Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Tudd, hogy szavadat félreérthetik. Olykor tetteidet is. A félreértés épp úgy hozzátartozik az emberhez, mint fához a levél, tengerhez a víz, törzshöz a kar, fejhez a gondolat. A félreértés oly természetesen jár-kel a világban, mintha együtt született volna a megértéssel. Ne magyarázkodjunk, ne szépítsük a történetet. Az igazság aranyból van és kiállja az idő próbáját.
(Tatiosz: A szív erényei)
"... megtanultam azt, hogy nem lehet eléggé alázatosan, elég türelmesen és hódolva fogadni az élet ajándékait, de nem lehet eléggé vigyázni arra sem, hogy ne adjuk oda szívünket egészen és feltétel nélkül eleveneknek."
Márai Sándor
"Engedd, hogy a kudarc rávilágítson a legfőbb tanulságra: Minden naplemente egy nagyon, nagyon fényes és erőteljes napfelkelte kezdete."
Sri Chinmoy
A "Gyönyörde", a fasor, melynek lombjai alatt Vörösmarty beszélyének hősei, a "füredi szívhalászok" sétáltak a választott hölgy után, a Kisfaludy Színház romjai, Jókai és Blaháné léptének nyoma az erdőben: ez a legtisztább magyar biedermeier.
De a táj is szelíd, mintha a betegek, akik e fák alatt, e forrásnál, e világoskék égbolt alatt keresnek gyógyulást beteg szívüknek, megszelídítették volna a természetet. A táj
hozzászelídült a betegekhez; kissé sápadt és nemesen ernyedt, mint mindenki, aki megismerte már a halál elsőkönnyű, udvarias érintését. Nyájas táj, hívogató. Ezt mondja: "Ne siess. Pihenj. Hallod a fák zúgását? Valamit üzennek." Az ember megáll, hallgatja a zúgást, s egyszerre megérti, hogy kár volt sietni.
Márai Sándór
Őszi táj
A fákról lehullott a levél,
jelezvén a tél közeledtét.
A nappalok is rövidebbek,
az éjszakák meg hidegebbek.
Az ősz az elmúlást jelenti,
ezért szokott szomorú lenni.
Jelzi, hogy régen elmúlt a nyár,
a tél is nagyon közel van már.
Az eső elég sűrűn esik,
ez persze senkinek sem tetszik.
Emiatt többen szomorkodnak,
és úgy érzik, hogy magányosak.
Ez az oka, hogy behúzódnak,
és magányosan kuporognak.
De az ősz nem mindig szomorú,
csak ha a napsütés elvonul
„A csöndet szeretem, meg a virágot,
Galambok közt, virágos szigeten
Békés családi kör az álmom.
Derű és nyugalom, parányi házban...
Az élet szép. Tenéked magyarázzam?
Szeressük egymást! Isten arra rendelt.”
/Heltai Jenő: A néma levente
Késő van. Talán aludni fogok.
Mielőtt behúnynám a szememet,
Nehezen szerzett nyugodalmamat
Szeretném megosztani veletek,
Testvéreim a végtelen világban.
Ma kiderült, ma csillagokat láttam,
Ma rendet láttam, és harmóniát.
Mielőtt behúnynám a szememet,
Elvégzem még ezt a vigiliát.
Ajtótokra varázs-jelet vetek.
Leborított lámpámat: lelkemet
Ajtóitok előtt meghordozom,
Halkan, halkan, lábujjhegyen megyek,
S magam módján talán imádkozom:
Aludjatok, szépet álmodjatok.
Gyermek ne ríjon, anya ne remegjen,
A lány lássa meg első kedvesét,
Az öregek hadd kalandozzanak
Emlékeik honában szerteszét.
A férfi lássa célnál önmagát.
Chittister, Joan D.
--------------------------------------------------------- ------ -----------
"Csak mert valaki nem úgy szeret téged, ahogy te szeretnéd, az még nem jelenti, hogy nem szeret téged szíve minden szeretetével."
(Gabriel Garcia Márquez)
-------------------------------------------------- ------------- -----------
Nem tudod, mit rejt a sorsod.Mosolyt hoz-e vagy könnyeket.
Tanuld meg feledni a rosszat, s őrizd meg a boldog perceket..."
/Hemingway/
Kányádi Sándor: Felemás őszi ének
építsd föl minden éjszaka
építsd föl újra s újra
amit lerombol benned a
nappalok háborúja
ne hagyd kihunyni a tüzet
a százszor szétrúgottat
szítsd a parazsat nélküled
föl újra nem loboghat
nevetségesen ismerős
minden mit mondtam s mondok
nehéz nyarunk volt itt az ősz
s jönnek a téli gondok
már csak magamat benned és
magamban téged óvlak
ameddig célja volna még
velünk a fönnvalónak
http://video.xfree.hu/?n=yorker|4e67f153ad93d7031748696d2f 79bfa5
szeretettel, nektek
Sík Sándor - Angyal
Angyal, jóságos útitárs,
Ki mellettem komoly szelíd nagytestvér módra jársz,
És ujjad illetése könnyű,
mint sóhajtás a boldog ember ajakán
S mosolyod édes,
mint egy kisded álma karácsony éjszakán:
Esengve kérlek drága szép barát,
(Hernyónak hogyha kérni pillangót szabad)
Lebbentsd föl egyszer boldog arcod fátyolát,
Mutasd meg arcodat!
Mert olyanok vagyunk mi lásd,
Árnyékotokban bolygó emberek, akár az oktalan
Karonülő kicsik: ha látunk csillogást,
Kapunk mohón utána rögtön esztelen,
Mindegy nekünk, ha fénylik: rossz üveg vagy vert arany.
És embert hogyha látunk, akinek arcán fény rezeg,
(És minden emberarcnak fénye van)
Hozzámegyünk azonnal testvéri szóval, nyájasan,
S amerre járunk földnek útján szerteszét,
Kezünkbe fognánk sok felénk nyújtott kezet,
Mert jó embernek fogni más ember kezét!
Pedig kicsinyek mind az emberek,
És bús világuk egy-arasznyi szűk,
És minden ember-illetés a földre szegzi két szemed,
És földhöz von nehéz, meleg kezük.
Jöjj, jöjj, királyi testvér, jöjj, emeld meg arcodat
E sürgő hangyanép fölébe fényesen,
Magasodj föl előttünk királyi termeteddel
És napszemeddel nézz ránk csendesen,
Hogy átöleljünk boldog döbbenettel,
És lepattanjon rólunk minden földi kéz,
S ne lássunk mást csak tégedet,
nagy tündöklő, fehér alak,
És benned Azt, akinek fényessége vagy.
Mert lásd, fényesség gyermeke,
A jó közös Szülőnek elsőbb szülöttje te:
Mi sejtjük sokszor (és a szívünk dobban),
Hogy testvérek vagyunk veled.
Mikor a szemed a szemünkbe lobban,
Érezzük benne messze-messze más világ
Nekünk a földnél otthonabb világ tüzét.
Hangod mikor megsímogat,
meleg hullám borzong szívünkön át,
S érezzük: ez a földi szónál jobban
Nekünk való beszéd.
Taníts anyai szóra, taníts hazai dalra.
Nyisd meg nehézkes emberi fülünket,
Hogy halljuk a mindenség zengő kórusát,
Amint az Úrnak nagyságát rivallja
S az édes Jézust áldja s a drága szép Szűz Máriát.
Taníts, testvér, odasimulni minket,
Ahol te lengesz gyémánt fuvoláddal.
És hegedűs és hárfás angyalok,
És mind a többi énekes karok,
Mind, aminek megadatott dalolnia:
Szegény kis Szent Ferenc és Szent Cecília,
A vadgalamb és fülemile búja,
A kis füvek harmatos kórusa,
A tölgyek izmos barna himnusza
S a nagy hegyeknek zengő koszorúja,
S a gyöngyvirág, a fehér csengetyű:
És úgy vigyük oda szegény kis életünket,
Hogy észrevétlen köztük megsimuljon
És halkan, halkan pengeni tanuljon,
Mint egy szerény kis gyerekhegedű.
A legnagyobb művészet
(részlet)
"A legfőbb művészet, tudod mi?
Derűs szívvel megöregedni!
Tenni vágynál, s tétlen maradni,
igazad van, mégis hallgatni.
Soha nem lenni reményvesztett.
Csendben hordozni a keresztet:
Irigység nélkül nézni másra,
ki útját tetterősen járja.
Kezed letenni az öledbe,
s hagyni, hogy gondod más viselje.
Hol segítni tudtál régen,
bevallani alázattal, szépen,
hogy arra most már nincs erőd,
nem vagy olyan, mint azelőtt.
Így járni csendesen, vidáman
Istentől rádrakott igádban."
(Túrmezei Erzsébet fordítása - németből)
Cinke köszönöm a kislányom nevében sok gyönyörü virágokat és a köszöntöt.
Péter Erika - Brumm és Bömbi
Brumm és Bömbi két medvebocs.
Könyörögnek: - Mama! Ne moss!
Gyere velünk, játssz egy nagyot,
ne nyomkodd már azt a habot! -
- Nem látjátok, hogy most mosok?
Egyedül kell játszanotok! -
- Elmehetnénk málnát szedni?
Úgy szeretnénk málnát enni! -
- Jól van, - brummog mackó mama,
- csak ebédre gyertek haza!
Nem messze egy kerek berek,
ott lelhettek málnaszemet! –
Emese még nagyon kicsi,
nem mehet el a kis hugi.
Útnak indul Brumm és Bömbi,
kosarukat teletömni.
A bokrokat megtalálják,
csipegetik a jó málnát.
Tüske szúrja csöpp mancsukat,
de megtöltik kosarukat.
Hűs fa árnyékába ülnek,
mély álomba szenderülnek.
A két maci hortyog máris,
hangos tőle a határ is!
Csitesz gyerek ott tekereg.
- Míg durmolnak, málnát csenek! -
Úgy cselekszik, mint gondolja,
s a kosarat, hopp, ellopja.
A két testvér most felriad,
álmosan néz: - Mi az? Ki az? -
A kosarat a föld elnyelte,
a sok málna meg ott benne!
Piros nadrág virít Brummon,
ki nem tudja, merre fusson!
Bömbi macin sárga naci.
- Hahó!- kiált. - Hé, Valaki!
Rátalálnak Nyuszikára.
- Nyuszi! Nálad van a málna?
Szundikáltunk egy órácskát,
s elloptak egy kosár málnát.-
- Én a málnát nem szeretem,
káposztát és répát eszem.
Elemelték kosaratok
amíg szunyókálgattatok! -
Találkoznak a Rókával:
- Láttál valakit kosárral?
Színültig volt málna benne,
félünk, valaki elcsente! -
- Én a málnát nem szeretem,
jobban ízlik a tyúk nekem!-
Nem szoktam én málnát lopni,
menjetek más tolvajt fogni!-
Egy fa alatt süni eszik,
késsel, villával étkezik.
