Izgalmas desszert: maceszgombóc marcipánnal

Ha eddig nem készült nálatok maceszgombóc, majd most fog!

nlc

Ki ne ismerné a maceszgombóclevest, vagy a tejeskávéba mártogatott maceszdarabokat egy borús vasárnap reggel? Nekem mégis Londonig kellett utaznom, hogy ennek a nagyon egyszerű alapanyagnak a rajongójává váljak. A londoni séfeket nem köti gúzsba a nagymamák receptes füzete, így bátran mernek kísérletezni mindenféle alapanyaggal. Londonban kóstoltam először olyan maceszgolyót, amitől el voltam ájulva, igaz, nekem is felszaladt a szemöldököm, amikor megláttam az étlapon.

Sokkal izgalmasabb maceszból édességet készíteni, mint darált háztartási kekszből, a maceszlap ugyanis lassabban szívja fel a nedvességet, ezért tovább megtartja a ropogós állagát, mint a keksz. Ráadásul az íze is teljesen semleges, se nem édes, se nem sós, így azzal fűszerezhetjük, amivel csak akarjuk. Akár nagyon buja, keleties ízeket is keverhetünk hozzá, mint ebben a receptben.  A macesz, más néven pászka, semmi más, mint liszt és víz keveréke, vagyis kovásztalan kenyér. A Bibliában olvashatunk róla először, amikor Egyiptomból menekülnek a zsidók, és nincs idejük megkeleszteni a kenyerüket, akkor sütik és eszik a maceszt.  Több ezer év telt el azóta, és a recept mit sem változott: lisztet kevernek össze vízzel, amit nagyon gyorsan, kevesebb, mint 18 perc eltelte előtt sütőbe tesznek, hogy a búzaszemeken vagy a levegőben lévő élesztőgombáknak ne legyen idejük beindítani a spontán kovászolódási folyamatot.  A marcipánnal bevont diónyi golyók akár egy hétig is elállnak a hűtőben.