Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Harapás - bölcsiben
Létrehozva: 2008. február 20. 09:20
Kedves Mindenki,
Tanácsot szeretnék kérni olyan szülőktől, dadusoktól, bárkitől aki találkozott hasonló problémával és tud valami jó megoldást.
Kisfiam két és fél éves. Fél éve jár bölcsibe (családi napközi valójában - nem a megszokott állami bölcsi). Jól érzi magát, eddig semmi probléma nem volt vele. Kb. a dackorszak kezdetével kezdődött nála egy probléma kb. egy hónapja, hogy elkezdte a bölcsis társakat harapdálni. Ha meg akarja szerezni a játékot akkor harap.
Otthon nem csinál ilyet, nem szokott harapni. Dadusok panaszkodnak nekem és én nagyon szeretnék segíteni, de amikor este büntetem otthon akkor másnap még inkább csinálja. Azt gondoltam, hogy ezt a problémát akkor kellene megoldani amikor éppen csinálja, de én akkor nem vagyok ott. Hogyan tudok segíteni ebben? Találkozott valaki ilyennel? Mi okozhatja?
Kicsi fiam egyébként kiegyensúlyozott okos gyerek, bár iszonyatosan akaratos, de eddig mindent sikerült vele megbeszélni. Ha rossz büntetem (sarokban - büntetőszékkel), de ez elég ritka. Apukájával is nagyon jól megértik egymást, tényleg jó a kapcsolatunk. Sosem ütjük meg, nem használunk erőszakos eszközöket a nevelésben. Persze kezdő szülők vagyunk, hiszen első gyerek... tehát lehet, hogy valamit rosszul csinálunk.. de vajon mi lehet az? Van valakinek ötlete?
Tegnap nagyon mérges lettem egyik dadusra aki már azzal fenyegette a fiamat, hogy ráüt a szájára. Egyáltalán nem pártolom a gyerek verését és azt gondolom, ha esetleg idáig fajulna a dolog akkor nagyon gyorsan keresek másik bölcsit (ami tudjátok nagyon nehéz dolog, hiszen örülni kell ha találunk még ilyen fizetős megoldást is a gyereknek)
Elsősorban javaslatokat várnék olyanoktól akik találkoztak hasonló problémával, hogyan tudok segíteni a dadusoknak és megoldani a problémát?
Nagyon köszönöm előre is
Mammamó
Nem végleg gondoltam elvenni, de az órán mondhatja, hogy hozd ki az asztalra, és óra végén visszaadja. Ennyit megtehet!
Ez tök jó ötlet, megkérem a dadusokat próbálják ki, hátha tényleg bejön:-)
Boldog idők...
Valahogy az az érzésem, hogy akkoriban több jólnevelt gyerek lehetett. De még úgy 30 évvel ezelőtt is.
Ácsi, nálunk nincs arcra vagy szájra ütés. Nálunk a kezére van pacsi. Komoly különbség.
Az hogy egy gyerek elkezd verekedni kb.másfél éves korától az teljessen normális dolog!Minden gyerek meg csinálja csak valamelyik folytatja valamelyik nem!Mondjuk én inkább annak a híve vagyok hogy azért hívjanak be a bölcsibe vagy az oviba mert verekedett a gyerekem,és ne azért hogy verik a gyerekemet!
De attól fügettlenül nem engedem meg a gyerekemnek hogy ok nélkül verekedjen!Csak sajnos nem minden szülő gondolkozik így!
Bocsi, de itt a gyerekneveléssel kapcsolatban ad tanácsot a Biblia. Szerintem ez elég világos.
Az arcra/szájra való ütésnél rosszabb, megalázóbb dolog nincs egy felnőtt részéről.
Darkley, ha egy bölcsiben bemész a bölcsivezetőhöz és leszólod a gondozónőt, az durván vissza fog csapni a gyerekeden (nem fizikai értelemben).
Egyébként, ha az én gyerekemet harapdálnák, én is ki lennék akadva... A másik, hogy ha az én gyerekem emiatt félni kezd, és nem akar bölcsibe menni, akkor a gyerek mellett én is pórul járok, elvégre nekem lesz éjszaka felkelős, bepisilős, "de-nem-akarok-a-bölcsibe-menni"-hisztis gyerekem, és akkor hiába a korábbi beszoktatás...
Áááá, én is harapós voltam a bölcsiben.
Mentségemre legyen mondva, csak akkor haraptam, amikor valamelyik büdös kölyök odajött, hogy elvegye a játékomat. Egyéb okból soha!
Valószínűleg már kinőttem a dolgot, mert mostanában nem fordult elő...
El nem tudom képzelni, he haragudj.
Nem vagyok híve az erőszaknak, de azt sem hagynám, hogy más kisgyereket bántson csak azért, mert nem hajlandó reagálni a kérésemre, figyelmeztetésemre, magyarázatomra.
Hiszen akkor hogy várhatnám el más gyerektől azt, hogy ne bántsa az enyémet?
Tudom, kicsit off, de felmerül bennem a kérdés:
Amikor elkezdett mászni/totyogni, volt olyan dolog a lakásban amihez nem nyúlhatott hozzá? És ha igen (mert szerintem nem lehet mindent 1m fölé pakolni), akkor azt hogy tanítottad meg neki, hogy ne nyúljon hozzá? Mert egy egyéves is érti a NEM-et, de még próbálkozik...
Nálunk a többszöri rászólás után bizony megy a pacsi a kezére, és aztán megpróbálom máshova hívni a játékokkal. Ha egymás után sok pacsi volt, akkor mehetett a járókába. Egy biztos, ha azt mondom, hogy NEM, már nem nagyon próbálkozik.
Lehet, hogy szerinted ez a verés kategóriába tartozik, de lehet, hogy a gyerekem életét mentem meg vele (mert ha nem otthon vagyunk és megy a konnektorhoz, elég azt mondanom, hogy nem szabad, és már nem nyúl oda).
Természetesen igazad van, de előfordul, hogy már hónapok óta "szenvedtek" valamivel, nem használ a szép szó, nem használ a csúnya szó, és 1001-edszer is nekiáll annak, amit nem szabad. Semmi baja nem lett a lányomnak attól, hogy életében egyszer már sok kínlódás után rácsaptam a szájára. Nem tévesztednő össze a veréssel!
Nem tudsz leülni a dadussal egy kicsit és megbeszélni ,hogy figyeljenek jobban rájuk
és akkor kiderülne,hogy mi váltja ki belőle a harapást ,mert ha egy verekedés része akkor mind a két fél kap oda –vissza,de ha csak egyszerűen oda megy és harap,akkor csak meg kell oldani ezt a dolgot valamilyen módon.
Ha nem ütsz rá, akkor elnézést, valóban rosszul gondoltam, mivel én nem verem a gyerekeimet, nem ütök rájuk, nem használom a fizikai fölényemet a nevelésre, éppen ezért SOHA nem ajánlanám senkinek sem a szájracsapást. Mivel te igen, ezért gondoltam, hogy ez a nálatok is bevett módszer.
És az én nem lányom nem jár bölcsibe még, így csak engem harap, de úgy látszik nekem szerencsém van, mert eddig még megértette egy kicsit emeltebb, szigorúbb hangból is, hogy nem szabad.
Úgyhogy rosszul gondoltad, amit gondoltál!