- Gyere Brumm! Menjünk csak oda,
nézzük mi a sünvacsora! -
Sajnos megint becsapódnak,
alaposan melléfognak,
a süni sem málnát eszik.
A tolvajt még kereshetik.
Most egy kis mókuskát látnak,
megörülnek a láttának.
Vörös bundás fut a fára,
kezében van egy kosárka.
- Hé, Mókus, a kutyafáját,
add már vissza azt a málnát!
Hogy tehettél ilyet velünk?
Egész nap téged keresünk. -
- Kosaramban nincsen semmi,
tobozt fogok beleszedni,
de itt járt egy fürge gyerek,
a kosara éppen kerek.
Alig ért földet a lába,
s málna volt a kosarába .-
Elindulnak, s meg is látják
egy fiú kezében a málnát.
Ámuldoznak :- Na de ilyet,
hiszen ez a csibész Csitesz! -
Csitesz hallgat, meg sem szólal,
szégyelli, hogy málnatolvaj.
Inába száll bátorsága,
fut, s egy ágba botlik lába.
Ellátta a maga baját,
beütötte maga -magát!
Ejnye-bejnye! Csitesz, Csitesz,
még nem tudni ebből mi lesz!
Egyik lábát ugyan húzza,
jó, hogy ennyivel megúszta.
Brumm és Bömbi sóhajt nagyot:
- Hú, de nagyon fáradt vagyok! -
Míg a málnát összeszedik,
addig rájuk esteledik.
Cammognak lassacskán haza.
Aggódhat már mackó mama.
Megvan a sok málna végre,
de nem jöttek meg ebédre.
A restségért megfizettek.
Elmesélik, hogy mit tettek.
Mackó mama kicsit dohog:
- Hát ez bizony csúnya dolog! -
Megfürdenek, vacsoráznak,
s örülnek a finom ágynak.
Mackó mama még mosogat,
s gombolyítja a fonalat.
Három mackókölykét nézi,
mind a hármat nagyon félti.
Brummot, Bömbit és Emesét.
s kik hallgatták e kis mesét.
Régen jártam már erre, de látom még mindig nagyon szépeket tudtok írni!!!
Olyan jó olvasgatni őket.
A szeretet az egyetlen
Kapcsolódó képek:Kell egy tiszta vizű tó, egy óriási rét,
Ahol a gondolat nincs gúsba kötve, hol sárkányt fúj a szél
Kell egy sűrű lombú erdő, sok énekes madár
Ott rejtőzhetsz a bánatoddal hogy új erőt találj.
Kell egy égig érő hegycsúcs, kell mély szakadék
Ott értelmet kap minden perced, mely porrá hullna szét
Kell egy mindent rontó nagy vihar, egy őszinte világ
Ahol a csodákat mit elképzeltél együtt éljük át.
Kell egy hely az otthonod, egy asztal és egy szék
S az érzés mi halva volt a napban olvad szét
Kell egy ember is egy óriás s az együtt mondott szó
Hogy a szeretet az egyetlen mi neked is nekem is jó.
Ha a kérdésedre nincsen válasz nincsen felelet
Egyszerű, csak arra gondolj legyen szeretet
És az égből az angyalok úgy néznek majd reád
Megszületett prófétájuk az új emberkirály.
Ha a kérdésedre nincsen válasz nincsen felelet
Olyan egyszerű csak arra gondolj legyen szeretet.
Ha a kérdésedre nincsen válasz nincsen felelet
Olyan egyszerű csak arra gondolj legyen szeretet.
Ha a kérdésedre nincsen válasz nincsen felelet
Olyan egyszerű csak arra gondolj legyen, legyen, szeretet."
Kormorán
· kapcsolódó kép 1.
· Csákvár dombetetőn
· kapcsolódó kép 3.
· kapcsolódó kép 4.
· kapcsolódó kép 5.
· kapcsolódó kép 6.
Kapcsolódó képek:"A szeretet az egyetlen
Kell egy tiszta vizű tó, egy óriási rét,
Ahol a gondolat nincs gúsba kötve, hol sárkányt fúj a szél
Kell egy sűrű lombú erdő, sok énekes madár
Ott rejtőzhetsz a bánatoddal hogy új erőt találj.
Kell egy égig érő hegycsúcs, kell mély szakadék
Ott értelmet kap minden perced, mely porrá hullna szét
Kell egy mindent rontó nagy vihar, egy őszinte világ
Ahol a csodákat mit elképzeltél együtt éljük át.
Kell egy hely az otthonod, egy asztal és egy szék
S az érzés mi halva volt a napban olvad szét
Kell egy ember is egy óriás s az együtt mondott szó
Hogy a szeretet az egyetlen mi neked is nekem is jó.
Ha a kérdésedre nincsen válasz nincsen felelet
Egyszerű, csak arra gondolj legyen szeretet
És az égből az angyalok úgy néznek majd reád
Megszületett prófétájuk az új emberkirály.
Ha a kérdésedre nincsen válasz nincsen felelet
Olyan egyszerű csak arra gondolj legyen szeretet.
Ha a kérdésedre nincsen válasz nincsen felelet
Olyan egyszerű csak arra gondolj legyen szeretet.
Ha a kérdésedre nincsen válasz nincsen felelet
Olyan egyszerű csak arra gondolj legyen, legyen, szeretet."
Kormorán
· kapcsolódó kép 1.
· Csákvár dombetetőn
· kapcsolódó kép 3.
· kapcsolódó kép 4.
· kapcsolódó kép 5.
· kapcsolódó kép 6.
Tündérsziget
Ó drága Napfény,
tündér Holdvilág!
Sugárotokból él
e holt világ,
S körökben,
miknek útja végtelen,
Ó hogy szeretnék
élni veletek!
Hallottam egykor,
régen, hajdanán,
Van egy sziget,
melyet túl Indián
Rejt kék ölén
a Déli Óceán:
Hol smaragd-erdőn
aranyág fakad,
S tündér les rád
minden virág alatt!
Ki ide ér, az többé
sohse sír,
Haja nem őszül,
arca rózsapír,-
Ó Boldogság,
hadd jöjjek most veled,
Míg a tündérek
szigetére érünk,
Hol örök fényt
szitál a kikelet!
Akasa: Hajnali közhelyek
Emlékezem.
Azaz múltam morzsáit
Rágom.
Próbálom tetten érni
Sosemvolt bátorságom.
Neked semmit sem
Hoztam.
Kezemben semmi
Sincsen.
De arcom ráncaiba véste,
Neved kezdőbetűit az
Isten.
S ha elalszanak bennem
A Dalok…
Eljön majd értem Apám,
És kézen fog a Halott.
S ha az Úr kérdezi,- Fiam!
Megérte?
A Te neved suttogom
Akkor.
S a földig hajolok a
Szélbe…
Őszi éjjel
izzik a galagonya
izzik a galagonya
ruhája.
Zúg a tüske,
szél szalad ide-oda,
reszket a galagonya magába.
Hogyha a Hold rá fátylat ereszt:
lánnyá válik,
sírni kezd.
Őszi éjjel
izzik a galagonya
izzik a galagonya
ruhája.
Kapcsolódó képek:· Galagonya· kapcsolódó kép 2.
· kapcsolódó
Adrienn !
Nagyon sok szeretettel köszöntöm az ünnepelteket !
Azt kivánom neked ezen a szép napon,
Ragyogjon Rád napfény, legyél boldog nagyon,
Szived sose fájjon, bánat sose érje,
Minden utad szerencse kisérje !
Kapcsolódó képek:· kapcsolódó kép 1.
· kapcsolódó kép 2.
· kapcsolódó kép 3.
Mártika ! Ezekkel a virágaimmal és versemmel köszöntöm Kislányodat, látom neki is ma van a névnapja.
Nem tudom melyik a kedvenc virága, remélem tettem fel olyat is.
Puszi
Minden Adriennek és Máriának!
Névnapi gondolatokItt ülök, az órák hosszu voltát mérvén,
Minden társaságom egy homályos lámpa:
És nincs földi lélek, aki erre térvén,
Jó estét kivánni benyisson szobámba.
Nem tevék talán szert soha jó emberre?
Boldogtalan, aki nem bir egy baráttal:
S én az enyéimről meghiszem, ismerve,
Hogy ők, mint szerencsém, nem fordultak háttal.
Szűk ugyan lakásom, kényelmet sem adhat,
És gazdája sorsát követi a konyha:
De egy-két barátot mégis befogadhat
S tűzhelyem hiányát kebelem pótolja.
Hát miért nem jőnek egy bizalmas szóra,
Hogy velök megosszam a kevést, amim van:
Szívemet legalább, ha egyéb nem volna...?
Oh, - mivel nyugosznak néma süket sirban!
S hol a puszta domb és egyszerű faoszlop,
Mely szentté jelölje a föld egy zugolyját,
Azt, hol testi részök sár-elemre oszlott
S a feltámadásra magukat kiforrják?
Volt-e kéz, midőn a végsugár kilobbant,
Eltakarni üszkét hamvas szemeiknek?
És fohász, midőn a föld reájok dobbant,
Nyugalmat kivánni hült tetemeiknek?
Vagy talán a szélvész s rengeteg folyói
Jöttek el - nem lévén emberekben részvét -
Temetés helyett a messzeségbe szórni
Szegény boldogoknak rothadékony részét?
De hová juték? hisz örömünnep van ma...
Ünnep? igen, az van; de öröm nincs jelen:
Nevem ünnepét én - zárkozván magamba -
Ti, kedves halottak, tinektek szentelem!
Mint az elhagyott sír, lelkem oly kietlen,
Örök éjjelében csak rémeket látok:
Hadd gyujtsak ma benne - kiket úgy szerettem,
Azok emlékéül egy-egy kis világot!
Kis mécsfényt neked is, korod büszkesége,
Lángszellem! ki jövél s eltünél... de hova? -
Mint üstökös, melyet élők nemzedéke
Egyszer lát s azontul nem lát többé soha!
Oh! ha tán sok évek, tán lehúnyt századok
Multán visszatérendsz, öltve más alakot:
Legyen boldog e nép s örömed oly tiszta,
Hogy ne kivánkozzál többé mennybe vissza! Arany János
Drága kislányom ADRIKÁM
névnapod alkalmából nagyon sok boldogságot 
szeretetet
és egészséget kivánokneked és tündéri unokámnak
és az egész családnak.
Nagyon sok szeretetel puszilak benneteket!
A te szeretö édesanyád!
Minden nap megszűnik valami, amiért az ember szomorkodik, de mindig születik valami új, amiért érdemes élni és küzdeni.
