Gulyást húslevesből és pörköltből? A legcsúnyább éttermi átverések

Szerencsére vannak jó példák is, ahol plusz élményt kaphatunk

Azok az éttermek, amelyeket ezek után jobb lesz messzire elkerülni, többnyire jóval kifinomultabb módszerekkel dolgoznak. Benéztünk a maradékfelhasználás és a romlott húsok kulisszái mögé.

Amikor vastagon fog a toll
Természetesen a brazil turistáéhoz hasonló eset csak ritkán fordul elő. A Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság szóvivője, Fülöp Zsuzsanna szerint éves szinten mindössze 5-6 alkalommal jelentenek hasonló esetet. Tavaly összesen két éttermet kellett bezárni ilyen ügy miatt. Persze ennél sokkal több incidens történik, de a kisebb volumenű ügyek kapcsán a vendégek inkább a bosszankodást választják a feljelentés helyett. Gyakori trükk, hogy egynémely szolgáltatást utólag pluszban számláznak ki anélkül, hogy erre felhívnák a vendég figyelmét.

Verával (31) fordult elő, hogy a finom vacsora után egy különös tételt talált a számláján: az élőzenéért külön díjat (ezer forintot) számoltak fel, pedig csak egy nagyon öreg bácsi harmonikázott hamiskásan. Szintén bevett fogás az akciók furcsa értelmezése. Egy angol fórumozó például egy magyar étterem kapcsán arról panaszkodott, hogy a hely aznapra mindenre 50%-os kedvezményt hirdetett, de ezt a számlán úgy értelmezték, hogy az ételek árából 30, az italokéból pedig 20% kedvezményt adtak. Az is gyakori, hogy egy-két plusztételt (a sok között úgysem látszik alapon…) a kicsit többet alkoholizáló vendéggel próbálnak lenyeletni. 

Ne dobd ki, jó lesz az még!
Egy névtelenségbe burkolózó szakács szerint, ha egy étel a földre esik, de tíz másodpercnél kevesebb időt tölt lent, az olyan, mintha le se esett volna. És ez egy nagyon finom hozzáállás! A kevésbé lelkiismeretes séfek nem szeretik a drágán megvásárolt alapanyagokat a kukában látni. A 3-4 napos húsokat ecetes lével „szokás” átmosni, majd egy vastagon sózás után erős fűszerezés és/vagy fokhagymázás következik, ami végképp elnyomja az esetleges kellemetlen mellékízt. A panír is tökéletesen álcázza a nem túl friss állagot, ezért a gyanús húsokat gyakran a rántott szeletek között találjuk.
Egy balatoni étterem kapcsán hallottuk a rémhírt, hogy a szakács addig-addig gyűjtötte a megmaradt falatokat, amíg azok ki nem tettek egy teljes adagot, majd ezután szemrebbenés nélkül újra felszolgáltatta azt. Hidegtálak (szalámik, sajtok…) esetében ez szinte észrevehetetlen, ezért a lebukás veszélye nélkül használható trükk.
Aranyszabály, hogy darált húsból készült ételt étteremben nem eszünk. A bolognai szósz vagy a hortobágyi palacsinta a maradékok igazi melegágya. Cukrászdákban a puncsszelet bír hasonló funkcióval, de nemcsak a desszertekkel és a főételekkel kell vigyázni. A húsleves maradékát másnap némi citromlével feljavítva simán felszolgálják nekünk tárkonyos ragulevesként, valamint egy gulyáslevesszerű löttyöt is simán összedobnak az előző napi pörkölt és a húsleves maradékából. Az italok esetében főleg a sörrel kell vigyázni nyár idején. A hűtetlen udvarokon tárolt hordók könnyen megbuggyannak a melegben, amitől a sörnek a szokottnál jóval savanykásabb íze lesz. A gyomorrontás ez esetben szinte garantált. 

Olcsósítás
Ugyan a fogyasztóvédelmi hatóság szerint a fogyasztó megtévesztésének minősül, ezért büntetendő, de a vendéglátósok gyakran cserélik ki a drága alapanyagokat olcsóbbakra. Ásványvíz helyett így kaphatunk szódát vagy csapvizet (kérjük meg a pincért, hogy ne nyissa ki az üveget), e sorok íróját pedig még diákmunkásként kötelezte az étteremvezető arra, hogy ha a vendég a drágább sört kéri, mindig az olcsóbbat csapolja neki, mert úgyse veszi (és nem is vette…) észre a különbséget. Libamáj helyett sajnos még mindig sok helyen szokás kacsamájat felszolgálni (a méret azért itt árulkodó), a hagymás rostélyosban pedig a marhahúst ügyesen tudja helyettesíteni egy jól bemustározott sertéstarja. Egy borjúpörkölt is készülhet pulykacombból, ha vörösborral elcsapják az ízét. A márkás rövid italokat pedig van ahol előszeretettel cserélik kommerszre, főleg a koktélok esetében, ahol az alkohol mennyiségével is sokat tudnak „spórolni”.