Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Türelmetlen anya:-(
Mostanában eléggé elfáradtam, emiatt gyakran vagyok türelmetlen, ingerlékeny a gyerkőcömmel, férjemmel sőt idegenekkel egyaránt. Néha olyan házsártos kezdek lenni, mint amilyen nőszemélyektől a falra mászok…Na, pont ilyen nem akarok lenni, szeretnék valami megoldást találni.
Hogy mi áll a háttérben? Talán az, hogy mióta megszületett a kisfiam nem lazíthatok akkor amikor én akarok, csak este jut magamra idő. Tudom, ki kell kapcsolódni, néha rá is bízzuk nagyszülőkre (apa is besegít még erején felül is), de az esetek nagy részében akkor is ez a helyzet. Azt is tudom, hogy a gyerekvállalás áldozatokkal is jár, meg van, aki hárommal is simán megbirkózik, de nekem talán túl nagy a szabadságvágyam. Mindemellett imádom őt (sőt szeretnénk majd testvérkét is), csak mostanában nagyon nehéz magammal.
Már annyi jó tanácsot, ötletet kaptam tőletek, hátha most is tudtok segíteni. Akár valami gyógyszer formájában (természetes szerre gondolok, pl. magnéziumot már elkezdtem szedni), szakember vagy bármi ami nektek segített hasonló helyzetben. Szeretnék újra vidám, jókedvű, barátságos, türelmes lenni, de most nem tudom merre induljak…
Sziasztok!
Ha lehet,akkor csatlakoznék.Az én kisfiam két és fél éves..a hugát juni 4-re várjuk.Annyi feszültség van bennem,amit nem is hittem volna,hogy valaha lehet,olykor sírógörcsbe török ki,olykor kitudnék szaladni a világból.Most még szegeden élünk,de amint kész a bp-i lakás,költözünk fel.Segítségem nemsok van,anyukám már rég nem él,nagyszülők sincsenek az én részemröl,párom szülei pedig dolgoznak.Help..
Szia!
Lehet most túl elméleti leszek, de hátha hasznos:
gondolj arra, hogy már kb. 50 éves vagy, gyerek vagy gyerekek felnőttek, vagy egyetem, vagy kirepültek, akár külföld, és nosztalgiázol, milyen volt kicsiként... szinte már alig emlékszel rá, hisz olyan rég volt. És bizony-bizony visszamennél egy kicsit, hogy átöleld hisztis-maszatos képét, vagy akár legózz vele egy nagyot a csuparendetlen lakásban....
szóval programozd át az agyad, és örülj, hogy van ő és van a férjed, családod.
Másik: egészégügyben tanultam, és nem egyszer előkerült pszichológiából, hogy az anya ne legyen tökéletes, legyen egyszerűen csak "jó" anya. Hiszen a tökélyre vágyó anyák elégedetlenek állandóan és türelmetlenkednek, mert az hiszik soványan, ragyogó lakásban és mutogatnivaló gyerekkel lehet csak szép az élet.
Hát kb. ennyi, ha segített, örülök.
Magne B6 biztos jót tesz, esetleg citromfűtea, és keress egy sportot, ami oldja stresszt. Gyerek mellett tuti nehéz, de lehet heti egy futás, úszás, bicizés már segítene.
Üdv,
K.
Szellőlány, szia! :-))
Biztos sokszor sok szempontból könnyebb, ha kettő van. De ebben a helyzetben (kialvatlanság és monotónia miatt ingerlékeny az anya) nem mondanám, hogy rögvest az a megoldás, vállaljon még egyet és majd meglátja, hogy ahhoz a nehézséghez képest ez nem is volt probléma!
Én értem, mit írsz, de szerintem lejjebb adhat a saját magával támasztott elvárásokból 1-el is, egyelőre.
Pl.én - hiába ez szerepel mindig a boldog családi mesekönyvekben - nem tudtam igazán együtt főzni a gyerekemmel 2 éves korában, mert csak felbosszantottuk egymást. (De ez erősen gyerekfüggő is, tudom.) Azt be kellett látnom akkor és félretenni későbbre.
Roni: valahol olvastam, hogy kétfajta anya létezik. Aki szokott kiabálni a gyerekével, meg aki hazudik. Senki nem szeret és tudjuk, hogy nem jó és igyekszünk, de néha előfordul. Az én kislányom 5 éves, és ma is előfordul, hogy elmondok valamit egyszer, szépen, kétszer így-úgy, pedagógia ez meg az, rám se hederít. Aztán elordítom magam és máris csinálja, mint a kisangyal.
???
De Nálatok most még a dackorszak kezdődik, úgyhogy Roni, pihend ki magad!
erre az (lenne) a megoldás, hogy kipihened magad
nem tudsz elmenni valahova egy pár napra és aludj?
én csináltam ezt anno, 2 éjszaka valahol egyedül, akkor fekszel-kelsz, amikor akarsz
ha akarsz, sétálsz, ha akarsz, tévézel, olvasol
az is megoldás, hogy valaki vigye el a gyerekeket 3 napra, de akkor esetleg elkezdi az anya a házat rendberakni alvás helyett
temsi: Tudom. De nem elfojtom, hanem azért megyek ki, hogy lenyugodjak.
