Hollandia égen-földön: Hága és Amszterdam egy utazó szemével

Amszterdam a Holland Királyság fő-, de nem székvárosa, ugyanis a holland király, a parlament, a kormány székhelye Hága. E két városban készült fényképeknek sem a király, de még a holland jellegzetességek sem tárgyai. Fények, árnyékok és tükröződések fűzik egységes utazási naplóvá a képeket. Egy kollégiumi szoba ablakával szemben lenyugvó nappal indul, majd egy sirály a kikötőben, bicikliző emberek tükörképe, híd, amin átkelünk, pillanatok, benyomások, amik megmaradnak.

Aki szeret utazni, tudja, hogy ha eltávolodunk otthonról, az alkalmat ad arra, hogy gondolatokat cseréljünk, friss élményekkel töltekezzünk. A holland nagyvárosok erre kiválóak, nemcsak abban, amit nyújtanak, de azok az emberek is, akik itt élnek, nagyon vidámak és segítőkészek. Az utazó naplója itt Hollandiában ugyanoda érkezik vissza, ahonnan elindult, mint egy körforgás vagy akár egy belső út.

Egy kiállításra jöttem, öt napot töltök itt, az első kettőt Hágában. Kollégiumi szoba ablakában lenyugvó nap látványával indul az első napom. 

Hágában élő magyar diák a vendéglátóm két napig, az ő szemén keresztül látom meg, milyen itt élni, legalábbis számára.
 

Sétálok a második napon a városban, szemlélődöm. A tükröződések lekötnek, szeretem a “kép a képben” jelenséget, élvezem hogy kívülálló vagyok és idegen. 

Madárral találkozom a kikötőben, szabadság érzése keveredik a hangulatomba. Tudom, nem leszek képes városnéző túrákat tartani ebben a rövid időben, de sosem voltam az a típus, aki útikönyvvel érkezik. Hagyom, hadd vezessenek a megérzések, nekem ezek a találkozások többet jelentenek a templomoknál. 

Amszterdam a csatornák és biciklik városa, ahol e kettő találkozik, az számomra is érdekes. Ha itt élnék, elsőként egy biciklit vennék. Erre alkalmasak az ilyen pillanatfelvételek, hogy vázlatot készítsek egy elképzelt, saját hollandiai élethez. 

Halászat és kerékpár mozaikból kirakva, egy bevásárlóközpont sétálóutcájába pillantottam be. Vízió, ahogyan a kerékpár körvonalai hullámzanak, elmesélik a flow-élményt, amit olyankor élünk át amikor eggyé válunk azzal a tevékenységgel, amit éppen végzünk, és élvezzük. Biciklizéssel töltött nyár jut eszembe, napos esték, amikor a kerékpáron minden megszűnt létezni körülöttem. 

Ha eltávolodom otthonról, alkalmam nyílik arra, hogy gondolatokat cseréljek. Ilyenkor képes vagyok rá, hogy ne fókuszáljak a mindennapi dolgokra. Valahogy az idő is tágabb lesz, megnyúlnak a nappalok. 

A harmadik napon kezd beférkőzni tudatomba a felismerés, ez az út is véget ér egyszer. Amíg megtehetem, úgy tolom el magamtól a gondolatot, akár a kötelező látnivalókat. Tudom, a látóteremben, így a fényképemen is ott egy turistapont, de nem jött el idő arra, hogy meglátogassam. 

Itt sem süt mindig a nap, Amszterdam központi csomópontjában sűrűn és szorgalmasan zárják a bicikliket egymás mellé. Egész más lenne itt élnem mint otthon, tartozom magamnak azzal, hogy melankóliát is viszek a fotós naplómba, szürkeség itt is van, nem hiányozhat majd annyira ez a város.  

Tükröződés, és valamiképp önreflexió ez a felvétel a kompkikötőben. Ez a part az, ahol átkeltem a másikra, hogy megnézzem Tarr Béla filmrendező kiállítását, ahol az én fényképem is szerepelt.
 

Amszterdam ez is, bevásárló kocsi, madárlábnyomok egy híd alatt, csípős reggelen készült fotó, korán keltem a fények kedvéért. 

Hollandiában meglehetősen szabadelvűek a törvények a kábítószer használatot illetően. A gombafélék családjába tartozó erős hallucinogén anyagokat árusító bolt cégére a kacsintó gomba.
 

Városon kívül járva hippi közösségek után kutatva üres épületekkel találkozni az országút mellett. Errefelé bóklászni egészen felszabadító érzés az utazásom vége felé, kivételesen az üresség, ami jólesik. 

Utazónaplóm Hollandiában ugyanoda érkezik, ahonnan indult. Körforgásba kerültem, és egy kicsit közelebb is magamhoz. 

A kollégium tizennyolcadik emelete jó távlatot ad arra, mi fontos és mi nem. Leteszek bizonyos dolgokat, amik velem érkeztek és amelyekre nincs tovább szükségem. 

Fentről és távolról nézem az életem, ahogyan Hollandiát is. Viszlát, Hága, Amszterdam, egy napon még találkozunk!

Olvass még Hollandiáról az NLCafén:

• Megnéztük Amszterdam egyik legrégebbi foglalt házas közösségét – fotók
• Ilyen az élet az Alzheimer-kórosok falujában – fotók
• A hollandok boldogságának titka: részmunkaidő és testmozgás