Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
ASZEXUÁLISOK IDE!
Torolt_felhasznalo_991394
Létrehozva: 2005. november 25. 13:58
Ide várom minden sorstársamat, akik ezzel a szexuális irányultsággal rendelkeznek.
Na sziasztok.
Nos én aszexuális vagyok. Nos aki nem tudja, mi az aszexualitás, annak pár szóban összefoglalnám: nemi érdeklődés teljes hiányát jelzi. Többnyire rossz tapasztalatok, vagy nevelési, vallási hatások eredményezik ezt az állapotot. Nem érdekelnek sem a férfiak, sem a nők. Nem vagyok beteg, minden szervem tökéletesen működik, egyszerűen hiányzik belőlem a szexuális motiváció. Van erekcióm, ha szexuális ingernek vagyok kitéve, viszont nem érzek arra késztetést, hogy szexuális kontaktust teremtsek akár nővel, akár férfival. Számomra egyetlen a maszturbáció, mást el sem tudnék képzelni. Számomra az emberek is úgymond közömbösek, nem hiányzik sem a család, sem egy társ, egyedül érzem magam a legjobban.
Én nem így születtem, teenager korom elején még érdekeltek a lányok, szerettem volna barátnőt, sőt családról, gyerekekről álmodoztam, de aztán minél több pofont kaptam(nem szó szerint)annál jobban csökkent az érdeklődésem, s a huszas éveim elejére teljesen az ellentéte lettem a régi önmagamnak, senki nem hiányzott az életemből, se barátok, se barátnő, a tipikus családi élettől meg kirázott a hideg. Attól a tudattól, hogy valakivel össze kell tartozni és egymást elviselni, sőt még vele szexelni, attól szinte szó szerint felfordul a gyomrom.
Voltam már szakembernél, ők mondták, hogy nem vagyok beteg, csak aszexuális, és hacsak valami hatalmas pozitív változás nem történik az életemben, számíthatok arra, hogy így fogom azt leélni.
Egyedül élek, van egy kutyám, jól megvagyunk, jól keresek, van egy jó melóhelyem, számomra ez elég.
Munkahelyen és ismerősi körömben mindenki csodálkozik, hogy mindig egyedül vagyok és kérdezik hogy hol a csaj, én meg csak mosolygok, de elmondani nem merem, mert attól félek, hogy megvetnének...
Üdv Mindenkinek
Misi(22)
Na sziasztok.
Nos én aszexuális vagyok. Nos aki nem tudja, mi az aszexualitás, annak pár szóban összefoglalnám: nemi érdeklődés teljes hiányát jelzi. Többnyire rossz tapasztalatok, vagy nevelési, vallási hatások eredményezik ezt az állapotot. Nem érdekelnek sem a férfiak, sem a nők. Nem vagyok beteg, minden szervem tökéletesen működik, egyszerűen hiányzik belőlem a szexuális motiváció. Van erekcióm, ha szexuális ingernek vagyok kitéve, viszont nem érzek arra késztetést, hogy szexuális kontaktust teremtsek akár nővel, akár férfival. Számomra egyetlen a maszturbáció, mást el sem tudnék képzelni. Számomra az emberek is úgymond közömbösek, nem hiányzik sem a család, sem egy társ, egyedül érzem magam a legjobban.
Én nem így születtem, teenager korom elején még érdekeltek a lányok, szerettem volna barátnőt, sőt családról, gyerekekről álmodoztam, de aztán minél több pofont kaptam(nem szó szerint)annál jobban csökkent az érdeklődésem, s a huszas éveim elejére teljesen az ellentéte lettem a régi önmagamnak, senki nem hiányzott az életemből, se barátok, se barátnő, a tipikus családi élettől meg kirázott a hideg. Attól a tudattól, hogy valakivel össze kell tartozni és egymást elviselni, sőt még vele szexelni, attól szinte szó szerint felfordul a gyomrom.
Voltam már szakembernél, ők mondták, hogy nem vagyok beteg, csak aszexuális, és hacsak valami hatalmas pozitív változás nem történik az életemben, számíthatok arra, hogy így fogom azt leélni.
Egyedül élek, van egy kutyám, jól megvagyunk, jól keresek, van egy jó melóhelyem, számomra ez elég.
Munkahelyen és ismerősi körömben mindenki csodálkozik, hogy mindig egyedül vagyok és kérdezik hogy hol a csaj, én meg csak mosolygok, de elmondani nem merem, mert attól félek, hogy megvetnének...
