Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Párkapcsolati kérdés
Torolt_felhasznalo_936576
Létrehozva: 2012. augusztus 19. 09:01
Arra lennék kiváncsi, hogy ki hogyan reagálta le, amikor a párkapcsolatban jelentkeztek a napi problémák. Arra gondolok, amikor már elmúlt a kezdeti eufória, stablilizálódott a kapcsolat és a napi együttélésben előjöttek a csipcsup dolgok. Nem találom, elraktad valahova, ne egyél tele szájjal, csukd le magad után a vécétetőt, stb. Nálunk ezek mostanában jöttek elő 2,5 év után. Mindkettőnknek második hosszú kapcsolat, vannak gyerekek is az előzőkből, közös nincs. Nem szeretném megbántani a páromat, de "nyelni "sem akarok, mert annak biztosan kirobbanás lesz a vége
Rajta is látom, hogy idegesitik apróságok, de nem akar szólni. Ti hogyan rendeztétek ezeket?
Rajta is látom, hogy idegesitik apróságok, de nem akar szólni. Ti hogyan rendeztétek ezeket? 
Nálam lehet, h van, de tuti nem a férjem rakta oda :D
Elképzeltem a jelenetet:
Jó szex után kimerülten fekszetek, pasi bámulja a plafont. Mire te: drágám, vidd ki a szennyesbe a zoknidat!
Nálam a prákapcsolati kérdés ott kezdődik, hogy megbízható, toleráns, normális a ffi, nem cigizik, nem iszik, nem esik ki a kapanyél...
Hogy a zokniját nem teszi a szennyyestaróba? Egy jó szex után sok mndent megtesznek, ha mosolyogva mondjuk főleg...Vagy egy jó ebéd után, kinek, mi.
Az a jó, hogy csak ez a legnagyobb gondod vle, mert sokkal aggasztőbb lenne, hidd el, ha minden nap részegen menne haza, fújná a füstöt a fejedbe hajnalig, eljátszaná a pénzetek, ée mindez k*rvára nem érdekelné.
Ha azon kívül, hogy nem viszi ki a zokniját, vagy nem hajtja le a wc ülőkét nagyobb baj nincs vele, becsüld meg, és ne kritizáld folyton.
De kar az is,ha idegesited emiatt magad. Minek?
En is idegesitem olykor magam,aztan rajovok utolag,csak magamnak csinalok rossz kedvet,a tobbiek meg jol erzik kozben magukat ugyis!
:-)
Idegesít:
- zoknik szanaszét hagyása
- kenyér kint hagyása (megszárad)
- szennyes ruhák szanaszét
- konyha elpakolása félig
- ahogy tereget (gyűrött ruhák)
- .....
Megoldás: megcsinálom én :-)))))) és nem szólok. 40 évesen már nem fogom megváltoztatni - és ezeken a dolgokon nem érdemes túrázni. Lesznek úgyis nagyobb próbatételek!
Pontosan így van! :)) Nem akarok nemleges választ, ezért nem is adok rá lehetőséget. Elvárom, hogy megcsinálja, de megkérem rá. Sőt, rögtön meg is köszönöm, ezzel méginkább ráerősítek, hogy neki kell megcsinálnia. :DD
Erről meg az jutott eszembe, hogy az egyik barátnőm mikor tüsszent, rögtön megköszöni :DD HAPCIköszi. :D
Ez a hó 30 napjára vagy csak néhányra igaz?
Persze, lehet csak te látod így, a környezeted meg egy randa hárpiának tart...
Valahol itt látom azt, hogy igen, ha már megbeszélem a másikkal, akkor választ is kapok arra, hogy miért úgy ahogy. Ha meg már ezt tudom, akkor sokkal könnyebb elfogadni, hiszen már megismertem a miértet, vagy valamilyen hozzáállást a másik részéről ahhoz a dologhoz.
Nők apja említette a lábast. Én is átrakom a maradékot. Igaz, nem aznapra kell eltennem, hanem másnapra, és akkor már csak kevés az a megmaradt étel.
