Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.

Bipoláris depresszió

pokolfajzatka
Létrehozva: 2010. Április 19. 11:24

Sziasztok!

 

6 héttel ezelőtt 1 hónapig voltam kórházban bipoláris depresszió miatt. Már jól voltam, most kb. 1 hete depresszióval küszködöm.

Tapasztalt bipoláris betegektől várok segítséget, vége lesz ennek valaha is?! Vagy az álandó hullámzás a jellemző az egész életre?  5 éve kezelnek depresszióval, ebből 1,5 éve derült ki, hogy bipoláris vagyok. Azóta nem volt 3 összefüggő hónap, hogy jól lettem volna.

Nagy szükségem van a segítségetekre!

  1. 2015. Április 17. 12:00101.

    Hát sajna nem végeztél túl jó munkát. Fuss neki még egyszer!


    Na, lehet, ezért kibasznak, de mindegy, ezt nem hagyhattam ki.

    előzmény:
    Chilimosoly (96)
    2015-04-17  11:26
  2. 2015. Április 17. 11:40100.

    Idézet az előző hsz-odból:


     


    azt mondta az orvos hogy bipoláris depresszióm van, de tudom hogy hazudott.

    előzmény:
    Chilimosoly (98)
    2015-04-17  11:33
  3. 2015. Április 17. 11:3799.

    aztán kezdőtek a rohamok... mai napig ... vannak... fejét beleverte a falba... juj vérzik... juj juj juj.... sikoltozás.... ANYA NAGYON ANYA ANYA NAGYON FÁJ MIÉRT VERSZ ENGEM CSAK ÖLELJ MEG ANYA ANYA NAGYON FÁJ

    előzmény:
    Chilimosoly (96)
    2015-04-17  11:26
  4. 2015. Április 17. 11:3398.

    a 15 éves énem állítja hogy az orvos hazudott. én őt nem zargatom. amit mondott úgy is van. és tudom... még most is érzem... belől érzem...

    előzmény:
    antironia (97)
    2015-04-17  11:28
  5. 2015. Április 17. 11:2897.

    Közben elvégezted az orvosi egyetemet, és letetted a pszichiáteri szakvizsgát is...???


     


    Csak hogy olyan biztosan állítod, hogy az orvos hazudott....

    előzmény:
    Chilimosoly (96)
    2015-04-17  11:26
  6. 2015. Április 17. 11:2696.

    azt mondta az orvos hogy bipoláris depresszióm van, de tudom hogy hazudott. 15 éves voltam és akkor próbált bediagnosztizálni rá, mert az iskola lánymosdójának a falát tele rajzoltam a saját véremmel miután vagdostam magamat. de nem voltam már akkor sem az és a gyógyszer sem használt amit kaptam rá... hát ennyit erről...

    előzmény:
    Kishableány (95)
    2015-04-17  11:21
  7. 2015. Április 17. 11:2195.

    Sziasztok!


    Él még ez a fórum? Február igencsak eltelt már...valaki van itt?

    előzmény:
    pokolfajzatka (1)
    2010-04-19  11:24
  8. 2015. február 5. 23:2494.

    "Én hiszek benne, hogy a gyógyszerekről teljesen le fogok tudni állni."


    Ez a betegség súlyosságától függ, lehet, hogy te nem is vagy bipoláris beteg, csak hipomán.


    A gyógyszermentességgel én is próbálkoztam, de aztán rájöttem, hogy olyan iszonyú energiába telik ez a "kordában tartás", az önkontroll, állandóan figyelni magam kívülről, nem vagyok-e felhangolva - hogy akkor már inkább szedem a Liticarbot. Sokkal egyszerűbb így az élet, teljesen jól vagyok.

    előzmény:
    annecy (93)
    2015-01-02  11:17
  9. 2015. január 2. 11:1793.