Üdv Mindenkinek
Misi(22)
Sziasztok!
Sajnálom,hogy nem aktív az oldal,és hogy sokan törölik magukat mindenhonnan aszexuálisként!
Sajnos csak néhány oldalon vannak aszexuálisak,és
így nehéz barátokat találni.
Mindenkinek boldog karácsonyt és nagyon sikeres ,boldog új évet kívánok!
Üdv:Grapegirl
Az a baj a megközelítéseddel, hogy pont a feje tetejére állítja a világot. Az aszexualitást tekinted normálisnak, mindenféle szexualitást csak az aszexualitás mértékével mérsz. Pl. a demiszexuális az szerinted az aszexualitáshoz tartozik, ha jól értem.
De ez így nem jó, mert a normális alapeset a szexualitás megélése!!! Mivel az élet egyik alapvető feltétele, hogy az élők szaporodjanak, tehát a szexualitás szükséges. És mivel emberek vagyunk, ezért szexuális vonzalommal normális. Ha fák lennénk, akkor nyilván másképp lenne, mert a fák tudnak szexuális vonzalom nélkül szaporodni (legalábbis jelenlegi tudásunk szerint
), de ebben az életünkben nem vagyunk fák.
Ez egyszerűen önismereti probléma, nem aszexualitás!
Mielőtt ilyen súlyos diagnózist állít fel magáról valaki (azért súlyos, mert jelentősen megkülönböztet az átlag emberektől és ezáltal elszeparálódáshoz vezethet, tehát nagyobb lesz a problémád, mint volt), inkább tájékozódjon és lehetőleg keressen fel egy pszichológust, hogy kizárhassák/korrigálhassák az egyéb problémákat!
Aki másfél hónapig élvezi a szexet a pasijával, aztán meg legszívesebben a világ túlfelére költöztetné a pasit, az nem aszexuális, hanem az együttéléssel, a kapcsolatban levéssel vannak gondjai! Szex nélkül ugyanezek a gondjai lesznek, max. nem testi tünetekben nyilvánul majd meg, hanem hisztis lesz, veszekedős stb. Mindezt önismerettel és tudatos gyakorlással korrigálni lehet!
Ne haragudj, de ennek az illusztrációnak semmi értelme. Ha valaki tartós kapcsolatban él és élvezi a szexet, az attól még aszexuális? Ezzel az erővel mindenki az.
Szerintem ennek az aszexuális témának akkor van csak értelme, ha valaki tényleg egyáltalán nem érintett semmilyen módon, értsd: eszébe sem jutnak ezek a dolgok, mert nem létezik számára, és így csak más dolgok kötik le a figyelmét, pl. a munkája, a hobbija, és max. a baráti kapcsolatok.
Ha magadtól eszedbe sem jutna bármilyen formában a szexualitásra gondolni, és csak azért téma, mert mások kérdezgetnek, és ez már idegesít, na, akkor vagy aszexuális! Különben mellémagyarázol, és rossz irányba mész a megoldást illetően.
Amikor ráakadtam erre a fórumra örültem, de sajnos a kezdőszöveg félrevezető :/ "Többnyire rossz tapasztalatok, vagy nevelési, vallási hatások eredményezik ezt az állapotot."
Ez sosem igaz :D Az aszexualitás a vonzalom hiánya, és ennyi. Ugyanolyan szexualitás, mintha valaki meleg lenne, és nincs is vele semmi baj.
Ált. ha az emberek hallják egyből azt kérdezik, hogy " de hát mi történt veled a múltban, hogy ez van most veled?" Nem attól lesz aszexuális valaki, hogy rossz tapasztalatai voltak, erőszakos kapcsolatból került ki, vagy sosem elégítették ki igazán. Egyszerűen semmi sem történhet és úgy is lehet valaki aszexuális. :D
Ez nem egyenlő a cölibátussal, mert az egy választás, viszont az aszexualitás nem választás kérdése, ez egy érzés :D
Aki aszexuális az létesíthet szexuális kapcsolatot simán, vagy egyenesen taszíthatja a szex, a spektrum tág, van olyan orientáció is, hogy valaki demiszexuális, aki csak akkor érez vonzalmat, amikor már erős érzelmi kötődést alakított ki a másik emberrel.
Sokszor szembesülnek olyan tudatlan válaszokkal azok, akik coming-outolnak aszexuálisként, hogy "még nem találtad meg az igazit", vagy "te csak még nem vagy érett, ne félj a szextől", vagy "ilyen nincs is!" Egyik sem igaz.
