyszerüen szörnyen falank.), de mindig idejön hozzam, a combomra hajtja a fejet, atöleli a combomat, vagy a karomba keredzkedik, s bujik, aztan rohan tovabb.
Szerintem ez gyerektöl függ. Ne izgulj, de azert figyeld, hogyan fejlödik, mert szerintem az az idealis allapot, ha a gyermek legalabb egy szemelyhez kötödik, s azt fizikalisan is kimutatja.
En nem aggodnek kulonosebben a helyedben. Az enyem meg csak 8 honapos, de pontosan ilyen, maszik, alldogal egesz nap. Nem bujos, olben csak keveset van meg, es az agyan kivul sehol nem alszik el. Olben meg vegkepp nem. Onallo, aktiv gyerek, ennyi.
Szia!
Nekem ikreim vannak, június 23-án voltak 1 évesek. Ők lassabban fejlődnek, mint az egyes babák (a nagylányom 8 éves, úgyhogy ebben is van tapasztalatom).
Sári nagyon anyás, bújós, szeretgetős.
Anna inkább magának való. Ő jól elvan egyedül, akkor engedi, hogy öleljük és puszilgassuk, amikor úgy van kedve (egyébként én is ilyen voltam és a mai napig is ilyen vagyok).
Egymást viszont sokat szeretgetik, Sári felé Anna is sokkal nyitottabb.
Ne aggódj! Biztosan nagyon szeret benneteket, csak nem mutatja ki. Volt/van ilyen a családban?
Jaj ne beszélj butaságokat, hát hogyne szeretne benneteket!!!! Ilyesmire gondolnod sem szabad!
Lehet, hogy egyszerűen ilyen természet, nem vagyunk egyformák.
Az izgés-mozgás meg életkori sajátosság is, most fedezi fel a világot, minden nagyon érdekes!
Szia!
Szerintem most kezdi felfedezni a világot, és az most izgalmasabb neki kint most te. Izgalmasabb, de nem fontosabb!!!!
Szó sincs arról, hogy ne szeretne! Változni fog, hidd el.