2013. November 19.

Így változtak a férfiideálok az elmúlt 100 évben

Alfahímek az alfahímek között. Férfiasabbak a férfinemnél. Álomszerűbbek az álompasiknál. A nemzetközi férfinap alkalmából bemutatjuk az elmúlt száz év legvonzóbb férfi filmsztárjait.

Rudolph Valentino
Ha valaki a némafilmek korában volt filmsztár, akkor az a minimum, hogy az illetőnek olyan mindenen áthatoló tekintete legyen, amivel egy jéghegyet is meg tudna olvasztani. A legenda szerint Valentino szemébe nézni szinte hipnotikus erejű élmény volt, és ehhez még jött az ógörög szobrok tökéletességére hajazó férfitest, és a páratlanul szép arc. Mosolyogni csak ritkán láthattuk, rá inkább a szenvedély és a tűz volt a jellemző. A szépségét sokan már-már nőiesnek tartották.

Douglas Fairbanks
Vannak pasik, akiket azért imádnak a nők, mert veszélyes életet élnek, és Douglas Fairbanks egyértelműen közéjük tartozott. Olyan bájjal, olyan természetességgel és olyan mosollyal senki nem tudott vívni és lovagolni, mint ő, ráadásul a DC Comics cég az ő Zorro-alakítása által megihletve alkotta meg minden idők legcoolabb szuperhősét, Batmant. Bónuszként a fia, Douglas Fairbanks Jr. is legalább akkora sztár lett, mint a papája volt.

Fred Astaire
Frakkban és cilinderben is lehet férfi a férfi, legalábbis egyvalakit biztosan tudok, akinek ez sikerült: Fred Astaire. Akkor lett sztár, amikor a hangosfilm leváltotta a némafilmet, és a musical a legmenőbb műfaj volt a világon. Hihetetlen táncmutatványait ma is bárki megirigyelné, vágyakozó pillantásaiba generációk pusztultak bele, és bár magát nem tartotta nagy énekesnek, a New York, New Yorkot nála jobban azóta se tudta elénekelni senki.

Clark Gable
Az amerikaiak Jávor Pálját, a ceruzavastagságú minibajuszt lehengerlő magabiztossággal viselő Clark Gable-t még az sem zavarta meg a szexszimbólummá válásban, hogy kifejezetten nagy és elálló fülekkel áldotta meg a sors. Mély, öblös hangjával olyan húrokat tudott megpendíteni a női lelkekben, aminek létezéséről sokan korábban még csak nem is tudtak. Igazi elegáns csibész volt, aki élete során ötször (!) házasodott, kalandjai számát pedig ő maga sem tudta már számon tartani.

Humphrey Bogart
A II. világháború okozta sokk és kiábrándultság új erényt hozott elő a férfiaknál, a cinizmust. Az enyhén orrhangú Humphrey Bogartnál ezt senki nem tolta jobban, hiszen neki minden helyzetre volt egy frappáns egysorosa. Bár Bogart nem volt egy klasszikus férfiszépség, de a stílusával – nyakkendő és cigaretta nélkül nehéz volt őt lefényképezni –, a keménységével és a keménysége mögött ott lapuló jó szívével bárkit levett a lábáról. A kalap–ballonkabát-kombó azóta sem állt senkin olyan jól, mint rajta.

Gary Cooper
A férfi, akin mindenkinél jobban állt a cowboykalap. Bár Angliában született, a nemes, férfias arcvonásokkal megáldott Gary Cooper a gyerekkora jó részét apja amerikai ranchén töltötte, így a westernkultúra már ekkor a vérébe ivódott. Lassú, megfontolt beszéde igazi gondolkodó embert sugallt, és figurái mindig egy magasztos erkölcsöt képviseltek a romlott társadalomban. Ezzel szemben a valóságban Gary Cooper hiába volt majdnem harminc éven át házas, feleségét annyiszor csalta meg, ahányszor nem szégyellte. És ő aztán nem szégyellte. Azok az ötvenes évek!