Nem kell valakinek szexelnie, hogy tudja, hogy aszexuális, mint ahogy egy csávónak nem kell szexelnie egy csávóval, hogy tudja, hogy ő nem meleg.
Meg.. ha lehet szexelni szerelem nélkül... lehet szeretni szex nélkül :D
Ha valaki legitim fórumot szeretne nézni és közösséget, és tud angolul (sajnos angol az oldal), akkor keresse fel ezt, én is itt informálódtam és beszélgettem hasonló emberekkel :)
http://www.asexuality.org/home/?q=overview.html
https ://www.youtube.com/watch?v=-8BPZkTBFus
Mindenképp azt ajánlom mindenkinek, hogy nézelődjön mindenféle fórumokon, mert egy vélemény nem lehet bizonyítottan igaz.
Szívesen találkoznék a közösség tagjaival, csak sajna nem a fővárosban élek. Azért jó lenne itt beszélgetni magyar fórumon :))
Sziasztok!
Örülök,hogy találtam aszexuális fórumot!
Aszexuális vagyok,sajnos ezt sok ember nem érti meg.
vagy nem tudnak róla ,hogy létezik!
Szeretnénk barátokat,társat találni,de hasonlót.
olyat sajnos nehéz találni! :(
Nem szeretem a testiséget,a szexet kizárom kapcsolatból!
Légyszi írjatok email cím elérhetőséget!
remélem valaki még nézegeti az oldalt!
Még annyit, hogy nem tudom, hogy az aszexualitásod a veled történtek miatt alakult-e ki, de szerintem valószínű. Az, hogy egy fiatalba, gyerekbe azt plántálják, hogy a szex bűnös dolog, nagy károkat tud okozni. Ezt tapasztalatból is tudom.
Kedves Barb, a szexet nem lehet kötelezővé tenni, mert az egy önkéntes páros (vagy többes) kellemes szabadidős tevékenység. Ha te csak magányosan szereted, akkor így jó. A lényeg, hogy ezt egyértelművé tedd a férfi számára, akivel élsz, hogy tudja, mire számítson.
Egy aszexuális nő lehet boldog egyedül vagy egy aszexuális férfival.
Sziasztok! Ugy latom neha eletre kel ez a topic, ez jo hir... veletlenul talaltam a topicot a temaban keresgelve... En meg nem vagyok 100%os h aszexualis lennek, leirom mit erzek mit gondolok kerlek kommenteljetek... de csak erzessel :)
Szoval most van egy baratom , egyutt elunk, egy eve lesz h egyutt vagyunk. Az elso masfel honapban mukodott a szex, amig uj volt. most mar a gondolatara is irtozom , ha havi egyszer elofordul csak azert h neki meglegyen aztan hagyjon beken a kovetkezo egy honapra...nem szeretem ha megcsokol , ha atolel, ha megerint, egyaltalan nem kivanom a kozelseget, borsodzik a hatam tole neha. egy agyban alszunk, egyutt lakunk de inkabb ugy erzem csak mint barat... amikor megismerkedtunk en eppen hullamvolgyben voltam, egy szinten tonkrement kapcsolatbol jottem ki,es valahogy bizonyossag kellett h ertekes ember vagyok, igy hagytam magam elcsabitani. most meg benne vagyok a sz...ban, mert egyutt lakunk, ó csaladalapitast meg babat tervez, en meg nem szeretnek , vele mindekeppen nem. szeretnek gyermeket, de egyedul. ferfi nelkul, kotelezo szex nelkul, anelkul a sema nelkul h en vagyok a torekeny no, aki eltartja az urat es szetteszi a labat... most toltottem a 30 at, es azt sem bannam ha nem lenne sajat gyermekem, orokbe is fogadnek, igy adok otthont egy arvanak...#
szoval visszaterve a szexre, az elso aktusom 16evesen tortent amikor kivancsisagbol belementem anyam ribancnak titulalt, meg kurvanak, nalunk tabu volt a szexrol beszlni, rossz dolognak szamitott, az est utan meg is undorodtam az egesztol, ujra kb 23 evesen probalkoztam. sorra mentek tonkre a kapcsolataim, mert nem akartam szexelni. az exjeim meg allandoan hisztiztek mint a gyerekek a cukorkaert. kiabrandito, undorito. ebbol mindig vita lett, majd szakitas. en megvagyok pasival valo szex nelkul, igazabol jobban elvezem ha magamat kielegitem a zuhanyrozsaval :) normalis ez? nem is vagyom ferfira magam melle, hisz minek? jobban ertek az elektronikahoz mint a parom, az autohoz, akarmit meg tudok szerelni egymagam,intelligensebb, tanultabb vagyok. a folyamatos buntudat h nincs szex koztunk meg biztos nem jo a szamomra...
