2017. Február 20.

Kutyaszánnal négy keréken – különleges túra a Mátrában

Hering Tamás 23 éve kezdett bele a kutyatenyésztésbe, de egy magazinban látott Michael Schumacher-poszter hatására kipróbálta a szánhúzást, és azonnal bele is szeretett. A kezdeti sikerek után egyre jobban elmélyült a sportágban, és ma már Magyarországon egyedülálló módon szervez kutyaszános túrákat a Mátrában, és mellette továbbra is rendszeres résztvevője a hazai és külföldi versenyeknek. Néhány edzésre és a hazai országos bajnokságra kísértük el az Európa-bajnok hajtót, és a képeken keresztül tekinthetünk bele az életébe.

Zagyi Tibor

Fotó:Zagyi Tibor

Szánhúzó kutyák – elsősorban huskyk – tenyésztésével szeretett volna foglalkozni, és egy ismerőse révén jutott hozzá első alaszkai malamut fajtájú kutyájához. Az akkor még burkolóként dolgozó Tamás igyekezett szinte minden idejét a kutyájával tölteni.

Az első alom is megérkezett hamarosan hozzá, és a téli időszakban már az egyre nagyobb kutyákat bekötve egy szánkó mögé próbálgatta a szánhúzást. A laikus számára vékonyabbnak tűnő szánhúzók munkakutyák, és nem szabad összetéveszteni a kiállításokon bemutatott, nagy bundájú, kék szemű huskykkal.

Az áttörést egy autós magazinban látott, kutyaszánversenyt promotáló Schumacher-poszter hozta meg, és a fotó alapján építette meg az első szánját. Mivel a szánokat pénz hiányában mindig magának építette, ennek köszönhetően olyan rutint szerzett, hogy most már eladásra is készít belőlük, legutóbb Norvégiába adott el néhány darabot.

Korábban Gyöngyösön lakott, de mivel a kutyáitól külön élt, sokkal nehezebb volt rendet tartani a növekvő létszámú falkában, ezért később – a kutyákkal együtt – Mátrafüredre költözött. Korábban sík terepen edzett, és ott próbált nehezíteni a kutyáknak, autógumit húzatott velük téglákkal megpakolva, amellyel imitálta az emelkedőt, és ez erősítette is a kutyákat, de fontos volt a mátrai hegyvidék is, hogy ilyen terepen tudjanak futni, ugyanis a nemzetközi, komoly versenyek szinte kizárólag hegyvidéken zajlanak.

Az első versenyre mint megfigyelő ment el, ahol tanulmányozta, hogy milyen edzőkocsikkal készülnek a hómentes időszakokban sporttársai, és így sikerült elkészíteni egy lakatos barátja segítségével az edzőkocsiját, melynek még biciklikerekei voltak. Az első versenyén elért második helyezés nagy lökést adott a továbbiakra.

Egy állatorvos segítette tanácsaival a kutyák etetésében, itatásában, regenerálódásában. Ma már egy kereskedésből kapja a húsokat, amire nagy szüksége is van, hiszen a táp mellett napi egy kilogramm húst fogyasztanak a kutyái.

Hogy egyre sikeresebben szerepeljenek, külföldi versenyekre kezdtek el járni Szlovákiába, Csehországba, Ausztriába és Olaszországba, ahol a már tapasztaltabb versenyzőktől sokat lehetett tanulni a fogathajtás mikéntjéről.

A másfél éve született kutyái a Star Wars-őrület idején jöttek világra, így nem meglepő, hogy a 32 fős falkában van Solo, Luke, Leia és Anakin névre hallgató szánhúzó is.

Az az ideális, ha egy kölyökkutya bekerül a falkába, és mindig vetekedik a többiekkel, gyorsabb akar lenni az előző generációnál. A fiatalabb kutyák ki akarnak tűnni, és jobban meg akarnak neki felelni, mivel Tamás a falkavezér közöttük.

