Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Szeretői viszonyt befejezn
Létrehozva: 2012. június 19. 00:04
Kedves Mindenki, aki már járt hasonló cipőben, kérlek segítsetek!
Tanács, tipp, segítség kéne azoktól akik voltak már szeretői státuszban, és sikerült kilépniük belőle. Szívesen vennék olyan könyvajánlást is, ami segít ebben.Tudom van már szeretős topik, de én nem a pro és kontrára vagyok kíváncsi, és nem azt szeretném fejtegetni, hogy miért lépnek félre az emberek.
Én egyszerűen tanácsot kérnék arra, hogy hogyan fejezzem be.
Próbáltam, de nem ment. Legutóbb 2 hónapig nem kerestem, majd egyszercsak felhívtam, és találkoztunk, és hát a vonzalom nem enyhült... Így újra megtörtént.
Találnék mást helyette, volt is időszak, amikor mással voltam. De most nem találok. Nincs olyan az életemben, aki felcsigázna (pedig sokan udvarolnak), így mindig visszatáncolok hozzá. De nem értem miért?
Miért van az, hogy az ember nem úgy cselekszik, ahogy az esze diktálja? Ezerszer végiggondoltam, hogy mit szeretnék tőle. Az elején szerettem volna szeretőből barátnő lenni. Akkor még hittem azt is, hogy esetleg elhagyja. De nem tette. Pedig minden érv mellettem szólt. Persze szörnyű ez a hasonlítgatás, de szerintem jobb vagyok, mint a felesége. Mármint kinézetre (hiszen belsőleg nem ismerem), illetve úgy vettem észre a férfin, hogy szíve szerint engem választana. Csak egy béna pöcsfej, aki járt utat a járatlanra nem mert lecserélni. Pedig nincs gyerek, nincs közös ház, és még szerintem fiatalok vagyunk.
Ő soha nem ígért semmit nekem. Barátok voltunk, azokkal a bizonyos extrákkal...
De ez a téma teljesen felőröl. Folyton azon kattog az agyam, hogy hogy tudta ezeket a dolgokat megtenni, miért ilyen aljas egy ember a feleségével szemben. Szívem szerint kiborítanám a bilit, elmondanék mindent a feleségének. Mert ez a férfi nem érdemli meg őt.
Én szenvedek, holott a férfinek kéne a bűntudattól. Az én agyam kattog, ő meg élvezi az életet két nővel. Mind a kettőnket palira vesz.
Az agyam tudja, hogy be kell fejeznem, de oly nehéz. És a hónapok múlnak, csak múlnak. Magamban megbeszélem, hogy ő a hibás, mert ő lép félre, és neki kellett volna lépnie, vagy válnia, vagy velem megszakítani a kapcsolatot, de nem tette.
Persze, hogy nem, mert ez így kényelmes neki.
1,5 éve nyújtjuk ezt a rétestésztát... Valakivel diskurálnom kell a témáról, valakivel, aki már átélte ugyanezt. Valaki aki megadja nekem a lökést a továbblépéshez. Elsősorban olyanok tanácsát várom, akik szeretők voltak, és nem a megcsalt feleségek.
Az erkölcscsőszöket pedig szépen kérem, hogy ne álljanak neki kioktatni, hogy én mint szerető vajon milyen ember lehetek, stb, mert amíg az ember egyszer bele nem lép egy ilyen pocsolyába, addig nem tudhatja. 2 éve magam sem gondoltam volna, hogy pont én leszek egyszer egy ilyen helyzetben. Maga voltam a megcsalás legnagyobb ellenzője. De most mégis ebben a cipőben járok, melyből ki szeretnék lépni, és segítséget kérek, nem pedig mocskolódást.
Köszönöm!
Foglald le magad mással. Sportolj, járj el futni.
Ezt más nem fogja megoldani helyetted te is tudodl
Igazából a feladatot már megoldottátok.
Jól csináltátok, szerintem sokan örülnének, ha egy ilyen helyzet után képesek lennének helyreállítani a családi életet.
Bizalom meg nem tér vissza azonnal. Majd idővel. Ezt meg Te is tudod:-)
Ne sirasd már ilyen könnyen a házasságodat! Elrontottátok a férjeddel (igen mindketten) a dolgokat, de ez még messze nem jelenti azt, hogy vége a világnak. Ha akarjátok még rendbehozhatjátok. Akarjátok?
most nem szenvedgetni kell, meg önsjnálni, hanem határozottan előre nézni.
Sziasztok!
Nagyon jó látni, milyen is a "másik oldal". Feleség vagyok, gyerekünk van, a párom pedig lebukott, hogy együtt volt egy másik nővel, 6 hónapig hazudott nekem. Közben ugyanúgy elhangzott az, hogy szeretlek, kaptam virágot, kedves volt, stb...
azt mondja, azért tette, mert csak a gyerekkel foglalkoztam. Tudjátok, szomorú, de igaza van. Tényleg elhanyagoltam őt.
