Gasztro

Mennyire gyümölcsös a gyümölcsös joghurt?

Gyümölcsízű és gyümölcsös; light de cukros - megpróbálunk eligazodni a feliratok között.

Az élelmiszerek címkéjén a kötelességtudó jogalkotóknak és a lelkes vállalatoknak köszönhetően rengeted információ található, a fogyasztói elvárásoknak megfelelően. Ettől persze a fogyasztói döntés még nem egyszerű. Lehet, hogy már a név megértése is gondot okoz.

Mi választja el a gyümölcsízű joghurtot a gyümölcsöstől? A gyümölcs. A gyümölcsös joghurtnak nevezett készítményben legalább négy százalék gyümölcsnek kell lennie. (Azért ez sem túlzás.) Ha ennél kevesebbet tartalmaz, és csak a hozzáadott aroma miatt emlékezet a gyümölcsre, akkor legfeljebb gyümölcsízűnek nevezhető. Ugyanez áll a gyümölcsitalra és gyümölcslére is. Csak akkor lehet gyümölcslének keresztelni egy készítményt, ha legalább negyede gyümölcs. Mi lehet a huszonöt százalékon túl? Víz, cukor, aromák és néha E-gyebek.

Kalóriaszegény, light, cukormentes, elemi rostban gazdag és megannyi jelző a terméken és a reklámokban. Tudjuk, vagy csak sejtjük, hogy mit jelentenek?

• A diétás termékek például nem fogyókúrázóknak, hanem elsősorban speciális táplálkozási igényű fogyasztóknak készülnek, például cukorbetegeknek.
• 100 gramm vagy 100 milliliter cukormentes termék is tartalmazhat fél gramm cukrot.
A light/lite termék valóban lehet csökkentet zsírtartalmú, de lehet, hogy más termékhez képest ugyanannyi, sőt még több cukrot is tartalmaz.
• A reggeli müzlit magas vitamin és ásványianyag-tartalommal, nem pedig magas cukor- és zsírtartalommal hirdetik. Holott általában ezek igencsak cukros termékek.

Biztosan mindenki vett már le véletlenül a polcról frissfölt, azaz tej nélküli tejfölt, mely a tartalmán kívül mindenben rendkívül hasonló az „igazihoz”. De a növényi zsírral készült ömlesztett lapot sem lehet lapkasajtnak nevezni, bármekkora is a hasonlóság. A tejes vonalon szeretném megemlíteni a flakonos növényi habot, amely természetesen nem tejszínhab. A címkéken általában nincs is gond az elnevezéssel, ha valaki rendszeresen olvas, nem érhetik meglepetések. Vendéglátó egységekben azonban kétségünk támadhat, mit is tesznek a kakaóra (a tejszín visszaszorulóban). Persze normál tejszínfronton sem túl rózsás a helyzet. A tejszín a tej fölözésével készül, ezután kész is lenne. Ennek ellenére a boltokban kapható legtöbb habtejszín tartalmaz cukrot és más adalékanyagokat is.
Még az egyszerűbb terméknél is érdemes elolvasni a termék címkéjét. A legtöbb só például tartalmaz csomósodásgátlót, és lehet, hogy a barnacukor is csak a karamelltől színes.
A címkéről annak is ki kell derülnie, hogy a tejjel-mézzel folyó csokiszelet tulajdonképpen mennyi tejet és mézet tartalmaz. Előírás, hogy ha az összetevőt említik a termék nevében vagy ábrázolják a csomagolásán, akkor az összetevők listájában fel kell tüntetni a pontos mennyiséget is. A csokiszelet elég jól teljesít (pasztőrözött tej 40%, méz 5%), de a mézes snapsz már kevésbé (1g/1l, azaz kb. egy ezrelék ).

Mit tehet az, aki részletesebben szeretné megtudni, mennyi egészségesség szempontjából fontos összetevőt tartalmaz a termék, amelyet megvásárolni készül. Keresheti például az INBÉ jelölést. Az energia-, a cukor- vagy a zsírtartalom nem szerepel minden termék címkéjén, miután ezeket az értékeket még nem kötelező feltüntetni; így a cégek önkéntes jelöléseit böngészhetjük.

Legyél tudatos a vásárlások során!  Hasznos információk, érdekességek a Tudatos Vásárlók Egyesülete honlapján!
Katt ide! »

Az egyik ilyen, Magyarországon is egyre gyakoribb jelölés az úgynevezett irányadó napi beviteli érték jelölés, az INBÉ.

Az INBÉ-ábráról leolvasható, mennyi kilokalória, cukor, zsír, telített zsírsav és nátrium (só) van az élelmiszerben, és az mekkora része az ajánlott napi mennyiségnek. Újítás, hogy az értéket nem csomagolási, hanem fogyasztási egységhez viszonyítva adják meg, például nem 100 ml-t, hanem 2,5 dl-t, azaz egy pohár üdítőt vesznek alapul. Így már rögtön kiderülhet, hogy három pohár kólával teljesíthetjük egy felnőtt napi cukoradagját.
Csak hogy ne legyen egyszerű dolga a fogyasztónak, az elterjedt ötbuborékos grafika mellett találunk a polcokon olyan terméket is, amelyen egy komplett táblázatban szerepelnek a keresett információk.

A csomagolt, feldolgozott élelmiszerek címkéjén fel kell tüntetni az alábbi információkat:

• elnevezés (védjegy, fantázianév nem elég);
• a gyártó vagy a forgalmazó neve, címe;
• származási hely;
• a csomagolóanyag nélkül számított mennyiség (l, dkg), darabszám;
• összetevők (a lista legelején az szerepel, amiből a legtöbb van a termékben!);
• lejárat ideje (némely termék, például a cukor, a só vagy az ecet, esetén nem kötelező) ;
minőségi osztály, ha van;
• a szükséges különleges tárolási vagy felhasználási feltételek ismertetése, illetve felhasználási útmutató;
• tételazonosító szám.

Mindezek alapján meglepő, hogy a szabályozásban az áll: egy termék megnevezésének elegendően pontosnak kell lennie ahhoz, hogy tájékoztassa a fogyasztót az élelmiszer valódi jellegéről, és lehetővé kell tennie a megkülönböztetését olyan termékektől, amelyekkel összetéveszthető.
  

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top