„Nem is tudom, mi az, ami hagyományos, régi dolog. Én csak leemelem a polcról, ami kell, nem gondolkodom azon, hogy ez vagy az tradicionális-e, vagy sem” – felelte kis lelkiismeret-furdalással. Sokan tényleg nem tudják, milyen szószok, ízesítők színesítik hazájuk konyháját évtizedek, esetleg évszázadok óta, s melyek a legújabb kor vívmányai, a laboratóriumokban mikrogrammnyi pontossággal összekutyult, az ízlelőbimbóinkat rabszolgává tevő adalékok. Sebaj, kutattam, találtam. Elsősorban nem a Marmite-ra, az almaszószra és a mentaszószra gondoltam…

Cumberland-szósz

Eredetét tekintve bele lehetne kötni ebbe is, hiszen a 19. században Hannoverből érkezett ez a gyümölcsalapú húsmártás, viszont a sok-sok év „eredeti brit” szósszá avanzsálta. Vörös húsok nyakon öntésére használják. Sokszor – nem megtévesztésképpen – Oxford-szósznak is nevezik. Két hasonló, mégis merőben eltérő receptet hagyok hátra a szósszal kapcsolatban.

1.

• 1 csésze ribizlizselé
• 1 narancs héja
• 1 ek. narancslé
• 1 tk. mustár
• 1 ek. vörösbor

2.

• 1 közepes citrom
• 1 közepes narancs
• 4 púpozott ek. ribizlizselé
• 4 ek. portói
• 1 púpozott ek. mustárpor
• 1 púpozott ek. reszelt gyömbér

Mushroom ketchup

Meglepődtem a nevén, azután utánaolvastam. Sokáig az urbánus legenda élt a fejemben, hogy a ketchup szó Amerikából terjedt el mindenfelé, amikor is népszerűsíteni akarták az eredetileg tomato sauce néven árult folyadékot, hogy azt a lelkes hamburgerevők a buciba nyomják a mustár mellé. Pedig a név valójában Kínából származik – honnan máshonnan persze –, s eredetileg egy fűszeres halszósz neve volt (ke-tsiap). Innen vándorolt egészen Angliáig az elnevezés, s a hosszú út során tulajdonképpen mindent így kezdtek el nevezni, amiben sok pikáns összetevő bújt meg szósz formájában. Ennek egyik fennmaradt képviselője a gombaport tartalmazó, említett szósz is.

Öntsük kis adagban sajtra, hideg húsokra, vagy használjuk főzéskor húsos pitékhez, más szószokhoz, azok megbolondítására, salátákra.

Barna szósz

Húsalapléből készülő szósz, sűrítéssel, pl. rántással készíthető el. Hasonlóan használjuk, mint a barbecue-szószt vagy a HP-szószt.

Beef Bovril

A Marmite testvére, vagyis élesztőalapú, könnyen kenhető krém. A Marmite eredetileg egy mellékterméke volt a sörfőzésnek. Észrevették azonban, hogy remekül hasznosítható és nem utolsósorban egészséges terméket dobtak addig ki. Ennek továbbfejlesztett változata a Beef Bovril, mely marhahúsalaplé hozzáadásával elvesztette ugyan vegetáriánus mivoltát, nyert viszont egy újabb ízt. Vajas pirítós kenyéren a legizgalmasabb, nem zavarva más ízek által.

„Csak utálni vagy imádni lehet!” – ahogy eredetileg a Marmite gyártója a dobozra írta. Tényleg igaza volt.

Krémek: füstölt, sós heringből, rákból és marhából

Ismerünk sokféle kenhető húsféleséget itthon is. Ki kell hát próbálni azt is, ami először csak a szemöldökráncolásban segít… míg rá nem kapunk.

Sóshering-krém

Rákkrém

Marhahúskrém