Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Egyformán szereted őket?
Létrehozva: 2012. július 14. 14:44
Sziasztok!
Vajon egy anya/apa tényleg egyformán szereti az összes gyerekét, és nem tesz különbséget köztük? Esetleg mindenkinek van olyan gyereke, aki közelebb áll a szívéhez, mint a többi, még?
Vagy ez is egyfajta tabu dolog, amiről nem illik beszélni?
Mi a véleményetek?
Olyan nincs,hogy egyformán szeretni őket. De ezt soha senki nem vallja be,még akkor sem,ha már látványos a dolog.
Én még tudjátok mitől mászok a falra? Amikor az ún. pachwork családokban azt vallják,hogy úúúúgy szeretem a párom gyerekét,mint a sajátomat. Ilyen nincs. Nálunk is ez a felállás( második házasság vagyok) és anyósomék nem értik,hogy miért nem szeretem a férjem lányát. Mit szeressek rajta? Aranyos,kedveljük egymást,kicsit barátok vagyunk,ennyi. Soha nem tudom "egy lapra tenni" a saját gyerekemmel. Szerintem ez normális dolog. Neki is van anyukája,apukája,akik nagyon szeretik,kész,ennyi.
A másik dolog:férjem sem szereti egyformán a lányait,látom. Azzal is magyarázom,hoogy ez függ a gyerek anyjától is,vagyis amilyen kapcsolatban van vele. A nagylány olyan mint az anyja(csavargós,hanyag,nagypofájú),ami fáj férjemnek,az exére emlékezteti. A kicsi más,látszik hogy együtt neveljük,családban,sokkal kiegyensúlyozottabb.
Ezt ismerősöknél is észreveszem:jobban szeretik a kicsit(közöst).
De, különbséget teszek, mert különbözőek.
Mindkettőt másképp szeretem. A szeretet nem fogy a gyerekek számával, sőt...
Hát ez az.
Tőlem is kérdezték már a srácok,de nem tudtam mit felelni,csak ezt.És azt hogy másképp szseretem mindkettőt,mert képzeljék el mi lenne ha tök egyformán bánnék mindkettővel,na erre már nevettek.Az időmet is úgy osztom be,egyszer az egyikkel vagyok csak és kizárólag,és még aznap vagy másnap csak a másikra figyelek.Elég nagyok ahhoz hogy bő fél óra elég legyen rájuk,és az valóban csak az övék.Így nincs balhé.Ha pedig valamelyik bajban van,természetes a másiknak hogy akkor a testvér az első.
Még él az emlékeimben,amikor a tesómmal kicentiztük a kólát,csokit,téliszalámit,baccus,addig nem nyúltunk hozzá,amíg totál egyformává nem váltak a cuccok.Na,az beteges volt. De eljött az az idő,amikor kamaszodtunk,és az "idegenben" kapott akármit inkább hazavittük egymásnak.A gyerekeimnél ez előbb következett be,amikor a nagyobb hozta a kicsinek az iskolából az ennivalót hogy kapta valakitől az extra csokit,kérdeztem hogy miért nem ette meg?Azt mondta hogy úgy nem lenne olyan finom.No comment...
"mindig azt amelyik bajban van."
Nagyon igaz!!!
Mindegyik gyerekemet szeretem... mindegyikért anyatigrisként harcolok, mindegyikért az életemet is adnám, ha kell...
de nem ugyanúgy szeretem őket, hisz nem tudok mindenkit ugyanúgy szeretni... mindegyiket úgy szeretem, ahogy szükségük van rá...
Most épp a legkisebb körül forog leginkább a nap, hiszen még nincs 3 hetes... de mikor alszik, akkor előtérbe kerülnek a nagyok :) viszont emellett a középsőnek intézem a bölcsis dolgait, a nagyobbiknak az iskolásakat és még szmk elnök is vagyok az osztályban....
később is ez lesz... :) ezen munkálkodunk...
nincs megkülönböztetés... ha az egyik kap valamit, kap a másik is (kivéve szülinap)... nem tudok úgy elmenni vásárolni, hogy csak az egyik kapjon :) és nem tudom őket kevésbé szeretni, mert többen lettek...