    Sziasztok,


     


    Engem is bipoláris depresszióval diagnosztizáltak, bár a pszichológusom és a különböző pszichiáterek véleménye erről eléggé megoszlik, hogy tényleg az e. Amit mindenképp szeretnék leírni: itt többen azt mondják, hogy gyógyszer nélkül nem működik, és, hogy nem lehet belőle úgymond kigyógyulni. Valóban van az embernek egyfajta hajlama erre, de odafigyelve egészen nyugdotan lehet mellette éldegélni, gyógyszer nélkül is. A kulcs a pszichoterápia és egyéb bármi, amiben az ember hinni tud (kineziológus, prána nadi, stb.) 2 éve kezdtem gyógyszereket szedni, az összes lehetséges mellékhatást kipróbáltam, a pánikrohamtól kezdve a rémálmokon, a falcoláson, hízáson, szorongáson át az aluszékonyságig. Mostmár csökkentik a gyógyszereimet, mellette terápiára járok, és komolyan, amióta a mellékhatások eltűnőfélben vannak, azóta összemérhetetlenül jobban vagyok. A gyógyszer is lehet olyan szorongást okozó, embert gátló dolog, mint a betegség maga. Én hiszek benne, hogy a gyógyszerekről teljesen le fogok tudni állni. Most két gyerekem van, szeretnék egy harmadikat, a pszichiáter azt mondta, hogyha befejeztem a gyógyszer szedését, akkor semmi akadálya.


    Mindenkit arra bíztatok, hogy nyugodtan bízzon csak benne: kordában lehet ezt tartani, és nem kell állandóan attól rettegni, hogy visszajön. Csak szembe kell nézni a lelkünkben lévő fájdalmas emlékekkel, és meg fog oldódni.


    Jobbulást mindenkinek!

  10. 2010. november 24. 09:4192.

    Ettől az én anyukám is félt, ahogy utólag elszólta magát.

    Én szerencsére nem tudtam semmi ilyesmiről az első gyerek érkezése előtt. És nem is volt semmi probléma egyik szülésem körül sem.

     

    Most az egyik gyerekem gyanús, hogy esetleg örökölhette, de nem olyanok a tünetei, mint nekem vagy a nagybátyámnak, szóval figyelni kell.

    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_917920 (90)
    2010-11-21  10:39
  11. 2010. november 24. 09:3191.

    Figyelj, ez nem olyan vészes betegség.

     

    Először is: nem fáj.

     

    Másodszor: ha van körülötted valaki, aki vigyáz rád a kritikus időszakban, esetleg szaksegítséget tudsz kérni, akkor viszonylag jól elviselhető.

     

    A lényeg: szedni kell a gyógyszert, amit az orvos felírt és az előírt adagban. Ne érdekeljen, hogy elhízol tőle (azt le lehet tornázni).

     

    Nekem nagyon sokat segített a pszichológus, de ő is csak úgy vállalt el, ha szedem a gyógyszereket és járok továbbra is pszichiátriai kontrollra.

     

    Egyébként nem tudom, hogy ennek a betegségnek vannak-e fokozatai. Valószínűleg igen, mert nekem egyre enyhébbek a tüneteim. Csak a sima Lítiumtabletta (Liticarb) szedése hatására szinte már nem is fordul elő, vagy valami nagy esemény kell hozzá (pl. hogy kirúgjanak a munkahelyemről).

    Előtte is összesen kétszer voltam kórházban életemben. Először 19 éves koromban, akkor nem is bipoláris betegségnek diagnosztizálták szerintem (de nem tudom, minek, mert ahogy kijöttem a kórház kapuján, azonnal összetéptem  és az első szemetesbe dobtam  a zárójelentésemet - később se tudtam utánajárni).

    Másodszor 42 évesen kapott el, egy film hatására, ott a nézőtéren. Érdekes, akivel voltam békésen elaludt a filmen, tehát csak rám hatott ilyen elementáris erővel a Vágy villamosa c. ötvenes évekbeli alkotás, de akkor a 19 éves kori emlékeim jöttek elő. Nyilván egész addig nem volt feldolgozva.

     

    Pedig ha tudtam volna, amit most már tudok, sokkal egyszerűbb lett volna!

