2016. Február 03.

“Az emberek mosolyát szeretem a legjobban” – megnyílt a Nem Adom Fel Kávézó

Megnyílt Budapest első olyan kávézója, ahol kizárólag fogyatékkal élők dolgoznak. A 24 csökkent munkaképességű ember különféle sérültségi típusba tartozik, vannak Down-szindrómás felszolgálók, hallássérültek, autista baristák, kerekesszékes pincérek és vak kollégák is. A kávé finom, a süti és a szendvics mennyei, és minden helyben, saját kezűleg készül. Nem véletlen, hogy az alig egy hete megnyílt kávézó állandóan tele van vendéggel.

Szarka Nóra

Fotó:Hernád Géza

“Egy olyan közösségi teret szeretnénk kialakítani, ahol mindenki jól érzi magát, és közvetlen kapcsolatot tudnak teremteni egymással az épek és a fogyatékkal élők. Egyelőre, úgy tűnik, minden simán megy, a vendégek pedig jól érzik magukat” – kezdte a beszélgetést Györke Nóra, a Nem Adjuk Fel szociális szövetkezet ügyvezetője.

Az ingatlan, ahol a kávézó helyet kapott, a Nem Adom Fel Alapítvány tulajdona, ők újították fel, és egy TÁMOP pályázaton nyert pénzből alakították ki a kávézót. A falakon egyébként fogyatékkal élők festményei, grafikái lógnak.

“A vendéglátás még új terület nekünk, ráadásul az üzleti gondolkodást is tanulnunk kell” – meséli Nóra, aki eddig ilyesmit még nem csinált. Rengeteg segítséget kapnak olyanoktól, akik már hosszú ideje a vendéglátásban dolgoznak.

Az alapkoncepció az volt, hogy fogyatékkal élők dolgozzanak itt, hiszen nekik nem egyszerű munkahelyet találni. Feladtak egy álláshirdetést, és rengetegen jelentkeztek.

“Mindenkivel elbeszélgettünk, aztán volt egy szituációs gyakorlat is, ez alapján választotta ki egy bizottság a kollégákat. Mielőtt megnyitottunk, hónapokig gyakoroltunk, képeztük a munkatársakat, hogy minden jól menjen élesben.”

Az itt dolgozók nem képzett pincérek vagy pincérnők, de nagyon lelkesek, és sok mindent megtanultak már a nyitásra. Elképesztően gyorsan alkalmazkodnak a forgalomhoz, a vendégek igényeihez, itt mindenkinek jut egy mosoly a pincértől, az egészen biztos. Hiszen sokuknak szinte ez a munka az egyetlen lehetőség arra, hogy kijöjjenek a lakásból, emberek között legyenek, és dolgozhassanak.

Vincze Zsuzsi például a saját készítésű muffinjával vette le a lábáról a castingon a kollégákat. Zsuzsi imád sütni, ez a hobbija, és a munkainterjúra egy tálca finomsággal érkezett. Persze a Nem Adom Fel kávézóban is árulják ezeket a házi muffinokat, mióta Zsuzsi itt dolgozik.

“A Facebookon láttam a hirdetést, és nagyon megörültem neki. Eddig csak önkéntesként dolgoztam, gyengénlátó vagyok, mindenhová a segítő kutyámmal megyek, most is itt van a lábam mellett” – Zsuzsi intézményi kommunikátorként végzett a Kodolányin, és nemcsak a vaksága, hanem egy súlyos autoimmun betegség miatt is nehéz lenne teljes állást vállalnia.

Itt viszont négy órában remekül elboldogul, egyelőre segít, amiben tud, de marketinggel és kommunikációval foglalkozik majd. És persze csodás muffinokat készít!

Zsuzsi azt mondja, hogy az utóbbi időben alig mozdult ki otthonról, és nagyon örül, hogy van munkahelye, ahová jöhet, találkozhat emberekkel, és teljes életet élhet.

Báder Richárdnak régi álma vált valóra a mostani munkájával, ugyanis világéletében felszolgáló szeretett volna lenni. A kerekesszéke nem akadályozza őt abban, hogy gyorsan kivigye a tálcán az innivalókat és szóba elegyedjen a vendégekkel.

Imád beszélgetni, szereti az embereket, és direkt esténként van beosztva, hogy a legpörgősebb időben lehessen bent a munkahelyén, mert akkor van a legnagyobb nyüzsgés.

“Az emberek mosolyát szeretem a legjobban, meg azt, hogy valóra vált az álmunk, mert itt tényleg nincs akadály ép és fogyatékos ember között!” Ricsi egyébként imád sportolni, most éppen vív, de többszörös országos bajnok úszásban is.

Janzsó Cecília Zuglóban él a családjával, sokszor még elkísérik a munkahelyére, de már egyedül is el tud jutni a kávézóig. Cilinek Down-szindrómája van, eddig még sohasem volt fizetős állása, ez az első komoly munkahelye.

Azt mondja, hogy mindig nagyon készül, mielőtt elindul otthonról, gondosan kivasalja az egyenruháját, mert nem szabad gyűrött pólóban megjelenni az emberek között.

Ő is szívesen beszélget a vendégekkel, boldog, ha megköszönik az általa kivitt italt, vagy megdicsérik, hogy milyen jó a kiszolgálás, vagy azt mondják, hogy finom a szendvics.

Tunyogi Szilvia a kávézó vezetője, ő felügyeli a többiek munkáját, segít, amiben tud. Szilvinek van gyakorlata a vendéglátásban, végzettségét tekintve szakács, de dolgozott már büfében is.

Szerinte minden kolléga nagyon ügyes és szorgalmas, minden flottul megy. A legtöbbjüknek elég egyszer-kétszer megmutatni a dolgokat, és utána már egyedül is jól boldogulnak, nagyon lelkesek.

Egyelőre állandóan tele a kávézó újságírókkal, a tévéfelvételek pedig nagy izgalommal töltik el a többieket, mert izgulnak, hogy vajon ők is szerepelnek-e.

“Mindenki négyórás műszakokba van beosztva – meséli tovább Györke Nóra –, így kevésbé fárasztó a sérült kollégáknak.” Egyelőre csak délután tartanak nyitva, de szeretnének később délelőtt és hétvégén is dolgozni.

A Nem Adom Fel Kávézóban nemcsak inni és enni lehet, hanem különböző programok is lesznek: koncertek, felolvasóestek, délelőtti gyerekprogramok és kiállítások.

A cél az, hogy egy olyan közösségi tér jöjjön létre, ahol ép és fogyatékos egyaránt jól érzi magát, megértik egymást, és közös élményeket szereznek, ez lenne az igazi integráció.

A távolabbi tervek között pedig szerepel az is, hogy konferenciákat, sajtótájékoztatókat szervezzenek cégeknek ide a kávézóba, sőt, kitelepülős cateringeken is gondolkoznak.