Hérakleitosz
A legjobb dolgok mindig a közelünkben vannak. A lélegzet az orrunkban, a fény a szemeinkben, a virágok a lábunknál, a munka a kezünkben, az Igazság ösvénye elöttünk. Ne kapaszkodjunk a csillagok felé, de becsüljük meg a hétköznapi feladatainkat abban a biztos tudatban, hogy a mindennapi kötelesség és a mindennapi kenyér a legédesebb dolog az életünkben.
Stevenson, Robert Louis
Sziasztok
Köszi a szép zenéket és verseket.
Köszönöm, hogy rátehettem képeimre e remekműveket.
Köszönöm,hogy ezt a szép idézetet ráteted
http://www.indavideo.hu/video/Elton_John-Can_Yo u_Feel_The_Love_Tonight
Ősz
Az Őszi falevelek szivárvány színben,
Egy Csillag dalol az Őszről emígyen.
"Az elhalt nyárnak hazajáró lelke
A verőfény itt játszik az ablakon
Apró szilánkjai az Őszi fénynek
Táncolnak széken, ágyon, asztalon
A szoba csupa sugarakkal telve
A Nap csókja itt ég a falakon
E játszi fény e sugarak
Kacérkodó gyász hervadt nászi pompa
A szívembe hullanak
Mint Égi nektár Antik Billikomba."
Ki írta e dalt? Ó - egy Csillag lehelte -
Ősszel visszajár a Nyár lelke.
A Tó
Ki vagy te Tó? A lélegzeted látszik,
A páraréteg mikor vékonyan hullámzik.
A fogyatkozó Napot jöttünk csodálni,
Némán, szívdobogva, örömmel várni.
Ki vagy te Tó? feletted madár is repül,
A Naptorony magasodik, mindenki örül.
Ki vagy te Tó? a tükröződő Napkép a vízen,
Igen várjuk a Napot, foltjával milyen.
Ki vagy te Tó? körülötted fák zöldellnek,
Ezer arcú a csend, halljuk mint regélnek.
Egyszerre lettünk óriások, porszemek.
Mikor árnyékaink hosszúra nyúltak, volt remek.
Már látunk Nap! Isten teremtett csodája.
A Hold is útját tovább hadd járja.
Ki vagy te Tó? - tükör - a felelet.
Merre boldog Napunk kelt, nekünk arra volt Kelet...
A vágy virága rút szavakba roppan.
Lehervad, mint a sors-alázta kín.
Előtted állok ím, belőled megraboltan,
Elhűlt a fény a holnap álmain.
Mit ér a rend a béna érételemben,
A fulladón a könny már nem segít.
Halott a harc a végtelen mederben,
Föloldja majd a gyávák bűneit.
Mit érhet mondd a szó, ha csontodig bezártan
Magadban égsz és el se mondhatod?
Mit ér a jó remény bitang magányban,
Csaló már nem lehetsz, csak elhagyott.
Fogadd hát arcom fénytelen karodba,
Miképp a láva tenger habjait.
Előtted állok ím örökre megrabolva,
Hiába már a szó, a vágy, a hit.
(Boór András)
Szép estét kivánok mindenkinek!
M E S E
Hol volt, hol nem volt, Szolnokon megesett,
hogy lefekvés előtt történt egy baleset.
Az hogy megéheztem, és páromnak szóltam
Hogy miként reagált arra nem gondoltam!
Pedig nem is kértem semmiféle extrát
Csupán egy félszelet kacsazsíros deszkát.
Fanyalogva bár tudomásul vettem
Mikor rám kiáltott zengő hangján, hogy nem!
Hosszabb könyörgés és vita következett
Mig életem párja végülis engedett.
Szikrázó szemekkel vágott a kenyérbe
Akkorát, hogy elfért egy gyermek tenyerébe.
Meg is kente rögtön kacsazsírral talán
Ami rögtön kifolyt annak túloldalán,
Mert olyan vékony volt át lehetett látni,
Kézügyesség kellett hozzá, ilyet produkálni.
Adományként vettem, s négyrét hajtottam,
Boldogság töltött el ameddig majszoltam.
Meg kellett cserében esküvel igérni,
Hogy többet nem fogok este enni kérni.
(1929-1992)
Kányádi SándornakPárás és kurta már a reggel, az este tiszta és örök.
Az őzsuta az erdőszélről szintén a völgybe költözött.A csipkelombú fenyvesekből alágörögnek a ködök.
A nyájak is alágörögnek – csupán a girhes szél ugat,
A völgytorokból híva vissza el-elhaló kolompjukat.
A tisztáson, a bükkös alján, a mogyoróbokrok között,
Ahol naponta ráakadtunk, s némán figyeltük, mint figyel,
A szél motoz, a Semmi jár-kel rugalmas lépéseivel. Arany rigórajok vonulnak a dérütött havas felett.
Hordják az alkalomhoz képest illetlenül vidám szelek,
A völgybe hordják valamennyit, s mihelyt leszáll az alkonyat,
A kikericsek is kioltják bizalmas gyertyácskáikat. Egyetlen költözés az élet ilyenkor, ősszel, a hegyen.
Most kényszeríti rá erővel mindenre, ami eleven,
Kietlen nagyságát a csúcs és kegyetlen törvényét a tél:
Aki kitart, az idepusztul; aki alászáll, az megél. Alávonultak, odalettek madarak, nyájak és vadak,
Idefent csak a szél s az erdők zörgeteg csontváza marad,
Csak a magány, a nyugtalanság, csak a homály a csúcsokon.
Magunkra hagyott minket minden. Te sem jöttél meg, Sándorom. (1965)
„Amit a szem nem lát, a szív nem érzi”
Márpedig én azt mondom, hogy nincs ennél tévesebb állítás. Minél távolabb vagyunk egy élménytől, annál közelebb érezzük a szívünkhöz, hiába próbáljuk meg elfojtani és elfelejteni. Amikor száműzetésben vagyunk, minden apró emléket féltve őrizgetünk, ami a gyökereinket juttatja eszünkbe. Amikor távol vagyunk a szeretett lénytől, minden járókelő őrá emlékeztet.
„AMIT A SZEM NEM LÁT, A SZÍV AZT IS ÉRZI”
Ady Endre - Milyen az ősz?
A felhő sem olyan, mint nálunk
És milyen más az őszi fény!
Nem csókol oly megejtő csókkal,
Mint ifjuságom szép helyén.
- Milyen az ősz? Olyan bűbájos
Álomba ringat most is ott?...
Megkérdeném, de messze vagytok
Százszor irigyelt boldogok.
Megkérdezem magától, édes:
Milyen az ősz? Oly szép talán,
Mint mikor egymásról álmodtunk
Sok fényes tündér-éjszakán?
- Milyen az ősz? Az őszi rózsa
Nem hervadt, szép, mint egykoron,
Amikor együtt nézegettük
Elábrándozva boldogon.
Az őszi rózsa olyan szép volt
Akkor; most is emlékezem,
Hogy féltünk a korai dértől,
Ha nézegettük kettesen.
Az őszi rózsa s mi szerelmünk
Milyen hamar elhervadott...
- Milyen az ősz maguknál, édes?
A nap még most is úgy ragyog?
Hogy ragyogott! Hogy szórta fényét
Magára, édes és reám,
Az az ősz volt a legszebb s maga
A legszeretettebb leány.
Ha eszembe jut, oly fájdalom
Égeti most is lelkemet...
- Milyen az ősz maguknál, édes?
Annál szebb - érzem - nem lehet!
Itt hűvös ősz van. Lehullott már
Az első, hideg őszi dér,
Lemondani tanít a hulló,
Búcsúzó, sárgult falevél...
Az én szívem is rideg, fásult,
Csak néha sóvárg és beteg...
- Milyen az ősz maguknál, édes?
Óh írja meg! Óh írja meg!...
Szabó Lőrinc - Pannón ősz
Ősz van, a régi, a tavalyi ősz
s e furcsa ősz egészen megbüvölt.
Tetszik nekem. Szétnézek, látom a
roppant hervadást, de nem keserít,
és nem bánom, hol végzem utamat.
Nem értem a világot; azt hiszem,
nincs célja; - mért is volna? - és ami
értelmet magam képzelek belé,
sose több, mint maga a létezés.
Ősz van... Szép ősz... A jókedvű rigók
torkából még az augusztus rikoltoz
s itt-ott nagy lepkék villognak: olyan
egy a születés és az elmulás,
mintha csak ruhát cserélne a Föld,
mintha a csere volna csak örök...
Ősz van... Nem az ősz: az benne a fontos,
hogy van!... A szél könnyelmű suttogása
ős legendákra tanítja az erdő
figyelmes bokrait és századok
óta köztünk kisértő szellemek
fájdalmát-örömét mesélgeti...
Ősz van!... Az évek szele csöndesen
hordja a sírokra a feledést...
Párás a fény... Szárazabb zajjal csúsznak
egymáson a tó hullámai... De
fáradhatatlan felhők görgetik
az égen lomha lavináikat...
Ősz van! Szép ősz!... Ősz minden változás:
szent dolog az ősz! - kiáltom, s ime,
sziklasötét barlangja hűvöséből
előbúvik a szakállas szatír
s a napsütötte pannón dombokon,
barátként mellém heveredve, némán
hallgatja az öregedő napok
lombzörgető, fáradt lépéseit.
Kicsi tücsök ciripel,
vajon, van ki rá figyel?
nem kottából játssza a dallamot,
maga az élet ír meg minden hangot
ezért időnként hamisan cseng játéka
de mindig szívből jön, mit mondana.
Füled becsukhatod,
de lelked nem zárhatod
előle,
mert felelős lettél érte
mikor szemed fénye
megpengette első kicsi húrjait
mikor megszólaltatta élete legszebb dallamait.
Néked énekelt, s te beleszerettél,
ne feledd hát most sem, mit akkor annyira értékeltél!
Vékony szálak, melyeken a muzsika zengedez,
s ezért könnyen elszakadhatnak ezek
megóvni csakis te tudod a kis tücsök énekét
ha nem hagyod magára csepp kis életét.
Kicsi bogár, rövid élet
mit annál nagyobb szeretetben él le.
Bogárka téged szólít hát, Szerelem!
mi szándékod velem,
áruld el végre nekem!!!
Őszi égen száll a fecske,
új hazáját keresgetve,
a csőrét előretolja,
Afrikába tart a gólya.
Szines kabátot kap a fa,
piros lesz az alma arca.
Ködbe bújik a hegytető,
hűvösebb lesz a levegő.
Szeptember szól: merre jár
a kedves kis napsugár?
Ady Endre: Párisban járz az ősz
Párisba tegnap beszökött az Ősz.
Szent Mihály útján suhant nesztelen,
Kánikulában, halk lombok alatt
S találkozott velem.
Ballagtam éppen a Szajna felé
S égtek lelkemben kis rőzse-dalok:
Füstösek, furcsák, búsak, bíborak,
Arról, hogy meghalok.
Elért az Ősz és súgott valamit,
Szent Mihály útja beleremegett,
Züm, züm: röpködtek végig az uton
Tréfás falevelek.
