Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Így igaz...Egy erőteljes, vagy valamiben domináns egyéniség egyértelműen erősebb érzelmeket vált ki....és kénytelen ezzel néha -néha szembesülni..
Régen szívesen belementem vitákba egy egy téma kapcsán, sokszor vérre menően és élveztem amikor lesöpörtem valakit a színről...de ezt érvekkel tettem és nem a bunkóság győzedelmeskedett az ész felett, mint ahogy itt sokszor látom....Úgy nem igazán dicsőség..
Viszont egyeskének igaza van ebben, valószínűleg az önismeretem miatt eljutottam arra a pontra, amikor már nem akarok meggyőzni senkit, rájöttem, hogy több igazság van és egyik nem zárja ki a másikat. Az én véleményem csak az én igazságom és azon kívül, hogy ezt megosztom, már nem akarom, hogy más is így úgy lássa a dolgokat , mint én..Viszont tényleg érdekes néha boncolgatni, hogy más miért más ......
Persze, hogy a kettő között van különbség.
De ez is csak rajtam múlik. Hiszen ki szabja meg nekem, hogy tegyek közte különbséget?
Ha nem címkézek, akkor mit kapok? Egy lehetőséget, hogy majd később címkézzek.
A szánt szándékkal sértegetőkhöz nekem sincs elég nyugalmam. De erre is meg fogom találni a magam megoldását. Ez is csak rajtam múlik.
Juj....akkor én nagyon rendben vagyok !!!!
Viszont nekem más a kritika és más az esztelen kötözködés.....és hát az a hangnem amit itt némelyek megengednek maguknak másokkal szemben..... persze az is az illetőt minősíti, csak attól még iszonyúan sértő. Néha csak nézek !
Vannak tulajdonságok, amiket magunkénak gondolunk, és vannak valódi személyiségjegyeink.
Én mindig szerettem volna megjátszani a szürke kisegér szerepét, de persze ez soha nem sikerült, csak én gondoltam, hogy igen.
Így hát folyton másokat okoltam azért, mert én szürke kisegér képzettel éltem az életem.
Igen, rá kellett jönnöm, hogy én bizony nem tudok szürke kisegér lenni, ezzel a tudattal sokkal jobban érzem magam a saját bőrömben.
Igen, ehhez elkerülhetetlen, hogy ismerjük azt, akik valójában vagyunk, és nem azt, akit mások látnak bennünk.
Az elejével teljesen egyetértek...Megjegyzem ekkora intoleranciával megáldott emberekkel csak itt találkoztam ilyen nagy számban...A régi helyemen egyetlen ember volt igazi kötekedő, de Őt valahogy ezért bírtuk is egyben, itt azonban még értelmes emberek is unalmukban ezt teszik és ezzel elérkeztünk megint az újakhoz...
Nem kell feltétlenül szürke verébnek lenni ahhoz, hogy valaki meghátráljon. ...és ez a becsatlakozás néha cseppet sem zökkenő mentes.
Csak a saját példámat ha vesszük... két hete írogattam itt, vagyis még igazán főképp csak bele-bele néztem a topikokba, amikor egy nagyon régi, több éves nick elkezdett kötözködni és nem ér nevetni, főképp a hangulatjelek miatt , amit nagy örömmel kezdtem használni, mivel ezzel a bőséggel itt szembesültem akkor először.
Nem, nem vittem túlzásba, de hát úgy tűnik ez volt az egyetlen igazi támadási felület rajtam.. Ja...meg az itteni pasikat akartam megszerezni valószínűleg......
Persze pillanatok alatt csatlakozott hozzá még egy régi ismerős , viszont ugyan azt tettem, mint mosolykával...pár hsz után leírtam, hogy saját magamhoz méltatlannak érzem ezt a stílust, illetve csak hasonlóan vehetném fel a kesztyűt , így pedig nem akarom és ezzel kiléptem, nem olvastam őket többet...