     

    Tehát:

    - hogy ez egy öröklődő betegség, és abból adódik, hogy a mi vérünk Li-szintje kevesebb mint a normális

    - gyógyszerrel jól kordában tartható

    -  rengeteg híres, nagy művész elődünk van (kár, hogy én nem vagyok az, de azért jó velük sorsközösséget vállalni)

     

     

    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_917920 (88)
    2010-11-20  22:50
  12. Torolt_felhasznalo_917920
    Torolt_felhasznalo_917920
    2010. november 21. 10:3990.
    A legrosszabb hogy azt olvastam hogy aki bipoláris depresszióban szenved, az ne nagyon akarjon gyereket, mert utána gondok jöhetnek, pl elmezavar alakulhat ki! Ha valaki tud erről valamit, akkor kérem irjon.
    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_960800 (0)
     
  13. Torolt_felhasznalo_917920
    Torolt_felhasznalo_917920
    2010. november 20. 22:5189.

    Üdv.

    Sajnos ezek a tünetek, mind nálam is jelen vannak, énis bipoláris depresszióban szenvedek..

    előzmény:
    gabo13 (69)
    2010-06-09  23:34
  14. Torolt_felhasznalo_917920
    Torolt_felhasznalo_917920
    2010. november 20. 22:5088.

    Üdv!

    Sajnos nekem is bipoláris depresszióm van, és úgy nézki hogy énis örököltem valakitől a családban... hol jó kedvem van, hol napokig rossz, olyan elviselhetetlen, ez van. Énis hittem benne hogy gyógyitható, de sztem nem, most gyógyszert szedek, ami olykor helyreráz, de nem nagyon segit. Ha valaki tud valamit, nyugodtam irjoN! Szivesen olvasok bárkit. üdv.

    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_960800 (0)
     
  15. 2010. szeptember 12. 15:5787.
    Köszönöm.
    előzmény:
    aeterna (86)
    2010-09-12  15:44
  16. 2010. szeptember 12. 15:4486.

    Szia,

    hát elég nehéz lehet átélni ezt a sok felkavaró eseményt még szépen sorjában is, nemhogy egyszerre!

    Próbáld meg különválasztani őket,  főleg hogy csak időben esnek egybe, tényszerűen függetlenek egymástól.

    A keresztfiad agydaganata. Ez nagyon súlyos és komoly, a legrosszabb, hogy az ember tehetetlen. Az egyetlen, amit lehet tenni: reménykedni.

    A szakítás. Ezt nagyon jól tetted. Persze így is van utóélete a kapcsolatnak, a sok együtt töltött időt és emléket nem lehet kitörölni. Szerintem tedd el belőle, ami jó és szép volt, az a tiéd. Nemes feladat valamiről lemondani, de ezt a pasit el kell engedned, mert ennek a kapcsolatnak nincs jövője.

    A pszichológus. De jó, hogy találtál egyet végre!

    Én már több mint tíz éve járok pszichológushoz, most már csak hébe-hóba, de kezdetben hetente kétszer. Akkor előtte kórházban voltam a mániámmal, és már ott mondogattam az orvosomnak, hogy én pszichoterápiát is szeretnék a sok gyógyszer mellé, de valahogy nem jött össze. A kórházi psz. nem tetszett, utána még többfelé próbálkoztam, amíg végre rátaláltam a mostanira.

    Nagyon fontos, hogy valakivel át tudd beszélni ezeket a régi, fájdalmas élményeket. 

    A "valaki" mindenképen szakember legyen. Csak így fog feloldódni a belső feszültséged. Ha nincs kibeszélve, mindig nyomasztani fog, még ha nem is tudatosan. Ezenkívül bármikor jöhet valami váratlan esemény, amikor bombaként robbanhat a sok régi feldolgozatlan feszültség.

    A gyógyszereket természetesen az orvos utasítása szerint szedni kell.

     

    Jobbulást kívánok a keresztfiadnak!

     

    előzmény:
    pokolfajzatka (85)
    2010-09-12  10:28
  17. 2010. szeptember 12. 10:2885.

    6-án megműtötték a 13 éves keresztfiamat agydaganattal. Jelenleg elég rossz állapotban van, hallucinál, a jobb oldala részlegesen lebénult. Amikor megtudtam, hogy mi a baja, padlóra kerültem. Nekem nincsen gyermekem, a négy keresztgyerekemet sajátoménak tekintem. Borzasztó érzés volt a tehetetlenség, hiszen nekem kellett erősnek mutatkozni a bátyámék előtt. Kikészültem, most már jobban vagyok, már nem csak eljátszom az erőset, és dolgozni is képes leszek (szabin voltam).