egyebkent nagyon energikus, vidam lany vagyok, kuldoldon elek, eppen a maganvallalkozasom beintitasan faradozom, nekem oromet egy jo konyv jelent, finom etelek, napsugar, imadok utazni es megismerni eldugott helyeket uj kulturakat. van egy kutyam akit imadok, lehet lesz megegy mert unatkozik. de nem erzem szukseget egy ferfinak mellettem... huu de furcsa ezt igy kimondani, legtobben felhaborodnanak, megbelyegeznenek h hulye vagyok...
szoval ez a storym roviden, hozzaszolas? :)
Mit jelent az, hogy érzékeny vagy ott?
Az, hogy valakivel tartós párkapcsolatban élsz, nem jelenti azt, hogy állandóan, napi szinten szeretkeznetek kell.
Ahogyan írsz, nekem úgy tűnik hogy te egyáltalán, sőt, még soha nem élvezted az együttléteket. Ha egyszer is jó lett volna, akkor már lenne viszonyítási alapod, tudnád mi az amiről a "lenti érzékenységed", és a bénázó férfiak miatt lemondasz. Nem létezhet, hogy a lenti betegségedet is önmagadnak kreáltad?
Nem az a megoldás, hogy önmagadhoz hasonló férfit keresel, mert ha két beteg ember kerül egymás mellé, és az egyik valamikor valaki által megismeri a jó szexuális életet, az borítani fog azonnal. Olyan férfit keress, aki valóban szeret, és türelmes veled szemben. Ha valaki valóban szeret, annak elsősorban nem a szexuális élet a fontos, hanem az hogy te (is) jól érezd magad, ezután jön az óvatos próbálkozás...türelemmel.
sziasztok! érdekes volt elolvasni a kommenteket, eddig nem gondoltam,hogy vannak hasonlók.. szívesen leírom, nálam mi a helyzet: 28 éves vagyok, sosem volt problémám a pártalálással, kisebb-nagyobb szünetekkel azért voltak kapcsolataim, hosszabbak is, de azok inkább régebben. azt vettem észre, hogy az évek múlásával egyre kevésbé érdekel a szex, ha van is barátom, maximum az első pár alkalommal érdekes a dolog,amíg újdonság - sajnos hozzátartozik az is, hogy iszonyatosan érzékeny vagyok "ott", a legkisebb külső behatástól is probléma léphet fel - emiatt már előre bennem van a félelem is, mert ez rengeteg szenvedést, pénzt és energiát felemésztett már. én is szeretek jönni-menni, sok barátom van, van egy csodaszép kutyám, szóval egyáltalán nem vagyok otthonülő fajta. épp ezért újabban már egyáltalán nem is igénylem a szoros közös életet senkivel, ha pár hétig el is jut egy kapcsolatom, nem érdekel már, elkezd idegesíteni hogy mindig előkerül a "keveset szexelünk" téma, és inkább abbahagyom az egészet. el sem tudom képzelni,hogy valakivel úgy éljek együtt, hogy akár minden nap csinálnunk kell, de akár pár naponta sem akarnám.. pár havonta van 1-2 nap javulás, de hát egy "normálisnak" ez édeskevés. én pl kifejezetten nem szeretem mások nyálát, ez sem könnyíti éppen meg a dolgot:) és nem érzem azt sem egyelőre, hogy gyereket szeretnék. ha mégis együtt tudok maradni valakivel 1-2 hónapig,mert tetszik és szeretem emberileg,akkor sem akarok már vele úgy együtt lenni, egyszerűen teljesen hidegen hagy.. és hát ezt egy fiúnak elég nehéz beadni, aki akár naponta 3x csinálná.. már ott tartok,hogy inkább nem is ismerkedem meg senkivel ilyesmi célból, mert úgyis csak sértődés a vége, és mindenféle jelzőkkel próbálnak "visszabántani". soha nem mertem amúgy elmondani ezt az aktuális barátomnak, inkább hárítottam mindenfélével, ami persze szintén nem megoldás mert hamar szóba hozzák..a legnagyobb "baj", hogy engem ez igazából nem is zavar, sőt, egy hasonló fiút szeretnék találni, akit hasonlóan nem érdekel a szex vagy csak ennyire ritkán,mint engem, és ezért nem okozunk egymásnak folyamatos stresszt.. remélem,mások is fognak még írni a témához:)
Nincs tapasztalatom pszichiáterrel, azonban úgy gondolom, az ő betegségcentrikus gondolkodásmódjuk talán nem a legmegfelelőbb megközelítés ehhez a sajátságos helyzethez, amiben vagyunk. Személyesen hallottam már olyan esetekről, ahol homoszexuális klienst gyógyszeres kezelésnek vetették alá változás reményében. Talán az aszexualitást is ide sorolnák, nem tudhatom. Szakembertől is függ.
