Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Kedves Családom!
Szia Nejem!
Kérlek ne haragudj rám! Emlékszem megismerkedésünkre és az azt követő hetekre. Emlékszem, mikor a 38-as buszon az ölemben ültél... Emlékszem a mai napig milyen, ha átölelsz. Azelőtt soha senki nem ölelt így, még a szüleim sem. Te tanítottad meg milyen érzés az, hogy szeretni valakit. Ha akarod ha nem, mindig velem vagy és életem végéig velem is maradsz. Senki másom nincs rajtad kívül. Évek óta külön vagyunk de én nap mint nap veled álmodom. Emlékszem utolsó heteinkre. Eléd mentem és átöleltük egymást, de te már nem szorítottál meg úgy... Este hozzád bújtam volna és átölelve aludtam volna veled, de ez már idegesített téged. Amikor fiúnk megszületett és én leszáguldtam hozzátok, a "When I'm sixty four" című szám szólt. Azóta is kedvencem, akkor minden sorában reménykedtem. Ma már tudom, hogy 64 évesen nem leszünk együtt... Búcsúzom és remélem idővel nem fogsz haragudni rám. Tudod, nem tehetek a történtekről...
Szia kislányom!
8 évesen ismerkedtünk meg és nagyon köszönöm, hogy beleegyeztél abba, hogy összeköltözzünk anyuval. Én tényleg igyekeztem azon, hogy egy család legyünk. Sokat dolgoztam és úgy érzem mindent megadtunk neked. Sajnos olyan fiatalon még éretlen voltam, nem igazán nyíltunk meg egymásnak. Most nem nagyon tudok mit mondani. Szurkolok neked, hogy minél jobban boldogulj az életben. Hidd el, szeretlek.
Drága kisfiam!
Te vagy nekem az életben a legnagyobb ajándék! Az elmúlt 12 év minden együtt töltött percére emlékszem, nem is kellett volna fényképezni vagy videózni. Remélem te is boldog voltál velem, sok időt töltöttünk együtt. Ha tehettem, vittelek magammal a munkahelyeimre vagy biciklizni, sétálni, legózni, focizni, fagyizni stb. Most nem tehetem. Sokkal sokkal többet érdemeltél volna és érdemelnél most is az élettől. Anyuval annak idején úgy terveztük, hogy kiegyensúlyozott családban fogsz felnőni. Mindent szerettünk volna neked megadni, legfőképp a legteljesebb szeretetet mindnyájunktól. Sajnos útjaink külön váltak és neked sok-sok kellemetlenségen kellett átmenned. Ezt bocsásd meg nekünk, nekem. Hátralévő életemben azon leszek, hogy bebizonyítsam: méltó vagyok arra, hogy szeress. De hisz te jobban ismersz engem, mint én magamat:) Tudod mennyire szeretlek és ha hónapokig nem is találkozunk, akkor is érzed apai szeretetemet. Csak múlna gyorsabban az idő! Fogunk mi még kirándulni, biciklizni, vezetni, szerelni stb. A cicusod is megnőtt, időnként hoz egy-egy egeret:) Ezerszer puszillak!!!
Kedves Bátyám!
Hiányzol. Na nem ez az új arrogáns te, hanem a régi. Hónapok óta nem beszéltünk, remélem jól vagy. Én nagyjából igen. Szedem amit kell, és épitgetem a lakást amiben lakom. Lassan összeköltözünk a barátommal. Látod, én állom a szavam és nem fogom bemutatni, ahogy mondtam is. Annyira már nem veszünk részt egymás életében, söt mondhatnám semennyire.
Örülök, hogy nincsenek anyagi gondjaid. Feleséged hsz-eiböl ez jön le, hogy koncertre mentek, hogy jár takaritónö, szóval nem érint titeket annyira ez a válság. Én magam takaritok,diplomával együtt sem büdös a munka. Szóval feleséged él, mint marci hevesen, futkározik, fözöcskél, nem takarit, gyereket nevel, vagy legalábbis úgy tesz. Tudom, hogy te jobban szereted a gyerekeidet, mint ö.
A fiam jól van, lassan egy éves. Remélem nem jelentek meg a szülinapján! Mert az nagy szemétség lenne. A barátom és a mama jönnek, ennyi épp elég.
Csak ennyit akartam irni.
