Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Érzelmi kavalkád?!
Létrehozva: 2008. Április 16. 17:53
Sok téma forog a fórumon, és ezzel együtt sok vita. Hol szelídebb, hol durvább.
Érdekelne, hogy vajon az embert mi mozgatja, amikor az érzelmeit érinti egy-egy hsz-ás?
Gondolok arra, hogy a sajnálat sajnálatot , a szomorúság szomorúságot, a düh dühöt, a jókedv jókedvet hoz magával.
Viszont mi van akkor, ha valaki nem azonosul azzal az érzelemmel, amit a hsz-ló ki akar váltani egy másik hsz-ból?
Miért sértődik meg az, aki nem kap visszaigazolást az igazára?
Miért duzzog mégjobban, aki nem kap sajnálatot?
Miért dühös mégjobban az, akinek nem hagyják meg az utolsó szó jogát?
Ez jól esett. Most nevet a lelkem. Mégiscsak szép ez a mai nap.
Ezek szerint igaz a mondás, hogy gyakorlat teszi a mestert.
Csak jöttem jó éjt és kanapékat kívánni!
Hát, kénytelen vagyok kiművelni magam műszakilag, amíg arra várok, hogy valaki jöjjön gumcsizni.
dumcsizni!!!!
Na, azért nem kell félni, hogy már mindent tudok.
Szóval azért csak csak megy ez a számítógépezés.
Jó éjt!
Igaz már csak magamnak szólhatok. 
Utolért a kedvem, mert az összes cseresznye ott vigyorgott rám a fán.
Olyan gyönyörű látvány volt, repesett a szívem tőle.
És már képes voltam úgy szedni a cseresznyét, hogy közben én magam is teleettem magam. 
A szomszéd meg olyan rendes volt, hogy az utca fronton levágta a kórókat.
Ó egy kicsit lekéstem.
Szedtem cseresznyét, és eljöttek a barátnőmék a gyerekekkel, és most mentek el. Most én is úgy jártam, hogy az övék volt a számítógép.
Egyesek divatoznak, harmonizálják a nép stílusát. és velem senki nem dumál.
Mire ideértek, beájulok az ágyikómba.
Utólért a kedved egy kis cseresznye csemegére??
Vagy megelőzött a szomszéd kedve, és már a tiédnek sem maradt egy szem sem?
Na, ebből ki tudsz hámozni valamit?
Erre már én is megjöttem, egész nap hagytam a családot érvényesülni, úgyhogy most a jogos jutalmam, egy kis csevej veletek (már persze, ha lesz valaki, aki hajlandó a társaságomhoz)!
Évzárón, bizi osztáson túlvagyunk, elégedetten magunkba tömtük az ilyenkor már-már kötelező fagyiadagot, és jöhet a pihi.
Tudod ez úgy van, hogy ők szeretnek téglát pucolni.
Te pedig szeretsz netezni. 
Az elvonás káros az egészségre.
Semmi önmegtartóztatás.
Mindenkinek az a legnagyobb boldogság, ha azt csinál, amihez kedve van.
Én ma (úgy érzem) megfelelően önmegtartóztattam, kétszer voltam sétálni, olvastam is, aludtam, takarítás nem volt, jó úton haladok.
Különben meg hét közben egész nap nem netezek.
Valószínűleg én is másképp fogom látni!
De most megyek, mert a család kint az udvaron téglát pucol, én pedig sunyiban netezek!
Nem megy az elvonás!
Jelentkezem, ha érdemben is jelen tudok lenni!
Akkor hoppon marad.
A telken van egy kis cseresznyefa, de attól tartok, hogy már valaki megelőzött a szedésben, mert már a múlthérten le kellett volna szedni. Ezért van bennem egy kis visszafogottság az indulással.
És ha nem ér utol?
Anyukám csinál nekm programot, megyek papagájt itatni.
Én szeretek lassan olvasni, megrágni minden szót, ízlelgetni, meg azért is, hogy pontosabban megértsem, nehogy a saját gondolati csapdámba essek.
Asszem, lassan lépek.
A kedvem meg loholhat utánnam. 
Amikor kedve van. De én kivárom!
Fél perc /oldal. És alaposan is, tehát utána vissza tudom kereseni, hogy adott dolgot hol olvastam.
Persze, ha érdekel a dolog.
A lányod takarít?
Szereti is, vagy csak muszályból? 
Olyan gyorsan olvasol, hogy egy nap alatt kivégzed?
Pedig biztosan van olyan, akinek pont így vagy jó, amilyen vagy.
Én sem hittem el, de aztán a párom bebizonyította.
Csak az a gond, hogy ezt a tudást nem adta tovább. 
15 évig éltem házasságban!!!! Szerinted elválok, ha annnnnyira jól éreztem volna magam?
Bennem még mindig az van, és lehet, soha ki sem kopik, hogy együttélés= alkalmazkodás. Nem akarok többé senkihez sem alkalmazkodni!!
Azt meg nem hinném el, hogy valakinek pont úgy vagyok jó minden pillanatomban, ahogy vagyok.
Ez nyilván valami önértékelési zavarból fakad, de ezt most még nem érzem időszerűnek részletesen felderíteni és megoldani.
Mert akkor nyilván tökéletes lennék, és akkor mit csinálnék életem további részében?
Hát látod, látod, a múlt megbosszulja önmagát.
Lesz ma valami programod?
Én félindulatban vagyok a telek felé, csak még a kedvem úton van, arra kell várnom.
Itthon van a gyermek....
.
Ilyenkor sajnálom, hogy nem hajtottam eléggé szigorúan az apai kapcsolattartást.
Bár most nagyon rendben vagyok a tegnap délután miatt
, de azért semmi jónak nem lennék elrontója!!! 
Ez tetszik! Reális hivatkozás!