Nem mentem el innen, mert mint írtam, azért a normálisak (mint -1- eske
) még mindig túlsúlyban vannak és elegen ahhoz , hogy a kevésbé azokat kikerüljem..
Azért a történet érdekesen végződött, mert egy búcsúzó topikban elnézést kért az illető és kiderült, bármit képviselhettem volna , Ő kizárólag kötözködni akart....és aki a társa volt ebben, azzal azóta már sok helyen beszélgettem , tök normális és soha sem esett szó közöttünk az előzményekről....
Viszont nem kell nyuszinak lenni ahhoz, hogy egy ilyentől elmenjen az ember kedve az egész ittléttől és ezt nem is nevezném megfutamodásnak sem....
...és még egy példa
Nyitottam pár napja egy topikot....Mit ad Isten, ugyan azzal a névvel, egy szó kiegészítéssel nyitott valaki egy ugyan olyant...Nem hiszem, hogy sokat tévednék, ha azt mondanám,hogy elég régi Nlc-s lehet az illető, (nem néztem meg, mert annyira nem érdekes) valamiért zavarta őt és jobb híján ez jutott eszébe.
Engem ez sem érdekel, mert nem szokott zavarni az ilyen , max kíváncsi lennék az jelenség lélektani oldalára, de ez sem fontos...Viszont nem hinném,hogy egy érzékenyebb fórumozónak ne menne el ettől is kicsit a kedve....
Ha tetszik nekünk ha nem, minden kritika - bár én nem kedvelem ezt a szót - megállja a helyét, azaz mindnek építő jellege van.
Az már egy más kérdés, hogy én tudok-e vele valamit kezdeni?
Ha így nézem, akkor sokkal nagyobb eséllyel indulok a megértés felé.
Amikor egy általam rosszindulatúnak ítélt nicckkel leállok vitázni, akkor ott bizony van még mit tanulnom magamból. És van még mit tanulnom.
Amikor már nincs bennem kényszer a vitatkozásra - nem a vitához -,akkor azon a területen már elképzelhető, hogy rendet tettem magamban.
"Minden azon múlik, hogy adott ember mit gondol magában a jelenségekről, aminek a középpontjába kerül."
igen, ez is nagyon így van... ill. hogy úgyse tudsz kibújni a bőrödből. Én pl. a való életben is eléggé középponti ember vagyok egy-egy társaságban, éppen ezért egy szürke kisegérhez képest sokkal többször fordul elő velem, hogy utólag valamit meg kell bánnom. Még akkor, amikor alakulóban volt a személyiségem, vagyis kamaszként, próbáltam szándékosan "visszavenni magamból", főleg az olyan esetek után, amikor úgy éreztem, na, ezt nem kellett volna. De aztán fokozatosan visszaváltoztam, észre se vettem, és már megint én voltam a hangadó. Aztán jött megint egy újabb malőr, amit megbántam. Évek kellettek rá, hogy felfogadjam, hogy ezek hozzátartoznak ehhez a "szerephez" (azért tettem idézőjelbe, mert nem megjátszott szerep, hanem életszerep). És ezekről ugyanúgy nem lehet lemondani sem, mint ahogy pl. nem lehet azt mondani, hogy én azért nem leszek szerelmes, mert ha vége, akkor az nagyon fájni fog. Intenzív dolgok intenzív mellékhatással járnak, nincs mit tenni. :) Előbb-utóbb az ember megtanulja kezelni, enyhíteni őket. Ennyi a maximum szerintem. :)
Minden azon múlik, hogy adott ember mit gondol magában a jelenségekről, aminek a középpontjába kerül.
Pl itt van ez a beszólás. Sokszor elcsodálkozom, amikor valaki kijelenti a másiknak, hogy ne szóljál be. Miért tesz ilyen kijelentést? Talán azért, mert talált süllyedt a "beszólás"?