Úgy gondolom, hogy két eset állhat fenn: ha az aszexuális személy változtatni szeretne azon, amit ő problémaként él meg, illetőleg ha nem értékeli problémának. Az első esetben fordulnak szakemberhez inkább. A saját esetemet tudnám példaként említeni; alapvetően elégedett vagyok az életemmel, a karrieremmel, és a barátaimra, a családomra is számíthatok. Mindemellett hiszek abban, hogy én is találhatok párt magamnak. Ezt az oldalt erősítem, és nem defektusként, hanem lehetőségként tekintek az aszexualitásomra. Senkit nem próbálnék megváltoztatni, aki ugyanígy érez, csupán nem talál lehetőséget például párválasztásra, vagy az élete más területein is akadnak problémái, ezért átmenetileg elkeseredett. Ők más területen igényelnek változást, ami nem formálja őket más személyiséggé, és nem kényszeríti olyan választásokra, kompromisszumokra, amiket nem érez magáénak.Hiszek abban, hogy egy aszexuális is élhet teljes, boldog életet. Egyébként pszichológus vagyok.
Elméletileg kíváncsi lennék arra, hogy ezt orvos/-pszichiáter/ hogyan tudja gyógyítani.
A tüneteket én a melegek-leszbikusok problémájával érzem adekvátnak. /Amit szintén nem lehet gyógyszerrel gyógyítani./
Sziasztok! Mint ahogy többen előttem, én is nagyon megörültem ennek a régi topic-nak, mert azt hiszem az tette világossá számomra a dolgokat, amit itt olvastam. Most jöttem rá, hogy mi is a problémám, és talán a megoldásra is.
Soha nem jutott eszembe aszexuálisnak nyilvánitani magamat, talán mert szeretek önkielégíteni, és azért is, mert vonzónak találom a másik nemet. Nem szexuális értelemben, hanem inkább esztétikai megfontolásokból. Ami meg talán a legfontosabb, hogy igényem van egy társra. Valakire, akit szerethetek, akiről gondoskodhatok, akivel megoszthatom az életemet, a gondolataimat, a vágyaimat, a félelmeimet, az örömeimet, és egyáltalán, mindent. De ahogy olvastam, hogy más is úgy van vele, hogy a szex nem fontos az életében, és ugyan hiányzik neki egy társ, egy barát, de nem azért, hogy ágyba bújjon vele, úgy éreztem, hogy akár én is lehetnék, akiről szó van. Nem fontos számomra a szex. Nem mondom, hogy nem vagyok kíváncsi, vagy nem találtam már örömöt abban, ha kielégíthettem valakit, és jelen lehettem az Ő orgazmusánál, sőt asszisztálhattam hozzá, még ha a sajátom nem is tudnám így elképzelni, leginkább csak önkielégítéssel. Ezek gyönyörű dolgok valahol, és értékelem, sőt csodálom és irigylem másoktól az élményt. De azt gondolom, én nem úgy állok ezekhez, mint más, és minden kapcsolatom valahol egy hazugság (de legalább az igazság elhallgatása) volt, és így szükségszerűen halálra volt ítélve. Mindig az hajtott bele egy-egy kapcsolatba, hogy magányos voltam, szerettem volna szeretni, adni, ölelni (de nem úgy!), közel kerülni valakihez (lelkileg-emberileg). A szexnek még a gondolata is inkább félelemmel tölt el, és sokkal inkább a boldogságom útjában áll, közém és a lehetséges párom közé áll, minthogy összehozzon minket. Szerintem én is ebbe a csapatba tartozom, és a Ti írásaitok döbbentettek rá, most értettem meg a teljes képet.