James Dean
A korszak öltönyös divatjával szemben az ő lázadó szelleme a farmerre és a bőrkabátra esküdött, és nála mérgesebben és szomorúbban senki nem tudott nézni akkortájt. Álmodozó tekintetében egyszerre volt benne az ábrándozás egy jobb élet után, és a szomorúság, hogy ez sosem fog megvalósulni. A filmjeiben – abban a párban – is tragikus figurákat alakított, a való életben is az volt. Nagyjából hasonló karakter volt a fiatal Brando is, de a korai halálával Dean mégis nagyobb ikonná vált.

James Stewart
Vannak pasik, akik harminc-harmincöt éves kor alatt nem túl izgalmasak, aztán megjelennek az első, apró ráncok, az első ősz hajszálak és kialakul a kifogástalan stílusuk, és hirtelen ők válnak a világ közepévé. Ilyen csávó volt Cary Grant, ilyen csávó George Clooney, a legilyenebb csávó pedig Jimmy Stewart volt, aki igazi anyósok kedvence figura. Mindig hihetetlenül kedves és illedelmes, mindenkihez van egy-két jó szava és jópofa vicce, és ezt olyan lazán és természetesen csinálja, hogy azelőtt csak leborulni lehet. Ha a klasszikus úriember szót egy fotóval kéne ábrázolni az értelmező kéziszótárban, én tutira Jimmy Stewart képét raknám oda.

Sean Connery
Tom Selleck és Burt Reynolds előtt a hatvanas évek volt az utolsó évtized, amikor a dús mellkasszőr még menőnek számított. Enyhe hímsovinizmussal, vastag szemöldökkel, atlétikus alkattal, erős skót akcentussal és elegáns stílussal megspékelve a határ egészen a csillagos ég volt. Kötelességemnek éreztem, hogy legalább egy szivarozó, vodka-martiniző James Bond szerepeljen a listán, és egy ilyen döntés meghozatala után nem csoda, ha a Bondok Bondjára, Sean Conneryre esett a választás.

Steve McQueen
Erős csontozatú, halk szavú, szőke hajú, szigorú tekintetű férfi, aki két szóval többet képes mondani, mint más egy komplett nagymonológgal. Van benne valami titokzatos, van benne valami furcsa, ki nem mondott belső fájdalom. Nem, nem Ryan Goslingról vagy Clint Eastwoodról papolok, hanem a hatvanas évtized egyik legnagyobb ikonjáról, az überkék szemű Steve McQueenről, aki férfibb volt a férfinemnél.

Jack Nicholson
Az örökös rosszfiú, akinek még a szeme sem áll jól, így nem csoda, hogy folyton napszemüveg mögé rejti. Minden nő tudja, hogy egy percig sem szabad megbízni benne, ám ennek ellenére mégis mindenki a hálójába kerül. Ördögi mosolyát és már-már mániákus kacaját akár le is védethetné, ahogy a kissé vontatott, megnyújtott beszédstílusa is csak rá jellemző. A szexepiljéhez jelentős pluszpontokat ad, hogy sokszor nehéz rájönni, hogy őrült-e, vagy csak egy zseniális bohóc, aki szeret őrültet játszani.

John Travolta
Összesen két film, néhány tánclépés, egy hófehér öltöny és egy diszkógömb kellett ahhoz, hogy John Travoltáért ne csak Olivia Newton-John, hanem a fél világ női lakossága odáig legyen. Ő volt a klasszikus diszkókorszak ikonikus sztárja, és minden olyan ember példaképe, aki hétköznap szar melókat végzett, és csak azt várta, hogy eljöjjön a szombat este, és ő lehessen a világ császára. A hetvenes években Travolta olyan volt, mintha Fred Astaire-t összegyúrták volna James Deannel. Egy igazi rossz fiús lázadó, aki a táncparketten találta meg élete értelmét. És azok a kék szemek…

Tom Cruise
1983-ban egy szál bokszeralsóban táncolt végig a mozivásznon, és egy csapásra milliók szívét hódította meg. Ehhez társult egy bármelyik pillanatban elővehető, hiperfehér fogakkal villantott, fülig érő mosoly, ami még ma, annyi évvel és botránnyal később is működik. Tom Cruise az élő bizonyíték arra, hogy kitartással és vasakarattal egy nem a legelőnyösebb (alacsony és diszlexiás) alaptulajdonságokkal megáldott pasiból is lehet álomférfi.

