Fotó

Nyúzd meg a csokinyuszikat, és döbbenj le velünk!

Bevásároltunk a hiper- és szupermarketekben, majd a félreeső kisboltokban csokinyuszikból. Aztán megnéztük őket. Közelről. NAGYON közelről. Végül levetkőztettük őket. Íme az eredmény szórakoztató, csúsztatható előtte-utána stúdiófotók és az azokhoz mellékelt műelemzések formájában. Utóbbira mindenképpen szükség volt, amit ugyanis találtunk, az vagy nagyon vicces, vagy hátborzongató, de mindenképpen meglepő.

Valami nem stimmel

Elsőként lássuk csokinyuszi-hadseregünk legátlagosabb, már-már ártalmatlan versenyzőjét, a Favorina alakra, méretre és nyilván ízre is hagyományos kompozícióját. (A kóstolást sajnos nem tudta vállalni jelenleg diétázó egyfős stábunk.) A sorból legfeljebb gyanakvó, sőt rosszalló tekintete emeli ki (megkapargattuk: nem a fólia csúszott el, a nyuszi egyszerűen így néz), illetve a felöltöztetett és levetkőztetett változat közti furcsa eltérés. Ha megnézzük: a Favorina nyuszija egyrészt sokkal vidámabb ruha nélkül (persze ki nem?), másrészt valamiért lazán hordott zakót, inget és nadrágot álmodott rá eredetileg a tervező. Sajnáljuk, hogy a borításban ez sehol nem köszön vissza, ő lehetett volna a magyar piac egyetlen smart casual nyuszija.

A lelkedet akarom!

Szintén Favorina, ám az előzőtől eltérően az Anatómiailag Viszonylag Pontos Csokinyulak családjába tartozik. Azaz nincs zoológusszemmel irreális póz, hatalmas szemek, antropomorfizált arc és végtagok. Nyuszi ül a fűben – szó szerint. Ami ezen példányt kiemeli a tömegből, az az első ránézésre csábos, másodikra hipnotikus tekintet, amely a borító (és az egyébként cuki, szépen kidolgozott szívecskés nyakbavaló) lehámozásával mutatja meg igazi erejét: így már kifejezetten démoni a nyúl, ne hagyjuk sokáig életben!

Megyünk lopni, megyünk lopni

A Lindt remekműve eredetileg valószínűleg egy egyszerű, vagány, napszemüveges nyúl szeretett volna lenni, de a budapesti betondzsungelben sokkal több lett: a gettó királya, a Magdolna-negyed seftese, a telep befutott rappere, aki nem felejtette el, honnan jött, és a mai napig visszajár a tesók közé megnézni, mi a helyzet. Stílusos és szépen kidolgozott főhajtás Dopeman, Mr. Busta és a többi trú arc előtt. A nyúl megjelenése sokkal erőteljesebb ruha nélkül, a fekete pánt ellentmondást nem tűrően hátrafordított baseballsapkává lényegül át, a műanyag Wayfarer napszemcsi dizájner pilótaszemüveggé változik (ami mögül természetesen ki sem kacsint), az okostelóba dugott hifi-fülesek pedig eltűnnek, nem baj, egy nyúl úgysem tud ilyesmit hordani, egy igazi gangsztának pedig nem is szabad! 

Van egy perced környezetvédelemre?

A Boci csokinyúl-értelmezésével semmi baj nincs, mégis nehéz elszakadni attól, hogy pontosan ugyanolyan kérdő-számonkérő tekintettel néz, mint azok az aluljáróban kolbászoló mappás emberek, akik “csak egy pár kérdésre” állítanak meg, majd tízperces, fárasztó jópofizás után pénzt, címet, telefonszámot kérnek. Egyébként ő is sokkal szebb alufólia nélkül, nézzétek azt az arcocskát és a csodásan kidolgozott kosárkát! Talán sosem tudjuk meg, miért nem képesek a csokigyárak szinergiát és olajozottabb kommunikációt kialakítani a formatervező- és grafikusteamek között, mindenesetre kár érte.

Marco Reus gólöröme

Nem hagyhattuk a polcon a Fanshop tekintélyes méretű Borussia Dortmund-nyusziját; a minimalista, szellős vonalak és a hurráoptimista mosoly tényleg elhiteti velünk, hogy ez a nyúl hisz a BL-győzelemben. (Amikor elhoztuk a boltból, még nem tudtuk: három kisebb robbanás volt Dortmundban, szerencsére mindenki jól van, egy csuklótörést leszámítva a csapat is.) Azon már fenn sem akadunk, hogy lehámozva megint valami egészen mással szembesülünk. Azért egy kicsit akadjunk fent mégis: ezerkétszáz forintért igazán megérdemeltünk volt egy kívül-belül dortmundos nyulat.

