“Az ezotéria túl van misztifikálva” – interjú Salinger Richárddal

Az ezotéria és a spiritualitás fogalmát én mindig valami elvont dologgal társítottam, ami gyanús, hogy nem igaz, ráadásul legtöbbször valamiféle fanatizmussal is összekapcsolódik. Aztán találkoztam egy ellenpéldával: Az élet megoldóképlete izgalmas kalandregény, egy születési dátumból kiszámítható képlet és az Omyno, egy segítő energia leírásával, amit azóta én is használok. A könyvben valóság, misztikum és fikció egyaránt jelen van. Egyszerre szórakoztató regény, kézikönyv és groteszk önéletírás, amelyben az író a spiritualitással való találkozását meséli el. A szerzővel, Salinger Richárddal beszélgetek.

Mesélnél a pályádról?

Azt mindig is tudtam, hogy író szeretnék lenni. Két sikerkönyvem született az Apám beájulna és A szerelem könyvei. Az Apám beájulnából film is készült, akkoriban rengeteg forgatókönyvön, színdarabon és főleg reklámon dolgoztam. A harmincas éveim elején úgy éreztem, hogy mindent elértem, amit csak szerettem volna. Mindenem megvolt, a napi munkámmal kapcsolatos kisebb problémákon kívül nem voltak gondjaim, viszont mégsem voltam boldog.

Egy furcsa sugallat hatására változott meg az életed, ez hogy történhetett, ha egyszer nem hittél az ilyesmiben?

Soha sem fogom elfelejteni, mert a harmincnegyedik születésnapomon történt. Ültem egy kávézóban a kollégáimmal, és az éves költségvetési terven dolgoztunk, amikor hirtelen úgy éreztem, hogy megszólal bennem egy hang; valami olyasmit mondott, hogy mostantól minden megváltozik. Természetesen nem hittem el, és sokáig nem is változott semmi, csak ez a furcsa érzet fokozódott, úgy éreztem, hogy semmi nem érdekel, ami körülöttem zajlik. Fél évvel később omlott össze teljesen az életem. Egyáltalán nem tudtam odafigyelni a munkámra meg semmire sem, szakítottam a barátnőmmel is. Minden lenullázódott, teljesen elvesztettem a fókuszt.  Akkoriban ment egy ismerősöm egy látóhoz, és jobb ötlet híján úgy döntöttem, elkísérem, hátha nekem is tud segíteni.  A látó azt mondta, könyvet kell írnom, ami tartalmazza az élet megoldóképletét. Én meg azt válaszoltam, hogy ez hülyeség.

De aztán mégis belekezdtél.

Nem volt más választásom, a munkahelyemen már felmondtam, mert egyáltalán nem tudtam odafigyelni. Gondoltam, író vagyok, végül is elég testhezálló feladat, hogy írjak egy könyvet, bármi is legyen a téma. Nem hittem, hogy ez rólam is szól, azt gondoltam, hogy valami szívességet teszek az égi erőknek.

Hittél a képletben?

Az egyik nap hittem, a másik nap nem. Amikor épp igen, akkor azt hittem, úgy lehet majd használni, mint amikor a bankautomatánál beütjük a kódot, és kijön a pénz. Tehát azonnali, kézzelfogható megoldást vártam volna. De egy idő után már nagyon hosszúra nyúlt a munka, és leginkább szerettem volna abbahagyni az egészet. Csak be akartam fejezni a könyvet, és semmi más nem érdekelt. Többször próbáltam feladni is, de olyankor mindig megfájdult a hasam – még az orvosok sem tudtak vele mit kezdeni –, és egészen addig fájt, amíg nem folytattam az írást.

Miért döntöttél úgy, hogy ezoterikus tanfolyamokra kezdesz járni?

A könyv képlettel kapcsolatos részét látó, boszorkány és hasonló, különleges és kissé gyanús szakemberek segítségével írtam le. Egy idő után kezdtem úgy gondolni, hogy ha ők tényleg átlátnak valahova, ezt valahol nyilván megtanulták, úgy döntöttem, én is megpróbálom. Rengeteg helyre elmentem, aminek a nagy része teljesen felesleges volt. Rájöttem, hogy ez az egész sokkal egyszerűbb, mint ahogy előadják. Láttam, hogy ami ebből tényleg lényeges, azt körülbelül egy 5-10 alkalmas tanfolyamon meg lehet mutatni, utána pedig hosszú hónapokon át gyakorolni kell.

