Őstermelő a nyolcadik emeleti panelból

Egy növényvédő felügyelővel csaptunk le az ál-őstermelőkre Pesterzsébeten. Mindenki megbukott valamin, volt, hogy röhögőgörcsöt kaptunk a magyarázkodástól.
Razziáztunk a piacon

Mindenki szívesebben eszik meg egy barackot a nagymama kertjéből, mint a boltokban kapható gumiállagú változatot. Ha viszont a nagyink utoljára gyerekkorában látott kertet, akkor kézenfekvőnek tűnik, hogy a lakóhelyünkhöz legközelebbi piacon keressük fel az őstermelő néniket és bácsikat.

Sok a baj


A helyzet mégsem ilyen egyszerű, ugyanis megeshet, hogy valójában a piacos nénike egy nyolcadik emeleti panelban lakik. A mosolygós barackot sem a két kezével gondozta a hobbikertjében, hanem a nagybani piacról hozta, és még csak nem is magyar az áru, hanem spanyol. Mi akkor vesztettük el az addig töretlen bizalmunkat a piacon áruló őstermelőkben, amikor évekkel ezelőtt egy látványosan népruhába öltöztetett nénitől vettünk csodálatosan piros pirospaprikát. Nem sokkal később ugyanis feltűnt, hogy egy középkorú, rafkós külsejű férfi jelent meg mellette, és főnöki stílusban kioktatta.

Az ellenőrzéseknél minden ötödik őstermelőnél találnak problémát a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal emberei, de az egyszerű vásárló vajon hogyan tudhatná megkülönböztetni a kamuzókat a becsülettel termelő bácsiktól és néniktől? Kíváncsiságunkban arra vállalkoztunk, hogy elmegyünk velük razziázni. A Pest Megyei Kormányhivataltól Kelemen András növényvédő felügyelőt kísértük el a pesterzsébeti piacra.

Felnyomták az ál-őstermelőket


„Most konkrét bejelentésre megyünk, betelefonáltak hozzánk, hogy az őstermelők többsége a máshol megvásárolt zöldséget és gyümölcsöt árulja sajátjaként” – vázolta a helyzetet a növényvédő felügyelő, miután felvett kocsijával a belvárosban és a kezembe nyomta az erről szóló iratokat. A kocsiban közben olasznyelv-leckék szóltak CD-ről. Mivel sokat kell utaznia, így próbálja meg hasznosítani az utakon töltött időt.

Ellenőrtzés a piacon Klikk a képre a galériáért!
Jaj az ál-őstermelőknek! Klikk a képre a galériáért!

„Létező jelenség, hogy egy kereskedő szimpatikus nénikéket és bácsikákat szed össze, akik esetleg korábban termeltek – mesélte útközben Kelemen András, mi állhatott a korábbi piacos élményem mögött. – Megveszi az árut a nagybani piacon, leadja nekik, majd este felveszi őket a piac mellett.” A vásárlók aztán mit sem sejtve vásárolnak náluk elérzékenyülve, ha meglátják az őszes hajú, kedves öregeket.

„Önnek és az országnak is feltűnt, hogy probléma van az őstermelőkkel – fogalmazott a tapasztalt ellenőr. – Azzal még nem lenne baj, ha valaki a szomszéd cseresznyéjét is kivinné a piacra, de ez egy adóelkerülési formává vált, ami éves szinten többmilliárdos kárt okoz az országnak. A csalókkal szemben az is hátrányba kerül, aki valóban őstermelő, és az is, aki kereskedő, de rendesen adózik.”

Mikor kételkedjünk?


Közben elmondta, hogy gyanakodni akkor érdemes, ha mondjuk túl szép az áru: a gyönyörű tisztított répa például olasz import is lehet. Intő jel az is, ha túlságosan sokféle terméket árul egy őstermelő, vagy olyan zöldséget találunk nála, ami akkor éppen nem is terem nálunk.

Pesterzsébetre érve egy külön világba csöppentünk, ahol mindenki ismer mindenkit. Amikor az első árustól megkérdeztük, hol a piacfelügyelő, a mellettünk mobiltelefonáló úriemberre mutatott, aki két zserbót tartott a tenyerén. „Ne kiabáljanak! Hányszor mondjam?” – utasított picivel később rendre pár árust, akik túl nagy hangerővel kínálgatták a portékát. Sok standnál kiszúrták a nyomában haladó, irattartós ellenőrt, és lapos tekintetekkel méregették. Kiderült, hogy a csalók sokszor olyan árusok, akik az őstermelők bérelt helyein kaphatnak helyet egy-egy napra, ha a tulajdonos reggel 7-ig nem jelenik meg.