    7-én, egy hónap után találkoztam a párommal. Meg a feleségével, akiről kiderült, hogy mégsem hagyta el.... Mindenféle mocskolódás következett, voltam minden csak ember nem. Szakítottam. Azóta kétszer keresett, hogy ne is vegyem komolyan az egészet, mert hazugság minden. Ő volt egy nagy hazugság.:(

    9-én voltam először egy pszichológusnál. Persze önként mentem, de nagyon megbántam (akkor), mert a 4 éve halott öcsémről kellett beszélnem, és ez sok dolgot felkavart bennem. Mára némileg leülepedett, és jobban is vagyok, csak újra vissza-vissza tér. És persze elmegyek a jövő héten is.....

    Ez a hetem egy pokoljárás volt. Talán mostanra kijöttem a depresszióból. Nagyon izgulok, és imádkozom, hogy a daganat jóindulatú legyen....

    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_ (0)
     
  18. 2010. augusztus 16. 12:5884.

    Linkek:

     

    http://www.pszichiatria24x7.hu/bgdisplay.jhtml? itemname=bipolar_symptoms

     

     

     

     

    Tegnap vettem észre ezt a topikot, és nagyon felkeltette az érdeklődésemet, mivel érintett vagyok.

    Én is bipoláris  zavarban szenvedek, bár az én esetemben szenvedésről szó sincs, nálam a depresszív fázis nem fordul elő. A mániás fázis se szárnyal  annyira az egekig, megtanultam a tüneteimet felismerni és viselkedéssel korrigálni.

    A lényeg:  betegségünk, a bipoláris zavar nem gyógyítható.

    Öröklődik, és az okozza, hogy a szervezetünkben nincs elég lítium. Tehát a Liticarbot életünk végéig szedni kell, a lítiumszintet időnként ellenőrzik is a vérben.

    Folyamatosan kell járni pszichiátriai kontrollra, ahogy az orvos visszarendel. 

     

    Most egyelőre elég ennyi, a saját történetemmel, tüneteimmel és viselt dolgaimmal  majd esetleg később foglalkozom, ha kíváncsiak vagytok.

    Vigyasztalásul annyit, hogy nagyon sok művész volt bipoláris beteg, legtöbbször mániás fázisban születtek a legnagyobb alkotásaik.

    előzmény:
    pokolfajzatka (1)
    2010-04-19  11:24
  19. 2010. augusztus 15. 16:4083.

    Szia!

     

    Szurkolok, hogy hasson a Rivotril, és meg tudjátok beszélni az orvos fontosságát. Az nem lehet, hogy unszimpatikus volt a pszichiáter, és azért nem akar visszamenni hozzá? Ez nagyon sokat számít, tapasztalatból mondom. Nekem nagy szerencsém volt, mert az orvosom úgy kezdett el kezelni, hogy két hónapig köszönésen kívül meg sem szólaltam. Négy és fél éve járok hozzá...

    Talán beszélni kellene a testvéreddel a gondokról, akkor ő is tudná kímélni anyukátokat, legalábbis átmenetileg.

    Kíváncsian várom a fejleményeket, ha van kedved, írj.

    Sok erőt kívánok.

    előzmény:
    Tinkivinki (82)
    2010-08-15  12:43
  20. 2010. augusztus 15. 12:4382.

    Szia!

    Nagyon szépen köszönöm, hogy válaszoltál ismét és tanácsokkal láttál el.
    Anyunál nem nagyon válik be a Frontin, azóta állandó fejfájással küzködik, úgyhogy tegnap önhatalmúlag visszatértünk a Rivotrilra, sikerült rábeszélnem. A Frontin nem volt akkora jótékony hatással, mint kellett volna, viszont a mellékhatások szinte egytől egyig bekövetkeztek.

