Fotó

“Sok gyermek otthon nem hall meséket, keveset rajzolgatnak”

A Somogy megyei dombvidék csodaszép lankáin át vezetett utam Gamásra. Gamás egy olyan zsáktelepülés, ahol a meseszép vidék tomboló mélyszegénységet rejt. A nyolcszáz fős lakosság nagy részét a 80-as években megfosztották a munkalehetőségektől, ezért az itt élők súlyos megélhetési gondokkal küzdenek.
A kanyaron túl a kilátástalanság és a reményvesztettség vár.

 

Van azonban Gamáson egy általános iskola, ahol hála a lelkes tanári csapatnak, a gyerekek esélyt kaphatnak a tanulásra, és sok más egyéb olyan dologra, melyet otthon nem kaphatnak meg.

 

Jeszenszky Gábor, az iskola megbízott igazgatója mosolyogva meséli, hogy az épület egy évvel ezelőtt még romokban hevert, beázott a folyosó, beszakadt a fal, rohadt a csatornarendszer. Azonban hála egy uniós pályázatnak, mára gyönyörűen felújították az épület nagy részét.

 

Egyedül a vizesblokk hagy némi kivetnivalót maga után. Itt továbbra is rohadnak a csövek és több helyen beomlott a fal.

 

Ricsi keze fázik, azt mondja, jéghideg a víz. Én naivan megkérdem, hogy miért nem nyitja meg a meleget. Mert nincsen. Az idejáró gyerekek egy része azt sem tudja, hogy a WC-t le kell húzni, mert otthon ők vagy a kertbe mennek dolgukat végezni, vagy a pottyantós helyiségben könnyítenek magukon, néhol nincs angol WC. Az iskolában tanulják meg azt is, hogy a kézmosás elengedhetetlen része az életnek, ezt nagyon nehéz beléjük nevelni.

 

Az iskola dolgozói folyamatosan figyelik a pályázatokat, és amit hasznosnak vélnek, megpályáznak. A terem most üres, az osztály biciklitúrán van, a pályázaton nyert kerékpárokkal.

 

Mielőtt bekukkantok egy terembe, szemügyre veszem a váltócipőhelyzetet. Nem valami szívderítő a látvány, sok gyerek télen-nyáron ugyanazt hordja.

 

Egy 2014-es pályázatnak köszönhető az informatikaterem, ahol most már tizenhat gép áll rendelkezésükre, és folyamatban van a gyors internet bekötése is. Olyan lehetőség ez a gyerekeknek, amit otthonról sosem kaphatnának meg.

 

Kreszti csillogó szemekkel meséli, hogy miután itt elvégzi a nyolc általánost, szeretne elmenni továbbtanulni.

 

Csongor saját karateklubot szeretne alapítani.

 

A gyerekeknek nemcsak a tanulásban adunk lehetőséget, hanem emberileg is fejlődnek itt. Sokukhoz otthon alig beszélnek, keveset foglalkoznak velük.”

 

“Sok gyermek otthon nem hall meséket, keveset rajzolgatnak. Az iskola számukra egy szeretetteli közeg, ahol jól érzik magukat.”

 

A folyóson bóklászva látom, hogy itt még nyelvtanulásra is megvan az esélyük, a fali hirdetőn német szövegek.

 

Az iskola büszke a régi tanulóira, sokan közülük visszajárnak, nosztalgiáznak.

 

A nagy szegénység ellenére a gyerekeknek itt valódi lehetőségeik vannak. A kertben Ricsi a fát díszíti húsvétra. Együtt várják az ünnepeket, itt az iskola épületén belül, egy nagy családként.

 

Olvass még többet a magyar iskolák helyzetéről az NLCafén:

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.