Nem tudom olvassa-e még ezt valaki, de remélem néha fel-felbukkan ez a topic, és lesz másoknak is segít kirakni az élet puzzle darabjait. Írtatok korábban egy kimondottan ilyen emberek számára készülő site-ról, ahol beszélgetni és akár ismerkedni is lehetne. Lett ebből valami? Ha igen, hol lehet elérni? Ha nem, akkor csinálhatnánk egy ilyet. Nagyon jó lenne, ha lenne mód arra, hogy hozzám hasonló emberekkel tudjak kapcsolatba lépni, beszélgetni valamilyen módon, és ha ebben bármi tippje lenne valakinek, kérem tegye közzé, hol vannak a többiek! Minden megkeresésnek örülnék a témával kapcsolatban!
Nem valószínű, hogy ezt olvasod még, de az, hogy a pszichológus azt mondta, hogy az aszexualitásoddal nincs semmi baj, az egyáltalán nincs rendben. Pszichiátert kellene keresned, nem pszichológust.
Sziasztok!
Nagyon örülök, hogy rátaláltam erre a fórumra. Sokáig azt hittem, hogy egyedül vagyok a problémámmal. Kevés megértéssel találkoztam azok körében, akik megtudták rólam, hogy aszex vagyok. Ha valaha is úgy alakult, hogy a bizalmas barátságaimból kapcsolat is szövődhetett volna, azonnal visszautasítottak, amint tudomást szereztek arról, hogy nem szeretnék testi szerelmet.
24 éves vagyok, intelligens, családcentrikus lánynak tartom magam. Sokszor álmodozom arról az idő múlásával, hogy talán egyszer találkozom egy hozzám hasonló személlyel, aki testiség nélkül is elfogadna, és leélné velem az életét kölcsönös szeretetben, megértésben.
Nagyon szívesen beszélgetnék hozzám hasonlóakkal, mert az ismeretségi körömben teljesen egyedül érzem magam. Fiúkkal, lányokkal, bárkivel szívesen barátkoznék, aki hasonló helyzetben él. :-)
Majd' kiugrottam a bőrömből, mikor megtaláltam ezt a fórumot! Egyébként jár még ide valaki? Remélem, igen! :)
Szóval igen fiatal vagyok még, azt sem tudom, mit akarok csinálni a következő napon, de az biztos, hogy aszexuális vagyok. Azt hiszem, már születésem óta tudom, de valahogy még csak egy éve tudatosult bennem ez az egész.
Mikor erre rájöttem, félve elsuttogtam egy barátomnak, aki aztán úgy nézett rám, mintha minimum kinőtt volna még egy fejem. Azt mondta, ilyen nincs, biztosan csak a rossz tapasztalataim miatt nincs ingerenciám, hogy valakinek 'feltárulkozzak' és igyekezett meggyőzni a saját igazáról.
Elképesztő, hogy az emberek mit meg nem képesek tenni, hogy csakazértis nekik legyen igazuk! Unszolására elhatároztam, akkor nem címkézem fel magam.
Próbálkoztam, de tényleg! És rájöttem, oké, hogy mással ez történik: ha neki jó, ám legyen! De engem... ebbe inkább ne rántsanak bele! Számomra a testi kapcsolat nagyon, de nagyon nyomasztó, hiába ajnározza néhány személy
és a média, hogy milyen csodálatos-és-harmonikus! Ha elképzelem, amint egy ilyen szituációba keveredek, felfordul a gyomrom...Beszélgettem erről egy pszichológussal, és azt mondta, ezzel nincs semmi baj. (És a mai napig hálás vagyok neki, amiért ezt mondta!)
Akiknek a baráti körömben elmondtam... van, aki megért, és van, aki szerint ez nem oké. Jól van, de miért nem oké? Erre valaki tudná a választ? (Ami lehetőleg nem abból áll: merthátezatermészetes!)
Az, hogy egyesek ilyenkor rám aggatják a leszbikus jelzőt, nem vicces és egyáltalán nem reális. Ahogy az sem, ha ebből poént csinálnak.
Tehát akkor bújjunk el, vagy tegyünk eleget a társadalomnak?
Esetleg túl drámai vagyok? Sajnálom, ha felfújtam a dolgot, de az állandó zavarodottság (a témával kapcsolatban) egyszerűen lefáraszt.
Minden jót mindenkinek! : ))
Lehet, hogy az vagyok.
Szeretek egyedül lenni, a szex és szerelem számomra a nem fontos dolgok közé tartozik.
Volt pár viszonykám. Játéknak kezeltem, meglehetős távolságtartással fűszerezve. Ami a "huzihuzira" meg a tapperolásra alapul, azt a kapcsolatot képtelen vagyok komolyan venni.