     

    Az idei "rosszullét" valószínű a 81 éves mamán egészségi állapotának köszönhető, sajnos kezd leépülni és anyukám szegény nem akarja ezt elhinni és mindig azzal nyugtatja magát, hogy csak neki szerepel a mama és az állandó feszültségeket szül. Mama most 2 hétre elment üdülni egy idősek otthonába, pihi és nyugi lenne, ha tesókám nem hagyta volna itt 2 hétre a gyerekeit (Németországban élnek).

     

    Orvosról hallani sem akar, a barátnője tanácsait sem mindig fogadja el, de a múltkori orvoslátogatásra elkísértem, hogy én is halljam, amit mond a barátnő, és most kicsit így, kitüntetett helyzetbe kerültem, hallgat  rám, beszedi a Rivot.

    Remélem, a mostani szedésre jobban oda tudunk figyelni és révbe ér anyukám és gyógyultan megbeszélhetjük, hogyan is tovább.

     

    Köszönöm válaszod, esetleg leveled. szai: kata

    előzmény:
    pokolfajzatka (81)
    2010-08-11  18:10
  21. 2010. augusztus 11. 18:1081.

    Szia!

     

    Az előző leveledben írod, hogy a nagymamád nagyon beteg. Nem akkor kezdődött anyukádnál, amikor az a betegség kezdődött?

    A Rivotril nyugtató,  Citapram pedig antidepresszáns; így már értem a leszoktatást. Bipolárisra teljesen más gyógyszereket adnak. Ha anyukád tényleg mániás, akkor szerintem új orvosra lenne szükség, bár mindenképpen, hiszen kellene egy helyes diagnózis is.( nem vagyok orvos, de az általad elmondottak alapján ez a véleményem).

    A frontin nyugtató, örvendetes, hogy sikerült legalább erre rávenni őt. Anyukád orvosbarátnője hogyan látja a dolgokat? Ő nem tud segíteni rábeszélni?

    Üdv

    előzmény:
    Tinkivinki (80)
    2010-08-11  13:25
  22. 2010. augusztus 11. 13:2580.

    Szia!

    Köszönöm, hogy válaszoltál, még ha tanácsot nem is nagyon tudtál adni .  Anyukám inkább mániás, mintsem depressziós. de télen a begúbózódás alatt elég depis, ki sem mozdulok típusú.

    Anyunál 2 éve alakult ki júniusban, hogy irtó furán viselkedett, keveset kezdett aludni, akkor üldözési mániája is volt. Akkor sikerült elvinni nagy ciri-buri árán pszichiáterhez és ő mondtam, hogy mániás depressziós, viszont kb. 1,5 hónapnyi gyógyszerszedés után azt tanácsolta, hogy kezheti anyu elhagyni a gyógyszert (Rivotrilt+Citapramot), ami anyunál annyit jelentett, leállt vele egyik napról a másikra... Ezt később tudtuk csak meg tőle, mert úgy vette be reggel-este a gyógyszert, hogy nem láttuk, mert mire rákérdeztünk volna, addigra mindig állította, hogy már túl van rajta.

    Tavaly májusban ismét elkezdődött ez a bonyolult időszaka, akkor nem vittük el orvoshoz, mivel ki is jelenti, hogy ő nem beteg, nincs szükség segítségre, viszont pár hétig beszedte a gyógyszert, természetesen szinte egyből abbahagyta pár hét tünetmentesség után.

    Most ott járunk, hogy a Rivotrilt abbahagyta, mivel csak pár napig szedte, nagy csodát így nem várhattunk tőle, viszont háziorvoshoz (aki a barátnője) el sikerült mennünk, most Frontint kapott 3 x 0,5-et,  és már az 5. napja szedi.

    El kellene vinnünk orvoshoz, hogy ne csak a család és a barát mondja, hogy nincs jól, de esélyt sem látok rá. Pár nap alatt, mintha nyugisabb lenne...
    Sokat segítek neki, igyekszem mindent, bevásárlást, főzést mosást helyette végezni (ha hagyja), de még így is rengeteg számára nagyon fontos dolog van, amit csak ő tud elintézni...

    Most várunk, hátha bejönne ez a gyógyszer....

