Már a Padlásban is megénekelték, hogy milyen csodálatos is egy aranyszínű morzsában, porcukorsipka alatt megbújó szilvás gombóc. Bizony, amikor a piacot lila halmokban elborítja a szilva, akkor engedni kell a csábításnak, és a szezon alatt legalább egyszer csinálni kell egy jó kis gombócot.

Hozzávalók:

• 1 kg krumpli
• 20 dkg finomliszt
• 1 egész tojás
• csipet só
• 1 diónyi zsír

A krumplit meghámozom, felkockázom, megfőzöm. Amíg fő a krumpli, addig óvatosan kimagozom a szilvát, kikeverem a fahéjat a cukorral.

Ha kész a krumpli, akkor lecsöpögtetem, majd krumplinyomóval alaposan összetöröm. Amikor már majdnem kihűlt, akkor hozzáadom a többi alkotóelemet, és lágy, de rugalmas tésztává gyúrom. Négy részre bontom masszát, és egy alaposan lisztezett deszkán ujjnyi vastagra kinyújtom, majd kb. 8-10 centis négyzetekre vágom.

Közben egy mélyebb serpenyőben, kis olajon zsemlemorzsát pirítok, valamint egy lábasban vizet forralok, amelybe egy kis sót hintek.

A tésztakockák közepébe belefektetem a fahéjas cukorral töltött szilvát, majd jól bebugyolálom, lehetőleg légmentesen. Ha forr a víz, beleeresztem a gombócokat. Néhány percig főzöm, majd leszűröm és a morzsába forgatom őket.

Ha már nagyon elegem van a szilvázásból, egyszerűen nudlira váltok, és az asztalra kikészítem a házi baracklekvárt is.

A szilvással ellentétben a túrógombóc nincs szezonhoz kötve. Télen-nyáron jólesik. Egy kevés házi lekvárral vagy édesre hangolt gyümölcschutney-val tökéletes desszert, de akár köretként is fogyasztható.

Hozzávalók:

• 50 dkg félzsíros túró
• 6-7 ek. rétesliszt
• 4 tojás
• csipet só

A túrót alaposan elmorzsolom, ha van hozzá türelmem, akkor szitán áttöröm, és hozzáadom a tojások sárgáját. Ehhez keverem a lisztet. A tojások fehérjét kemény habbá verem, majd óvatosan beleforgatom a túróba.

Kevés olajon lepirítom a zsemlemorzsát, majd enyhén sós vizet forralok, és nedves kézzel gombócokat formálok a tésztából. Ezeket néhány perc alatt kifőzöm, s az előre lepirított zsemlemorzsába hempergetem.

A vaníliasodó, a mák és a szilvalekvár találkozása egy tökéletes desszertben. Igazi hétvégi, kényeztető finomság.

Hozzávalók:

• 50 dkg finomliszt
• 3 dl tej
• 2 dkg élesztő
• 2 dkg cukor
• 2 tojássárgája
• csipetnyi só
• ¼ kg sűrű szilvalekvár
• 5 dkg vaj
• 15 dkg őrölt mák
• porcukor

Az élesztőt felfuttatom a cukros tejben, majd a liszthez adom. Hozzáadom a tojások sárgáját, egy leheletnyi sót, és az egészet alaposan kidolgozom. Kicsit pihentetem. A mákot elkeverem annyi porcukorral, amennyit jónak gondolok.

A tésztát hosszú rúddá sodrom, majd félzsemlényi darabokra vágom. A gombócokat kerek lapokká húzogatom, a közepébe teszek egy jó teáskanál lekvárt. Ezután óvatosan összeillesztem a sarkokat, s alaposan elzárom a lekvár útját. Egy méretes lábasban 2-3 ujjnyi vizet forralok, erre helyezek egy nagyobb szitát, amelybe beleültetem a gombócokat, amelyeket egy kevés olvasztott vajjal bekenek, hogy ha meg is dagadnak a gőzölés alatt, könnyedén szét tudjam őket szedni. Végezetül lefedem a gombócokat, hogy a gőz bent maradjon a lábasban, és negyedóra alatt készre gőzölöm őket.

Tálaláskor cukrozott mákkal megszórom, és vaníliasodóval tálalom.

Vaníliasodó:

• Hozzávalók:
• ½ liter tej
• 4 egész tojás
• ½ rúd vanília
• cukor, illetve méz

A tejet felteszem melegedni. A vaníliarudat kettévágom, óvatosan a tejbe kaparom a belsejét, majd magát a rudat is a tejbe eresztem. Ízlés szerint mézzel vagy cukorral megédesítem a tejet. Mivel a gombóchoz jön a cukros mák is, így viszonylag kevés cukrot teszek hozzá, adott esetben csak a vaníliarudat. A tojásokat kettészedem, a sárgákat elkeverem egy kevés hideg tejjel. Amikor már majdnem forr a tej, akkor belekeverem a tejjel elkevert sárgáját, és tovább főzöm, amíg be nem sűrűsödik.