Viszont azt, hogy nem éreznéd jól magad, azt miből vonod le? Merthogy nincs róla tapasztalatod.
Na látod, hogy egy kis motíváció csodákra képes?
És mit tettél volna, ha udvariasan felajánlja, hogy átveszi tőled a terhet, és felviszi hozzád?
Tudom, hogy nem érezném jól magam. És amíg ezt így tudom, addig nyilván így is van.
Most még van is mire hivatkoznom (leginkább önmagamnak) reálisan is, ugyanis a lányomnak senki idegen ne próbáljon dirigálni. (az nem világos, mért is akarna bárki dirigálni, valamint úgysem hagyná, de dumának jó, nem kell rajta gondolkodni)
Azt nem tudom, később hogyan lesz, de azt ugye már Sir Winnie is megmondta, hogy azon a hídon majd akkor megyünk át, ha már odaértünk.
Ez ismerős. Mármint a nem tanulás és a tudás.
Gratulálok a bizonyítványához. 
A párom is ilyen típus volt, de azt hiszem ez a halaknál gyakran tapasztalható.
Egyébként a halak testtája a lábfej, éppen ezért nekik nagyon fontos olyan cipő, amiben 100%-osan jól bírják a strapát.
Én bizony már reggel 7-kor elsattyogtam a messziboltba (10perc), majd hazafelé éppen ástam a kosár aljáról a kapukulcsot, mikor jött egy vadidegen, gyönyörű, magas, izmos fekete hajú fiú (30 körül), és közölte, hogy majd ő kinyitja.
Persze előreengedett,
aminek az lett a következménye, hogy a dögnehéz kosaramat a fél kezemben sikkesen egyensúlyozva szapora léptekkel tipegtem fel a harmadikra
, mivel nem akartam, hogy mögöttem jőve a szokásos vonszolásomat lássa
, egy ideig reménykedtem, hátha az elsőre megy,
de nem, a másodikra jött
, majd a harmadikra is dinamikusan kellett felszaladnom a cipőm kipikopja miatt.
Azt hittem, belehalok.
Lehet, öreg vagyok én már ehhez?
Nekem csak az tetszett, hogy idebiggyesztette a figuráit, merthogy az itt lévő téma neki nem téma.
Aztán indít egy ilyen témában topikot.
Észlény!
Hehe, jól megszívta. Most még tanácsot is adtam neki, mert az én fodrászom cigarettehamut szokott odadörzsölni, még nedvesen, és az lehozza. Persze a színt már nem biztos.
Feketelábú indiánok eddig is voltak, most majd ő megalapítja a feketekarú esküvőlátogatók törzsét.
Nálunk tegnap volt évzáró (én nem voltam), gyermek lábát feltörte a gálacipő
, bizonyítvány ok, a seggelős (nyelvtan szabály, történelem évszám) vannak négyesek, a többi jeles, nulla tanulás mellett.
Mondtam is neki, hogy ha 10%kal növelné a tanulásra fordított időt, simán kitűnő lehetne (nem mintha számítana), mire közölte, hogy 0+10%, az továbbra is nulla.
(matekzseni a drágám, úgyhogy ezen nem vitatkozom).
Mankós fiú nem hívott, miután a múlt vasárnapi smsre nem válaszoltam (először még nem is direkt, csak késő este vettem észre, hogy egyáltalán van). Sokkal jobb ez így.
A tegnapi randim 5 óra hosszat tartott,
igaz egy órának tűnt, és megállapítottuk, hogy nem gondolkozunk cserén
. Nyernünk nem sikerült a közös kenón, de most 6 ill, 9 számmal játszunk, mert így nagyobb az esély.
Na, nem sokkal.
Amúgy most már minden nap felhív, meséli a napját, ez kissé feszélyez,
mert a házasságában kéne a kommunikációt fenntartani, mert aztán asszony kezébe kerül a Csernus könyv, és akkor kirúgja. 
Akkor ma nem sokat fogunk látni?
Kellemes napot, jó mozaikozást.
Bezzeg egy alattam lakó már eléggé megsütötötte a rántást a szagminta után.
Már elkéstünk vele.
Meg ezen a topikon nincs mit szétoffolni?
Légy üdvözölve!
(csaki tea)
Mennék én offolni, de most másfelé kell menem, mert a gyerkőcnek ma van az évzárója, és még itt ülök a gép előtt hálóingben...........a többit nem részletezem.
Szóval meg kell próbálnom összemozaikozni magam valahogy.
További kellemes csvejt, vagy offolást!
Te időben egy kicsit előrébb gondolkodtál, mint én.
Akkor gyakorlatilag megintcsak egyet értünk.
Ó én nem a gyerekfejjel tanultakról beszélek.
Ahhoz csak az anyukámnak és bátyámnak van köze.
Én arról beszélek, amiben most élek. Viszont ezt a választást már az élet kínálta tálcán egy remekbe szabott pofon után.
Közben jártam egy másik topikban, ahol a tibeti kérdést taglalgatták, és ez a téma igazán közel áll a szívemhez, tibeti buddhista lévén.
Valószínűleg azért nem értesz egyet, mert más tapasztalataid vannak.
Na, az én életemnek meg, ez a pontja az, amit fájlalhatok, hogy nem azt tanultam, amit igazán szerettem volna.
Az egy nagyon szerencsés helyzet, ha valakinek már 14 éves korában határozott céljai vannak, és a lehetősége is megvan rá, hogy megtegye a lépéseket ezügyben.
Nekem nem volt túl jó karmám ebből a szempontból.
Viszont, most itt a lehetőség, hogy olyan irányba tereljem az életem, ahogy nekem jó.
Persze, tudom, semmi nem történik hiába, és ez is az önállósággal és a felelőségvállalással függ össze.