“Ha ő nem lenne, már rég elpatkoltam volna” – emberek imádott négylábú társaikkal

Olyan idős embereknél jártam, akik vagy régen elváltak párjuktól, vagy megözvegyültek, és magányosan élik életüket. Illetve nem egészen magányosan…

Éva néni jelenleg nyolc macskát és egy kutyát tart, de volt olyan időszak is az életében, amikor több mint tíz cica volt nála. Arról híres a környéken, hogy minden állatot befogad. Bandi cica, akit a képen láthatunk, a nagy kedvenc. “Bandika a legrégebbi macskám, csak ránézek, és tudom, mit akar. Ha a kutyámat viszem sétálni, Bandi mindig velünk tart, és végig hűségesen követ.”

Erzsébet és Maci nem régen vannak együtt. A szomszédságban kisbaba született, és Macinak mennie kellett. Erzsi azonnal befogadta, úgyis egyedül él, jól jött neki a társ. “Macinak mindig frissen meg van ágyazva, télen melegebb takarókat is kiteszek neki. Nagyon szeretjük egymást, még beszélgetni is szoktunk.”

Marika és Roni igazán vagány páros. A kertben található koszos fotel mindkettőjük kedvenc pihenőhelye, időnként össze is kapnak emiatt. Marika néni gatyáján lyukak és foltok. “Ronival sokat verekedünk, harapdál, és én is őt. Persze kedvességből, de időnként azért eldurvulunk.”

Joli néni és Dormika megható páros. Több mint tíz éve élnek együtt, kapcsolatuk anya és gyermek kapcsolathoz hasonlítható. Minden este együtt alszanak. “Egyik nap véletlenül kint felejtettem a kertben Dormikát, és este, mikor lefeküdtem, hallom, hogy kiabál az ajtóból: Anyúúú.”

Sándor és Fibi évek óta együtt őrzik a házat. Amikor hozzájuk mentem, akkor is mindketten a kapunál nézelődtek. “Fibi jobb, mint egy rendőrségi riasztó. Az egész életemet rábízom.”

Magdi néni egy igazi Holle anyó. Az erdő mélyén él, egyedül, cicáival, kutyájával és sündisznójával. A sünit a fotózáskor pont nem találta, de mesélt róla sokat. Cicáival nagy az összhang, a langyos kályha szélén dorombolnak naphosszat. “Igazából nem is hiányzik egy ember-társ. Az állatok megértenek és megéreznek mindent, ami nekem fontos.”

Géza bácsi és Pompi elválaszthatatlanok. Géza bácsi jócskán 80 fölött van, de kutyájával rendszeresen iskolába jár, sétálnak, sőt futni is szoktak. A kutyaiskolában találkoztam velük, ahol szemtanúja lehettem a kettejük közti harmóniának. Pompi minden egyes vezényszót követett, Géza bácsi nem tudott tőle olyat kérni, amit ő ne tett volna meg neki, elsőre. “Ha ő nem lenne, már rég elpatkoltam volna.”

Mária néni nem szerette volna, ha őt is fényképezem, ezért csak élettársát, Sándor cicát fotóztam. Három másik macskával éldegél együtt, lassan, kicsit panaszkodósan, de amikor a cicájáról van szó, arca felderül és nevetni kezd. “Sánci az egyetlen, akivel igazán megértjük egymást, vele kelek és vele fekszem.”

Lajos bácsi Morcikája hűen őrzi gazdáját a nap minden pillanatában. “Ha lemegyek a kertbe fát vágni, odaül és halkan ugat, mintha mesélni szeretne valamit. Ha feljövök a házba, ő is felpattan és velem tart.”

Ha tetszett, nézd meg ezeket is:

• Hát ez állati! Kutyák a kutyakozmetikus előtt és után
• Madarat tolláról, embert kutyájáról – állati képsorozat
• “Szendi vagyok, 1 éves keverék, és egy gazdiról álmodom”