Fotó

Temetési szokások a nagyvilágban

Ahány kultúra, annyi temetkezési szokás. Akad közöttük egészen szokatlan, bizarr, megható, euforikus vagy épp igazán modern is.
India: attól függően, hogy ki melyik kasztba tartozik, a halottak temetése különbözik. A kaszton kívülieket a folyóhoz legközelebb égetik el, feljebb haladva az égetési helyszín egyre távolabb esik a parttól. A gazdag halottak elégetéséhez sok fát használnak, a szegényeke elektromos égetőkben hamvasztják el. Piros lepellel takarják le a fiatal lányokat, fehérrel a férfiakat és aranyszínű lepellel az idősebb nőket. A hordágyat virágokkal díszítik fel, és a testet is szinte teljesen befedik virágokkal. A folyó mentén halotti máglyát készítenek, és lábbal dél, azaz a holtak iránya felé helyezik el az elhunytat, hogy abba az irányba “sétálhasson” majd.

Az USA-beli New Orleansban jazz-temetéseket tartanak. Ez egy igazán különleges afrikai eredetű lelkigyakorlat, amit az elhunyt szerettei és egy jazz-zenekar celebrálnak. A temetési szertartáson gyászdalokat játszanak, a temetés után viszont már hangos, derűs zenére váltanak, hogy megünnepeljék az elhunytat.

Ghánában egyre nagyobb trend, hogy az emberek úgynevezett fantáziakoporsóba temetkeznek, a koporsók az elhunyt életét hivatottak szimbolizálni. Ennek megfelelően készült már cigarettás doboz, limuzin, repülőgép és sütőtök alakú koporsó is. Fotó: amusing planet

Az osztrák Hallstatt egy tó és egy helység között helyezkedik el, s mivel a temetkezésre kevés volt a hely, a temetőben 12 évre lehetett megváltani egy-egy helyet. Amikor a 12 év eltelt, az eltemetett testeket exhumálták, a csontokat pedig egy kriptába szállították, a koponyákat viszont megőrizték, ráfestették az elhunyt nevét, egy keresztet és egy virágot, majd a kápolnába vitték. Bár manapság a krematórium nem indokolja e szokás fenntartását, a településen mind a mai napig így járnak el. Fotó: wikipedia

A zsidó hit hívei úgy tartják, hogy halálában minden ember egyenlő, éppen ezért mindenkit ugyanolyan ruhában temetnek el. A zsidó embert zsidók körében, zsidók által, zsidó temetőben kell eltemetni. A gyász jeleként az elhunyt családtagjainak szívük felett meg kell szaggatniuk a ruhájukat. A temetésben a testet visszaadják a földnek, amelyből vétetett. A Tóra előírása szerint a legnagyobb tisztelettel kell bánni a testtel, tilos elhamvasztani, közszemlére tenni, bebalzsamozni. A sírhelyekre nem virágot, hanem köveket visznek.

Balin úgy tartják, hogy a halál nem a végállomás, hanem egy új életszakasz kezdete, éppen ezért a temetés sem szomorú megemlékezés, hanem egy többnapos rituálé, amiben nemcsak a család, de az egész faluközösség részt vesz. A halottat bambuszból, papírból, szövetből épített emelvényen szállítják a halál templomához, a testet pedig a tűz erejével adják vissza az öt elemnek: a földnek, a víznek, a levegőnek, a tűznek és az éternek, hitük szerint máskülönben nem tudna szabadulni a lélek, és kísértetként zaklatná a rokonságot.

Mexikóban már háromezer évvel is az volt a szokás, hogy a halottak koponyáját megőrizték, úgy vallják, hogy az az élet és az újjászületés szimbóluma. Halottak napján virágot és élelmet ajánlanak fel a síroknál, aki teheti, énekel és imádkozik. Fotó: guardian.co.uk

Az iszlám vallású temetéseken nem használnak koporsót, nem hamvasztanak, és a testet sem konzerválják. Az elhunytat vízzel lemossák, alaposan megtisztítják, majd fehér vászonlepedőbe tekerik. Arccal Mekka, az iszlám szent helye felé fordítva fektetik a földre, majd a szertartás után a férfiak temetik el.

Indonézia egyes szigetein úgy tartja a szokás, hogy az eltávozott addig otthon marad, amíg a temetést meg nem szervezték. Ez gyakran hosszú napokig is eltarthat, addig azonban az elhunyt családja körében marad, asztalhoz ültetik, ételt tesznek elé, és úgy tekintenek rá, mint egy élő betegre. A temetés nagyon látványos és költséges, sok éven keresztül tudják csak visszafizetni. A szertartáson a résztvevők táncolnak, énekelnek és bivalyokat áldoznak fel, hogy azok elvigyék a halott ember lelkét a mennybe.

Elsősorban az USA-ban trend az úgynevezett öko-temetés, amikor is a koporsót valamely könnyen lebomló anyagból készítik, vagy a holttestet egész egyszerűen egy ökológiailag lebomló lepellel terítik le, az elhunytat pedig úgynevezett „zöld” temetőben temetik. Sírkő helyett a legtöbben fát ültetnek emlékül.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.