2016. Január 07.

Charlie Hebdo: egy évvel a tragédia után

Mintha csak tegnap lett volna: Párizs, szerkesztőség, fegyveresek, lövöldözés, lezárt városrész, sebesültek, halottak. Lélegzetvisszafojtva olvastuk a híreket, próbáltuk felfogni, mi történik, miközben szívünkben egyre csak nőtt a félelem. Pontosan egy éve annak, hogy a Charlie Hebdo szerkesztősége vérben úszott - Európában pedig megvetette lábát a rettegés. Sorozatunkban nemcsak az egy évvel ezelőtt történt borzalmakra emlékezünk, de a szólás szabadságára is.

nlc

A Charlie Hebdo először 1970-ben jelent, a Hara-Kiri magazin utódjaként, amit azért tiltottak be, mert Charles de Gaulle francia elnök halálát kigúnyolták benne. A Charlie Hebdo egy kulcsfigurája a képen látható François Cavanna főszerkesztő volt. Riportjai, szatírái, esszéi, novellái, életrajzi írásai és sajátos humora a lap esszenciáját jelentették. A fotó 1978-ban készült.

A hetilap előbb 1970-től 1981-ig működött, majd 1992-ben kezdték el újra a szerkesztését. Nevét Charlie Brown rajzfilmhős után kapta, illetve Charles de Gaulle elnökre is utal. A hebdo kifejezés a francia hebdomadaire rövidítése, hetilapot jelent. – A fotón: A francia karikaturista és újságíró Rénald Luzier (Luz), a háttérben pedig a Charlie Hebdo egyik ikonikus figurája, Charb látható még 1995-ben rajzolás közben.

A lap nem épp tiszteletteljes stílusáról ismert, baloldali hangvételű publikációinak elszenvedői gyakran a szélsőjobboldal, a kereszténység, a judaizmus, az iszlám, illetve a francia politikai és kulturális élet képviselői, eseményei állnak. “Ki akarjuk nevetni a szélsőségeket – minden szélsőséget. Lehetnek muszlimok, zsidók, keresztények” – nyilatkozta 2012-ben Laurent Leger újságíró. Ennek a felfogásnak köszönhető, hogy többek között megjelentették a Mohamed prófétáról készült dán karikatúrákat, ami miatt a bíróságon kellett megvédeniük magukat. – A fotón Philippe Val, a Charlie Hebdo felelős szerkesztője látható, a Mohamed-ügy kapcsán tart sajtótájékoztatót 2007. február 6-án.

A Charlie Hebdo 2007-es különkiadásainak címlapján egy-egy szöges bakancsot viselő zsidó rabbi, katolikus püspök és muszlim imám követeli ordítva az újság betiltását.

Egy 2011-es címlapjuk sem visszafogottabb, egy áprilisi címlap a világvallások szent könyveit, a Bibliát, a Koránt és a Tórát ábrázolták vécépapírként, egy másikon pedig vendégszerkesztőként jelölték meg Mohamed prófétát.

2011. november 1-jén éjszaka Molotov-koktélt dobtak a szerkesztőségbe. A szerkesztőség erre az estere is reagált, külön kiadással jelentkeztek, ami a Sharia Hebdo nevet kapta, ezen Mohamed ezt üzeni: “100 ostorcsapás jár annak, aki nem hal bele a nevetésbe!” A lap a saría jog líbiai bevezetésére és az iszlám párt tunéziai győzelmére adott reakció volt. – A fotón az egyik, 2015. január 7-én megölt újságíró, Stéphane Charbonnier (Charb) látható.

A bombatámadás helyszínén a Charlie Hebdo egyik ikonikus karikaturistája, Georges Wolinski látható. Ő is egyike volt azoknak az áldozatoknak, akik a 2015-ös januári terrortámadást nem élték túl.

A hetilap egy másik karikaturistája, Rénald Luzier (Luz) egy sajtótájékoztatón mondja el, hogy a bombatámadás teljesen megsemmisítette a szerkesztőséget.

A Charlie Hebdo egy 2012-es száma az “Intouchables 2” címet kapta a nagy sikerű francia film, az Életrevalók után. Ebből a lapszámból sem maradt ki Mohamed próféta. A címlapon egy ortodox zsidó tol egy kerekesszékben ülő arabot, és azt mondják: “Tilos gúnyolódni!”

2015. január 7-én a Molotov-koktélt véres tragédia követte: két fegyveres berontott a heti értekezletet tartó szerkesztőségbe, és Allah nevében, Mohamed próféta megsértéséért bosszút kiáltva, tucatnyi embert megölt, és megsebesített. Az áldozatok között volt a Charlie Hebdo szerkesztője és karikaturistája, Charb, Jean Cabut (Cabu), Georges Wolinski és Michel Renaud.

A terrortámadásba a fél világ beleremegett, emberek milliói vonultak utcára a “Je suis Charlie” (Charlie vagyok!) felirattal, és a szólásszabadság jelképeként ceruzákat emeltek a magasba.

A merénylet után a Charlie Hebdo 16 nyelven jelent meg, címlapján Mohamed prófétával, aki egy “Je suis Charlie” (Charlie vagyok) feliratú táblát tart a kezében, és egy könnycsepp csordul végig az arcán. S míg a lap novemberben a csőd szélén állt, az alkalmazottait sem tudta kifizetni, a tragédia után ötmillió példányban kelt el, minden számát elkapkodták. Az előfizetők száma is a hússzorosára nőtt.

2016. január 4-én a lap nyomtatásba került, címlapján ez áll: “Egy évvel ezelőtt: A gyilkos még mindig szökésben.” A szerkesztőség így emlékezik az egy évvel korábbi terrortámadásra.

A Charlie Hebdo jelenlegi főszerkesztője Gerard Biard, aki vállalta, hogy részt vállal abban a dokumentumfilmben, ami a “L’humour a mort” (Humor mindhalálig) címet kapta, és az egy évvel ezelőtti terrortámadást dolgozza fel.