Egy perc: a Nyár meg sem hőkölt belé
S Párisból az Ősz kacagva szaladt.
Itt járt, s hogy itt járt, én tudom csupán
Nyögő lombok alatt.
John Keats
Az őszhöz
Párák és érett ízek évszaka
jössz s hő híved, a sárga nap örül
s összefogtok s áldott fürtök soka
csügg a szőlőn a nádtetők körül;
mohos ágat dús almasúly töret
s zamat tölt minden őszi magvakat,
dinnye dagad, feszül cukros bele
a mogyoróknak s száz bimbó fakad:
késő virág, minőt a méh szeret,
s már azt hiszi: örök méz-szüret,
mert nyári sejtje csordultig tele.
Ki nem látott még téged? - Kiszököm
s megleslek gyakran csűrök közelén,
ülsz gondatlan a téres küszöbön
s hajad lágyan leng a cséplés szelén,
vagy épp aratsz és mákillat hatol
hozzád s elaltat és nem éri már
sarlód a szomszéd, rezge fű-kalászt;
vagy főd, mint fáradt béresé, hajol
patak tükrére s friss italra vár;
vagy bor-prés mellett les lassú, sóvár
szemed, hogy végső cseppjét hullni lásd.
Hol a tavasz nótái? mind halott?
mi gondod rá? van néked is zenéd:
míg esti felleg sző be halk napot
s a tarlón rózsák színét szűri szét,
a parti fűzfák közt búsongva dong
a szúnyograj, mely száll, meg szétomol,
mert kapja-ejti kényén könnyű lég;
kövér nyáj béget s visszazeng a domb,
tücsök cirpel, veresbegy is dalol:
finomka fütty a szérűskert alól
s gyűlő fecskék zajától zúg az ég ...
Szép jó estét mindenkinek!
Apostagi Bolváry Judit : A kamrában
A kamrában szőlő, körte,
dió, alma, áfonya,
hagyma, zöldség, cékla, krumpli,
két hordónyi káposzta.
Nagyszemű bab, karalábé,
csemegének mandula,
aszalt szilva, szeder befőtt,
a hidegebb napokra.
- Sok jó ízből kell- e még több?
Kérdi az ősz szeliden.
(Nem vagyok én telhetetlen,
megelégszem ennyivel.)
Áprily Lajos - Fegyvertelen vadász dala
Völgyek felett hangos torokkal
üzenhet a vadásztülök.
Békét kötök az állatokkal,
az erdővel kibékülök.
Rejtőzve már többé nem állok
zsákmánnyal csábító lesen.
Márciusi szalonka párok
suhanjanak szerelmesen.
Jöhet a bükkös karcsú vadja,
a lenge-leányos őz-alak,
nem puska-dörrenés fogadja,
csak egy szelíd ??? nem bántalak".
Völgyben, vadonban, rónaságon
a békesség bolyong velem.
Csak egy öröm van a világon
s ez az öröm fegyvertelen.
S a régi őz, aki annyi vérrel
pirosítva havat, mohát,
s reám nézett rémült szemével,
a régi őz is megbocsát.
http://www.youtube.com/watch?v=fJrvQKjoScs
http:/ /www.youtube.com/watch?v=sjqHA8x1rOk
Rettenetes izgalomba hozott
a képzelt vita. Vad nyár lobogott
köröttem, a fény szétvitt-röpitett
a mindenségbe; s mert a képzelet
úgy megnagyított, gúny és megvetés
gyúlt bennem papok és templomok és
egyházak ellen: hisz az istenit
törpítik csupán, azt szégyenitik,
úgy éreztem, s hogy csalás, öncsalás
az álmunk is, égi rágalmazás
és földi terror, tipornivaló.
Mennyi kárt tettek, mily irtóztató
vért ontottak már! Megtorló harag
emelte karom, hogy pusztuljanak. -
De rigó fütyült, és rezzent a kép:
a kertben álltunk, s nagybátyám kezét
láttam lebegni a fejem felett:
"Legfontosabb, fiam, a Szeretet!"
Az élet rövid, a művészet hosszú. /Démokritosz
A művész augusztusban ismét kórházban volt, tüdőgyulladása miatt. Az olasz kormány kedden jelentette be, hogy egy új kitüntetést alapít az olasz kultúra előmozdításáért, az első díjazott Pavarotti lesz.
A milánói Scala operaház, ahol Pavarotti mintegy negyven éve először lépett fel, a modenai színházzal közösen hangversenyt szervez az elmúlt évtizedek egyik legszebb hangjának emlékére.
Szombaton lesz a temetés
Pavarotti temetése szombaton lesz - jelentette be Giorgio Pighi, Modena polgármestere. Az olasz operaénekes szülővárosának elöljárója azt is elmondta: a múlt héten még találkozott Pavarottival, aki súlyos betegsége ellenére beszélgetett vele.
A hatóságok kordonnal vették körül az elhunyt művész házát, hogy a világhírű tenorista halálhírére gyűlekező tömeg biztonságos körülmények között róhassa le kegyeletét.
Önéletrajza
Luciano Pavarotti 1935. október 12-én született az olaszországi Modenában. Édesapja pék, édesanyja szivargyári munkás volt. Kisfiúként a helyi templom kórusában énekelt, majd csatlakozott a modenai városi kórushoz. Operaénekesként 1961-ben debütált a Bohémélet Rodolfo-jaként a Reggio Emiliában. 1965-ben az Egyesült Államokban is fellépett, ahol Joan Sutherlanddel énekelt együtt.
Az igazi amerikai áttörés 1972-ben volt karrierjében, amikor Az ezred lányában alakított szerepében kilencszer is kiénekelt magas cét. A következő húsz évben a világ szinte összes operaházában tárt karokkal fogadták, ez idő alatt számos Grammy-díjat nyert.
Az 1990-es futball világbajnokságra állt össze először a nevezetes Három Tenor, amelyben Placido Domingóval és José Carraras-szal énekelt együtt. Luciano Pavarotti rendszeresen adott jótékonysági koncertet Pavarotti és barátai címmel, ahol más neves előadókkal lépett fel közösen. A bevételekből AIDS-betegeket és éhező gyerekeket támogatott.
A világhírű művész 35 év után elvált feleségétől, majd 2003-ban összeházasodott a titkárnőjével. Első házaságából három, második házasságából egy gyermek született.
Az nlc Placido Domingo rajongói
MINDEN ZENEKEDVELŐNEK,
akik a szomorú hír hallatán szeretnének egy pillanatra
LUCIANO PAVAROTTIRA
emlékezni, szívesen várja sorait és egy szál gyertyát!
emlékezzünk együtt a "Kilenc C királyára"!
"gyújts" 1 szál gyertyát Te is Pavarottiért!
megteheted a www.gportal.hu/komolyzenekedvelok
portál csetelőjében is!
Nagyon szeretem a hangja csodálatos!
http://www.youtube.com/watch?v=MDt cidMR_6I
http://www.youtube.com/watch?v=2uYrmYXsujI
Szép napot kivánok mindenkinek!
Én nagyon szomoruvagyok
meghalt a legkiemelkedöbb Opera énekes!
Pavarotti állapota késő este fordult válságosra, nem volt eszméleténél, veseműködése leállt.
Korábban hasnyálmirigy rákot állapítottak meg nála, augusztusban tüdőgyulladást kapott, melyből már nem tudott felépülni.
Pavarotti 71 éves volt.
Luciano Pavarotti 1935. október 12-én született Modenában. Iskolásként csatlakozott a Modenai Városi Kórushoz, amelyben édesapja is énekelt. A kórussal egyre nagyobb hazai, majd nemzetközi sikereket ért el. Operaénekesként 1961-ben a Bohémélet Rodolfo-jaként debütált, és karrierje ezután gyors iramban ívelt felfelé. Nemzetközi turnékra hívták a legnagyobb sztárok. A londoni Covent Gardenben 1966-ban Az ezred lányában alakította Tonio-t.
Ez a szerep nyitotta meg előtte a világhír felé vezető utat. Európa és Amerika valamennyi operaháza tárt karokkal várta. A "Három Tenor" tagjaként pedig azon fáradozott, hogy az opera műfaját minél szélesebb körben megszerettesse. Világsikerét és hírnevét arra használta fel, hogy a szenvedők, az elesettek, a szegények és a betegek sorsára felhívja a figyelmet.
Az életvidám, nyitott szellemű Pavarotti 1992-től 2003-ig minden évben jótékonysági koncerteket tartott szülővárosában Pavarotti and Friends címmel, ahol a nemzetközi pop-rock szakma legjobbjaival, köztük Elton Johnnal, Bonóval, James Brownnal és Joe Cockerrel énekelt duetteket. Pavarotti szinte az utolsó percéig dolgozott: tanítványaival szenténekeket vett lemezre, amelynek megjelenését 2008 tavaszára tervezte.
A „tenorkirállyal” – ahogyan szinte mindenhol nevezték – többször személyesen is találkozott Bátor Tamás, a Miskolci Operafesztivál ügyvezető igazgatója is.
– Először a 80-as évek végén, a Milanoi Scala-ban találkoztam Pavarottival – kezdte Bátor Tamás. Ott voltam ugyanis ösztöndíjas 1986 és 1989 között. Mindenkivel nagyon barátságos, közvetlen volt, egyáltalán nem volt megközelíthetetlen. Később a '90-es évek elején, a Pavarotti énekversenyen találkoztunk.
Luciano Pavarotti Puccini Bohémélet című operájában lépett fel Budapesten, ahol olyan magyar partnerei voltak, mint Kincses Veronika, Polgár László, Sólyom Nagy Sándor, a zenekart pedig Lukács Ervin karmester vezényelte. Szintén sokat dolgozott Pavarotti Ács János karmesterrel, zongoraművésszel.
– Miért nevezték „tenorkirálynak”? Azért mert a brilliáns adottságaival kiválóan élt, sőt tudását, technikáját folyamatosan csiszolta. Ahogyan áradt a torkából a hang, az olyan egyszerű, de mégis elbűvölő volt, hogy össze sem lehetett téveszteni senkivel. Sajnos az utóbbi időben a színpadra lépésének gátja a súlyos betegsége mellett a testsúlya volt. Pedig fiatalkorában futballozott, nagyon sportos testalkata volt, ám a művészvilágban nem ismeretlen rendszertelen étkezési szokások, és a „pasta”, azaz az olasz tészták iránti szeretete nem tett jót neki. A világ azonban a csodálatos hangú, elbűvölő személyiségű operaénekesre fog mindig emlékezni – mondta végül Bátor Tamás.
Őszi chanson
(Tóth Árpád fordítása)
Ősz húrja zsong,
Jajong, busong
A tájon,
S ont monoton
Bút konokon
És fájón.
S én csüggeteg,
Halvány beteg,
Míg éjfél
Kong, csak sírok,
S elém a sok
Tűnt kéj kél.
