Az alig ezer lakosú Penészlek a román határ közelében, Nyíregyházától körülbelül egy óra autóútra található. Bár a településen szívfacsaró a szegénység, az ember fővárosi depresszióhoz szokott lelke egy szempillantás alatt kivirul attól a kedvességtől, amivel itt fogadják. Úti célunk az Encsencs-Penészlek-Nyírvasvári Általános Iskola Penészleki Telephelye.
A csendes kis községben szinte alig van élet, egyetlen üde folt az általános iskola tágas udvara, amit egy felhőtlen kedvű gyerekcsapat ural. Ekkor még nem tudom, az iskolában tanuló 86 gyerek többsége halmozottan hátrányos helyzetű, különleges bánásmódot igényel.
“Néhány éve még azt sem tudták az emberek, hol van Penészlek, most pedig már nemcsak itthon, de külföldön is egyre többen írnak a kis faluról: az iskola ugyanis évente mintegy 100-150 pályázaton vesz részt” – meséli Hajdu Henrietta telephelyvezető, akitől megtudjuk, a diákok nemcsak itthon, de már külföldön is hatalmas sikereket zsebelnek be. Mindez tíz pedagógus és egy nagyon lelkes telephelyvezető munkájának eredménye.
Az iskola és a diákok jelmondata az első, amit az ember az iskolában megpillant: “Célozd meg a Holdat! Még ha elhibázod is, a csillagok közt landolsz.”
A siker nagyon jót tesz a gyerekeknek, éppen ezért már első osztályos koruktól kezdve versenyre küldik őket. A diákok így tanulják meg, nem baj az, ha mondjuk a matek nem az erősségük, de rajzból például országos elsők.
Akármerre nézünk, mindenütt okleveleket és serlegeket látunk: videópályázat, szavalás, rajzverseny, sport, tánc – de van itt kitüntetés a Legjókedvűbb Iskola címen is, amit egy Nemzetközi Filmfesztiválon ítéltek a penészleki iskolának.
Tavaly öt diák az Éhező Gyermekekért Alapítvány pályázatán is részt vett, egy olyan videót készítettek, ami az éhező gyerekekre hívja fel a figyelmet. A dolog különlegessége, hogy maguk az alkotó iskolások is mélyszegénységben élnek. A kisfilmért Arany Keksz-díjat és megannyi különdíjat kaptak, alkotásuk akkora siker lett, hogy még Afrikából is írtak dicsérőlevelet nekik. A sikerélményt csak fokozza, hogy a diákok nagyon sok tárgyi nyereményt – sportszerutalványt, tornaeszközt, sportszert – kapnak, ami aztán az iskola szertárát gyarapítja.
Az iskola nem titkolt célja, hogy a gyerekek minél több versenyen szerepeljenek, hogy érezzék, bármennyire nehéz anyagi körülmények közül érkeznek, igenis képesek megállni a helyüket. Most éppen a kistérségi szavalóversenyre készülnek, ahova közel kétszáz diákot vár az intézmény.
Az intézmény vezetőjétől megtudom, Penészleken akkora a szegénység, hogy gyakran az iskolások fognak össze, hogy ruhát gyűjtsenek azoknak a pajtásaiknak, akiknek nincs; de arra is volt példa, hogy az iskola takarítója hozott egy pár cipőt az egyik tanulónak. A rászorulók elfogadják ezeket a támogatásokat, nincsen bennük szégyenérzet. Amikor erről mesél, egy aprócska, törékeny kisfiú áll meg mögöttem: ébenfekete haj, ragyogó gombszemek, két számmal nagyobb nadrág lóg rajta, és egy pár óriási tornacipőben csoszog. Frissen festett húsvéti tojását mutatja büszkén, kezecskéje, arcocskája pont olyan zöld, mint a tojás.
Hamar megértem, az iskola a mozgatórugója a településnek, ez az egyetlen hely, ahova a diákok “kimozdulhatnak”, a községben még egy cukrászda sincsen. Nem véletlen hát, hogy az iskola szombaton is programokat – például táncszakkört – szervez a diákokat. Ennél is fontosabb, hogy a gyerekek étkeztetése is mindig megoldott, a szünetekben ezt a feladatot az önkormányzat és a helyi idősek otthona vállalja magára.
Az iskola úgy működik, mint egy nagy család, együtt, egymásért vannak, a közös munkában pedig nemcsak a pedagógusok, a szülők, az önkormányzat és a diákok vesznek részt, de még az idősek otthonának lakói is: ha kell, főznek a gyerekekre, vagy együtt egy-egy sportversenyen együtt futnak velük.
Bár az iskola már messziről ragyog a jókedvtől, nem nehéz észrevenni, az épület felújításra szorul, az intézmények mindössze az éves tisztasági meszelésre van pénze, minden szépséghibát a diákok saját készítésű festményei takarnak el. Szabad kezet kaptak abban, hogy az osztálytermeket, a folyosókat kifessék, feldíszítsék – a lényeg, hogy jól érezzék magukat.
A vidám helyiségek közül csak a mellékhelyiségek lógnak ki, ide csak akkor járnak a gyerekek, ha nagyon muszáj. A mosdók, piszoárok többsége egyáltalán nem működik. Igaz, szappant, törülközőt és – az influenzaszezon miatt – kézfertőtlenítőt biztosít az iskola, de meleg víz már nincsen.
De használható mosdó is egyre kevesebb.
Az iskola takarítója mindent megtesz a higiénia érdekében, a bűzös, hideg helyiségbe a diákok inkább be sem teszik a lábukat – de ahogy az élet többi területén, hisznek a sikerben, tudják, egyszer majd szép, felújított iskolájuk lesz.
A fent látott iskola is részt vesz a Domestos mosdófelújítási programjában, ha szeretnéd, hogy Penészlek nyerjen, kattints és szavazz!
Mégis eladja Törőcsik Mari velemi házát a lánya – kiderült, mennyit kér érte
Nyílt levél a Házasság első látásra Andrisához
Exkluzív: Így él Kanadában Polyák Lilla és Gömöri András Máté
Ezt hozza a csillagjegyeknek az áprilisi telihold
Eltelt 25 év: így nézett ki Zimány Linda, rövid barna hajú tiniként
Házilag újították fel a lelakott loggiát: az eredmény irigylésre méltó
Itt a vége: Szakított Varga Miklós Joe és Hrovatin Csenge