Ülök fejbekólintva, és nem értem, hogy tehette ezt velünk. Oda az életünk, oda a biztosnágom, az otthonom, a gyerekem boldogsága. Persze tudom, hogy felnőhet apa nélkül is... de az nem ugyanolyan, mint együtt felnevelni! Iszonyú törés ez, iszonyú szenvedés. A büszkeségem, az önértékelésem a béka segge alatt. Én is hibás vagyok. Túl leszek rajta. Felállok. Csak a gyerekem!!!!!!!!!! Őt féltem, mi lesz ebből, hogy élem túl, hogy a kis antennáival mit fog megérezni, istenem, még csak három éves!!!!!!
Ilyen megcsalt feleségnek lenni.
Örülök, hogy sikerült a jó döntést meghozni! Nagyon sok boldogságot kívánok neked! (A beszólogatókkal meg ne foglalkozz.)
Ez az egész semmi másról nem szól, sima szíktás. hogy nős, vagy drogos, va gy akármi más teljesen mellékes.
Ügyes voltál. Befejezted. Ennyi.
A topik picit meghalt az elmúlt hónapokban, de mivel sokan reagáltak priviben, ezért tudom hogy sokakat érintett a téma, és olvasták a topikot, csak nem mertek hozzászólni.
Szeretném elmesélni, hogy mi történt velem, miután elhatároztam magamban, hogy végérvényesen megszakítom a kapcsolatot.
Ahogy tudjátok volt már sok próbálkozásom, de ennél éreztem hogy ez most már amolyan igazi elhatározás. Én azzal próbálkoztam hogy negatív emberként állítottam be őt az agyamban.
Lezártam, más dolgokra koncentráltam, belevetettem magam a sportba, és kb. 2 hét után arra lettem figyelmes, hogy már nem jut eszembe.
Aztán teltek a hetek, és boldogabbnak éreztem magam, mint valaha.
És aztán derült égből egyszercsak ott termett előttem egy férfi. Egy olyan férfi, akiről mindigis álmodoztam. Aki ezerszer jobb, mint a régi, aki csak félig volt az enyém. És most megkaptam őt, a jobbat, egészben. Aki most csak az enyém, akivel rettenetesen boldog vagyok.
Annyira érzem a csodát, és annyira boldog vagyok, hogy megtettem ezt a lépést. Ez egy visszaigazolás számomra, mert újra hiszek a "nagy bölcsességekben", mint pl. be kell zárni egy ajtót, hogy újat nyithass ki.
és hiszek abban is, hogy hinni kell hogy megérdemel az ember egy boldog kapcsolatot, és hogy mindennek a maga idejében kell történnie.
Ez a boldogság, és szerelem még inkább felnyitotta a szemem annak tekintetében, hogy a volt szeretőm milyen rossz ember is valójában. Mert újra érzem azt, milyen kapcsolatban lenni, milyen szerelmesnek lenni, és el sem tudom képzelni, hogy a barátom mellett másra is vágyjak. Csakis vele szeretnék lenni, minden időmet vele akarom tölteni, csakis rá vágyom.
Aki nem ezt érzi, hanem el lehet csábítani, és nem egyszer, nem kétszer, hanem hosszú hónapokon keresztül, az nem szerelmes, és nem boldog.
Mindegy, ez most már nem érdekel. Mindenki ott rontja el az életét, ahol akarja. Kívánok mindenkinek sok erőt egy új és jobb élethez!!!
Sziasztok!
Azt hiszem jó úton haladok, napok óta semmi közünk egymáshoz, nem kerestem, vagyis nem válaszoltam az sms-re.
Próbáltam más szemszögből is nézni a dolgokat, felírtam egy papírra az összes rossz tulajdonságát, amit nem szeretek benne. :)
Illetve próbáltam azt is végig gondolni, hogy ő milyen helyzetben van.
Tudom, kár ezeken is agyalni, de mivel mindig eszembe jut, ezért valamilyen irányba terelnem kell a gondolatokat.
