Gasztro

Gyurcsány Ferenc: “Vagy én főzök, vagy senki”

Gyurcsány Ferenc első szakácskönyve december 6-án kerül boltokba. A Demokratikus Koalíció elnöke tizenéves korától főz, és nem szereti, ha zavarják a konyhában. Életében egyszer pecázott (halat viszont szívesen bont), vadra sosem lőtt, disznót vágni januárban megy. Szeretne egy Kitchen Aidet, a sous-vide masina viszont nem izgatja. Interjú, benne a káposztás túrógombóc története. Is.

– A könyvében szerepelnek „sztárvendégek”. Volt, aki visszautasította a felkérést?

– Nem, mivel a barátaimról van szó.

– A politikusok jó „konyhalányok” voltak?

Gyurcsány Ferenc: „Vagy én főzök, vagy senki”– Lendvai Ildikó és Kuncze Gábor is szépen kóstolgattak, illetve Gábor nagyon ügyesen töltögette a bort. Ha fel kellett vágni egy hagymát, akkor azért segítettek.

– Kik még „sztárvendégek”?

– Balázsovits Lajos színművész, Falusi Mariann és Lang Györgyi, Fülöp Zsuzsi operaénekes és Vágó István is szerepel a könyvben, illetve főztem az édesanyámmal, a gyerekekkel és Klárival is. Tíz napot főztünk, többször budapesti éttermek konyháin még kora reggel, mielőtt beindult a műszak. Meglepett, hogy egyes éttermek azt mondták: szívesen segítenek, de ne írjuk bele a könyvbe, hogy ott jártunk.

– Miért kellett éttermi konyha?

– Állati izgalmas nagy konyhán főzni, és minden remekül kéznél van. Fűszert például kaptunk, ha valamit véletlenül nem vittünk, de kést nem. A kés a szakácsé. Pesten és Kötcsén nekem is van saját késem, bár Kötcsén jobb a készletem, és hát a konyha is kellemesebb.

– Otthon ki főz?

– Csak én, illetve most már a fiúk is elkezdtek. Bálint fiam pikk-pakk megcsinál egy almás-köményes sertésszüzet.

– Nehezen kezelhető hús, gyorsan kiszárad.

– Jó hirtelen meg kell mindkét oldalát pirítani, és utána tizenöt perc párolás.

– Mikor kezdett főzni?

– Kényszerből, még általános iskolásként. Anyám három műszakban dolgozott, nem mindig jutott ideje a főzésre, én pedig nem voltam napközis, így amikor hazamentem, odaálltam a tűzhely mellé. A rántottával kezdődött minden. Meg a tejbegrízzel.

– Az olyan kamaszkori iszonyatok megvoltak, mint a spagetti löncshússal vagy a rántott párizsi? 

– Ha azok nem is feltétlenül, mások igen. A kollégiumban volt egy rezsónk. A fiúk többsége nem főz 14-15 évesen, de mivel állandóan éhesek voltunk, kellett valami ehetőt barkácsolni. Konzerv egytálételeket javítottunk fel. Fiatal felnőttként kezdtem komolyabban foglalkozni a konyhai dolgokkal.

– Miniszterelnökként is volt ideje megfogni a fakanalat?

– Igen. Állati egyszerű ez az egész: vagy én főzök, vagy senki. Ha én nem voltam otthon, a család vagy hideg kaját evett, vagy rendeltek valamit. A hétvége egyik szabad napján elmentem reggel a boltba és a piacra, aztán megfőztem, és elmosogattam magam után. Nagyon pedáns vagyok a konyhában.

– Miért akart szakácskönyvet?

– Nem titkolom, hogy jót tehet a pártkasszának, illetve azért, mert három éve csinálom a Facebook-oldalamat, és akadt pár népszerű főzős bejegyzés.

– Például a csokis kekszbe forgatott túrógombóc?

– Például. Már nyáron meg akartuk csinálni a könyvet, de más dolgunk volt, szeptemberben pedig még mindig ott tartottunk, hogy az ötletet szeretjük, így hát kiválasztottuk a főzési napokat, és október közepéig elkészítettük az ételeket. Körülbelül a fele saját recept, a többit barátoktól kaptam.