Majdnem elsírta magát


„A permetezési naplót hozzam?” – kérdezte az első ellenőrzött standnál egy középkorú asszony, amint megtudta, honnan jöttünk. A frissen tanultak alapján gyanúsnak tűnt, mivel a paradicsomtól a kukoricán át a málnáig legalább tizenöt fajta gyönyörű zöldséget és gyümölcsöt árult. Az ellenőrzés közben iskolai feleltetésbe csapott át, kikérdezték, mit hogyan kell termeszteni, hol terem a gomba, milyen fajta a kukorica.
Máris gyanús: tól sok féle és túl szép a zöldség és gyömülcs
Máris gyanús: túl sokféle és túl szép a zöldség és gyümölcs

Úgy tűnt, ügyesen megfelelt, majd ki is borult kicsit. „Többet volt a hátamon permetezőkanna, mint az összes nőnek az országban” – mondta, és majdnem elsírta magát, miközben vevők is jöttek, akik a keresztnevén köszöntötték régi ismerősként. Erre megsajnáltam, és elkezdtem hinni neki. A kezeire néztem, le sem tagadhatná, mit dolgozik.

Az ellenőrtől tudtam meg később, hogy elrontotta a cseresznye fajtáját, és bár biztosan termel, minden nem lehet saját. Ezért eljárás indul ellene, felírtuk, milyen földeken termel, és majd ott is körülnéznek, hogy megtalálnak-e mindent, amit itt árul. Ha nem, „baj lesz”. A helyszínen is kiszabtunk rá pénzbüntetést, mivel nincsenek rendesen jelölve a zöldségek és gyümölcsök. Bár senki sem tudja, hogy a kis táblákra fel kellene írni az országot, a fajtát, és hogy első vagy másodosztályú az áru, ezért most 15 ezer forintot kell befizetnie, ami az eljárási díjjal együtt már 21 300 forint.

Mindenre volt magyarázat


A második ellenőrzött árus már nem felelt ilyen meggyőzően és még permetezési naplójuk sem volt. A házaspár először azt mondta, a vidéki nagypapa a termesztő, majd nem sokkal később már Juci bácsira fogták, de erre a névre is akadt magyarázat. „A kukorica saját részre lesz. Meg ajándék a vevőknek – próbálták elterelni a figyelmet az egyik gyanús tételről, majd pár cső kukoricával eltántorítani az ellenőrt. – Maguknak is adok, tessék vinni.” Amikor a jelölőtáblák hiányára is az volt a válasz, hogy otthon maradtak, röhögőgörcsöt kaptam. A helyzet mégsem volt vidám, amire a paprikás asztalra firkantott gyerekrajz emlékeztetett. Adót csalnak, de ebből úgy-ahogy legalább egy gyereket eltartanak.

A csalóknak is van családjuk
A csalóknak is van családjuk

A harmadik ellenőrzött árus már nem is próbálta mentegetni magát, bevallotta, hogy csak kereskedik. Őstermelői igazolványa viszont neki is volt, kiderült, hogy ilyet nagyjából bárki szerezhet, és ha megvan, szabad az út a piacra. „Amúgy vidéken tényleg van földünk, Szabolcsból jöttünk – mondta a roma fiatalasszony. – Régebben aluljáróztunk, a rendőrök úgy kergettek minket, mint a rablókat.” Ehhez képest úgy fest, hogy sikerült egy lépéssel feljebb küzdeniük magukat. A gyerekek szépen járnak iskolába, állította, most érettségizett az egyik. Ezt viszont már pláne nincs, aki ellenőrizze, csak kívánjuk, hogy így legyen.

A jéghegy csúcsa


Ők is ugyanazt a büntetést kapták, mint az első árus, és a kormányhivatalban majd reménykedhetnek, hogy ezt a keveset is befizetik. Azt viszont semmi nem akadályozza meg, hogy másnap ugyanúgy ott árulják a máshonnan vett kukoricát, karfiolt és sárgarépát. Amikor viszont bebizonyosodott, hogy a saját telkeiken nem terem karfiol, bár azt is árultak a piacon, visszavonják az őstermelői igazolványukat, és legközelebb már csak kereskedőként árulhatnak.

Bár még nem értünk a bejelentett ál-őstermelők végére, a piacot máris ott is kellett hagynunk, mivel délután már az exportcseresznyét kell ellenőriznie Kelemen Andrásnak. Az mindenesetre szabad szemmel is látszott, hogy bőven lett volna még kit megbüntetni.

Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned!

ardian 2012-07-19 15:03

nagyon is van róla fogalmam. És: mezőgazdasági tevékenységet végezni nagyon kemény munka, minden tiszteletem azé, aki végzi. De ne tégy egyenlőségjelet a termelő és őstermelő közé. Egyrészt a termelő többféle jogi formában dolgozhat, másrészt őstermelői igazolványa bárkinek lehet. Neked is, ha kiváltasz egyet: bemehetsz a nagybanira, és tök olcsón vehetsz befőznivaló gyümölcsöt.

ardian 2012-07-19 15:00

ők a helyi piacon adják el a portékát

 

az viszont elég életszerűtlen, hogy a szabolcsi nénike felbuszozik/vonatozik Pestre, hogy eladja az almáját. még akkor is, ha ingyen utazik, nem fog annyit zötykölődni, cipekedni, elég embertelen dolog lenne ezt elvárni

 

ezért nem is értem a pesti anyukát: miért jó neki, ha a nénikék neki cigülik fel az árut? 21. század: működik a szállítás, kereskedelem.

