Nem pite, ez a lepény!

Bevallom férfiasan, nem vagyok a francia konyha rajongója. Valahogy kimaradt az életemből. Jártam már párszor Franciaországban, de valamiért a konyha nem fogott meg. Természetesen nem szeretném ledegradálni a méltán híres francia konyhát, csak valahogy túl sok volt az elvárás. Vártam valami „vakut”, amely majd a gasztrós retinámat elvakítja, de nem jött. Emelem kalapom a friss bagett, croissant előtt, a sajtok csodásak, a fokhagymás csiga életre szóló élmény, de valahogy nem jött a „vaku”. Utolsó látogatásom során hitemet vesztve tartottam a szállásomra, amikor rám köszöntött egy kisvendéglő. Nem is tudom mihez hasonlítani a helyet. Annyira eredeti és régimódi, hogy már trendinek is hívhatnánk (csak itt tudnak ételt is készíteni). Éhes már nem voltam, csak próbálkoztam, hátha itt jön a flash. Kértem egy salátát és egy szeletet a híres kecskesajtos lepényből. Az étel jött, megkóstoltam, és tudtam, hogy itt a vég. A lepény tésztája omlós, a hagymás-tejfölös sajtmártás kimondhatatlan ízorgazmust robbant, és tudtam, ez az, amiről a könyvekben olvastam. Hazajöttem, és hosszas kutatással megkerestem a tökéletes lepény receptjét. Ez megint egy olyan dolog, amelyet hihetetlenül sokféleképpen lehet variálni. Lehet édes, lehet sós, minden odapasszol. Tehát íme a tökéletes lepényrecept, és az én és a családom négy kedvenc lepényreceptje.