üdv
Hugod
ui. az a tesó hiányzik aki felkapott a kocsibejérón és rohant velem egy kört, amig kiabáltam. nem ez a morózus, távolságtartó, vádaskodó valaki, aki a feleséged hatására lettél. remélem boldog vagy, nagyon megkaptad.
Elegem van:
A szabályokból. Azokból amiket Te szabsz nekem és Te nem vagy hajlandó semmit betartani abból amit én kérek. Legyen teljesen mindegy, hogy hogyan veszem fel a telefont és mikor. Legyen teljesen mindegy, hogy mikor hívnak céges ügyben. Legyen teljesen mindegy hogy mivel töltöm a szabadidőmet. Legyen teljesen mindegy hogy kikkel beszélgetek. Legyen teljesen mindegy hogy mennyi ideig tart a bevásárlás. Legyen teljesen mindegy hogy hogyan nézek rád. Legyen teljesen mindegy, hogy mikor megyek el a gyerek edzésére. Legyen teljesen mindegy, ha elrontom az ebédet.
Megfojtasz a szabályaiddal. A harag, a szomorúság, a feszültség érzése állandó. Ne korlátozz. Nem vagyok gyerek, felnőtt ember vagyok, önálló személyiséggel. Nem tudok újra születni, fogadj el olyannak amilyen vagyok, kérlek.
Miért írok neked, felfoghatatlan.
Nem megy nekem ez a kapcsolat, de mit érdekel már ez téged......Szerintem lassan azt sem tudod ki az az A... hát még hogy ki vagyok én, akit soha nem láttál...
Még rég amikor itt volt nálam, megláttam egy hozzád szóló levelének az elejét..úgy szólított téged, ahogy engem szokott...sütött belőle a lelkesedés..
Nem tudom mi hozta vissza hozzám. Egyetlen éjszakát kértem tőle, egyetlen egyet. Ráadásul mielőtt eljött volna hozzám írt egy durván bántó levelet, azt hiszem az nyitotta azt a sebet ami mind mélyebb, és nem tudja gyógyítani, hiába próbálja.
Melletted megnyugodhatott volna, mellettem örök jegyet váltott az érzelmi hullámvasútra, bitangul excentrikus vagyok, soha nem lesz mellettem felhőtlenül boldog..
Nem leszek mellette sokáig, hiába szeretem, képtelenek vagyunk meglenni öldöklés nélkül, képtelenek vagyunk(ok) a múlt felemlegetése nélkül elmerülni egymásban.
Gyötör a gondolat, hogy nem látok a fejébe, nem tudom olvasni a gondolatait, és nem tudom, mi hozta vissza olyan hirtelen hozzám.
Te a kisujjadat sem mozdítottad érte, pedig hátha csak a hirtelen rázúduló érdeklődésem billentette ki az irántad való érzelemből és egy kis kitartással rádöbbenthetted volna, hogy ami már elmúlt annak valóban vége, és így végérvényesen feléd fordulhatott volna.
Vajon mi lesz a vége?
Nemsokára szülinapod lesz. Én meg azon agyalok, hogy valahogy titokban fel kéne köszöntenem téged. Nyíltan nem merném. Nevetséges, nem igaz?
Nagyon sokszor hiányzol. Csak akkor nem, amikor - újra és újra - rádöbbenek, hogy mi történt valójában. Egyébként meg még mindig, minden nap ott van bennem a késztetés, hogy keresselek, mert olyan nincs, hogy mi ne legyünk együtt. És látod, mégis így van. Még mindig lesem mindenhol az autódat, hátha. Sokszor álmodom rólad. Valami jóvátehetetlen történt...
Lehet, hogy találok magamnak valaki mást. Lehet, hogy nem. De az, hogy nem veled vagyok, azt hiszem mindig fájni fog. Te vagy a tükröm. Szerettelek. Azt hiszem, még mindig így van. Sajnálom, hogy hibáztam, sajnálom, hogy hibáztál. Látod, még most, így sem tudom igazán kiadni magam. Bárcsak több időnk lett volna!
Boldog születésnapot neked, kócos Sárkány! Így legalább, ha nem is tudod, de én vagyok az első, aki felköszöntött.
Miért játszol ekkora szinházat, és miért ilyen ócska az előadás?