Ami inkább érdekel: művészetek, olvasás, zenék, tánc....Ilyesmiben lelem örömöm.
Teljesnek érzem az életem.
Sziasztok. Én egy 25 éves aszex fiú vagyok. Most tláltam rá erre a fórumra, és fiúként azért kicsit félre regisztráltam. sajnos máshol nem találtam ilyen témát. Valójában mint sokan én is magányos vagyok, és nagyon szívesen találkoznék más hozzám hasonló emberekkel, nekem is vannak vágyaim a családalapításra -van mesterséges megtermékenyítés is nem?:)- és a párkapcsolatra, vagy akár csak olyan barátokra akik megértenek engem, elfogadnak, és nem azon mesterkednek hogy megváltoztassanak. pszichológushoz jártam szorongás miatt éveket, és az is erre a témára szállt rá, megpróbált "meggyógyítani", nagyon kevés sikerrel. igazából önkielégítést végzek, de nincs az elmémben ilyenkor egyik nem képviselőiről sem mentális kép, ez csak a természetes ösztön, és örömforrás.
nagyon szeretek kerékpározni, kirándulni, nyitott vagyok a színház opera koncertek irányába is, szeretek jönni menni, spontán lenni. kicsit infantilis vagyok de sztem ez még belefér :) nagyon szívesen ismerkednék akár csak barátságtársaság céljából is lányokkal, fiúkkal bárkivel, aki szintén sorstárs :) hát ennyit rólam. sziasztok!
Szia!
Azt elárulod hogy mit érzel?
Undort vagy csak semmi érdeklődést?
Irtad hogy közeledni akart feléd végül nem tette?
Nem fogom tudni megfejteni a dolgod, csak egy észrevételem van a leírtakkal kapcsolatban:
Le lehet fogyni és a fogászatra is el lehet menni.
Ezeket nem is másokért kell megtenni, hanem mindkét dolgot saját magadért.
Helló :)
Bár látom, már elég régen írt a legutolsó hozzászóló is, de azért gondoltam, írok. Talán egyszer valaki majd észreveszi a hozzászólásomat :)
Az az igazság, mostanában nem tudom kezelni a dolgokat. Sosem vágytam a szexre, nem akartam kapcsolatot, viszont tavaly volt egy eléggé rossz kapcsolatom. A barátom csak szexet akart, pedig alig tudtunk találkozni, és utólag arra a következtetésre jutottam, hogy valójában nem is szeretett egyáltalán, csak fel akart szedni egy magyar csajt magának, akivel szexelhet. Ő nem magyar volt... Nem tettük meg, hál' istennek, viszont az utolsó találkozásnál úgy éreztem, meg fog erőszakolni. Azóta csak még jobban undorodom a dologtól. Akkor még nem tudtam, mi bajom lehet, pár éve gyanakodtam arra, hogy aszexuális lehetek, de akkor ezt elvetettem, mert néha rám jött olyan érzés, hogy akarok barátot. Közben meg tartottam attól, hogy szexet akar, féltem még a csóktól is, a kézfogástól, ami nem feltétlenül azért volt, mert aszexuális vagyok, csupán azért, mert amúgy is eléggé félénk vagyok. Talán sokan erre foghatnák, hogy akkor az a bajom, de már tudom, hogy nem egyszerű félelemről van szó. Pár hónapja biztosra tudom, mi vagyok, és ez nekem rendben is van. Inkább vagyok aszexuális, mint olyan, aki szexet akar. Ezt viszont sokan nem értik meg. De miért baj az, ha valaki más? Nem szenved senki sem hátrányt azért, mert én vagy még hasonló emberek nem szexelnek, attól ő, akik "normálisak" csinálhatják.