Rájöttem arra is, hogy mi a baj a szeretősdivel. Tényleg az érzelmek kialakulnak, aztán a sok együtt töltött idő után betekintést nyersz a magánéletébe, megismered a legbensőbb titkait, barátok is vagytok, és ez egy idő után zavart okoz. És pont azon gondolkoztam, hogy amíg egy pici érzelem is van a háttérben, addig tényleg nem szabad találkozni, mert simán visszaeső leszel. Viszont ha már elmúltak az érzelmek, akár még barátok is lehettek. Talán úgy mint egy ex barátnál. Amíg egy picit is szereted, addig annyira számít, hogy hol jár, mit gondol rólad, kivel látod őt, kivel lát ő téged, hová megy nyaralni, stb. Aztán egyszercsak egy napon felébredsz, és rájössz, hogy kicsit sem izgat mi van vele. Azt hiszem, ezzel a történettel is ez fog történni. Nagyon bízok benne!!! :)
Utolsó gondolatként hadd osszam meg veletek a mai elmélkedésemet:
Azért az a szomorú ezekben a szeretős történetekben, hogy pont a felesége nem ismeri igazán őt. Van egy képe róla a fejében, ami egyáltalán nem valós. Lehet, hogy sok megcsalt fél sejti a dolgokat, de a mi szituációnkban ez biztos nem így van. Ezer kimondott hazugságot végighallgattam a férfi mellett, ahogy telefonált neki, és mondta mondta a hazugságokat, hogy épp merre jár. Pont a párjának hazudott. Pont őt vágja át.
Én meg, aki csak egy haverból lett szerető, nekem meg nem hazudik. Nekem mindent el mer mondani.
Haladok az utamon előre, haladok tovább boldogan, és azon dolgozok, hogy ne ő járjon a fejemben. Nem érdemli meg. Nincs értelme. Lányok, mindenki aki hasonló cipőben van, kinek van vér a pucájában, hogy velem együtt a mai naptól befejezze a szeretősdit? Miért ne kezdjetek velem egy új életet? Együtt biztos könnyebb.
Egy olyan helyzetben vagy, amit TE nem tudsz elviselni, de a szeretődre akarod terhelni a döntés súlyát. (Váljon el, vagy szakítson veled...) Na ne már!
Onnantól kezdve, hogy ultimátumot adtál (nem is értem, hogy képzelted ezt), magad alatt vágtad a fát. Pontosan tudta, hogy függő vagy, és innentől kezdve azt csinál veled, amit csak akar.
Hogy, hogy tudsz kiszállni? Úgy, hogy nem találkozol/érintkezel vele soha többet. Ennyi. Ja, hogy nehéz? Hát igen. Önuralom kérdése. Ha ez nincs, eszedbe se jusson, hogy jobb vagy, mint a felesége.
Kinézetre lehet, hogy jobb vagy, ezért vagy te a szerető és nem a feleség.
Ma Piri, holnap Pötyi egyes, huszonötös stb...és egyikhez se adja az arcát, lapítanak mint az a dolog a fűben.
Nem úgy, mint akiét folyamatosan törölni kell.
Hogy neked mindig milyen igazad van!
Sok mindent másként gondolok, de ez a mondat nagyon megütötte a szemem.
"Nem a feleségek vannak az út rossz oldalán, azért ezt tisztázzuk."
Erről szívesen hallanék többet.
Van olyan, hogy az út jó vagy rossz oldalán áll valaki?
A feleség egy státusz ugyan úgy, ahogy a szerető is.
Ha valaki megtölti tartalommal a szót, akkor válik azzá, amivé válnia érdemes. Vagy éppen nem.
Ilyen hsz-ok alkalmával szoktam azt írni, bár értenéd is azt, amit leírsz.
Ugyanis tökéletesen leírsz mindent, amit tudni érdemes, csupán a te tudásod hiányzik belőle.
Hagyd, hogy eljuss a felismerésig. Nálam ez annyit tesz, hogy amiről beszélek, egyszer csak lejut a szívemig, a megértésig.
Nos, amit itt nagyon bőven ecseteltél, az semmi más, mint a te függőséged valkai felé.
Ezt összekeverni szerelemmel, szeretettel arra vall, hogy nem ismered fel a különbséget.
Állandóan azzal foglalkozni, hogy a másik mit tesz és mit nem, hogy másik mit érdemel és mit nem, elég kicsinyes, ami belőled fakad.
Hogy mit kellene tenned? Feltételézésem szerint magaddla kellene kezdened. Pédául azzal, hogy mit tartasz magadról? Mit tartasz arról, hogy önbecsülés?
És persze nem csak hangoztatni, hogy "én különb vagyok ennél meg annál", mert ezzel csak áltatod magad. Ahogy írod, nem ismered a feleség belső értékét. A magadét biztosan ismered?
Az ultimátum szerintem sem járható út. Ha magától nem érzi úgy,hogy változtatnia kell,mert eldöntötte,hogy igenis a barátnőjével szeretne élni, mellette lenni, vele ébredni, ezt nem lehet kierőszakolni.
És igen,milyen jogon mondom én azt,hogy hagyd el a megszokott életedet, az otthonodat??
Annak meg legfőképp fölösleges,akinek meg sem fordult a fejében változtatni.