Ugyanakkor a barátnőmnél mikor említettem, hogy átrakjam a megmaradt ételt? Mondta, hogy minek, úgyis ekkora meg akkorra el fog fogyni.
Ezzel el is volt rendezve, mivel kaptam egy választ, amire én nem gondoltam, ami az ő álláspontjára adott magyarázatot.
Hát nézzük.
Általában az a stratégiám, hogy ha van valami, ami zavar, szólok. Ennek vagy az az eredménye, hogy megteszi a párom (mert belátja) vagy az, h nem. Általában utóbbi esetben belenyugszom a megváltoztathatatlanba:
pl. nagy kádban fürdés, időszakonkénti munkamánia és a joghurtospoharak asztalon hagyása. És a továbbiakban már nem idegesít. Amúgy a férjemet elég könnyű tolerálni :D
Az rendben van, hogy toleráns vagy, én inkább azt szerettem volna megtudni, hogy tényleg minden úgy van jól ahogy van?
Azaz semmihez sem kell toleránsnak lenned?
Mert ugye ha már toleráns vagy, akkor van mit tolerálni.
Nyilván attól függ, ki az a másik
Amúgy toleráns embernek tartom magam. Ill. toleránsnak azokkal, akiket szeretek
De mondom, ha szar passzban vagyok, akkor meg iszonyú élhetetlen liba tudok lenni. Pl. PMS alatt még az is zavar, ha a férjem hangosan vesz levegőt. Komolyan. Ilyenkor mindenki érdekében inkább elvonulok.
Igen, a feng shui is ellene van, de nálam ez már korábbról datálódik, minthogy ezt is hallottam.
Komolyan olyan vagy, hogy neked mindig minden rendben van, ahogy a másik cselekszik, beszél, akármit tesz?
Mert akkor a szememben te leszel az első ember, akire felnézek.
:)
Meg kimegy a csí és bejön a sá én azt olvastam.
Huuu, én biztos állva pisilnék, ha lehetne!
Hanem amikor már kijössz a wc-ről?
És akkor éppen miről hullik le a lepel?
Na meg azért az sem baj, ha fordított a gyakorlati megoldás. Mármint a b@sztatásnál.
Igen, én ezekanők kategória vagyok.
Én pl azért, mert azt olvastam, hogy higénikusabb, ha nem hagyom kiáramolni az ott lévő maradványokat.
Arról már ne kérdezz, hogy pontosan mit írtak erről, nekem ennyi maradt meg, így aztán ehhez szépen hozzászoktam, és maradtam ennél a megoldásnál.
Sőt, nálunk a párom is így alklamazta. Ja, és nem használta ki az állvapisilés lehetőségét sem.
Nekem nem volt még ilyen ismerősöm :D
De ha te ezek a nők vagy, megmondod?
(Én nem vagyok angyal, de nem a wcn szoktam b@sztatni az embert :)
Miért nem kérdezitek meg "ezeket" a nőket?
Komolyan kezdek aggódni, hogy alig maradnak "sárkányok", az összes nőszemély angyallá avanzsált.
Csak óvatosan hölgyek, mert a végén még elrepít benneteket a szárnyatok.
Neki az a probléma, másnak meg más a probléma.
Vagy nálad simán megy minden?
De én azt nem értem, hogy miért olyan zavaróak ezek a dolgok: hogy hogyan hagyja a wc ülőkét, hogyan eszik, mit hova tesz a másik, hol legyen ennek-annak a helye? Nem szabad, hogy azt érezze a másik, hogy ez nem az ő otthona is.
A bnőm most költözött össze a pasijával egy hónapja és minden nap azon vitáznak, hogy hol legyen a mosogatótálca. Szükség van erre?
Tücsök ezt nem Neked címeztem, csak a Te hozzászólásodra kattintottam rá.
Csakhogy pont azokból lesznek a mindenért basztató, beszólogató nők, akik a prompt felmerülő problémáikat lenyelik, ahelyett, hogy nem bunkón, de határozottan kimondanák. Ilyenkor kezdődnek úgy a mondatok, hogy "már megint" és "Te mindig/soha".