Miért nem tudod szeretni azt a férfit, miért játszod a nagy segitséget a betegségében, mikor te rontottad? Miért irsz a betegségéről cikket, mikor a mágiád következtébe került férfiként abba a helyzetbe amiből az én segitségemmel jön ki?
Ugye mily bizarr?
Ez a pasi megérdemli azt, hogy szeressék-tisztán, egyenesen, becsülettel.Olyan nő aki te sosem leszel.
Meddig mész még el a pénz miatt? :)
Ja és mielőtt lekapnád a 10 körméről szegény srácot: nincs köze hozzám és nem tartjuk a kapcsolatot.
De vannak dolgok, és érzések amik ha egy emberben egyszer is voltak, azok kiirthatatlanok, bármennyire is erölködsz.
Te a mágiát mindenek felett valónak gondolod-én megvetem, mégis én tudok rajta segiteni-még ha fizikálisan nem is vagyok jelen az életében.
Látod, vannak még magasabb erők a mágiánál:)
* Te a mágiát mindenek felett valónak gondolod-én megvetem, az én ismereteimet-te veted meg, és hamisnak titulálod: mégis én tudok rajta segiteni-még ha fizikálisan nem is vagyok jelen az életében.
Így pontos.
Annyira szeretlek, hogy az már fáj....nem vagyok boldog, mert ha nem vagy velem megőrülök a hiányodtól, és bármennyi időt töltesz velem az egy pillanatnak tűnik.
Soha senkit nem szerettem ennyire és néha ez rettenetesen rémisztő, mert soha ennyire nem voltam sebezhető.
Próbálok uralkodni magamon, hogy ne érezz birtoklónak, ne érezz láncokat, hogy továbbra is az az életvidám, fesztelen nő legyek mint akit megismertél.
Mert szeretsz....még....
Fura, hogy először észre se vettelek... és azt se tudom, mikor történt meg.
Talán mikor először néztél "úgy" a szemembe, és először jöttünk mindketten zavarba.
Azóta sok minden történt, és nekem egyre fontosabbá váltak a levelezések, telefonhívások, smsek. Hiányzol, mikor úgy telik el nap, hogy nem láttalak, nem írtál, nem beszéltünk.
Tudom, hogy sosem lehet belőle semmi, mégis sokszor elmerengek azon, mi lenne, ha....
Lefogytál, elkezdtél sportolni (nem tudom, hogy véletlen-e, hogy miattam-e vagy csak pont most pont így alakult?)
Meghagytad a szakállad is, mert azt mondtam, szerintem jól áll.
Tetszik, mikor rajtamfelejted a szemed és zavartan elkapod, mikor észreveszem. Tetszik, mikor félénken odajössz hozzám, és valami mondvacsinált témával kezdeményezed a beszélgetést.
Tetszik, mikor örülsz valaminek, és az elsők közt osztod meg velem.
Jól esik, mikor kikéred a véleményemet dolgokról és figyelembe veszed a döntéseidnél.
Örülök, hogy barátodnak tartasz és fontos szerepet játszhatok az életedben, hogy adhatok valamit, amivel gazdagabbá lehetsz.
Szeretem, mikor "üzengetsz" a gmail csevegőn egy-egy idézettel vagy dallal. (Have you ever loved a woman so much you tremble in pain...)
Szeretem, mikor lelkesen mesélsz a gitárodról, a kedvenc zenédről, és mikor teljesen megfeledkezve önmagadról és a környezetedről elkezdesz játszani. Szeretlek nézni ilyenkor... szeretlek nagyon.
Fáj, hogy sokszor itt vagy 5 centire tőlem és nem érhetek hozzád. Nem lehet.
Mégis örülök, hogy megismertelek és hálát adok minden egyes percért, amit veled oszthattam meg.
Remélem, te is így érzel.
Szép estét kedves xy......
Valahogy mi ketten nagyon rosszkor találkoztunk. Amikor te közeledtél kb. ezre éve én voltam foglat (bár nem feledem milyen kitartó voltál) , amikor én voltam egyedülálló te voltál foglalt.
Eltelt 15 év, de lehet több. Nem is láttuk egymást. De most valahogy mégis naponta beléd botlok.......
Te szabad vagy, én nagyon-nagyon foglalt, de itt most bevallom legyezgetted nagyon a hiúságom, amikor nekem udvaroltál.