A latin szerető

A jellegzetes, klasszikus Zorro-filmekre emlékeztető kackiás bajusz és a színes ruhák miatt a Vadász nyuszija a – ugye van ilyen szó? – legmediterránabb. A piros, duzzadt orr és az enyhén csálé tekintet azonban azt sugallja, hogy ez a nyúl már jócskán túl van fénykorán és a megszerezhető nők többségén. Egy másik értelmezésben a csokinyuszi a húsvéthétfőn a gyereket hősiesen kísérgető apukák előtt tiszteleg, akik természetesen köszönettel elfogadnak minden feléjük nyújtott felespoharat. Azt azonban nem értjük, milyen gyártási szempontok vezettek ahhoz, ahogy szegény állat borítás nélkül kinéz. Gyanús, hogy egy a gyárban dolgozó, meg nem értett absztrakt-konceptuális képzőművész bosszújáról van szó.

Az ajánlat, amit nem utasíthatsz vissza

Egyedi, igényes, mégis kissé nyugtalanító utat választott az After Eight, amikor húsvéti nyulát megálmodta. A természetesen sötétzöld (biztos van erre a színre egy külön szó, elnézést, férfi vagyok) állat ugyanis pontosan olyan arckifejezéssel áll előttünk, mint a maffiózók a filmekben, amikor tesznek egy visszautasíthatatlan ajánlatot, egyelőre csak kedvesen. Lehámozva pedig megint valami egészen másról van szó: ez már nem a maffia, hanem maga a Sátán, de minimum egy közel-keleti ásatások során véletlenül előkerült, démoni erőt hordozó több ezer éves szobrocska. Annyi baj legyen: ahogy beteríti a szobát a jellegzetes mentoloscsoki-illat, már semmi sem érdekel, rendelkezz velem, Sötét Nagyúr!

Mindegy, jó lesz az úgy!

Elsőre nem is érteni, mi mehetett félre a Nicole Choco poszt-posztmodern csokinyuszi-változatában, főleg azért, mert elemeiben ugyan semmi baj vele, az összhatás mégis hátborzongató. Mi történt az arcával? Mik azok a furcsa dudorok ott, ahol a nyakának kellene lennie? Hol a keze? Áll vagy ül? Hogy megnyugodjunk – és megakadályozzuk, hogy rémálmainkban visszatérjen –, gyorsan hámozzuk meg. Mindjárt más, ugye? Igaz, eltelik pár hosszú másodperc, mire összeáll, hogy az nem a nyelve, hanem egy a szájából ismeretlen okból kilógó négylevelű lóhere, de ezek után annyi baj legyen. 

Túl nagy ambíciók

A Nestlé saját utat választott: egy egész kis jelenetet szeretett volna megörökíteni dinamikus, mozgalmas, feszültséget árasztó kompozíciójában, ám sajnos a gyártási technológia a grafikusi ambíciók útját állta. Így az egész inkább lett egy nyomokban nyuszira emlékeztető csokitömbre feltekert, egyébként profi rajz, mint az, ami lenni szeretett volna. Dicséretes viszont a borító és a csoki összhangja: ez az első nyuszi, aki pont úgy néz ki alufóliában, ahogy anélkül. 

Így kell ezt csinálni

Itt nincs szükség műelemzésre. Ez egy nagyon szép Kinder csokinyuszi. Fogod, letéped az ügyes csomagolás miatt egy mozdulattal eltávolítható alufóliát, és betömöd az egészet a szádba. Vagy végignézed, ahogy a gyereked teszi ugyanezt. Esetleg ebben a sorrendben. Ez utóbbit ajánljuk. 

Tudatmódosító szerekkel való visszaélés

Utolsó versenyzőnk vidám színeivel, kissé szétcsúszott arcával és hatalmas, kitágult pupillájával – amelyben épp egy stroboszkóp fénye villan – a kilencvenes évek partidrogkultúrája előtt tiszteleg, a nyuszi valószínűleg épp egy Normafán tartott illegálbuliban abszolvált tízórás szeletelésről tart hazafele. Levetkőztetve pedig az animációs filmek hőskorának formavilágát hozza: szinte semmi sem stimmel, de a sokatmondó tekintet azért itt is megvan. Csokija  egészen jó minőségűnek tűnik, azaz kétszáz forintos árával egyértelműen ő a “kisbolti noname” kategória győztese, gratulálunk!

 

 

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.