NA most párkapcsolatban éltek...
Ahogy te alkalmazkodsz, úgy neki is kéne.
Nálunk 3 év után robbant ki anno, el is költözött, mert olyan düh volt bennem, és lehet olyan dolgokat is mondtam, amit nem kellett volna.
Viszont nem nagyon lehetett vele beszélgetni, mert mindent a személye ellnei támadásnak vélt...magyarán egy antiszociális ember.
Vagy másképp gondolkodtunk, és egyikünk sem engedett...na ezért nem hiszek abban, hogy a különbözőséggek kiegészítik egymást...
Ez csak lehet, hogy hab a tortán...
egy jó kapcsolattal mögöttünk a más, mindennapi gondokat is átvészeljük, nyugtató nélkül
mindenféleképpen üljetek le, és bezséljétek meg, mert nem lesz jó vége.
lehet, összevesztek, akkor, de utána elcsedesedik, és mindeki tudja, mi van.
Viszont, ha nem teszitek, lehet olyan vitába torkollik majd egyszer, aminek tényleg súlyosabb következményei lesznek, lehetnek.
Feltéve, ha lehet beszélni vele.
Ja igen, még annyi, hogy régen nem nagyon volt köd, hanem házasodtak a vagyonok meg a nincstelenek. Ki ki a saját osztályán belül.
Ritka volt az a házasság, ami szeretet alapon működött, így tán még nehezebb lehetett elviselni a másságokat.
Én azt hiszem, már nem egyről beszélünk.
Én arra igyekeztem volna reagálni, amire azt írtad, hogy mielőtt megtörténik az összeköltözés.
Hogy lehetne összeköltözés előtt olyan dolgokat felismerni, amikkel addig még nem találkozott valaki?
A hét év nem a szerelmről szól a régiek szerint, hanem pont arról, hogy mennyire képesek együtt élni az ilyen olyan szokásaikkal, természetükkel?
A szerelem kémiájáról már hallottam, azért majd belenézek a beszégetésbe, amit linkeltél.
Hét tél hét hét nyár mondja meg...
Vagy. Lakva ismerszik meg a másik.
Szóval ennek vajmi kevés köze van a ködhöz, bár kétségtelen, hogy eleinte sok mindent eltakar."
Ezeknek a megfigyeléseknek is van közük a ködhöz, pont az a közük hozzá, hogy ha a másik megismerése nélkül bútorozunk össze vele, akkor kb. hét év után jó eséllyel elegünk lesz belőle, ugyanis kb. két év után kezd tisztulni a kép, és akkortól kezdve kiderülhet, hogy mellényúltunk, ha csak a szerelem hajtott bele a kapcsolatba.
Ez a két évesdi már a biokémikusok egyik megfigyelése számunkra, és nem árt tisztában lenni a többivel sem, amik ráadásul nem is mondanak ellent bölcs eleink megfigyeléseinek:
http://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=cF141e7Sh4s
http://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=VB9De0Rx2NQ
http://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=Naez0VD3w_E
Na pont erről beszélek, hogy vannak kitüntetett dilik:) Ha azokra figyel, akkor az már nekem elég (és viszont). Nekem is vannak ilyenek, meg neki is, emellett még ezer másik, ami bosszantana valamelyikünket, de mivel nem érik el a dili-szintet, nincs belőle vita.
Topicindítónak: szerintem ha azt látja, hogy megoldásra törekszel és nem b.tatásra, akkor partner lesz. Főleg, ha azt is látja, hogy te is elfogadod az ő dilijeit és ugyanúgy figyelsz rájuk, mint ahogy tőle szeretnéd.
Kicsit off: Nem gondolom, hogy túl kéne ezt dramatizálni, ez az összecsiszolódás természetes folyamata. Hiába nem tegnap óta vagytok együtt, ti is változtok, az élethelyzetek is változnak, mindig lesz olyan, amiben ki kell találni a közös megoldást.