    Azért szívesen elolvasom a leveled, hátha tanácsot kaphatnék, akár gyógyszerszedést illetően, akár a betegség kezelését illetően.
    szia: Kata

    előzmény:
    pokolfajzatka (79)
    2010-08-10  16:17
  23. 2010. augusztus 10. 16:1779.

    Szia!

     

    Aki mániás depressziós az egy életen át szedi a gyógyszereit, nincs leszoktatás, sem gyógyszerelhagyás. Ez egy genetikai betegség. Édesanyádnak hasonló tünetei vannak, de szerintem a fáradtság is produkálhatja ezeket. Nem írtad, hogy depressziós volt-e, arra is kapott-e gyógyszert?Mert a mániás depresszió más néven bipoláris, hiszen a mánia és a depresszió is jelen van, váltogatják egymást.

    Ha nem érzi magát betegnek, akkor nem tudod rávenni(vagy csak nagyon nehezen), hogy elmenjen orvoshoz, vagy gyógyszert szedjen.

    Jómagam mániásan sosem éreztem magam betegnek, csak amikor depressziós fázisom van. Akkor viszon nagyon beteg tudok lenni. Én Liticarbot szedek(többek között), ez jól kiegyensúlyozza a két végletet.

    Próbálj édesanyád válláról levenni pár dolgot, segíts neki, hogy kevesebb dolga legyen.Hátha ez is elég ahhoz, hogy jobban legyen.

    Sajnálom, hogy nem nagyon tudtam segíteni Neked.

    előzmény:
    Tinkivinki (78)
    2010-08-05  13:35
  24. 2010. augusztus 5. 13:3578.

    Sziasztok!

     

    Segítségeteket szeretném kérni.

    Leírom, mi is a helyzet nálunk:

    Édesanyámnál 2 évvel ezelőtt mániás depressziót állapított meg az orvos. Ő egy igazi belevaló csaj, először nem is tűnt fel annyira a pörgőssége (mindig ilyen), de mikor már "üldözési mániája" volt, mindenkiben a rosszat látta és pár órás alvás  elég volt neki, akkor nagy huza-vona árán pszichiáterhez vittük. Akkor (2 éve) szedte rendesen a gyógyszert (Rivotrilt + Citapramot), de ez csak pár hétig tartott, utána  a leszoktató adagot úgy kezelte, mintha mr nem lenne többé gyógyszerre szüksége. Sőt orvoshoz sem ment többet.

    Taval is előjött neki a betegsége, nem ilyen vészesen, csak apró jelekkel, de rá tudtuk beszélni a gyógyszerszedésre és pár hét alatt úgymond rendbe is jött.

    Idén (lassan 1 hónapja) jelentkezett nála ismét a felhőtlen jókedv, a mindent-én-tudokcsak-elintézni és a nemalvás tünete. És nem akarja szedni a gyógyszert, sőt orvoshoz sem tudjuk elvinni, mert nem érzi magát betegnek. Kiborít, pár napig szedi (talán)  a gyógyszert, ha jobban van, utána napokig nem. Most azt találta ki, hogy jobban van, nincs szüksége gyógyszerre, egyébként meg hányt a gyógyszertől (csak Rivotrilt kellett elkezdenie szedni orvosi tanácsra) és nem szedi ezért, helyette Sevenaletta tablettát szed reggel-este.

    Egyszerűen nem lehet vele sem a betegségéről, sem a gyógyszerszedésről beszélni, mert dührohamot kap.

    Persze nyári szabadságolás miatt az orvos szabin van, nem tudok tőle tanácsot kérni, hogy vezessük rá, hogy szedje a Rivotrilt.

    Édesanyám 57 éves, nyugdíjas, sokat segít nekem az unokák nyári szünete alatt, mindemellett még 81 éves nagymamánkat is ellátja, aki a tavalyi agyvérzése óta olyan, mint egy gyerek.

    Kérlek Benneteket, segítsetek Nekem abban, hogy Anyukámat a gyógyszerszedésre rávegyem és hogy tudatosítsem benne, hogy igenis beteg és szüksége van a gyógyszerekre.

    Válaszaitokat előre is köszönöm, sziasztok: Benkéné Kata

    előzmény:
    pokolfajzatka (1)
    2010-04-19  11:24

Címlap

top