És láttam, ahogy felderült az arcod ott és akkor, amikor pár napja megláttál. Tartózkodó vagy, de mégis közeledsz.
Neked megfordult már a fejedben, mi lett volna, ha mi ketten összejövünk? Lennének gyerekeink? Vagy már rég kinyírtuk volna egymást? Mindketten túl erős egyéniségek vagyunk.
Tizenöt évig nem is láttalak, most miért kell belédbotlanom minden nap? Miért kell neked kedvesen tarkodóan viselkedni velem, miközben mégis közeledsz felém?
Na ez biztos egy el nem küldött levél. Soha el nem küldött levél..............
Látom itt is törölted magad!!
De én tudom, hogy van még regisztrációd itt.
Sőt, azt is tudom, hogy olvasol, sosem szabadulsz, mert kíváncsi vagy!
Utálom, hogy mindig mindenki mindenembe belepofáz. Hogy egy csepp örömért úgy kell harcolni egy hétig.
Remélem emlékszel mit mondtam neked? Szomorú sorsod lesz .....mellett!
Édes Drága L.P.!
Majdnem napra pontosan 10 éve volt a mi tartós titkosunk,mikor nyár elején találkoztunk!Semmi sem változott,csak az idő haladt velünk!
Leültem melléd,és ugyanaz a lány lehettem újra pár órára!Vissza az időbe!Nem mindenkinek adatik meg,és újra csak beszéltünk,és beszéltünk,és beszéltünk!Melletted hallgatni is tudok!Ezt most vettem észre!Megbeszéltük mi volt,mi van,és mi lett volna ha!....Ragyogsz és ragyogtatsz!Bennem él minden perc,minden dal.Van egy régi-régi Neoton szám az Elmentél.Néha meghallgatom...Néha álmodom Veled,az érzéssel a fájdalommal.Te akartad hogy vége legyen,én még emlékszem majd bele haltam.Az érzésre emlékszem!Ez egy elnem mondott vallomás,ilyen mindenkinek van!Légy nagyon boldog,valahol,valakivel,és játsz a gondolattal hogy talán!...Mindannyiónknak van egy L.P. az életében!
I got you under my skin! /Jimmy/
http://www.youtube.com/watch?v=MjCIlSkhY80
...a neveddel alszom el
amikor fáradt utam
Napot kísérve véget ér
párnámba rejtem
elgyötört arcomat
karjaim a semmit ölelik
csendben ringatom el
árva magamat és
...a neveddel alszom el
üres utcákon bolyonganak
elárvult érzéseim
minden kapu zárva
hiába dörömböl
magára maradt szívem
csak a kongó visszhang
felel és végül
...a neveddel alszom el
havas hegycsúcsokon
gyönyörű szikrák csillannak
a fény hideg táncot jár
mindent elborít
a hófehér magány
épp ilyen üres a szobám
ahol egyedül kuporgok és
...a neveddel alszom el
zárt szemhéjjak mögött
a csend ül ünnepet
szivárvány-köröket ír
a sötétbe az álom
nappali szavaim az imént
itt zsongtak még
de most egyiket sem találom és
...a neveddel alszom el
csodás képek billennek át
az érzékelés peremén
még éber létem dobog bennem
való világom még fogva tart
de enged már a rációból font kötél
oszlik már a lehet, a nem lehet
tudatom függ egy pókhálófonálon és
...a neveddel alszom el
az éjszaka tengere ringat,
ölel, átkarol, hajamba túr
fülembe súgja
lágyan csobbanó vágy-dalát
csókokat küldenek álmaim
már messze visznek nyugtalan útjaim
még hangtalan motyogok és
...a neveddel alszom el
hányszor lesz még, hogy
furcsa-holdas éjszakán
ajkamon sóvár szavak fakadnak
sóhajaim nekiütődnek a falaknak
és a takaró alatt vacogó testtel
önmagamba görbült szeretettel
magányos éjjel, helyetted
...a neveddel alszom el
Nem tíz, nem hét napod volt....., hanem hét éved.
Soha nem akartál engem teljesen, igazán.
Most, amikor egy másik férfi ölel, most neked is kellenék már..... ?
Szavak...szavak....szavak....
Ha így volna valóban, nem lehetne akadály semmi, áttörnél mindenen.
De te nem teszed.
Már csak a szerelmünk emléke után vágyakozol, nem utánam.
SOHA NEM AKARTALAK ELHAGYNI.