A sportágnál megfigyelhető, hogy az idősebb, tapasztaltabb hajtók sokszor gyorsabbak, mint a fiatal versenyzők. Jobban értenek a kutyák ellátásához, sokkal türelmesebbek velük, és ezt a kutyák meghálálják. A mozdulataik is kifinomultabbak, és így kevesebb az elvesztegetett energia. Emellett pedig fontos, hogy a hajtó is jó kondícióban legyen, és mivel Tamás imád futni, ezért ezzel rendszeresen karbantartja magát.

Mindig csak annyit vehet ki egy versenyző a kutyákból, amennyit beléjük fektetett. Egy versenyen akkor elégedett – eredménytől függetlenül –, ha látja a kutyákon, hogy kiadtak magukból mindent.

A fogat vezérkutyájával, Jackkel a Lajosmizsén rendezett országos bajnokság második futama előtt. Mivel kölyökkoruk óta ő neveli a kutyáit, ezért minden rezdülésüket észreveszi, és a hatalmas szeretet mellett ez a figyelem is elengedhetetlen, hogy érezzék a kutyái, hogy rá számíthatnak.

Érdekesség, hogy a Mátrában használt edzőkocsiját egy Trabantból alakították át, már csak a négy kerék, a felfogatás és a kormánymű maradt meg. A könnyebb kocsi nem bírná ezt a terepet, mert a köves, hegyi utakon szétesne.

Másfél éve foglalkozik azzal, hogy az év minden szakában vendégeket túráztat szánon vagy elektromos huskycarral a Mátrában, ami a kutyáknak egy nagyon jó erőnléti, alapozó edzés. Mentálisan is erősíti a kutyákat, hogy ne legyen nekik furcsa, ha egy nap több kört kell menni, ugyanis külföldön sok olyan versenyt rendeznek, ahol a pályán két kört kell menni, és előfordul, hogy a második körre már elunják magukat a kutyák, és nem hajtanak úgy.

Az igazi szépsége a szánhúzó versenyeknek, hogy hóban-hegyen-szánon történik, ezért az utóbbi időben a hazai edzőkocsis versenyeket jó gyakorlásnak fogja fel. Azért indul el 100 kilós edzőkocsival (a versenyszabályzatban nincs a kocsi súlyára vonatkozó kikötés, az átlagos súlya egy kocsinak 18 kg), hogy a kutyái jobban eddzenek, és amikor nemzetközi versenyen a 8 kilós szánnal kell versenyezni, akkor látszódni fog ennek a munkának az eredménye.

A legbüszkébb a 2009-ben a szlovákiai Donovalyban szerzett Európa-bajnoki címére, amely az egyik legnehezebb versenye is volt eddigi pályafutása során. A háromnapos versenyt úgy nyerte meg, hogy a kutyák az első kettőn, ő pedig a harmadik napon hozta ki magából a maximumot. Élete eddigi legkeményebb versenyét is Szlovákiában rendezték 2002-ben, és az ott elért 1 óra 14 perces idejével második lett. 10 km-es versenytávon általában 35 perc körüli idő szükséges egy jobb eredményhez, tehát tényleg rendkívül nehéz és hosszú verseny volt izomgörcsökkel, hóban elsüllyedéssel és pályáról kirepüléssel tarkítva.

A következő cél a középtávú, 200 km feletti versenyeken való indulás, de ehhez előbb szüksége lesz olyan kutyákra, amelyek genetikailag erre vannak fejlesztve, mert a mostani kutyái a sprinttávokra (40 km) specializálódtak. Nagy álma, hogy részt vegyen az oroszországi Volga–Quest hosszú távú versenyen. A sportág magyar történetében szerinte a legnagyobb tettet Balogh Ottó hajtja végre, aki idén márciusban első magyarként vehet részt az Iditarodon, melyen 1800 km tesz meg kutyáival 9-10 nap alatt, súlyos mínuszokban Alaszka kietlen vidékein. A versenyről itt olvashatsz bővebben.

“A szánhúzás a kutyákkal és a természettel való együttélést jelenti, és sosem szabad a hajtónak a kutyák fölé helyeznie magát, mert csak egy csapatként lehetnek sikeresek.”