És a tanfolyamokon nem így történt?

Nem, mert igyekeznek úgy csinálni, hogy minél több pénzt el lehessen kérni, nekik nyilván jobban megéri, ha keveset tanulsz. Akkor talán visszajössz a következő kurzusra. És sok szempontból elég zavarosak is ezek a tanfolyamok.

Sok helyen be is csapják az embereket, nem?

Ez szerintem erős kifejezés.  Ez inkább egy közös játszma a tanár és a diák között. Az ezotéria önismeretre tanítana, de a legtöbben nagyon félnek megismerni saját magukat. Igazából sokan nem akarnak tanulni, csak úgy szeretnének tenni. És a nemfejlődésnek is megvan a maga szabályrendszere és ritmusa, érthetetlen ígéreteket hallgathatsz végig, aztán pedig nem történik semmi. Sokan szívesebben hisznek egy olyan módszerben, ahol semmit sem kell tenni, mint ahol meg kell dolgozni azért, hogy elérjenek valamit.

Azt mondtad, volt néhány hasznos tanfolyam is, ezek hatására másképpen kezdtél el gondolkodni a könyvről?

Lassan, sok ellenállás után rájöttem, hogy ez az én életfeladatom. Innentől kezdtem megérteni, hogy nem a könyv az elsődleges, hanem hogy jobban megértsem saját magam.  Azóta biztos vagyok abban is, hogy ha levesszük azt a réteget, amit az iparággá nőt ezoterikus vonal kínál: azonnali, minden nehézségektől mentes gyógyulás stb…, valóban létezik egy a racionalitáson túli világ, de ez túl van misztifikálva, mert nem olyan távoli, bárki elérheti drága tanfolyamok nélkül is. Például a reinkarnáció is felfogható teljesen hétköznapi dolognak. Módosult tudatállapotban bárki visszamehet valamelyik korábbi életébe. Hogy aztán ezzel mit kezd, jól használja-e, és segít-e magán a kapott információkkal, ez egyénenként változik.

A történeted és te magad is szerepelsz a könyvedben. Valóban úgy zajlik egy korábbi életbe való visszautazás, mint ahogy a könyv elején leírtad?

Igen, pontosan úgy. És tényleg felismerhető azonosság aközött, akinek a történetét megírtam Az élet megoldóképletében és aközött, aki most vagyok.

Sokat változtál?

A gondolkodásom rengeteget. Én az egész spiritualitást egyfajta befelé irányuló gondolkodásmódnak tartom. De közben ugyanúgy élek, mint bárki más. Csak ha problémám van, segítségül hívom a felsőbb erőket és az Omyno energiát. Ezt tanítom másoknak is, de csak azoknak, akik igénylik, a vasárnapi ebédnél például nem hozom fel a témát.

Minden problémádat az Omynóval oldod meg?

Ez a rendszer elképesztő hatékony. Én lusta vagyok, egy héten általában háromszor használom az energiát. Ennél többször is lehetne. Az a tapasztalatom, hogy ha használod az Omynót, kézben tudod tartani a problémákat, és egy magasabb minőségben élhetsz. De valamit nem szabad félreérteni, mint ahogy én tettem anno, ettől még az életet le kell élni, és meg kell küzdeni bizonyos nehézségekkel, viszont a rendszer hatalmas segítségünkre lehet.

Sokan vannak, akik az Omynóval vagy más módon megpróbáltak változtatni az életükön, de nem sikerült, ez miért van?

Mert sokszor egy egész életstruktúrát kell teljesen lebontani. A struktúra nem engedi felszabadítani az embert a saját maga által kijelölt korlátai közül. Sokszor attól félünk, hogy egy kezelhetetlen helyzetbe kerülünk. Alapvetően ez a félelem tart vissza a változástól. Ezért úgy érdemes elkezdeni, hogy kitoljuk a határainkat, és lépésenként haladunk. A gond ott lehet, hogy a kisebb változásokat nem vesszük észre, és inkább feladjuk, mielőtt a nagyobbakhoz érkeznénk. Ezért van az is, hogy sokan, mint például korábban én is, hiába boldogtalanok, csak akkor hajlandóak változtatni, amikor már teljesen összeomlott az életük, mert akkor már nincs mit félteni. Pedig érdemes lenne korábban változtatni, ha időben észrevesszük a gondokat, elkerülhetjük a teljes összeomlást, amiből felállni – bár hasznos tapasztalat – rettenetesen nehéz.