Nekem nem valaki kellett....volna, hanem TE.
Teljesen, igazán, egyedül.
Annyira fáj.
Mikkamakka3 :) ez annyira szívből íródott, annyira szépen megfogalmaztad:) tegnap reggel olvastam a leveled, de egész nap a hatása alatt voltam:)
Hasonló levelet szeretnék kiírni én is magamból, még gyűjtöm hozzá a gondolatokat...
Szép napot, üdv: Bangy
Kedves GY. !
Keves ember ismeri meg azt akinek tudja mondani "lelekben veled vagyok", mikozben a masik is ugyanugy gondolja par km tavolsagra tole. Valoban sok mindent csinaltam En is amit nem kellett volna. SAJNALOM ha bantottalak. Lattam hogy megnosultel, orultem is neki hogy boldog vagy, biztos nem faj mar amit En okoztam neked. DE ! Az utcan ha talalkozunk nagyon durva hogy nem koszonsz vagy ugy teszel mintha nem latnal. Legszivesebben odaorditanek, hogy Na Ne CSINALD MAR !!!!! es lehet meg is teszem ha meg parszor eljatszod !!
Nem hiszem hogy ez normalis azok utan ami kettonk kozt tortent, hogy megcsak nem is biccentunk egymasnak...... ez lenne a minimum.
Amikor az ember meghal és utoljára csukódik le a szeme, lepereg előtte a teljes élete. Születésétől az utolsó percig. Minden bűne, minden jótette. Ami szép volt és az is ami nem. Nem a szomszédja élete, nem a barátjáé, nem a szeretteié, hanem a sajátja, mert saját életünk csak ez az egy van. A párkapcsolat is hasonló, legfeljebb ebből több is lehet.
https://www.dropbox.com/login?lhs_type=anywhere
1. tiborhalasz660415@gmail.com
2. a kedvesem neve így+az én adataim így
"Az igazi szeretet próbája egyedül az, hogy nem fél a másik ember szeretetétől, hogy elegendő benne a szelídség, a türelem és az alázat ahhoz, hogy elfogadja azt. Na persze, mindennek az eleje az, hogy vállalni kell az igazi szeretet próbáját.
Abban bízz, aki ezt a 3 dolgot meglátja benned:
szomorúságot a mosoly mögött,
szeretetet a harag mögött
és szavakat a hallgatásod mögött! ."
Ha újra ott állnál az ablakom alatt, lemennék hozzád, átölelnélek és nem engednélek el soha.
Képtelen vagyok mást elfogadni, mást szeretni. Nem megy.
Drága ......!
Jó lett volna, ha megtudjuk beszélni, mostmár késő úgy érzem. De, ha nem lenne késő akkor sem hiszem, hogy ez valaha szóba fog kerülni köztünk.
Mindig megjátszom magam elötted, hogy azthidd már nem vagyok szerelmes beléd.
Hiányzol!
Most nincs senkid, de hamarosan lesz!
Ha lesz akkor sem fog úgy szeretni téged ahogy én szerettelek volna! Beleőrülök a tudatba, hogy nem kellek nekd. Mindez egy butaság miatt.
Miért fájsz nekem ennyire?
Szeretlek.
Heirich Heine: Bánat
Tudod mi a bánat?
Várni valakit ki nem jön el többé.
Eljönni onnan, hol boldog voltál,
S otthagyni szívedet örökké!
Szeretni valakit, ki nem szeret téged,
Könnyeket tagadni, mik szemedben égnek.
Kergetni egy álmot,soha el nem érni,
Csalódott szívvel mindig csak remélni!
Megalázva írni egy könyörgő levelet,
Szívdobogva várni, s nem jön rá felelet.
Szavakat idézni, mik lelkedre hulltak,
Rózsákat őrizni, mik elfakultak.
Hideg búcsúzásnál egy csókot koldulni,
Mással látni meg őt és utána fordulni.
Kacagni hamis lemondással,
Hazamenni,sírni könnyes zokogással.
Otthon átkönnyezni hosszú éjszakákat,
S imádkozni,
Hogy sose tudja meg
Mi is az a bánat.
A szív gyorsan elárulja önmagát,
De mást lát a két szemem,
Messze túl a könnyeken,
Hogy még mindig te vagy a mindenem.
