Volt egy kis étterem a Montevideo utcában. Illetve nem egy étterem, hanem egy közért, kávézó és délimenü-fogyasztó. Vicces kis terasz nyáron, élményekkel teli belső télen. Mindenki, aki ott mozgott, csak így hívta: az OLASZ. Volt valami ITALIKUM a helyben, kikapcsolódás a napi monotonitásból. Ebédidőben kibaktatott a szakács (személyes jó barátom), és elmondta a vendégeknek, hogy miért is ez a mai menü. Aztán büszkén mesélte egy feszes, vendégekkel teli ebéd után:

– Megettek mindent, drága barátom.

Persze hogy megették, hiszen csuda ételeket készített mindennap, szezonálisan, minden apró részletre odafigyelve. Receptekre vadászva megkörnyékeztem: állítson össze négy olyan receptet, amellyel igazi olasz hangulatot varázsolok az asztalra a szürke hétköznapokon,  és nem szaladok bele az „uh, már csak húsz perc, és kész, drágám” hibába. Volt egy csodás süti is… Természetesen a süti receptjét is várom.

• ½ kg burgonya, meghámozva, felkockázva
• 250 g mascarpone sajt
• 1 fej vöröshagyma apróra vágva
• 1 gerezd fokhagyma apróra vágva
• ½ liter húsalaplé (na jó, lehet kockából)
• 2 löket olívaolaj
• 1 marék apróra vágott rozmaring
• 250 g 20%-os tejföl (a házi a legjobb)
• só és bors, ízlés szerint

Ez a recept kiváló példája annak, hogyan dobj fel egy „egyszerű” krumplilevest. A hagymát megpároljuk a forró olívaolajon, hozzáadjuk az apróra vágott fokhagymát, pirítjuk 1-2 percig, és hozzádobjuk a krumplit meg a rozmaringot. Megpirítjuk a krumpli minden oldalát a hagymás-fűszeres olajon, de csak addig, amíg egy kis barnás színt kap a krumpli. Ekkor hozzáöntjük az alaplevet, és megfőzzük (krumplitól függően 20-30 perc). Összekavarjuk a tejfölt a mascarponéval, és hozzáöntjük a tejfölös-mascarponés keveréket.  Ekkor jöhet a botmixer. Mixeljük össze az egészet, addig, míg szép krémes állagot nem kap. Ezután mehet vissza a tűzre, és forraljuk fel egyszer. Szedjük tálba, díszítsük színes borssal, vagy egyszerűen együk meg… 

Bor: egy kiváló borász édesapám falujából: Karner Gábor – Nagyapám bora 2007 siller. 

• 2 gerezd fokhagyma apróra törve
• 60 g sonka apró csíkokra vágva
• 1 doboz paradicsomkonzerv
• 1 kávéskanál szárított oregánó 
• ½ kg penne tészta
• 3 dl főzőtejszín
• 1 dl vodka
• 2 löket extra szűz olívaolaj
• 10 dkg reszelt parmezán
• só és bors, ízlés szerint

Egy nagyobb serpenyőben megpirítjuk a csíkokra vágott sonkát. Ha megpirult, hozzáöntjük az olívaolajat, és közepes lángon felmelegítjük. Ha már elég meleg az olaj, beleszórjuk a fokhagymát, 1-2 percig pirítjuk, turbólángra kapcsolunk, és mehet a vodka. Szintén 1-2 perc, és az alkohol elillan, beleöntjük a paradicsomszószt, megszórjuk oregánóval, és lassú tűzön 30 percig fedő alatt rotyogtatjuk. Forrásban lévő sós-olajos vízben kifőzzük a tésztát.

És most egy aranyszabály: a zacskón lévő főzőidőből mindig vegyetek le 1 percet. Sokkal jobb lesz a tészta. Ja, és a főzőlevéből tegyünk félre 3-4 evőkanállal, és adjuk hozzá a kész szószhoz. Nem ragad össze a tészta a szószban.

Tehát a  tésztát összekeverjük a kész szósszal, és csak úgy dobjuk a fazekat az asztal közepére, szedjük tányérba, szórjuk meg parmezánnal, és hajrá… együnk.