Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Szexfüggőség
Érdekelne, hogy szerintetek létezik-e olyan, hogy valaki szexuálisan függ egy embertől. Pont úgy, mintha kábítószeres lenne, vagy alkoholista, stb...Szóval annyira, hogyha eszébe jut az illetőnek az a másik személy, máris csak a szeretkezésre gondol és szinte fájdalmat érez a hiánya miatt és bármire hajlandó lenne, csak hogy megkapja az "adagját".
Lehet, hogy ez így hülyeségnek tűnik, de gondoltam megkérdezem, ha már eszembe jutott.
-ne higgyelek meggondolatlannak,
-lépj végre és éld az életed úgy ahogy szeretnéd
Nem mindenkinek van második esélye, és nem biztos, hogy nem szalasztod el nemsoká... bánni fogod halálodig.
Nincs mit vesztened, nem értelek.
NEm árultad el, mitől félsz...
Pontosan erre szeretnék rájönni, hogy mi ez? Mindent szeretek vele csinálni. Sétálni, filmet nézni, beszélgetni, enni, aludni. És ő is. Ő már nagyon szeretne velem lenni, és tervez.
Csak én nem tudom, hogy tényleg szerelmes vagyok-e, vagy csak azt gondolom, hogy igen és félek, hogy megint majd jól átvernek. Beleadok mindent és aztán rá kell jöjjek, hogy az egész egy lufi. Ha arra gondolok, hogy ő eltűnne az életemből, olyan érzés kerít a hatalmába, mintha elveszíteném a jobb kezem és a jobb lábam.
De jó, hogy ilyen normális válaszokat kaptam... nem tudom ő mit érez. Jó neki velem. Tudom, érzem és mondja. És tényleg mindig visszahúzunk egymáshoz. 3 éve mindig visszatáncolunk.
Egyelőre megfelel ez mindkettőnknek úgy néz ki... majd előbb utóbb lesz ebből újra beszélgetés biztosan. Szeretném is, meg nem is.
Mindazonáltal szerintem az, amit leírtál, még csak köszönőviszonyban sincs a függőséggel. Max erős fizikai vonzalom, kötődés és ragaszkodás...esetleg egy kis kiszolgáltatottsággal fűszerezve. Bocs, ez csak az én véleményem
Mekkorák a gyereked? Attól félsz hogy egyedül maradsz a végén?
Nem tartom valószínűnek, hogy 2 éven keresztül be tudja valaki mesélni magának, hogy szerelmes, miközben csak vakon megy a hormonok után.
Ráadásul Nyilas vagy. Agyonvágod a lelked, ha megfosztod magad az összes örömforrástól, és a lehetőségtől, hogy boldog légy.
Nem gondolom, hogy ovis vagy, de nézd kívüről magatokat: mi tart vissza?
Nyilván nem tartom jó megoldásnak, hogy otthagyd a gyerekeidet (említettél ilyet, mint fiktív történet), de ha a férjedhez már nem köt semmi, és megtalálnád a helyed egy másik férfi mellett, akkor nincs kérdés.
Fájdalmas, ha nem lehetsz vele, épp azért, mert elvileg tiltva van. Mindig az kell ami nincs, ilyenek vagyunk, így működünk pszichésen.
Gondold át, hogy a szexen kívül egyéb téren is társak tudnátok-e lenni, vagy csupán a szex köt össze? Ha erre tudod a választ, akkor megoldottad a problémát.
szia!
szerintemez nemsexfüggőség,hanemszerelem!
Az én párom,nagyon-nagyon szereti a sexet,minden napkétszer elvárná tőlem. sajnos vannakolyan napjaim,amikor nincs eröm még megmozdulnisem,nemhogy szeretkezni.őezt nagyon nembírja elviselni,éshaegyhétenkét napotkihagyunk,akkor már gond van. nemakaromazt,hogy azértbujjakhozzá,hogynelegyen balhé,szeretnékúgyodabújni,hogy kívánomőt.különben 5 éve élünkegyütt,nemvagyunkházasok,van egy3éves kislányunk,akit mindketten nagyon szeretünk,csak ez asex témaagáz.
Ő szeretné, ha már végre együtt lennénk, akarja, hogy váljak el és éljünk együtt. De én eddig nem mertem elhatározni magam, mert nem is tudok megfelelő indokot mondani, hiszen már a férjemmel is megbeszéltük, hogy a mi házasságunk már csak egy rossz egymásmellett élés.
Napról- napra élek. Annyira fáj ha nincs velem, és én arra gondoltam, hogy a szex hiányzik. Én még ilyet sosem éltem át, nekem ember még így nem hiányzott. Voltam szerelmes, de nem éreztem ezeket. Akkor nem is voltam szerelmes? Vagy most csak bemesélem magamnak, hogy az vagyok, hogy végre elhatározzam magam, vagy mi a jó fene van velem?
Tisztára, mint egy ovis.
Úgy tűnik, hogy végülis a legtöbben a szerelem érzésére vezettétek vissza. Ilyen a szerelem?
Azt hiszem, nem sok értelme van tovább általánosítani, mert akkor nem jutok sehová. Természetesen rólam van szó. Látszik a bememen, hogy hézas vagyok, és egy pár topikban már írtam a ramaty házasságomról, és egy helyen megemlítettem, hogy két évtized után, megcsaltam a férjem. Most nem írok arról, hogy milyen életem volt a férjemmel, csak annyit, hogy rajta kívül még egy férfival volt dolgom, de nem is hiányzott, mert a szex jól működött közöttünk. Ráadásul én nagyon szerettem a férjemet, 10 évvel ezelőttig halni kész lettem volna érte, akkor viszont halálos döfést mért a szívemre, és aztán már nem is tudom, hogyan jutottunk el eddig. A gyerekeimért éltem. Most viszont elegem lett, és most már magamért is szerettem volna. Ez kb két éve kezdődött. Valami kezdett kitisztulni, majd jött ez a férfi. Azt hittem, hogy csak azért olyan jó a szex vele, mert más, mert kedves és aranyos, figyelmes, türelmes, önzetlen, gyengéd. Jó fej, vicces és okos, elfogad olyannak amilyen vagyok, és én is elfogadom őt. Jó volt vele lenni, mert nem kellett a férjem és aktuális barátnőire gondolnom és saját gyengeségemre, mert nem tudok kilépni a házasságomból. Félek.
Aztán elkezdtem furán érezni magam, ha nem voltam vele. Már akkor nagyon rosszul éreztem magam, mikor még csak öt perce váltunk el, és szinte napról-napra rosszabbul lettem. Csak akkor kezdtem javulni, mikor tudtam, hogy pár nap múlva együtt leszünk. Azt hittem, hogy csak a szex hiányzik, mert hát az eszméletlenül jó vele.
Folyt.
Egyelőre sex, két egyenlő pózban
Van aki naponta többször igényli, s van aki csak hetente. Ha két ilyen különbséggel rendelkező ember akad össze, akkor kezdődnek a bajok.