Húsvétra várva

A negyven napos böjt a VII. századtól vált szokássá, megünneplését 1091-ben II. Orbán pápa iktatta törvénybe: hamvazószerdától húsvét vasárnapig tart, az utolsó előtti hétvége a virágvasárnap, amelyet a húsvét vasárnapig tartó nagyhét követ.

Vidéken a nagy ünnepekhez meghatározott étrend is tartozott. Böjti időszakban a hívő katolikusok nem ettek húst, zsíros ételeket, még az édességet is olajjal, vajjal főzték. Ebben az időszakban naponta kétszer étkeztek; valamilyen savanyú leves (cibere, káposzta), zsír nélküli kalács, vagy túrós-mákos csikmák (házi, gyúrt tészta, amelyet kinyújtás után csíkokra vágnak, frissen, forrásban levő vízben kifőznek, majd cukrozott, darált mákkal megszórva fogyasztják) és kukorica volt az egész napi táplálékuk. 1920. óta az egyház enyhítette a tilalmat és a szigorú böjtöt hamvazószerdára, a pénteki napokra és a nagypéntektől nagyszombatig terjedő időszakra írta elő.

A X. század óta a húsvét szertartásához tartozott az ételszentelés: ilyenkor sonkát, bárányt, kalácsot, tojást visznek a templomba, a nagyszombat délután a Feltámadás örömére rendezett misére. A megszentelt ételek az első húsfélék, amelyekkel megtörhető a böjt.






A sonka a falusi élet hagyományaiban jellegzetes húsvéti étellé vált, a húsvéti bárány fogyasztása már inkább újabb eredetű szokás. A megmaradt megszentelt ételeknek mágikus erőt tulajdonítottak: a sonkát kiakasztották a gyümölcsfára, hogy bő termést hozzon, a kalács morzsáját a tyúkoknak adták, hogy sok tojást tojjanak, de az is előfordult, hogy a húsvéti étel maradékait a tűzbe vetették, hogy jusson egy kevés belőle azoknak, akik már a túlvilágon vannak.

Fonott kalács» Kürtös kalács» Nagykunsági kürtös kalács» Hójai kalács» Sonkás kalács»