Elhiszem, hogy nagy orom volt, mikor megszuletett! :)
Micsoda irigylesremelto helyzetben van a kislanyod, hiszen 4 ferfi apaskodik felette es biztosan a tenyerukon hordozzak.
Viszont a leendo lovagjat nem irigylem, mert 1 igazi es 3 potapa is vigyaz majd ra kivont karddal
Két lányom van, természetesen teljesen eltérő tulajdonságokkal...
Ezért hát egyértelmű, hogy mást és mást szeretek bennük, de a mélysége az érzéseimnek teljesen egyforma...
Egy lanyom es egy fiam van, ugy szeretem oket, ahogy vannak osszerakva, cakli-pakli.
Imadni valo ket gyerek, mivel kulonbozo nemuek, kulonbozo tulajdonsagokkal rendelkeznek, ezeket figyelembe veve, bizony nincs kulonbseg, mindkettot lehet egyforman szeretni. Hiszen ket azonos nemu gyerek is kulonbozo tulajdonsagokkal rendelkezik. Fiamat is ugyan ugy olelem at, ahogy a lanyomat, amikor adok nekik, 50-50%-ban osztom el az ertekeket, mint szeretetben, mint anyagilag.
Amirol beszelgetunk tema, az mas termeszetesen.
Mivel nem mindenben egyforma erdekeltseguek, azert probalok nagyon odafigyelni, hogy ok meg veletlenul se erezzek, hogy barmikor is kulonbseget tennek kozottuk. Igazan remelem, hogy megtanitottam oket a gyakorlatban is arra, hogy amikor valami miatt az egyik ertekekben tobbet kap, akkor a masik is meg kapja igen rovid idon belul igenyenek megfeleloen.
Bizom benne, hogy en lennek az elso, akinek elmondanak esetleges serelmeiket velem kapcsolatban, kettojuk kozott.
Unokaimmal szinten igy teszek. Figyelek rajuk, mert az eletben sokszor panaszkodnak nekem ismerosok, hogy sajnos szulei egy eletre elkeseritettek oket azzal, hogy megkulonboztettek oket, testvereket. Fajo erzes lehet.
nalunk sincsenek tabu temak. a fiuk tudjak, hogy imadom oket...megis mindig el kell meselnem, hogy bezzzzeeeeg en csak lanyokat akartam, ok jottek egymas utan, miket mondtam olyankor...stb. mondjuk tenyleg vicces dolgok voltak es imadjak hallgatni.
ne tudd meg azt az oromet, amikor kiderult, hogy bar eleg keson, de vegre egy kislany van a hasamban.
szegeny lanyka...most van neki 4 apja....
nem gyozom a zord ferfiak "neveleset" ellensulyozni.
es a java meg csak most jon....amikor majd elkezdodnek a pasizos evek....
nem irigylem a leendo pasikat...
mar minden felet beigertek a huguknak.
Ezt akár én is írhattam volna. :-) Szintén 3 gyerek...
Hogyan lehet egyáltalán "egyformán" szeretni...? A szeretetet tán kilóra vagy centire mérik...? :-))))
Mindenből mindig egyformát vesz nekik, aki azt állítja, hogy egyformán szereti...? Ráadásul ahány gyerek, annyi egyéniség. Az egyik rosszul van, ha ölelgetik már 5 évesen, a másik meg még 18 évesen is igényli a babusgatást. És még sorolhatnám a különbözőségeket.
Nálunk még olyan is előfordult, hogy az egyiket azért sezretem, amiért a másikat esetleg megszidom....
Már maga a kérdés felvetése is hülyeség, szerintem... Egy anya vagy egy apa nem méricskél.
Olyan klasszul leirtad a csaladi eleteteket! :) Nagyon jo lehet a kislanynak (is) nalatok!
Liat, nem vagy semmi
Tabudontes topikon belul: No.3 :)
Valojaban nem lepodom meg, mert van ilyen, igen, akkor is, ha tabu errol beszelni...
nekem 4 gyerekem van. nem hiszem, hogy az egyiket jobban szeretem, mint a masikat. csak maskeppen. van 2 olyan fiam, akik allando figyelest igenyelnek, mindig roluk szol minden. /felnottek/ 30 es 23 evesek.
ok naponta jonnek, hivnak, elmeselnek, tanacsot, segitseget kernek. en vagyok a Naprendszer kozepe.