Mindegy is, a bajom egészen különös, amit nem tudok kezelni, és nem tudtam, hová írhatnék. Annak mondhatni örülök, hogy aszexuális vagyok, nem is akarok változni, csak valamiért néha ez elég megterhelő dolog, néha mégis lennék normális. Ez eléggé össze tud zavarni
Pár hete megismertem valakit, egy srácot, akivel elég jól elbeszélgetek, eddig csak neten keresztül, mert külföldön tartózkodik, de kamerázni is szoktunk. Próbálok csak barátként tekinteni rá, és én úgy is vagyok vele, amit ő is tud, hogy az egyik legjobb barátom, hiába ismerem csak 2 hónapja. Elmondtam neki, hogy aszexuális vagyok, ami nem zavarja, hiszen ő is barátkozni akar velem, illetve azért írt rám akkor, amikor először írt, hogy segítsen nekem, mert éppen nem voltam túl jól lelkileg. Ő sokat segített, és most is segít. Mostanában kevesebbet beszélgetünk, mert én vizsgákra készülök, kamerázni sem szoktunk annyit, és ez kikészít, szoktam sírni is miatta, de nem azért, mert megbánt, ő nem is tudja, hogy bajom van. Valamelyik nap láttam, hogy Facebookon pár lány írt az újonnan feltöltött képeihez, és ez is féltékennyé tett, zokogni kezdtem, haragudtam rá, meg azért is, mert nem válaszolt nekem. Tudom közben, hogy azért lehet, mert hagyni akar tanulni engem. Én meg csak azt várom, hogy írjon, rá gondolok, magamban beszélgetek róla, meg ilyenek, miközben csak barátok vagyunk, és nem lehet több köztünk. Nem érzem, hogy beleszerettem volna, viszont kezdem azt gondolni, hogy mégis többet érzek iránta, mint barátság, azonban nem akarok többet. Nem lehet. Ő teljesen az ellentétem már csak kinézetre is, és nem aszexuális. Persze kinézetre nem úgy gondolok, hogy ő fiú, én meg lány vagyok, azért más. Csak ő vékony, jól néz ki, szerintem a fogai is rendben vannak, jár kondiba, én viszont nem az a vékony típus vagyok, és pont nem az a fajta, aki annak ellenére jól néz ki, hogy van rajta felesleg, nem érzem magam szépnek sem, és a fogaim sem jók, főleg betegség és genetika miatt, ráadásul több betegségben szenvedek, ami miatt nem tudok sportolni sem, hiába, hogy szeretnék. Ő sokat tud beszélni, nem fél, én viszont nagyon, mindentől, és alig beszélek idegenekkel. Tehát teljesen az ellentétem. Nem tudom, mit tehetnék, hogy kezeljem ezt. Nem mondhatom el neki, hogy mi a helyzet, habár tudom, ezzel csak magamat sértem meg. De tudom, ha elmondanám, akkor talán a barátságunk sérülne, és nem lenne ugyan az már. Nem biztos, hogy kilépne az életemből, de nem hiszem, hogy ugyan úgy viszonyulna hozzám. És az egyik legnagyobb gond az, hogy én sem tudom, mit érzek pontosan. Kapcsolatot még aszexuálissal sem szeretnék, nem hogy olyannal, aki nem az, és most ne nézzük azt, hogy egy "normális" sem akarna kapcsolatot velem. Mit lehet tenni, ha egy aszexuális egy nem aszexuálisba szeret bele? :( Én nem érezhetek semmit iránta. Mit tegyek? Vajon érzek egyáltalán valamit iránta, vagy csak barátilag vagyok féltékeny? Még csak nagyon barátaim sem voltak, sokat bántottak, és az is meglepő, hogy valaki ilyen velem, mint ő. Egyszerűen nem bírok másra koncentrálni, pedig most a tanuláson kellene, hogy járjon az agyam. Folyton felé terelődik a gondolatom, és azon törtöm a fejem, vajon mi van velem, mit érezhetek, miért történik ez stb. :(
SZia Boldogka!
Én teljesen tökéletesen átérzem a helyzeted! Jó lenne, ha jelentkeznétek, hasonló cipőkben járók! Most olvasom vissza a topicot!
Nagyon helyes, te jól működsz :)
Én futottam már bele ilyenbe, és szerettem a lányt nagyon, de 7 hónap szex nélkül (vagy néha csinálta nekem, nem bírtam tovább...
Jellemző?
Én egy párkapcsolatot el sem tudnék képzelni szex nélkül, szerintem ez minden kapcsolat fontos része. De persze elképzelhető hogy mások másképp gondolkoznak.
Sziasztok!
Hol is kezdjem:)
Először is NŐ vagyok, 35 éves, és sokan csodálkoznak, hogy nincs még "családom".
Van egy kutyám, nagyon jó munkahelyem, elégedett vagyok.
Látom a körülöttem levőket, pl a barátnőmet szült 2 gyereket és a tróger férje terhesen otthagyta.
Vagy unokatestvérek tömkelege, hogy ne menjek messze.
Ekkor undorodttam meg a férfi nemtől. Már korábban észrevettem, hogy írtózok bármilyen testi kontaktustól.
Örülök, hogy erre a fórumra akadttam, látom nem vagyok egyedül.
A szüleim kiakadnának, ha megtudnák.