Jayne Mansfield mellbimbója és Trump nagy ugrása: így születtek a világ leghíresebb képei

1895. december 25-én Wilhelm Conrad Röntgen megkérte feleségét, Berthát, hogy helyezze kézfejét egy lemezre, és tartsa ott, amíg felvételt készít róla. A fizikus akkor még nem sejtette, hogy a 20 perces expozíciós idővel készített fotográfia lesz az első röntgenfelvétel. Találmányáért 1901-ben Nobel-díjjal jutalmazták. 

Lewis Frederick Morley fotográfus 1940. október 9-én, London bombázásának 32. napján készítette a Londoni tejesember (The London Milkman) című fotóját. A blitzkrieg idején a Londonban állomásozó fotóriporterek szinte valamennyi képét cenzúrázták, hogy ne keltsenek pánikot. Morley a cenzorok kikerülése érdekében kölcsönkérte egy tejesember öltözékét, asszisztensére adta, és elkészítette a második világháború egyik ikonikus fotóját, aminek hátterében tűzoltók próbálják menteni a menthetetlent. A kép átment a cenzúrán, üzenete célt ért: a sztoikus brit mentalitás a legpokolibb körülmények ellenére sem pusztítható el. A kép már másnap megjelenhetett. 

Margaret Bourke-White, a történelem egyik legbevállalósabb nője, 1937-ben készítette ikonikus fotóját a Life magazinnak. Bár a fotó idővel a Nagy Depresszió szimbóluma lett, a képen valójában nem ételosztásra várnak az emberek, hanem valamennyien az Ohio folyó áradásának áldozatai. Később ez a fotó lett Curtis Mayfield There’s No Place Like America Today című albumának borítója.

Nyikolaj Vlaszik 1931 és 1952 között Sztálin személyi testőre volt, majd a diktátor feleségének halála után ő lett a gyerekek tanítója, Sztálin bizalmasa és főudvarmestere is. Nyikolaj készítette Sztálinról azokat a bohóckodós képeket, amiket Sztálin halála után hoztak nyilvánosságra. 

1946-ban, a fogságból tért haza az a német katona, aki  otthona előtt szembesült azzal, hogy felesége és gyermekei – azok, akik hazavárták és tartották benne a reményt – nem élték túl a háborút. Tony Vaccaro ezt az embertelen pillanatot örökítette ránk. 

1957. április 12-én Jayne Mansfield nagyon mély dekoltázzsal – és kivillanó mellbimbóval – igyekszik ellopni az akkor 23 éves Sophia Loren tiszteletére rendezett 20th Century–Fox-partit. Ennek egyik pillanatát örökítette meg Joe Shere fotós, amiről maga Sophia Loren is úgy nyilatkozott, hogy valóban az arcára van írva az, amit gondol. 

1963-ban Vietnamban készült a történelem egyik legsokkolóbb fotója a tiltakozó Thích Quang buddhista szerzetesről, aki a katolikus egyház és a buddhisták között viszály miatt gyújtotta fel magát. Bár a Saigonban tartózkodó amerikai tudósítók többsége tudott arról, hogy valami fontos esemény szerveződik a kambodzsai nagykövetség előtt, csak kevesen vették a fáradságot, hogy megjelenjenek a helyszínen. Malcolm Browne, a New York Times tudósítója ott volt, és elkészítette Pulitzer-díjas képét. 

1967. október 21-én százezer amerikai vonult a Pentagon elé azért, hogy a vietnami háború ellen tüntessen, és elérje, hogy legalább egy napig béke legyen. Az emberek 2500 felfegyverkezett katonával néztek farkasszemet. A tüntetés egyik nagy pillanata pedig az volt, amikor a 17 éves Jan Rose Kasmir a katonák közelébe merészkedett, hogy megszólítsa őket, és amikor a fegyvert nem tették le, a fiatal lány virágokat tűzdelt a puskacsövekbe, hogy így szimbolizálja a háborút és a békét. A tüntetésnek azonban nem lett ennyivel vége: amikor az emberek megpróbáltak behatolni az épületbe, könnygázt hajítottak a tömegbe, 681 embert letartóztattak, több tucat tüntetőt pedig megvertek. 

Iain Macmillan fotósnak mindössze tíz perce volt arra, hogy a londoni kereszteződésben elkészítse a Beatles utolsó albumának borítóképét, miközben egy rendőr feltartotta a forgalmat. A fotó ötletét Paul McCartney vázolta fel, és ő is választotta ki a sorozatból azt az egyet, amin a négy tag – John Lennon, Ringo Starr, Paul McCartney és George Harrison – szinkronban sétál. Az album megjelenése után a gyalogátkelő ikonikus hely lett, ahol emberek ezrei készítették már el az albumfotó mását. 

1997. május 19-én, amikor Max Vadukul fotós Palm Beachre érkezett, hogy a The New Yorker számára sorozatot készítsen Donald Trumpról, még nem sejtette, hogy húsz év múlva ezeket a képeket leporolja majd a világsajtó. “Ez egy a sok »ugrós« kép közül, amiket Mr. Trumpról készítettem. Ez egy nagyon összetett, bonyolult, szofisztikált és erős fotó. Fotózás előtt megmutattam Mr. Trumpnak, hogy pontosan mit szeretnék, ő meg rám nézett, és azt gondolta: »Ennél én sokkal jobbat tudok!« Már az első próbálkozás után eltalálta a dolgot, és eltalálta még tizenkétszer annak ellenére, hogy ez egy fizikálisan megterhelő pozitúra. Amit én ebben az ikonikussá vált képben a legjobban szeretek, az az attitűd, az elegancia, a magabiztosság. Persze akkoriban egyáltalán nem ismertem őt, de a személyisége átjött. Most pedig ő az elnök. Ez a kép sokat elmond róla.”