Nekem is van pár (vagy egy?) nick, akikkel képtelen vagyok azonosulni, de ha mondanak valami olyat, ami nekem nem tetszik, akkor azt átgondolom.
Talán ez lenne a lényege minden topiknak, hogy aki nyitja, az észrevegye azt, amit észre kéne vennie, de az nem az, hogy őt valaki is bántja.
Ebben lehet valami. Én régóta vagyok itt nlc-n, de az első években kizárólag a saját topikomon belül fórumoztam, azzal a társasággal továbbra is kommunikálunk zártan. Ők mindig is képesek voltak arra, hogy toleránsan, normálisan fejtsék ki a saját véleményüket, még ha ezek teljesen különbözőek voltak is egyénenként. Akkoriban is bele-beleolvasgattam más topikokba, de engem akkor még az tartott vissza teljesen, hogy belemenjek egy-egy vitába, hogy sokszor láttam, valaki nyit egy topikot (pláne, ha vélemény- és tanácskérés személyes jelleggel), és darabokra szedik. Egyik esetre határozottan emlékszem, de mondom, nem volt túl sűrű, hogy másutt is véleményezzek, pont az ilyenek miatt: egy anyuka arról nyitott keserűségében topikot, hogy bár két háznyira laknak az ovitól, és kész is volt a gyereke jelmeze a farsangra, amelyre már hetek óta készültek otthon együtt, valahogy nem tudták,hogy aznap lesz a farsang, és óvónő annyit nem tett meg, hogy megeresszen egy telefont, hozza már át a szomszédból a jelmezt (azt is tudta, hogy otthon van a kicsivel), az ovis gyerek meg végigsírta a napot jelmez nélkül. Egyetlen órán belül már minden volt a topiknyitó, csak méltóságos úriasszony nem a fórumozók szerint, a végén már jó, hogy a gyámügyet nem szabadították szegény csajra, holott sztem tényleg nem volt más célja a topikkal, minthogy kibeszélje magából ezt a sérelmét. Szóval én úgy látom, hogy ez nem egy lefelé ívelő tendencia, mivel kötözködők mindig is voltak, hanem talán most már jobban ismerik a nickek is egymást, talán új név mögé se nagyon lehet már rejtőzni olyannak, akinek nagyon erőteljes a stílusa akár jó, akár rossz értelemben. Azt sem hiszem, hogy behalna ez az egész, mert ha nem is annyira pörögnek már a témák, mint a hőskorban, de az igény már beköltözött az emberekbe, hogy virtuálisan kifejthessék a véleményüket, tanuljanak egymástól, adott esetben beszólogathassanak arc nélkül, ha már arccal - minden bizonnyal - nem nagyon tolerálná tőlük a valós környezetük.
Az újakról meg, akiket "frusztrál" a régi nickek unalomból való évődése: szerintem azt frusztrálja, aki nem mer bekapcsolódni. Nemrég is jött egy új nick, és pár napon belül már ő is úgy csacsogott, mintha ezeréves bútordarab lenne. Mert ő, gondolom, nem azon filózott, hogy befogadjuk-e, simán bekapcsolódott. Nem nagyon láttam olyat, hogy ha valaki értelmes, jó, netán humoros gondolatokkal kapcsolódik be akár friss nickkel, azt "kirúgnák", csak mert nem régi. Szerintem ezt csak azok gondolják, akik újak ugyan, de nincs elég önbizalmuk egy új társaságba belépni. Ez a való életben is így van. Van, aki azonnal részévé tud válni egy új közösségnek, van, aki egy sarokban észrevétlenkedik, majd otthon panaszkodik, hogy ezek már régen összeszoktak, esélyem nem lesz, hogy befogadjanak... Hozzáállás kérdése szerintem. :)
Hát...elvagyok, annyi még számomra is érzékelhető, hogy ritkán pörgősek a topikok...