– Szakmai konzultáns?

– Nem volt.

– A receptekhez a fűszermennyiségeket patikamérlegen mérte?

– Egyáltalán nem. Csak a süteményeket csinálom így, de édességben amúgy nem vagyok jó, túl macerás az egész. A fiaimnak néha sütök aranygaluskát, akkor kézzel dagasztok, figyelve az arányokra. Szeretek improvizálni a konyhában, így lett például a káposztás túrógombóc is. Ahogy dinszteltem a káposztát a cvekedlihez, eszembe jutott, hogy mi lenne, ha belekeverném a túrógombóchoz ott álló túrós-darás masszába. Beletettem, és utána ugyanúgy megfőztem, mint a gombócot, majd beleforgattam a lepirított zsemlemorzsába az egészet. Elképesztően jó köret lett.

Megnézem
Összes kép (1)

 

– Gyűjti a szakácskönyveket?

– Kötcsén van vagy negyven, régiek és újak is. Pesten kevesebb.

– Kedvenc séfje van?

– Nincs.

– Főzőműsort néz?

– Nem nézek tévét.

– Híradót sem? 

– Azt végképp nem. Szerintem többet tudok a világról, mint amit ott mutatnak belőle.

– Orbán Viktor felesége, Lévai Anikó szakácskönyvét olvasta?

– Igen, sőt egyszer az ő töltött paprikájára reflektálva írtam is egy blogbejegyzést. Ő berántja a szószt liszttel, én nem, illetve a paradicsomszószt én ízesítem zellerrel, oregánóval, és a töltelékben is vannak zöld fűszerek.

– Szuvidol? Konfitál?

– Mindkét technikát ismerem, és gondolkoztam is egy sous-vide gépen, de nagyon drágának találtam, és hát nem használnám annyiszor, hogy érdemes lenne megvenni. Húst konfitálni szoktam. Egyébként régóta vágyom egy Kitchen Aidre, de két konyhába pokoli drága lenne megvenni. Nagy teljesítményű turmixgépem viszont van, azt használom például ahhoz a petrezselyemleveshez, aminek a receptjét Mautner Zsófi egyik szakácskönyvében olvastam.

– Főzés közben beenged valakit a konyhába?

– Inkább nem. Amikor főzök, Klára (Dobrev Klára, Gyurcsány Ferenc felesége – a szerk.) azt szokta mondani, hogy felveszi a főzési pozícióját, ami kísértetiesen hasonlít a kertészkedési pozíciójára: van egy kényelmes fotelje, abban olvas, és néha tanácsokat ad, hogy ne sózzak túl valamit, vagy főzzem meg jobban a tésztát. Régen nem, de ma már kedvesen mosolyogva tűröm az instrukcióit.

– Hallgat zenét a tűzhely mellett?

– Petőfi rádiót. A pár éve megújult Petőfit.

– Én Motörheadet szoktam. Ismeri?

– Az valami kemény rock, ugye?

– Igen.

– A könnyedebb dallamokat kedvelem.

– Halászni, vadászni szokott? Volt két kép a Facebookon, az egyiken egy halastó mellett vadpörköltet főz, a másikon ugyanott áll egy hallal a kezében, és azt írja, hogy visszadobja. Tényleg visszadobta?

– Azt igen. Életemben egyébként csak akkor egyszer pecáztam. Kötcsén van egy társaság, akik kijárnak a falu mellé horgászni. Kifogják, majd a hal nagy részét vissza is dobják. Amikor kicsábítottak, kaptam egy kis botot, és elkezdtem snecizni, hogy tanuljam a dolgot. Pár órával később fogtam nagyobb halat is, pontyot. Kettőt végül megvásároltam, és főztem belőle halászlevet.

– Maga dolgozta fel a halat?

– Igen.

– Disznóvágás?

– Évente egyszer elmegyek, nagyon szeretem. A szúrás megijeszt, de attól a pillanattól kezdve a disznósajtig ott vagyok.

– Kötcsén vág?

– Általában igen, de most januárban Baja mellett leszek. Várom már.

 

 

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top