Arnold Schwarzenegger
Mai fejjel talán furcsa lehet az osztrák izomembert meglátni egy ilyen listán, de a nyolcvanas évek fitneszkultúrájában Arnie igazi ikon volt. A testépítés divatba jöttekor az emberek még hajlamosak voltak az extremitásért rajongani, így lehetett Schwarzi egy korszak bálványa. Persze ezzel az erővel bátran ideírhattam volna Stallone nevét is, ugyanis mindketten ugyanazt a vonalat képviselik, az évtizedek alatt sem múló osztrák akcentus azonban Arnie felé billentette a szexepilmérleget.

Richard Gere
A nyolcvanas évek extrém frizuráiba és ruháiba belefáradó közönség kifejezetten vágyott arra, hogy egy kicsit uncsi, folyton öltönyöket viselő – vagy ha épp nem, akkor azt galléros teniszpólókra cserélő –, őszülő halántékú, decens úriembert válasszon bálványul, és ennek a képnek a nyugalmat sugárzó, vállaltan buddhista Richard Gere tökéletesen megfelelt. Ez az a szexszimbólum státusz, amit máig nem tudtam feldolgozni, de mi sem bizonyítja jobban a létezését, mint hogy a dolognak a korszak legszebb nőjének tartott Cindy Crawford is bedőlt.

Bruce Willis
Bár a samponreklámok területéről örökre kizárta magát, atlétatrikót nála hitelesebben senki nem tudna reklámozni, az a bizonyos Bruce Willis-es félmosoly az összehúzott szemekkel pedig tökéletes páros bárki meghódítására. Willis tudja, hogy nem kell ahhoz hangosan, mennydörgő hangon dumálni, hogy mindenki rá figyeljen. Halk szavú és keveset beszél, de amikor mond valamit, annak súlya van. Ráadásul ő volt az első akcióhős, aki megmutatta, hogy neki szíve is van.

Johnny Depp
Deppben leginkább az érdekes, hogy úgy lett gigászi sztár, hogy közben majdnem minden szerepében igyekszik a lehető legjobban elcsúfítani magát – Brad Pitt is ezen az úton jár, bár kissé visszafogottabban –, és a magánéletben is botrányosan rosszul öltözködik. Ő az igazi kívülálló, az örök különc, aki valahogy mindig meg akarja különböztetni magát a környezetétől. Egzotikus arcvonásai és a szomorú szeme azonban még a legbizarrabb maszkok mögött is megmutatják, milyen jó pasi rejtőzik ott.

Denzel Washington
El kellett telnie közel száz évnek ahhoz, hogy a listára egy afroamerikai színész is felkerülhessen, és ugyan ennek már voltak előzményei (Eddie Murphy), az igazi áttörés Denzel Washingtonnak jutott. A kilencvenes években jobbára csak katona- vagy öltönyös/jófiús szerepeket kapott, és a rendezők úgy tartották őt távol a szexjelenetektől (a Pelikán ügyiratban például kínosan ügyeltek arra, nehogy összejöjjön Julia Robertsszel), mint Hajdú Pétert Puzsér Róberttől. 2001-ben aztán végre megmutathatta a sötétebb és szexisebb alfahím oldalát is, és ehhez a szerephez azóta is ragaszkodik. Nála meggyőzőbb monológokat senki nem mond Hollywoodban, és ahogy öregszik, úgy lesz egyre dögösebb.

Robert Downey Jr.
Oké, Downey Jr. már a kilencvenes évek eleje óta koptatja Hollywood padjait, de a nagy áttörést a Vasember-szerep és Sherlock Holmes hozta meg számára, és ez bizony csak az utóbbi pár évben történt. A drogproblémáitól megszabadulva ma úgy a legnépszerűbb és legszexibbnek tartott filmsztárok egyike, hogy nem kifejezetten szerény fickó, és a faarca miatt sokszor nem lehet tudni, hogy viccel vagy komolyan beszél. Excentrikus, de rendkívül szórakoztató figura, listánk szexi bohóca, akinek a szemei gyakran kiáltanak egy kiadós alvás után.