Vagányságból jeles: nézd meg, hogy élnek Mexikóban az apácák!

A mexikói Pueblában néhány katolikus kolostor több mint 400 éves, itt működtek azok az apácarendek is, amik fontos szerepet vállaltak a katolicizmus terjesztésében, és míg sokan mind a mai napig ragaszkodnak ahhoz, hogy a világtól teljesen elszigetelve, magányban éljenek, vannak olyanok is, akik szerint az úr szolgálata nem összeegyeztethetetlen a szobabiciklivel és a rock and rollal. Marcela Taboada fotós sorozata róluk szól.

Amikor a fotós arról kérdezte az apácákat, hogy miért döntöttek a fogadalom mellett, eltérő válaszokat kapott. Voltak, akik úgy érezték, Isten megszólította őket, mások így akarták elkerülni a házasságot, míg két apáca számára ez volt az a spirituális út, amit járniuk kellett.

A fotóst az őt befogadó apácák napirendje szerint élt: 4:30-kor kelt, odaült melléjük imádkozni, énekelni, mosni, takarítani és főzni.

“Hamar észrevettem, hogy a mókáról sem mondanak le. Sokat nevetnek, táncolnak, kártyáznak, játszanak – és rock and rollt hallgatnak. Az egyik apáca nagy amerikai focirajongó, kedvenc csapatának meccseit mindig megnézi a tévében, persze imádkozik a sportolókért, és örömében ugrál, ha ők nyernek” – írja a fotós.

A sport is a mindennapok része, a 76 éves Clara Eugenia Lavarte Cabrera minden délután szobakerékpározik, szerinte a testedzés minden korban kötelező. “A sport az, ami a test és az elme egészségét megőrzi. Amikor fiatal voltam, sokat úsztam és lovagoltam. Ma biciklizem, rendszeresen használom a taposómalmot és lépcsőt mászom” – magyarázza az apáca.

Olvass még vallásról, papokról és apácákról az NLCafén!

• “Szerelmes vagyok az Istenbe” – egy nap a Domonkos-rendi Lúcia nővérrel
• “Apáca vagyok, rengeteg unokával”
• “A szerelem csoda” – egy katolikus pap vallomása