Óh, múlni már,
Ősz! Hullni már
Eresszél!
Mint holt avart,
Mit felkavart
A rossz szél...
Jó éjszakát kívánok,
eljött értetek az álom,
mely reggelig rabságban tart,
minden öreget, s fiatalt.
Mint hosszú, fényes alagút
terpeszkedik már az út,
mely átvezet a csendességbe,
holdvilágos pihenésbe.
Őrködik a lámpa odakinn,
rátok vigyáz a vasúti sin,
az őrház is sötétbe borul,
elaludt a vonat, nem vonul.
Alszik a mélyben a medúza
szirom-lábát összehúzva,
tenger csendje lett a világ,
aludj el Te is kisvirág!
Elpihent a daru-óriás,
nem munkálkodik a kovács,
csucsulnak a kisbabák,
hagyják aludni a mamát.
Megbékél egymással a falon a kép,
nem torzsalkodnak, melyik a szép.
Alszanak a kisgyermekek,
iskola csalogató reggelre kelek -
suttogják a mese után ők is,
mint ahogyan suhognak az erdők is.
Azt beszélik sötétségben,
alszik a rét is csendességben.
Őrzi álmukat bagoly bácsi,
erdő bölcse, a nagy tanácsi.
Mit is kérhetek egyebet
éjjel fenn ne legyetek?
Álmodjatok szépeket!
Szepesi Attila
Tűpárnák a kertben
Tűpárnák a kertben,
surranó sünök.
Talpuk alatt fűszál hajlik,
hullt avar zörög.
Árok partján bandukolnak
éji csaliton,
Meg - megállnak
hallgatagon.
Nyugodalmas jó éjszakát,szép álmokat!
“A szeretet két embert gyógyít meg: azt, aki adja, és azt, aki kapja.”
(Karl Menninger)
http://www.youtube.com/jp.swf?video_id=glm0v3Sk-z4&eurl=&iurl=http%3A//img.youtube.com/vi/glm0v3Sk-z4/default.jpg&t=OEgsToPDskJ2gznoaLaIE_eE7qiICbGb
Romhányi József:
Egy boldogtalan sünnek panaszai a halovány Holdnál
Sanyarú sors, te szabtad rám gúnyámat
céltábláját az emberek gúnyának.
Engem senki nem cirógat, becézget
mert a bőröm egy kicsit recézett.
Hogy irigylem a nercet, a hódokat!
Nekik kijár elismerés, hódolat.
Hányszor kértem a bennfentes rókától
hogy legyen az én ügyemben prókátor.
Könyörögtem: szólj a szűcsnek, bátyuska
protezsálj be prémesállat státusba
vagy vegyen be legalábbis bélésnek.
De hiába! Nem enged a kérésnek.
Értékemért agyon sose csapnának
nem kellek én se muffnak, se sapkának...
Így kesergett sündörögve, bújkálva
míg egy fakír nem került az útjába.
Az felkapta, gyönyörködve vizsgálta:
- Jössz a szögeságyamra, te kispárna!
Szép jó estét kivánok !
http://www.youtube.com/watch?v=ynDEDUzC7wU
Szia bogyo!
Szeretetel látlak ha csak olvasni van kedved olvasgassál,de ha van kedvenc versed szivessen olvassuk irjál kapcsolodj be.
Szeretetel Márti!
A tenyér tudja dolgát,
hol oszt, hol kér és vár,
s boldogan simogat,
ha hű párra talál...
Egyik tenyér a szép,
a másik az igaz,
összefonódva kész
mindenre a vigasz...
Puszillak
érte Mártika!
Gyönyörű szép
ELBOCSÁTÓ, SZÉP ÜZENET
Ady Endre
Törjön százegyszer százszor-tört varázs:
Hát elbocsátlak még egyszer, utólszor,
Ha hitted, hogy még mindig tartalak,
S hitted, hogy kell még elbocsáttatás,
Százszor sujtottan dobom, im, feléd
Feledésemnek gazdag úr-palástját.
Vedd magadra, mert lesz még hidegebb is,
Vedd magadra, mert sajnálom magunkat,
Egyenlőtlen harc nagy szégyeniért,
Alázásodért, nem tudom, miért,
Szóval már téged, csak téged sajnállak.
Milyen régen és titkosan így volt már:
Sorsod szépítni hányszor adatott
Ámító kegyből, szépek szépiért
Forrott és küldött ékes Léda-zsoltár.
Sohase kaptam, el hát sohse vettem:
Átadtam néked szépen ál-hitét
Csókoknak, kik mással csattantanak
S szerelmeket, kiket mással szerettem:
És köszönök ma annyi ölelést,
Ám köszönök mégis annyi volt-Lédát,
Amennyit egy férfi megköszönni tud,
Mikor egy unott, régi csókon lép át.
És milyen régen nem kutattalak
Fövényes multban, zavaros jelenben
S már jövőd kicsiny s asszonyos rab-utján
Milyen régen elbúcsúztattalak.
Milyen régen csupán azt keresem,
Hogy szép énemből valamid maradjon,
Én csodás, verses rádfogásaimból
S biztasd magad árván, szerelmesen,
Hogy te is voltál, nemcsak az, aki
Nem bírt magának mindent vallani
S ráaggatott diszeiből egy nőre.
Büszke mellemről, ki nagy, telhetetlen,
Akartam látni szép hullásodat
S nem elhagyott némber kis bosszúját,
Ki áll dühödten bosszú-Hímmel lesben.
Nem kevés, szegény magad csúfolását,
Hisz rajtad van krőzusságom nyoma
S hozzámtartozni lehetett hited,
Kinek múlását nem szabad, hogy lássák,
Kinek én úgy adtam az ölelést,
Hogy neki is öröme teljék benne,
Ki előttem kis kérdőjel vala
S csak a jöttömmel lett beteljesedve.
Lezörögsz-e, mint rég-hervadt virág
Rég-pihenő imakönyvből kihullva
Vagy futkározva rongyig-cipeled
Vett nimbuszod, e zsarnok, bús igát
S, mely végre méltó nőjéért rebeg,
Magamimádó önmagam imáját?
Kérem a Sorsot, sorsod kérje meg,
Csillag-sorsomba ne véljen fonódni
S mindegy, mi nyel el, ár, avagy salak:
Általam vagy, mert meg én láttalak
S régen nem vagy, mert már régen nem látlak.
"Légy hasonló az égen szálló madárhoz, aki a
törékeny gallyakon megpihenve átéli az alatta
tátongó mélységet, mégis vígan énekel, mert
bízik szárnyi erejében."
(Victor Hugo)
Louis Amsrtong-Szép világ vide
http://video.xfree.hu/?n=aryes32|19042b97ae10eb4036bebf1 6b5782085
Olyan szép verseket írtok,hogy az ember szive vigaszt talál bújában.
Ha nem baj ezután is csendes olvasó leszek,ha lehet.
Bogyó
Sziasztok! Örülök, hogy újra itt lehetek. Szép estét kívánok
mindenkinek! Itt nálunk Györött, egész nap szakad az eső.
Robert Burnc: Ha mennél hideg szélben....
Ha mennél hideg szélben
a réten át, a réten át,
rád adnám kockás takaróm,
öleljen át, öleljen át!
S ha körülzúgna sors-vihar
rémségesen, rémségesen:
szívemben volna házad,
oszd meg velem, oszd meg velem!
Volna köröttem zord vadon,
sötét, veszett, sötét veszett,
mennyország volna nékem az
együtt veled, együtt veled!
S ha volnék minden föld ura
az ég alatt, az ég alatt:
koronám legszebb ékköve
volnál magad, volnál magad!
/Weöres Sándor fordítása/
Szi Mártika
Nagyon szép gondolatok.
Nálunk esik az eső, szomorú az idő és az én hangulatom is hasonló.
Puszi
Hát ez nemsikerült
Márai Sándor: Ég és földlelkemben elfér India minden bölcsessége, de egyszer pofozkodtam a kávéházban egy részeg iparlovaggal,
órákon át tudom nézni a vizet és a madarak repülését, de öngyilkossági tervekkel is foglalkoztam már, mert egy hetilapban pimasz hangon írtak egy könyvemről,
Kung-fu-ce testvére vagyok az emberi dolgok megértésében és a bölcs közönyben, de nem bírom ki, ha a hírlapok nem említik meg a jelenvoltak között a nevem,
megállok az erdő szélén, és káprázó szemmel nézem az őszi lombok színeit, de nem tudok másként érezni a természet iránt, mint fenntartással és gyanakvással,
hiszek az értelem felsőbbrendű erejében, s egészen ostoba társaságokban fecsegéssel töltöttem el életem legtöbb estéjét,
hiszek a szerelemben, de legtöbbször fizetett nőkkel vagyok csak együtt,
hiszek az égben és a földben, mert ember vagyok, ég és föld között,
ámen.
Csúnya esö (Ugly rain)
Kitekintek ablakomon
Szomorúan látom
Ismét borús az idö
Sürün esik az esö.
Munkába igyekvö emberek
Hát ez nem jó tinektek!
Szegény beteg emberek,
Ez idö miatt szenvedtek.
Az esö esik csendesen
Nem törödik semmivel,
Nem látja be hogy
Elég volt belöle.
Szomorúan szól a föld:
- Miért tetted ezt velem?
Eláztattál nagyon csúnyán
Emberek haragszanak rám.
Puha lettem mint a krém
Tapadok könnyedén,
Rátapadok a cipötalpra
Akár maradhatok is rajta.
Most állj meg esö kérlek szépen,
Nem kérek most többet belöled.
Add át helyed a napsugárnak,
Szárítson föl már engemet.
Csúnya esö hord el magad!
A felleg lassan fölszakad.
Föld és én bizunk abban,
Hogy kiderül valaha.
A BOLDOGSÁG BELÜLRŐL FAKAD
Azt kérdezed mi a baj a boldogsággal?Semmi!A baj az emberekkel,az emberi természet jellegzetes vonásával,a kielégíthetelenséggel van.
Bármink is van,soha nem lesz elég. Számunkra sz örömöt nem maga a boldogság állapota,hanem annak ostoba hajhászása jelenti.
Nem vagyunk tisztában a szabadság szó jelentésével.Azt képzeljük,bármit megtehetünk s ez a szabadság,pedig valójában csak az lehet szabad,aki ismeri a korlátait.
Olyanok vagyunk,mint a szomjas sivatagi vándor,aki valamilyen üdítőre vágyik,miközben elballag az oázis mellett,miért kevés mindig az,ami van?
A boldogság belülről fakad,A boldogság összang,egység és együttélés a körülöttünk lévő világgal.Életünk úgy változik,akár az évszakok,és ha ez igaz,akkor mi talán olyanok vagyunk,mint a föld.Szükségünk van a nap melegére,de nem lehetünk meg az eső és a hó nélkül sem.Mindig aggódunk,elflelejtjük,hogy a jó és a rossz olyan skatulyák,amelyeket az emberek alkotnak.
