2016. Augusztus 26.

Teréz anya: ma lenne 106 éves a szegények angyala

Teréz anya nevét, életnek történetét, a hozzá fűződő csodákat szerte a világon ismerik és tisztelik, varázslatos lénye, alázatos szolgálata és kitartó munkája nemcsak országhatárok és kontinensek, de a vallások és a politika fölé is emelkedett. Egyetlen szent célja volt: az elesettek, a kitaszítottak, a földönfutók, a betegek és az árvák megsegítése. Születésnapján és szentté avatása előtti napokban most rá és örökségére emlékezünk.

nlc

Agnes Gonxha Bojaxhiu, vagyis Teréz anya 106 éve, 1910. augusztus 26-án Üsküb (ma Szkopje) városában született egy sikeres építési vállalkozó édesapa és egy háztartásbeli édesanya harmadik gyermekeként. A család Koszovóból költözött Szkopjébe, ahol bár a többség mohamedán vallású volt, ők a katolikus vallást választották.

Ágnes még be sem töltötte a tízet, amikor édesapja váratlanul elhunyt, így édesanyja lett a családfenntartó. Kézimunkából tartotta el a családot, de fontos szerepet vállalt a helyi egyházközségben, amin keresztül segítette a szegényeket, a rászorulókat. (A fotón: Ágnes bérmálkozásának napján szüleivel)

A fiatal lány ezekben az időkben találkozott azokkal a jezsuitákkal, akik az akkori Jugoszláviából egészen az indiai Kalkuttáig jutottak, és beszámoltak az ottani missziós tevékenységek sikeréről. Ágnes még csak 18 éves volt, amikor eldöntötte, ő is nővér lesz Indiában. (A fotón: osztálytársaival)

Néhány hónap felkészülés után már útban volt az indiai Dardzsilingbe; 1931-ben itt tett szerzetesi fogadalmat, majd a Lisieux-i Szent Teréz karmelita rendi római katolikus szerzetesnő iránti tiszteletből felvette a Teréz nevet.

18 éven keresztül a kalkuttai Szent Mária szerzetesi iskolában hittant és földrajzot tanított, közben az iskola igazgatója lett. 1946-ban, amikor vonattal lelkigyakorlatra utazott Dardzsilingbe, szembesült azzal az embertelen nyomorral és szegénységgel, ahogy az indiaiak többsége él. Ekkor fogalmazódott meg benne, hogy elhagyja a kolostor nyújtotta békét és kényelmet, és a szegények szolgálatába áll. (A fotón: Ágnes 18 évesen)

1948-ban engedélyt kért XII. Pius pápától, hogy kiléphessen a közösségből, és apácaként Kalkutta nyomornegyedben dolgozhasson. Szerzetesi ruháját levetette, fehér szárit öltött, és Patnába utazott, ahol amerikai orvosnővérektől ápolói képzésben részesült. Ezután visszatért Kalkuttába, és megnyitotta nyomortelepi iskoláját.

Pápai jóváhagyással Teréz anya 1950-ben szerzetesrendet alapított, aminek hitvallása ez: “Szerzetesek vagyunk. A nap huszonnégy órájában Jézus Krisztust szolgáljuk!”, céljuk pedig a rászorulók, éhezők, betegek, hajléktalanok, kitaszítottak megsegítése, új otthonuk egy állami támogatással átalakított, elhagyott hindu templom lett. Ezek után nem volt megállás, nem sokkal később újabb otthonok nyitották meg kapujukat többek között az árvák és a leprások számára. (A fotón: Teréz anya egy árva kisbabában gyönyörködik).

VI. Pál pápa hozzájárulásával Teréz anya rendje már nemcsak Indiában, de Ázsián túl Afrikában, Amerikában és Európán is munkálkodhatott, többek között Venezuelában, Rómában, Tanzániában is létesítettek otthonokat. (A fotón: Teréz anya egy újszülött árva csecsemőt nyugtatgat Kalkuttában. 1971.)

Humanitárius szolgálatát akkor ismerte meg a világ igazán, amikor 1971-ben a BBC dokumentumfilmet forgatott vele Kalkuttában. (A fotón: Teréz anya és rendjének tagjai kalkuttai leprásokat segítenek 1971 decemberében, karácsonyi ajándékokat osztanak ki a rászorulóknak. Az ajándék egy nagy táska rizs és takaró volt).

Még életében megszámlálhatatlan díjjal tüntették ki: 1971-ben megkapta a VI. Pál pápa által adományozott XIII. János pápa békedíjat, 1985-ben Szabadság Érdemérmet, 1979-ben pedig neki ítélték oda a Nobel-békedíjat, a kapott 6000 dollárt Kalkutta szegényeinek juttatta el.

Teréz anyát már életében szentnek tartották, amíg élt, az általa alapított rend 67 országba jutott el, több mint 1300-an csatlakoztak hozzá. (A fotón: A 66 éves Teréz anya a kanadai Convocation Hallban tartott előadásában arra biztatja a fiatalokat, hogy segítsenek a rászorulóknak, segítsenek, még ha fáj is).

A Vatikánban tett látogatását is figyelemmel kísérte a világsajtó.

Rendjének kalkuttai házát 1986. február 3-án II. János Pál pápa is meglátogatta. Teréz anya ezt élete legboldogabb napjának nevezte.

Sajnos egészségi állapota egyre romlott, már 1983-ban II. János Pál pápánál tett látogatása során szívrohamot kapott, 1989-ben pedig egy újabbat, ami után már szívritmus-szabályozóval élt.

1991-ben Mexikóban tüdőgyulladást kapott, és szíve is gondokat okozott. Még ebben az évben újra ellátogatott szülőföldjére, Albániába, és megnyitotta a rend ottani házát. Betegsége ellenére sem hagyta abba a szolgálatot.

1997-ben aztán újabb csapás érte, előbb csonttörést szenvedett, majd maláriát kapott, aminek súlyos szívkárosodás lett az eredménye. Szívműtétnek vetette magát alá, de egészsége végképp megrendült.

1997. március 31-én leköszönt a rend vezetéséről, és kilenc nappal 87. születésnapja után, 1997. szeptember 5-én elhunyt.

Halálakor a rend a világ 123 országában 610 missziót működtetett, ahol több mint 4000 apáca és több mint 100 000 önkéntes ápoló dolgozott. Bár India nem keresztény ország, a kormány mégis három napos nemzeti gyászt rendelt el, és állami temetést rendezett.

Teréz anyát II. János Pál pápa 2003. október 19-én Rómában negyedmillió zarándok jelenlétében boldoggá avatta. Az eseményen 27 ország volt jelen, de megjelentek a nagy világvallások, a misszionáriusok és a szegények képviselői is, akikért Teréz anya életében annyit tett. Szentté avatása 2016. szeptember 4-én lesz.