 

a jó, biztonságos áru, és a vidéki emberek jövedelme nem attól lesz megoldva, ha személyesen adják el. ez egy nagyon kevéssé hatékony módja annak

 

mindenkinek a saját feladatát kéne jól végeznie: termelő termeljen, kereskedő árusítsom, hatóság ellenőrizze az áru minőségét

Torolt_felhasznalo_787710 2012-07-19 14:55

Kedves ardian!

 

Az egyik rokonom őstermelő egy Pesti községben, ne tudd meg meg mennyit gürcölnek, mennyit szenvednek az időjárással, kártevőkkel, tolvajokkal.

Egyik évben a gyümölcsösüknek vágták ki a kerítését, beálltak egy kisteherautóval mindent gyümölcsöt leszedtek, másik évben az előző évben ültetett kis gyümölcsfákat rángatták ki tövestöl kb. 50 db-ot. Volt olyan év, hogy a vadak rágtak le le 1000 tő kukoricát, kártérítést nem kaptak, mert a helyi vadásztársaságok egymásra mutogattak.

Volt év, hogy a fóliasátruk oldalát tépték szét és leszedték az összes paradicsomot amit találtak bent.

Soha ne tudd meg milyen érzés ott állni tehetetlenül és azt nézni, hogy amivel heteki, hónapokig napkeltétől napnyugtáig dolgoztál, ráment rengeteg pénz (magköltség, permet, trágya, műtrágya, öntözővíz..stb.) az egyik éjszakáról a másikra tönkrement.

 

Úgyhogy mielött az összes őstermelőt becsmérelnéd, gondolkozz egy kicsit.

Igen vannak akik adóelkerülésre használják az őstermelő igazolványt, de hogy ez nem szakma és életforma azt ne jelentsd ki az összes őstermelőről, úgy, hogy fogalmad sincs miről beszélsz.

 

 

Torolt_felhasznalo_483454 2012-07-19 14:55

Banánárus őstermelő is volt a fény utcai piacon!
Adócsalásra tökéletes a státus.

Lilavirág 2012-07-19 14:43

Áááá igen erről mindig elfeledkezem! :)

Vidéken nőttem fel és ott töb bidős szomszédom is foglakozott azzal, hogy eladta azt, amik nála termettek - a málnát a piacon, a tojást piacon és háztól is. Mindig rájuk asszociálok ilyenkor... :)

ardian 2012-07-19 14:36

ugye, hogy ugye?

 

Lilavirág: az őstermelő egy adózási (adóelkerülési) kategória, nem szakma vagy életforma

Lilavirág 2012-07-19 14:19

Tetszett a cikk!
Tavasszal éppen zöldséget vásároltam a lányommal piacon, amikor jött egy anya a kb. egy éves gyerkőcével és magyar paradicsomot keresett a gyerekének. Mondta az árus neki, hogy csak külföldi van... mire a nő azzal érvelt, hogy a gyerekének kell és csak magyar zöldséget vesz. Mondta az árus, hogy magyar nincs, de ez sem rosszabb, vagy permetezettebb, mint akik rá fogják neki mondani és megveszi tőlük, mert ők is nagybanira járnak vásárolni. A hölgy erre lehurrogta az eladót. Az eladó erre hozzánk vevőkhöz fordult és közölte, hogy ha most az hazudja, hogy magyar az áru akkor nála vásárol a nő, de majd más fogja neki azt hazudni, hogy magyar a paradicsom. A hölgy meg majd elhiszi, mert ezt szeretné hallani.
Amúgy nem tudom más hogy van vele, de én nem ringatom magam soha abban a hitben, hogy "őstermelőtől" vásárolok. Nálunk a piacon nincs is ilyen állandó kaszt, hogy őstermelő.
Néha jelenik meg pár ember idény zöldséggel, gyümölccsel - amiből nincs nála ipari mennyiség- na ők talán tényleg azok. Az idős néni, aki egy óriási szatyor félkilósra kicsomagolt spenóttal hetekkel később pedig paradicsommal a piac kapujában árul délutánonként. :)

Nők Lapja Cafe 2012-07-19 14:19

Egy növényvédő felügyelővel csaptunk le az ál-őstermelőkre Pesterzsébeten. Mindenki megbukott valamin, volt, hogy röhögőgörcsöt kaptunk a magyarázkodástól.

Nők Lapja Café: Őstermelő a nyolcadik emeleti panelból