A világ úgy tökéletes, ahogy van. A mi hibánk,hogy ezt nem vesszük észre. A boldogsághoz ugyanis még egy dolog szükséges:az alázat. Azt jelenti,adni valamit magunkból.Amíg csak azt nézzük,hogy nekünk mi lenne a legjobb,nem leszünk boldogok.
Tudomásul kell vennünk,hogy az élet csapatjáték,mindenki egyenlő,mindenkire egyformán szükség van,ettől lesz EGÉSZ az egész és így lesz kerek a FÖLD.
Mindenki úgy él ahogy tud, nem úgy, ahogy szeretne. Élet Én azt hiszem, annál nincs nagyobb öröm, mint valakit megtanítani valamire, amit nem tud, és nagyobb jótétemény sem.
Nagyon szép város Pécs.
Mondd, szabad-e álmodni, ha fáj...
Mondd, szabad-e álmodni, ha fáj
hogy szines álom csak amit szeretnék?
Ha bármi fáj, megértenem muszály
hogy többre vágyom, mint amit tehetnék...
Mondd ,szabad-e engedni a vágyat,
beférközni mélyen a szivembe,
ha eszem tudja, hogy nem is várhat,
majd változást, akármit szeretne?
Mondd, szabadna-e megszeretni téged,
érezve és tudva: mást szeretsz,
és álmodni gyönyörű meséket,
amiket te meg úgysem tehetsz?
Mondd, szabad-e igy verseket irva
Kergetni ily csalfa ábrándokat,
s éjjel arcom a párnába fúrva,
zokogva irigyelni másokat?
1942. szeptember 4-én halt meg Móricz Zsigmond író, újságíró, szerkesztő, a XX. századi magyar realista próza kiemelkedő alakja.
Móricz Zsigmond - Csak megmaradni
A semmibe lezuhanónak
mit ér a csillagok zenéje,
mit ér a rét híme,
az erdők állata,
mit ér a gondolatok ereje,
az évmilliók szózata,
mit ér a hímes perzsaszőnyeg
s a pontos óra a falon,
mit ér a szerelem...
Csak egy kell:
csak egy perc még!
S még egy
és még csak egy...
csak a percek rebegve könyörgött sora...
Összehúzódni a semmiségig:
De megmaradni,
csak megmaradni,
az Élet ruháján sejtporul...
Móricz Zsigmond - Légy jó mindhalálig
(részlet)
A kisfiú szemét elöntötte a könny, a torkát elszorította a fájdalom. Csak nézett ezekre a kopasz ősz, ellenséges emberekre: hát ezek nem értik őt, vagy lehetetlenség, hogy az ember megértse a másikat?… gondolta magában: jó volna mindent elmondani, de nem lehet, mert akkor saját magát dicsérni kellett volna, azt kellett volna mondani, hogy ő különb a többi fiúnál és mindenkinél, mert ő nemcsak, hogy nem tett, de nem is gondolt rosszat senkinek és senkiről… "Mi az, ami megakadályozza az embereket abban, hogy egymást megértsék?"
Juhász Gyula - Falusi alkony
A házak és a lelkek csendje jön,
A béke száll nagy, szürke lepedőn.
Bús táj fölött, bárányfelhők alatt
Ezüstöt önt az estbe a harang.
Ballag a nyáj, elbődül boldogan,
Már minden lélek s kapu tárva van.
A mezőkről az illat lopva jár,
Most legbujább, mert elmúló a nyár.
A padokon pipázás, mély a csend,
A kutak gémje kék magosba leng.
A tetőn a nap arany csókja ég,
Ó nap, derű, öröm! maradj ma még!
Sajnálom,hogy ilyen napod volt,remélem már jobban vagy.A vers nagyon jó van tehetséged sajnálom
igy kellet megtapasztalnod
Mi a boldogság
Mi a boldogság? – ez az örök, nagy kérdés,
Hisz a földön mindenki az akar lenni.
Nem más hidd el! - mint egy pillanatnyi érzés,
Mit nem lehet közértben, kenyérként venni.
A boldogság bennünk, emberekben rejlik,
Van, ki már messziről hallja hívó szavát,
S ajka, ha feléd egyszer nevetve megnyílt,
Vigyázz rá - mert könnyen nagy bánatba csap át.
Csak az nem lesz boldog – ki nem akar lenni,
Kövess el hát mindent, hogy egyszer megszerezd,
Igyekezz az életben mással jót tenni,
S akkor barátként egy életen át szeret!
Ha váratlanul áll is eléd, engedd be!
Mert csalóka, simogat, csókol és ámít,
És tudd! - nem időz sokat soha egy helyen,
Neki az idő múlása nem is számít.
Látod? – a boldogság nagyon nehéz dolog,
Másokban meglelni, sokszor lehetetlen,
Ki nem találkozik vele, búsan zokog,
És az, az ember - már végleg menthetetlen
René Remacle:
A mosoly
A mosoly nem kerül semmibe.
Gazdaggá teszi azokat, akik kapják, s nem lesznek szegények azok, akik adják.
Tartama mindössze néhány pillanat, de szinte egy örökkévalóságon át kell készülni rá.
Senki sem olyan gazdag, hogy megvehetné, senki sem oly szegény, hogy ne érdemelné meg.
A mosoly pihenteti a fáradtat, felbátorítja a félénket.
Nem lehet sem megvásárolni, se kölcsönadni, se ellopni, mert ez olyan valami, aminek csak akkor van értéke, ha adják.
Ha találkozol valakivel, aki nem tud többé mosolyogni, légy nagylelkű: ajándékozd meg mosolyoddal, mert ez senkinek sem olyan fontos, mint éppen annak, aki nem képes mosolyát másnak adni.
Mártika!
Nem tudok bemenni az NCL- azt irja ki, hogy ezzel a jelszóval ma már valaki belépett, közben én egész délelőtt fogorvosnál voltam
Ja, az előbbi hozzászólást irtam ám én, a verset csak találtam, de szó szerint igaz...
Remélem tudok még jönni, most pihenek egy kicsit.
Puszi
Cinke
Foghúzás volt ma soron,
A fejemet szinte fogom.
Nem lesz ebben kedvtelésem,
Majd megérzem feltevésem.
Ülök szépen a doktornál,
Mesélik, hogy Ő mit csinál?
Doktor mondja nekem Á-áá!
Nyisd ki hát a szádat má!!
Fáj a fogam nem tagadom,
A számat azért ki nem nyitom!
Doktor néz rám szeme villog,
Hol az a jobb hátsó fájós fog?
Fogam fogóval fogja Ő,
A jó kis fogmegmentő.
Reccsen-roppan már az in,
-Hol a fogam?- Ihol kinn!
Ez volt hát a szenvedésem,
Nem volt jó a feltevésem,
A fogamat meg megkapom,
S emlékbe elrakom.
Mártika! Ezt én irtam
Cinke
EGYÜTT DOBOGÓ SZÍVÜNK
Egyedül érkezünk
e rejtélyes létbe,
majd távozunk egyedül.
A végtelenség csendjét
együtt dobogó szívünk
zenéje zendíti meg,
Mosollyal sugározza be a magányt,
s az értelem határait
túlszárnyalva
a szépség virágaival
ékesíti életünk.
Szívünk összhangja mélyebbre hat
mint minden más közelség.
Lelassítja a percek rohanását,
s feledésbe múló hétköznapjainkat
kirakja az emlékek gyémántjaival.
Kosztolányi Dezső - A nyár
A nyár az én szerelmem, érte égek,
halálthozó csókjára szomjazom,
erdőket áldozok szilaj tüzének,
bár ajkam is hervadna el azon.
Görnyedve várom télen a szobámba,
a tűz körül álmodva csüggeteg,
lángóceánját képzeletbe látva,
mely semmivé hamvasztja a telet.
S ha lángszerelme sápadt őszbe vénül
s zöld pártadísze hullong a fejérül,
virrasztom árva, bús menyasszonyom.
Zokogva már hülő keblére fekszem
s elsírva ottan legnagyobb szerelmem,
sápadt, aszú haját megcsókolom...
Az ifjúságnak azt üzenem, hogy törekedjék arra, hogy hozzáadjon valamit ahhoz, amit kapott. Segítsen a kataklizma felé rohanó földet önpusztításban megállítani. Mindenki többet tehet annál, amit csak önmagáért tesz. Inkább kezében van sorsának irányítása. Mindenkinek a maximumot kell megtennie most azért (akármi is a foglalkozása), hogy a lélek orvosa is legyen. Segítsen a másikon. A valamivel idősebbeknek azt üzenem, hogy nem állnak annyira rosszul a dolgok, mint gondolják. Nem pusztán lehangolók, félelmet, szorongásos neurózist keltő, amennyiről annyit beszélnek. Az élet tele van reménnyel, fénnyel, mert örök. A fizika bonyolítja. Az individuum mindig a sorsa fölé emelkedhet. Létük soha nem szűnik meg. Éljenek a halhatatlan remény örök jelenében. Csak a Jelen a realitás. És aki nem hisz a csodában, az nem realista.
-Szepes Mária-
A tanítványok elmerülve vitatkoztak Lao-ce mondásán, amely így hangzott:
Akik tudják, nem mondják;
Akik mondják, nem tudják.
Amikor a Mester belépett, megkérdezték, pontosan mit jelentenek e szavak. Ő azt kérdezte tőlük:
-Melyiketek ismeri a rózsa illatát?
Mindegyikük ismerte. Erre azt mondta a Mester:
-Most foglaljátok szavakba!
Mindegyikük hallgatott.
Anthony de Mello
A CSEND SZAVA
Jó reggelt
szép napot mindenkinek!
Váci Mihály - Keserű illatok
Bolyongok a réten.
Egy széna kazal
szerelmesen elfed
hajfonataival.
Amíg jön a hajnal
álmodozom
s hervadozó örömök
kévéit karolom.
Széna! Virágok
tört teteme.
Szirmok nyitva fagyott
zizge szeme.
Fulladt bársonyos ajkak
lélegzetei;
illatok illandó
ihletői.
Színek és levelek
szürkülete;
táncok, fű-hajolások
térdenütött üteme.
Hajnali harmatok gyöngysora
szerte gurul,
elalélt mosolyú virágok
vállairól.
Ó, kivirult pillanatok,
margaréta-szemek;
gyepecske-napok, amiken
Szerelem hemperedett;
gyönyörök percei: tücskök
a napok sűrűjében;
gyikocska örömök remegő
pillanatok fű-tövében,
az álmok árvalányhajas
hold-ezüst mezeje;
s a vágyak szélbe-sodort
pitypang-fergetege;
csókok pipacsa, feledés
búzavirága;
a bánat utánunk kúszó
iszalag-ága;
- s minden ami tört, ami hervad,
ami elvirított,
mi gyümölcsöt - igaz - nem adott,
csak illatozott,
csak mámora, szédülete,
virágpora volt,
- de pázsitjain ifjan az ember
mezítelenül leborult:
mindez alattam aratva, alél
lekaszálva,
sisereg, lángra-kap, éget
az emlékmű-tűzű máglya.
