Nyírcsászárit alig két és fél óra választja el Budapesttől, mégis egy teljesen más világba csöppenünk. Nemcsak a tiszta vidéki levegő szédít el, de a kedvesség is hamar feltűnik, nem ehhez szoktunk. Javában tart a munkaidő, mégis sok ember van az utcán, egy útbaigazításhoz egyszerre hatan lépnek oda hozzánk. Akkor még nem tudjuk, hatalmas gond itt a munkanélküliség.
“Bár szegényes körülmények között vagyunk, nagyon igyekszünk, hogy a gyerekek otthonosan érezzék magukat, a pedagógusokkal és a szülőkkel együtt csinosítgatjuk az épületet” – meséli az igazgatónő, akitől megtudom, az iskola hivatalos neve Nyírcsászári-Bátorliget-Terem Községek Közös Általános Iskola, az elvándorlásnak és a születések számának csökkenésével a környéken ugyanis kevés a gyerek, a közeli települések iskoláit össze kellett vonni.
A nyírcsászári intézményben jelenleg kilencvenegyen tanulnak, ebből tizennyolcan a szomszédos településről, Nyírderzsről járnak be. Az épület persze több diákot is be tudna fogadni, voltak évek, amikor 250 tanulója volt az iskolának.
Kilencvenegy gyerekből nyolcvan halmozottan hátrányos helyzetű, és mindössze egy van, aki sajátos nevelési igényű. Persze többen is lennének, de gyakran a szülők zárkóznak el a speciális foglalkozástól, mert úgy hiszik, a gyereknek hátránya származna ebből; ezekkel a diákokkal a pedagógusok rendszerint külön foglalkoznak.
Az iskolában nagyon kis létszámú osztályok működnek, van olyan osztály, ahova például csak nyolc gyerek jár, de a maximum az tizennégy fő. Éppen ezért minden osztály olyan, akár egy kis család, az osztályfőnökök szinte második szülők a gyerekek életében.
A gyerekek nagyon ragaszkodnak a pedagógusokhoz, elfogadják őket.
A településen nagyon komolyan veszik a gyermekvédelmi szolgálatot, a szakember rendszeres családlátogatások során kíséri figyelemmel a gyerekek sorsát, értesíti az iskolát vagy éppen a polgármestert. Ha probléma van, igyekeznek megoldást találni rá.
A tanuláson túl rengeteg programot ad az iskola: a gyerekek táncot tanulhatnak, de zongorára, karénekre vagy akár grafikára is járhatnak. Az iskola a civil szervezetekkel is jó kapcsolatot ápol, a helyi sportklub például sportrendezvények szervezésében vagy éppen utaztatásban segíti az iskolát.
A nyírcsászári iskolában az unalom ismeretlen jelenség, rengeteg a rendezvény és a külön program, például kutyás és fegyverbemutatót tartanak a helyi rendőrök, de a közlekedésbiztonságot is tőlük tanulják a gyerekek.
De ami ennél is fontosabb, az iskola rendszeresen egészségnapokat szervez. Ez nemcsak a testmozgást és a helyes táplálkozást fedi le, de a higiéniával is foglalkozik. A védőnők, a körzeti orvos, a fogorvos, de még a nőgyógyász is rendszeres előadók az iskolában.
S bár az intézményben a higiéniára nevelik a gyerekeket, pont a mosdók azok, amik a minimális követelményeknek sem felelnek meg; az iskolának saját anyagi forrása a felújításra nincsen.
Vannak páran, akik angolvécét csak itt látnak, az iskolában, meg kell tanítani nekik, hogyan kell használni, mégis szomorú, hogy számukra ez a minta. Igaz, piszoárok is vannak az épületben, csak éppen minek, évek óta nem működnek. Nejlonzacskóval kell letakarni, nehogy a gyerekek használják őket.
Az elsősöktől megtudom, alsóban még kötelező a tisztasági csomag, év elején beszedik tőlük a vécépapírt, szalvétát, papír zsebkendőt és folyékony szappant, de vécére így se nagyon szeretnek, illetve tudnak menni. Egy törékeny szőke kislány a tanárnője unszolására bevallja, ő még a vécé fogantyúját sem éri el, csak úgy tudja lehúzni, ha magasabb osztálytársa segít neki ebben. Egy másik kislány tudományos alapokra helyezi a nem-vécére-járást: “Annyira koszos ott, hogy itt összeszedem a gombát meg a baktériumot, de ha nagyon muszáj, akkor vécépapírral körbe szoktam teríteni az ülőkét, vagy megfogom a kilincset, és úgy.”
Felsőben már nincs tisztasági csomag, ott csak az megy el, akinek nagyon muszáj, de ha lehet, inkább “hazaviszik”.
Az iskola életében azonban tényleg “csak” a mosdó állapota a legnagyobb baj, az intézmény örömmel és gördülékenyen működik. A diákok többsége tovább is tanul, a hátrányos helyzetűek rendszerint szakiskolába mennek tovább, míg a legtöbb szülő szakközépbe küldi a gyermekét, hogy szakmát tanuljon, onnan később még mindig tud főiskolára, egyetemre menni.
Márpedig a gyerekek zöme tervezi a továbbtanulást, településükön hamar megtanulják, mit jelent munkanélkülinek lenni. Amikor a jövőjükről kérdezem őket, érezni, mernek nagyot álmodni: erdész, ügyvéd, állatorvos, asztalos, rendőr – sorolják egymás után a szakmákat, szavaikból pedig érezni, tudatos, átgondolt tervek ezek.
A fent látott iskola is részt vesz a Domestos mosdófelújítási programjában, ha szeretnéd, hogy Nyírcsászár nyerjen, kattints és szavazz!
A világ egyik legunalmasabb városa alig két órára van Budapesttől
Mégis eladja Törőcsik Mari velemi házát a lánya – kiderült, mennyit kér érte
Koltai Róbert betekintést engedett otthonába, és rögtön el is állt tőle a szavunk
Ezt hozza a csillagjegyeknek az áprilisi telihold
Exkluzív: Így él Kanadában Polyák Lilla és Gömöri András Máté
Eltelt 25 év: így nézett ki Zimány Linda, rövid barna hajú tiniként
Zuhanás, repülés, üldözés – A pszichológus elárulta, mit jelentenek a leggyakoribb álmok
