Fenti képek helyett egy egészen másik lebegjen a szemünk előtt: az a pillanat, amikor a vasárnapi reggelinél a tejeskávénk mellett a vékonyan, hideg vajjal megkent friss ropogós bagetten vagy croissant-on először megérezzük az intenzív eperízű, rengeteg szirupos eperdarabot rejtő házi készítésű eperdzsem felejthetetlen ízét (és meglátjuk az átszellemült tekinteteket). Innentől kezdve nyert ügyünk van.
A lekvárfőzésnek ma már jóval bővebb a funkciója, mint régen: nemcsak (nem elsősorban) azért készítünk házilag dzsemet, hogy tartósítsunk és felhasználjuk a maradék gyümölcsöket, hanem azért, mert szeretjük az ízét, és élvezzük, hogy kizárólag az és annyi kerül bele, amit mi akarunk. Rengeteg gyümölcs, kevés cukor és semmi tartósítószer. Ne muszájból készítsünk finomságokat, hanem élvezetből. Nem kell feltétlenül a kamrapolcon tízesével tüchtig sorokban álló lekvárosbödönökben gondolkodni – miért ne készíthetnénk egy üveg különleges dzsemet csak azért, hogy legyen a reggelihez? Vagy hogy szépen becsomagolva megajándékozzunk valakit?

Egyszerű alap-eperdzsem Mandulás cseresznyedzsem Gyömbéres-vaníliás ananászdzsem Réteges őszibarack- és málnadzsem Csípős paradicsomlekvár

Természetesen nem kell elfelejteni a hagyományos

Ne felejtsük el a befőzési technikákat és fortélyokat, amelyet nagyszüleinktől tanultunk, de gondoljunk arra, hogy ha egyszer másképp csináljuk, attól még nem dől össze a világ, sőt a lekvárunk sem. Azt se feledjük, hogy azóta sokat változott a technika, és mi már olyan befőző termékeket használhatunk, amelyek igencsak megkönnyítik és meggyorsítják a munkánkat (a kapható zselésítő cukrokkal gyerekjáték az egész). Kedvtől, és gyümölcstől függően dönthetjük el, hogy milyen állagú végeredményt szeretnénk kapni: dzsemet (a gyümölcsök nagyobb darabokban maradnak), lekvárt (a gyümölcsöket teljesen simára passzírozzuk, vagy pürésítjük), vagy zselét ( ehhez csak a gyümölcsök levét főzzük a cukorral)

A következő rövid, gyakorlatias útmutató segítségével azok is finom, saját készítésű dzsemeket reggelizhetnek, akik esetleg nem találnak évtizedek alatt megsárgult, ragacsos, gyümölcsfoltos, szép kézírású családi recepteket.

Dzsemkészítés lépésről lépésre: 1.) Szerezzük be a gyümölcsöt: kizárólag érett, szép, jó minőségű gyümölcsöt használjunk. A gyümölcsöket készítsük elő: tisztítsuk meg, mossuk meg, vágjuk apró darabokra. 2.) Sterilizáljuk az üvegeket és tetejüket: mossuk el forró, mosogatószeres vízben, alaposan öblítsük el, majd 120C-os sütőben 20 percig szárítsuk. 3.) Helyezzük a gyümölcsöket egy megfelelő méretű lábasba. Adjunk hozzá citromlevet, és szükség szerint (főleg kevésbé leves gyümölcsöknél) kevés vizet. 4.) Forraljuk fel, és főzzük kb. 20 percig, amíg jó sok levet ereszt, és a gyümölcs megpuhul. 5.) A tetején felgyülemlő habot szedjük le. 6.) Adjuk hozzá a cukrot – általában 1 kg gyümölcsre kb. 1/2 kg cukrot számolhatunk, de ez a gyümölcs érettségétől és ízlésünktől függően változhat. Használjunk zselésítő cukrot. 7.) Főzzük további kb. 20-30 percig, vagy amíg besűrűsödik (gyümölcstől függ – a magasabb pektintartalmú gyümölcsök, pl. málna, alma, egres, gyorsabban sűrűsödnek). Ekkor már figyelni és kavargatni kell. 8.) Ellenőrizzük, hogy megfelelő állagú-e a dzsem: kiskanállal szedjünk ki egy picit egy hideg tányérra: ha zselésedik, és már nem folyós, akkor elkészült. Ne főzzük túl sűrűre, hűlés során még tovább szilárdul. 9.) Forrón töltsük a dzsemet a sterilizált üvegekbe. Szorosan csavarjuk rá a fedelüket. 10.) Fordítsuk fejjel lefelé az üvegeket, takarjuk le néhány konyharuhával, és szobahőmérsékleten hagyjuk teljesen kihűlni. Néhány hét pihenő jót tesz az ízeknek, de nem kötelező kivárni .