Vergődve várom a Hajnalt,
Holnapról álmodozom,
hervadó örömök illatától
keserű kazalon.
Franz Kafka
"Feladatunk éppen akkora,
mint az életünk -
ezért tűnik végtelennek."
"A sors talán azt akarja,
hogy sok nem megfelelő emberrel találkozz,
mielőtt megismered az igazit,
hogy mikor ez megtörténik,
igazán hálás legyél érte."
/ismeretlen/
"Cselekedj a természet rendje szerint,
sose erőszakold a dolgokat,
ne keresd a túlzott élvezeteket,
lásd meg a nagyot a kicsinyben,
lásd meg a sokat a kevésben,
a rosszat is jóval viszonozd"
Fuj a szel, tepi az agat, verzik a sziv ha dulja a banat.
Vihar utan csendes lesz a tajek, de a sziv azutan is faj meg.
Nagyon szomorú !
Messzire nézett szemmel.......
Messzire nézett a szemem,
És fülem mindent hallani vélt
Kinyílt előttem a végtelen
Én is megnyílok valakiért.
Mit ér nagysága a hegynek,
Ha nem látja senki csúcsait,
Ha elvész értéke a kegynek,
Ha én, és a vágy szétszakít?
Megnyílok hát, leomlok, mint a hegy,
Hogy mindenki bejárhassa romjaim,
De mit ér az, amiért a küzdés nem megy?
Ha ünneplőm lesz, széttépett rongyaim?
Mit ér, ha leomlok, a kegyetlen a porba
Ha nem vagyok már hegy, csak a rom?
Mit ér, ha szétkapkodják köveim sorra,
Ha bánatom a kövekbe takarom?
Kinyílt előttem a végtelen
Én is megnyílok valakiért.
Nem leszek elérhetetlen
És elér majd, az, aki ért.
(Daerion Whisperwind)
Rómeó és Júlia
Együtt jártak már több mint egy éve,
boldogan sétáltak mindig kéz a kézbe.
Örültek egymásnak csak egymásért voltak,
amiért a szüleik eleinte szóltak,
de aztán beletörődtek,
hisz nem tudták egymástól eltiltani őket.
Hosszú országúton el s visszacikáztak,
ott csak ketten voltak egymásra vigyáztak,
Egyetlen kérése volt csak a fiúnak,
nálanélkül soha ne induljon útnak.
Két motoros útja soha el nem vált,
bánatuk, ha volt is az úton tovaszállt,
a látóhatár szélén ha két motoros megjelent,
ezt leírni nem lehet ezt érezni kell.
Fekete bőrkesztyű fekete szkafander
fekete bornadrág s nem egyszerű farmer,
fekete csizmában, nyakukban kendővel
szálltak versenybe a száguldó felhőkkel..
Ők is mint más szerelmesek
sokat veszekedtek,
de csak addig tartott
aztán kibékültek.
Ám egy napon minden másképp történ,
nem tartották be a jól bevált törvény,
távozás előtt a búcsú elmaradt,
s mindez egy álom egy félreértés miatt.
Hosszú napokig nem is látták egymás,
a szülők már azt hitték mindkettőnek, van más,
de őket kínozta egy titkos sejtelem,
az egymás iránt érzett még mindig forró szerelem.
Hihetetlen lassúsággal teltek el a hetek,
és még nem békéltek meg a megsebzett szívek,
mindkettő bánkódott mindkettő szenvedett,
kínosan teltek a napok éjjelek.
Egyre csak azon törték a fejüket
a békülés útja vajon melyik lehet.
Egy csillagtalan borús, éjszakán
elhatározásra jutott a lány,
tudta, hogy egyedül mit sem ér az élet,
s hogy barátjától bármikor bocsánatot kérhet.
Megszilárdult fejében a hirtelen gondolat
nem is töprengett oly sokat.
Hirtelen gyorsasággal be is öltözködött
szájára szokás szerint fekete kendőt kötött.
Barna hosszú haját most is fölcsavarta,
hogy lány volt a ruhába ki gondolta volna.
Eszébe sem jutott, hogy megvárja a reggelt
felrakta fejére a fekete szkafandert,
lenn az udvaron felült a motorra,
s csak akkor jutott eszébe amikor berúgta,
volt egy kérése régen a fiúnak,
,,nálanélkül soha ne induljon útnak".
Keze ekkor rátalált egy féltve őrzött képre
elővette megcsókolta s fölnézett az égre.
Érezte, ha most el nem indul szíve nyomában, meghasad,
hogy mi járt ekkor a fejében örökre titok marad.
Szemeiben ekkor már könnyek égtek még egyszer,
jól megnézte a képet, s visszatette a bőrkabát mögé.
Gázt adott ugratott s mire az utcájukból kiért
már csak a motorjának s az álmainak élt.
Egész úton ara gondol mi lesz, ha majd odaér,
több volt neki szerelme, mint koldusnak a friss kenyér.
Gondolatai már messze jártak,
csak nézte az utat, és nem vette észre,
hogy mindjárt odaér a felbontott részre.
Az utolsó pillanatban egy nagyot fékezett,
de a sebességtől oly gyorsan megválni nem lehet.
Utolsó percében is az járt a fejébe,
hogy nem nézhet többé a fiú szemébe,
meg sem ölelheti kezét nem foghatja
ezután már többé meg sem csókolhatja.
Fájdalmait leküzdve csendesen suttogott
a halál küszöbén a fiútól búcsúzott:
" Ne haragudj rám, hogy elmegyek,
de ígérem ezután is mindig veled, leszek,
légy boldog akkor én is az leszek,
ne feledd el azt, hogy csak téged szeretlek"
Egyetlen vércsík volt,
ami a szkafander alól a szájából kibuggyant,
s az arcán végigfutott.
Ott feküdt az úton fekete ruhában
a motor közelében a holdfény árnyékában.
Pontosan egy éve ennek az éjszakának
a fiú eleget tesz becsület szavának,
megfogadta ugyanis még ott zokogva,
hogy életében már csak egyszer ül motorra.
A megbeszélt időben megjött a négy haver
a fején ekkor már fenn volt a szkafander.
Lenn az udvaron felült a motorra,
gyászos tervét gyorsan újból átgondolta.
Gázt adott ugratott s mire az országútra kiért,
már csak a motorjának és az álmainak élt.
a sír amit keresett a temető mélyén,
a sírhoz érve leroskadt eléje,
húsz szál piros rózsát tett a fejfa tövébe.
A szalagot eligazította
melyre nagy piros betűkkel az volt írva:
,,NEM TUDOK ÉLNI NÉLKÜLED".
A régi emlékek újra felkavarták,
a szívét nyugodni egy percig sem hagyták.
Visszament a motorhoz a jó öreg baráthoz,
de mintha szívét kötötte volna a fejfához.
Majd kis habozás után felült a motorra,
a barátai követték ot részvéttel sorba.
A hegyi szerpentin volt a tiszteletkör vége,
az állandó útvonal régi szép emléke.
A fiú arra gondolt mennyit motoroztak,
hosszú hónapokig mily boldogok voltak.
De ő itthagyta nincs többé,
s már nem érdekli semmi,
csak egyetlen gondolat "utána menni".
Könnyes szemekkel a kormányt markolta,
s cseppet sem figyelt a kijelölt útra.
Egy hatalmas kanyart egyenesen véve
nagyot ugratott a tátongó mélységbe.
Ekkor már este volt a csillagok ragyogtak,
lenn a mélységben a vén fák suttogtak.
Ott feküdt a fiú fekete ruhában
a motor közelében a vén fák árnyékában.
Szép estét kívánok én is mindenkinek!
» Hiszem, és vallom,a nehézségek,
a szenvedések nem ellenünk, hanem értünk
termtődnek,csak ezt mindig későn értjük meg.»
«Nem az az igazi keresztény,
aki annyira szereti Istent,hogy
megfeledkezik a világról,
hanem akit az Isten iránti szeretet arra
kötelez,hogy a világ szolgálatába álljon.»
«Nem az a bölcs,aki szenved,hanem aki
gondolkodik,miközben szenved.»
«Aki itt a földön szeretni tud,alig bűnös,
mert szeretni maga az Isten bennünk.»
Szép estét kívánok!
Szerelmes idézet
# Csak mert valaki nem úgy szeret téged, ahogy te szeretnéd, az még nem jelenti, hogy nem szeret téged szíve minden szeretetével. - Gabriel Garcia Márquez
# Egy kapcsolat igazi próbája, hogy bár nem értünk egyet, nem eresztjük el egymás kezét. - Alexandra Penney
# Valakit szeretni annyit jelent, mint egy mások számára láthatatlan csodában gyönyörködni. - Francois Mauriac
# Elmúlt mint száz pillanat, s tudjuk mégis, hogy múlhatatlan, mert szívek örzik, nem szavak. - Végh György
# Olyan lényt keresünk, akinek a társaságában mindig bátran követhetjük első gondolatunkat anélkül, hogy valaha is törődnünk kellene az illendőségekkel. - Stendhal
# Nem az az igazi, akivel le tudnád élni az életed, hanem az, aki nélkül nem.
# Ha valakit igazán szeretsz, engedd el. Ha visszajön hozzád, örökre a tiéd marad. De ha nem, akkor soha nem is volt igazán a tiéd.
# Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám, de gondold jól meg, bántana, ha azután sokáig elkerülnél. - József Attila
# A szerelembe - mondják - belehal, aki él. De úgy kell a boldogság, mint egy falat kenyér. - József Attila
Az élet szép!
Tele van eseménnyel, lehetőséggel, örömmel, fájdalommal, napfénnyel, zivatarral, szivárvánnyal, kacagással, könnyel, izgalommal, küzdelemmel, békével, meghittséggel.
Ezek teszik változatossá, érdekessé és széppé az életet.
Igazán örülni csak az tud, aki már sírt is; és sírni csak az tud, aki valami szépet vesztett el.
Tudom, sokszor nehéz az élet megpróbáltatásait viselni, nagy lelkierő kell a fájdalmat mosolyogva tűrni....”
Kapcsolódó képek:· kapcsolódó kép 1.(Szenthelyi-Molnár István)
· kapcsolódó kép 2.
Szia!
Oldalt van a lista csak annyira apro a betü és állandoan nagyitanom kellet hát ha a te gépeden jobban sikerül mert leirja szerintem egy darabig olvasgatam.Remélem megtalálod benne az idézetet.Nagyon szivessen ennyit tudtam segiteni.
Eötvös József - Elvírához
Szeretlek! -- oh vagy mért ne mondanám ki,
Mit évekig kinosan érezék,
Mi szívem átka volt, szívem reménye,
Vigasztalóm, s mi által szenvedék!