Ha az kérdezné tőlem most valaki,
Mondjam meg mit jelentesz nekem?
Tán büszkeségből azt felelném,
Semmit, csak múló szerelem.
Elmegyünk majd egymás mellett,
S a két szemed rám nevet.
Kacagva köszöntelek én is,
De hangom kissé megremeg.
Mosolygok az utcasarokig.
Aztán, hogy elfordulok,
Fáradt szememhez nyúlok,
S egy könnycseppet elmorzsolok.
A válás mindig nehéz,
De rosszul itélsz,
Nem bántam meg
Bárhogy is volt, nem bántam meg.
Szívemben mindig lesz egy hely emlékednek.
Elfelejtem azt, hogy rossz vége lett
És csak az maradsz,
Ki engem boldoggá tett.
Elmentél tőlem kedves,
S én hagytam, hogy menj csak el.
Hiába lett volna minden,
Ki menni akar, engedni kell.
Mosolygott hozzá az arcom,
De mögé, már senki sem néz.
Játszani a közönyös embert,
Most látom csak míly nehéz.
Ha azt kérdezné most tőlem valaki
Mondjam meg, mit jelentesz nekem?!
Egy pillanatra zavarba jönnék,
S nem tudnék szólni hirtelen!
S nagysokára mondanám halkan
Semmiség, csupán az életem.
S nem venné észre rajtam senki sem,
Hogy könnyes lett a szemem!
Kedves N,
Csak eltűntél hirtelen és szó nélkül, engem meg itthagytál a kérdéssel hogy miért? Miért tetted, illetve miért nem jelentkezel azóta sem? Azt hittem igaz barátra leltem a személyedben vagy legalább vagy annyira őszinte hogy közöld bocs, de már nem érek rá veled foglalkozni. Szerettem volna megérteni mi történt, de már nem érdekes. Elengedlek, elfelejtelek, többet nem kereslek.
Isten Veled, kedves barátom! Kivánom bárhol vagy, légy boldog!
Szia Drágám!
Jól vagyok, remélem Te is! Viszont nagyon hiányzol! Hiányzík a szívemnek az a része amit neked adtam, ami örökre a tiéd!
https://www.youtube.com/watch?v=cBH20t6WEwM
Kedves Z.,
tegnap volt a szuletésnapom, a 40-ik. Tavaly nyáron kolcsonoztem Neked jó kis osszeget és szavadat adtad, hogy ezen a napon fogod visszaadni. Még annyit sem voltál képes írni, hogy bocsánat, de nincs pénzem. MAJD. Mert ugye a majd az Neked oly jól megy. Pénteken mondtad, MAJD szombaton felkoszontelek. Mire volt jó ez a kijelentés? Azóta se kép, se hang.
Tudod kérni sem merem Toled, mert én leszek az idióta, ahogy szoktad mondani mindenkire, akivel bajod van. Mégis kinek mondjam el? Ketten tudunk csak róla (elmondom hát mindenkinek). Viszont elmentettem a viberes uzeneteket, így van bizonyítékom, hogy tartozol. A lányod és a férjem lehet érdekesnek olvasmánynak találná. Melyikuknek kuldjem át eloszor? Akkor leszek csak idióta a szemedben. Nem mintha ezen kívul nem lennék az. Megaláztál, lenéztél, testi és lelki fájdalmat okoztál. Én pedig turtem Neked mindezt az átkozott pénz miatt, hátha visszaadod. De nem. Az én értékrendem szerint az adott szó szent. A Tiéd szerint...?
Befizettem a tanulópénzt rendesen. Hiába, okos ember más hibáján, a buta a magáén tanul. Nincsenek illúzióim Veled kapcsolatban. Nem foglak minosíteni sem, mint ahogy azt Te teszed az emberekkel. Tisztelet a kivételnek. Viszont bármelyik barátodbol lehet ellenség, bármilyen ellenségedbol lehet barát. Ezt egy kozos barátunk mondta, Te ilyen vagy. Ahogy a helyzet adja magát. Észrevettem én is.
Elfogadtalak olyannak, amilyen vagy. Viszont koszonom, nem kérem tovább ezt a státuszt, ahol Neked jogaid vannak, nekem pedig csak kotelességeim. Várok még egy ideig, hátha jelentkezel, mert egyenlore nem szeretnék bilit borítani. De lehet hogy az lesz...
E.