/onalloak, kulonelnek tolem, parkapcsolatban. az o tartozekaik is beleptek ebbe a keringesbe. szeretem oket is nagyon/
a kozepso fiu 26 eves. egeszen mas termeszettel. sose voltak kozponti figyelem igenyei. csendes, onallo, magaba huzodo, mint az apja.en csak ugy hivom: a lathatatlan gyermek.
attol meg nem szeretem kevesbe, hogy nem allok allandoan az elete kozepen. sot. lassan megszokom, hogy o akar egesz heten nem hiv fel. de sose hagyna ki a kozos szombati ebedet, nem menti ki magat semmilyen uruggyel. o ilyen. ugrik, ha valakinek szuksege van valamire. mondjuk e zigaz mind a 3 fiura.
sose ereztem, hogy a fiuk kozul valakit jobban szeretek.
na, most jon a csavar az ugyben...ugyanis van egy majdnem 12 eves kislanyom. innentol nincs mirol beszelni...
sajnalom, de nem szegyellem bevallani, megdolt minden igazsagos anyai elmelet nalam.
ezt a fiuk is tudjak, semmilyen szintem nem zavarja oket. ok legalabb olyan imadattal fuggnek a lanyon, mint mi felnottek.
En ertettem, amit irtal, de tenyleg :)
Csak egy kicsit elmelkedtem, neha azert szoktam :)))
Ahol meg nem beszélnek róla, ott a gyerek úgyis megérzi. Hihetetlen radarja van minden gyereknek. Nekem is az volt. Mára megszűnt, ma már csak egy hülye felnőtt vagyok.
Persze, hogy megerzi, teljesen egyetertek ezzel. Mindent megereznek...
Radarom nekem is jo volt es azt hiszem meg ma is az :) Sok esetben jol jon, ha az ember "erzi" a hozza kozelallokat, a lelkivilagukat.
A ma mar csak egy hulye felnott vagyok is stimmel ram
Jó, a fogalmazás nem volt egy egyetemi szintet megütő esszé
, de szerintem aki akarja, érti.
Én ismerek olyan családokat, ahol az egyik gyerek kedvencebb a másiknál. És ezt nem is rejtik véka alá.
Ahol meg nem beszélnek róla, ott a gyerek úgyis megérzi. Hihetetlen radarja van minden gyereknek. Nekem is az volt. Mára megszűnt, ma már csak egy hülye felnőtt vagyok
En sem. Soha. Ilyet meg maganak sem vallana be az ember.
Es ha itt leirna valaki, kb. pislogni is elfelejtenek vagy 10 percig.
(De inkabb ne tegye - a reakciok miatt.)
Na persze. Mindenki eskü alatt vallja, hogy egyformán szereti az egész fészekaljat. Én legalábbis még nem találkoztam olyan emberrel, aki beismerte volna, hogy egyik gyereke kedvesebb lenne, mint a másik.
Csak a topikokban olvashatsz olyasmiről, hogy anyám/apám mindig is kivételezett a tesómmal, meg hogy anyósoméknak persze mindig a sógornő volt a kedvence, az ő kölkére többet vigyáznak, mint az enyémre.
á dehogy
csak nagyon jól ismerem az itteni terepviszonyokat
Szerintem az anyai szív a mérőfoka.
BÁrmelyikre nézek, mindig ugyanannyira szorul össze a szívem a szeretettől.
20 hónapos ikreim vannak.
Tegnap este (inkább éjjel) bementem a szobájukba, leült a földre az ágyuk elé, és néztem az arcukat, ahogy békésen szuszognak.
És pont ez a kérdés ötlöt fel bennem is. Vajon jobban szeretem-e az egyiket, a másiknál.
Aztán képletesen szembeköptem magam, hogy egyáltalán a kérdés felmerült bennem.
Mind a kettőnek megsimogattam az arcát, bőgtem egy sort és kijöttem a szobájukból.
Hát ennyi...
Igazából nem tudom, mi kell ahhoz, hogy valamelyiket ne szeressem, majd ha nagyok lesznek...