Szeretlek! -- Vagy nem hordozám-e eddig
Hallgatva súlyos bánatterhemet?
Vagy hallál egy panaszt? vagy csak gyanítád,
E szív hogy érted annyit szenvedett?!
Nem tűrhetem tovább. Mit eddig rejte,
Tovább nem bírja e szorúlt kebel,
A szív feljajdul hosszu bánatában,
A seb kitört, most hadd vérezzek el!
Oh én szeretlek! -- Ajkaim kimondák,
Gördűlt a koczka, melyen éltem áll,
Űzz bár magadtól, veszszenek reményim,
Kimondhatám, -- és te kihallgatál!
A bánatot, mely keblemet gyötörte,
Már nem magamba rejtve hordozom.
Ha bár érezve nem, megértve hangzik,
Nem hasztalan, mint eddig, bús dalom.
Te érteni fogod, ha elragadva
E lant keserveimről énekel,
Te érteni fogod ajkamnak átkát,
Megérteni, mért vérzik e kebel!
Megérteni, hogy ifiú koromban,
Hol annyi szép remény mosolyg felém,
Öröm helyett csak bánatot találván,
Csak a keserv gyönyörjét éldelém!
Megérteni e szívet bánatában,
A mit reméltem, s a mit szenvedek;
S ha majd a nép megindúl szózatomnál,
Titkon elmondani: `én értelek!`
Oh, hadd remélnem! És ha jobb napokban
E vészhányt szív majd megpihenhetett,
Ha csak egy név maradt meg életemből,
S talán egy áldás sirhalmom felett;
Ha boldogabb utódok majd kivítták,
Miért korunk hiába küzködött,
S ha visszanéznek hálás érzetökben:
Tán megneveznek a dicsők között.
Vagy ha felejtés díja életemnek,
E gyermekábránd ha nem létesűl,
S mint életemben elhagyatva álltam,
Úgy elhagyottság lesz a sír körűl:
Te ne felejts el sírom éjjelében,
Gondolj reám, ha majd már nem leszek:
Czélom magas vala, bár el nem értem,
S dicső, vagy névtelen -- `szerettelek!`
Jó reggelet
és nagyon szép hetet kivánok mindenkinek!
Sík Sándor - Nyárvégi reggel
Aranyporos nyárvégi reggel,
Gyomlálsz a kertben szorgalmas kezekkel.
Pedig a nyár
Lassan lejár.
A kardliliom kardja hegye sárgul,
Hull a szirom az öntözött virágrul;
Lassan elkezdi csomagolni már
Zöld podgyászát a fák alatt a nyár.
Nyár, szép arany nyár, jó meleg,
Engedd, hogy szépen kérjelek,
Csak egy nagyon-nagyon picit
Lassítsd lehelletlépteid,
Hadd hallgassuk még egy picinykét
A vadgalambot, meg a cinkét.
Hadd ültetünk még egynehány
Margarétát meg tulipánt.
Hadd legyen még egy csepp nyarunk,
Gyomlálni kócos udvarunk,
Fáradt szívünkbe gyűjteni,
Ami a nyárban isteni.
Hogy ködöt, esőt megelőzve
Suhannánk át a sárga őszbe,
A sárga csendbe,
Magunk körül piros tavaszt teremtve.
SÍK SÁNDOR - A BÚCSÚZÓ NAPHOZ
Hegyen állok,nézem a búcsúzó nap
Piros gömbjét az aranyos hegyek
Felhőkoszorús homloka megett
S csókot hintek a kedves távozónak.
Isten veled! kiáltanám utána,
Vidd el magaddal szép üdvözletem
Túl a hegyeken,a tengereken,
A mesebeli óperenciának.
Vidd égi postás, a szívemet küldöm,
Köszöntök embert,fát és csillagot,
Akiket látnom meg nem adatott
Ezen a dús,de fösvénymarkú földön.
S ha összejutsz az égi körmenetben
Azokkal is,miket csak sejtenem,
Csak hinnem enged szűkös szellemem,
Mondd el nekik,hogy őket is szerettem.
S ha eljutnál a központ közeléhez,
Ahol mindenben minden Aki Van,
Sóhajtsd elébe halk bizalmasan,
Hogy lelkem nála kisebbet nem éhez.
Hogy addig is míg szívem elpihenne
Végtelenében,mindent köszönök,
Minden szépet,múlót és örököt
És azt is,ami vajha várna Benne!
Árnyék száll ránk, vaksötét az éjjel,
eltölt mégis százezernyi képpel.
Képzeleted felgyúl és új utakra indul...
Selymes, gyengéd, éjjel minden lágyabb.
Érezd! Kérdezd! Sejti minden vágyad.
Nappal nincs varázs, fordulj el tőle, hogy lásd,
hideg fényében a lélek nem zenél.
De bűvös hangján szól hozzád az éj.
Hát csak jöjj, hunyd le két szemed, és álmot látsz!
Semmivé lesz, mi önmagadba zárt.
Indulj hát, és a lelked égig száll...
Ahol most jársz, még soha nem jártál.
Tisztán, halkan megszólít az éjjel.
Hallgasd! Érezd! Átfog biztos kézzel.
Tompa félhomály lágyan bűvkörébe zár.
Mint a tenger, olyan sötét, olyan mély.
Most bársony hangján szól hozzád az éj.
Készülj fel, mert egy furcsa új világ hív most!
Többé már semmi nem lesz az, mi volt!
Lelked mélyén egy hang sürgetve szól...
Hallgass rá, hiszen hozzám tartozol!
Kábít, csábít vonzó, édes mámor.
Ízlelj, álmodj földöntúli álmot!
Bízd csak rá magad, szárnyat bont és elragad,
titkos erőt ad, hogy senkitől se félj.
Az én zenémmel szól hozzád az éj.
Énekelj, s a művem szárnyra kél!
Segíts, akkor megszólal az éj!
Tudod... Az élet így is, úgy is...
Ki ne mondd...!
Csak szép legyen az út,
és mind bolond,
aki előre kesereg
s azt várja, mikor jön a förgeteg...
mely végleg elsodor...
Most kimondom: temet.
Múlttá tesz minden küzdést, életet.
Megyünk... Megyünk a közös cél felé,
virágok, hantok, koszorúk közé...
Addig talán még lesz néhány tavasz
másnak... s nekünk is, majdnem az.
Ezer göröngyben
botlik meg a láb,
de a kék madár dalol valahol...
Te hallod még?
" - Tovább! Tovább!"
Remény? Hát persze:
Mindig van remény,
míg tart az út,
pedig végül mindenki odajut...
tudjuk, hogy nem számít hova
visz el a szentmihály-lova...
csak míg a saját lábunkon megyünk,
addig fontos: "hogyan?".
Botladozunk és vándorlunk tovább
egy kicsit sírva, kicsit boldogan...
/Kamarás Klára/
Vésd a szivedbe!!!!!!!
A szeretet hangja muzsika ... Ajándék a léleknek, felüdülés a szellemnek, megkönnyebbedés a szívnek ... Ez a szó: szeretet ... élettel teli valóság ... segít feloldódni, megérteni és megértetni, megtartani és elengedni ...
Az ember szeretetre született ... Annak aki szeret, tulajdona az egész világ: a Nap, a Hold, a csillagok, - a kő, - a fa, - a fűszál...
Az életben mindig
van egy kis remény,
Ha úgy tűnik halott
a világ, A földböl
kibújik egy aprócska
hóvirág. Új élet
fakad a fagyos
talajon,Felmelegszik
a Föld, egy szép
napon. Magával hozza
az ébredést, És a
legfontosabbat, a
REMÉNYT..
Ifjak és vének szépsége
Az ifjú arc, váltakozó vidám és szomorú tündéreivel: mozgalmas, szikrázó, örvénylő, csábító szépség.
Az öreg arc szilárd formáival, a ráncok egyenletes hálózatával: nem csábító, önmagába-való, fenséges, nyugodt szépség.
A mai embert az érzékiség rángatja, csak a csábító-szépet ismeri s az öreg arc hatalmas szépségéhez kevésnek van szeme.
S többnyire el is rútítják ifjú arcukat, nemiségük plakátját formálják belőle: s elrútítják öreg arcukat is, mert a fiatalság nyomorúságos roncsát őrizgetik rajta.
http://wwwold.sztaki.hu/~smarton/vegtelen/weores.htm
Népdal:
Érik a szőlő,hajlik a vessző,bodor a levele.
Két szegény legény szántani menne,de nincsen kenyere.
Van vöröshagyma a tarisznyába,keserű magába,
Szolgalegénynek, hej, a szegénynek,de kevés vacsora.
Zörög a kocsi,pattog a Jancsi:talán értem jönnek.
Jaj,édesanyám,szerelmes dajkám,de hamar elvisznek.
A NYOLCADIK AJTÓ
Kékszakállú, én adom most:
íme, itt a nyolcadik kulcs.
Csak belülről nyitja ajtód,
mely saját magadra tárul,
nem torzíthat már a fény, mely
rólam visszaverve rádhull -
nem vagyok már. Tűnhetsz annak,
ami vagy - s nemcsak lehetnél.
Senki sem lát, csak a nyirkos
várfalak közé rekedt éj.
Mássá tett a nő-jelenlét:
úgy lehettél hős, kegyetlen,
dús, gyengéd, s országgal ékes,
hogy a tükröd én lehettem,
gyöngeséged s múltad titkát
féltve is büszkén szemérmes
úgy lehettél, jó uram, hogy
volt egy asszony, aki kérdez.
S ha hét ajtód meg se látom?
Ha semmit se kérdezek meg
s azt sugallja hallgatásom,
hogy kicsit sem érdekellek?
Akkor sértve inkább lennél?
Akkor inkább lenne részem
bús magamra-hagyatottság
várad örök éjjelében?
Lettem volna - mint sok asszony -
üres szívű, puszta szájú?
Milyen kellett volna lennem?
Mondd meg nékem, Kékszakállú!
Enyém most már minden éjjel -
és mindig is éjjel lesz már.
S vak az éj. Senkise lát, csak
a rajtam kívül rekedt vár.
Fedd magad fel önmagadnak,
mérd, amit raksz és amit dúlsz.
Kékszakállú, én adom most:
íme, itt a nyolcadik kulcs.
Szüretelnek, énekelnek,
Láttál-e már ennél szebbet?
Dió, rigó, mogyoró,
Musttal teli kiskancsó.
Sose láttam szebbet!
Akkora fürt, alig bírom,
Egy fürtből lesz akó borom.
Dió, rigó, mogyoró,
Csak úgy nevet a kancsó.
Az sem látott ilyet.
Az öregnek aszú bor jár,
A gyereknek must csordogál.
Dió, rigó, mogyoró,
Szüretelni, jaj, d jó!
Igyunk erre egyet!!!