Talán azok akik "ezer" éve itt vannak, már belefáradtak az állandó véleménnyilvánításba az évek óta felmerülő nagyon hasonló témákat illetően, az újakat meg frusztrálja a láthatóan egymást ismerő nickek beszélgetése, ami a legtöbbször nem a topik témájával függ össze...Ez a fajta évődés egymás között pedig az unalom jele , ami a fentiekből adódik...
Talán a régiek épp ezért lassacskán egyre kevesebbet jönnek ide és ismét megújul a fórumozás, bár ezt sem hiszem,hiszen sokan már nem szűzek ezen a téren, csak talán máshol fejtegették eddig a véleményüket...
6-7 éve ez az egész rendszer, a virtuális világ még újdonság volt, azonban már soha többé nem lesz meg ennek az újdonságnak a varázsa, csábítása... Manapság már csak a társaság újulhat meg jó esetben és az megint feldobhatja kissé, de ez is egy folyamat eredménye és még a legtöbb fórum nem halt meg annyira, hogy máris feltámadhasson ismét..
Bocsi, az okfejtegetésért, nem akartam ennyire belemélyedni....ne is olvasd végig....
Én szóltam !
Majd fetérképezed idővel az egész nlc-t.
Minden negatívummal együtt szerintem sokat lehet itt is tanulni.
Nem a sérelmeket kéne elfelejteni, hanem a jól sikerült sértéseket.
Javarészt ezeken a sikereken buzdultak fel az itteni hölgyek/urak.
Nem csoda, hogy ugyanaz a 100-150 ember van már csak itt, azok is csak nyüglődnek, egymást hergelik és mindenkinél sokkal okosabbak.
Évekkel ezelött nem az volt a három legjellemzőbb első hsz, hogy kamutopik, a magad problémáját ne rám, illetve hülye a topikindító.
Nyilván bazi unalmas a sokadik terhes topik, a sokadik megcsaltak, én csaltam meg topik, de lehet, aki írja annak fontos.
Azok, akikkel lehetett értelmesen vitázni rég leléptek, vagy hozzátorzultak a mostani vezérekhez, akikkel nem mernek konfrontálódni, mert jön az egész csűrhe és akkor megy a gyalázás.
Jaj ebédelni menni se esett jól. Jaj bizony főzni is ma lusta vagyok.
Különben a kedvenc kanyontúrás helyemre személyivel is mehetsz.
A franciák jól megtartották maguknak a szigetet, de el kell ismerni fejlesztik is.
Tamarin autópálya
orange.fr
francia telekom
Már úton kéne lennem.
No akkor kezdjük el ott, hogy mit jelent: Be bad!
Csak kategórikusan.
Mentem, szép napot.
Ma már azért nem játszik, mert nem akarom, hogy elérjenek. Szabadságon vagyok és kész.
Ezen el kell gondolkodnom.
Ááá, megvan. Talán mert a fülemhez nőtt?
De ezt soha nem fogom megtudni, hozzám túl messze vannak azok a szirtek.
De ez már nem játszik.
Elképzelem, mikor éppen kimerészkedsz egy sziklaszirtre, és megcsörren a telefonod.
Azt hiszem én abban a pillanatban már billennék is a mélység felé.
Mindenesetre gyors lehetőség, hogy végleg elhallgasson a telefonom.
Egyébként attól, hogy az amerikai annyira igénytelen, hogy helytelenül használja a köznyelvben az angolt, még nem jelenti azt, hogy hülye az, aki nem veszi át ezt a szokást.
Ez csupán annyit jelent, hogy a hasonlóan igénytelen inkább átveszi a helytelen angolját.
Van egy viccem neked:
Az angol meg az amerikai vitatkoznak:
Amerikai mondja:
- Ecsém, azt elevátornak hívják, mi találtuk fel!
Angol mondja erre:
- Aha, azt liftnek hívják. A nyelvet viszont mi találtuk fel.