Két gyerek: Tesóméknál tapasztalom (2 kislány egy 4 hós és egy 2 és fél éves) remekül elvannak. A nagyobb már két hósan lekötötte a kicsi figyelmét. Mégha konkrétan nem is vele játszott, de a kicsi figyelte, mindig követte a tekintetével. Most meg már, hogy gagyog, a nagyobb remekül elszórakozik rajta és sokat segít is a kicsi körül önszántából.
hazudni egy gyereknek
Ha valaki xi-xii kerületi és van kedve együtt sétálni, játszóterezni, dumálni, írjon!
nem tudom vígasztal-e, de ezt a levelet szóról szóra én is írhattam volna. és én is magnéziumot szedek egyelőre. elég nagy dózist. az valamennyire használ. én azt vettem észre, hogy akkor vagyok nagyon ingerlékeny, ha éjszaka nem tudom nyugodtan kialudni magam 6-ig 7-ig. az a max.
meg, ha nem mehetek ki a szabada levegőre.
Én is lassan már minden nap kiabálok egyszer, és utána annyira szégyenlem magam, mert tudom, hogy milyen rosszat teszek vele, de úgy érzem sokszor, hogy majd felrobbanok a dühtől. pl. amikor órákon át 2precenként kell az ikreimmel v.mit csinálni.
na és itt a tavasz. ilyenkor az ember szeretne újjászületni, kirándulni, jó kipihenni magát, foglalkozni magával, összeszedni a gondolatait... de nem nagyon lehet, mert a kisgyerek 100-ban igényli a figyelmet. enyémek 2 évesek...fiúk:)
én is imádom őket, de borzasztóan szeretnék egy hét pihenőt, hogy ne kelljen reggeltől estig dolgozni mellettük...
megoldás? én el szoktam menni kondi terembe, kicsit vásárolgatni..stb de nem nagyon elég, mert 3 napot tudnék egyhuzamban aludni...
én sem tudom a megoldást...
Melyik magánbölcsibe lehet beadni heti egy-két napra a gyereket? Mert én itt próbáltam a környékünkön, de mindegyikben azt mondták, hogy csak teljes hóra lehet befizetni, különben nem éri meg nekik..
az általában 80 e + ebéd (10 e körül)..
Nekem is az a fixaideám,hogy sose csapjuk be. Ha valamit megígérek kőkeményen ragaszkodom hozzá, akkor is ha ő már elfelejtette...
Most egy időre mennem kell, jó volt veletek dumcsizni, már attól jobb lett, hogy beszélgettünk róla
Igyekszem megfogadni a tanácsaitokat!
Estefelé visszanézek.
Hát, hogy jobban kiborulsz egy ideig majd, az biztos.
De az a baj, hogy ha nem lesz második gyerek, akkor az az egyet fogod felfújni hatalmas problémának.
Ezt látom az egy gyerekes családoknál (némelyiknél, tisztelet a kivételnek).
És az legkevésbé a gyereknek jó.
Ezt annyira nem bírom, mikor a gyereket hülyének nézik.
Régen se tudott mindenki gyereket nevelni...
Az a baj, hogy hiába próbálod elfojtani, a babád megérzi a hangulatodat.
Tapasztalatból mondom.
Hát így sehogy. Ez nem kikapcsolódás, mert otthagyod és a szabadidődet azzal fogod tölteni, hogy azon izgulsz, hogy épp mi van.
Magánbölcsi heti 1-2 napra?
Sziasztok! Én egy 7 hetes bőgőmasinával rendelkezem. Szóval én alapból sajna ilyen vagyok. Hangulatember. Hamar felkapom a vizet, aztán már bánom, hogy semmiségen kiborultam. Féltem attól, hogy gyerekkel mi lesz, nehogy nála is elveszítsem a fejem. Ami bevált, ha nagyon ideges vagyok, nyelek egyet és emlékeztetem magam, hogy kicsim előtt ne mutassam (erős önuralom kell hozzá), ilyenkor ha nagyon sír is kimegyek a szobából ahol van. Szoktam mondani: Mindjárt jön anya. Majd amikor némileg összeszedtem magam, akkor megyek vissza hozzá. Persze másabb egy örökmozgóval. Mielőtt "leordítanátok" : sajnos elég régóta itthon vagyok, mert terhesen kitettek a munkahelyemről. És ugye pocakkal se nagyon mászkáltam. Úgyhogy abszolút értem miről beszéltek. És jó, ha a férjre rá tudod bízni, mint ahogy itt többen írták és el tudsz menni különböző programokra.
Úgyhogy nem vagy egyedül ezzel, de nekem sok odafigyeléssel sikerült ezen túllendülnöm. Helyette sajna a férjem fejét ordítom le, de ő jobban viseli, mint a pici . Jó, azon is dolgozom már, hogy a férjemnek maradjon haja még egy darabig. Kemény meló.
Ne ijedj meg! Vannak nehezebb napok, nem mindig móka és kacagás ez a gyereknevelés dolog...
Igen, be tudnak keményíteni, és csak bámul az ember, hogy hova tűnt a kis mosolygós rózsaszínű, illatos kisbabája, és ki ez a kis szörnyeteg itt helyette. :-)
Na ez tényleg durva...akkor én nem is panaszkodhatok!
Nálunk múltkor az volt, hogy sírt valamiért, erre dédi rögtön el kezdte, hogy jajj, ne sírj, nézd csak itt a túró rudi. ÉS NEM IS VOLT TÚRÓRUDI!!! Már ha lett volna akkor is kiakadok,hogy kajával megnyugtatni, de hogy így átverni. Majdnem én is sírni kezdtem, úgy sajnáltam szegényt. Hát így hogy hagyjam velük???
Neked milyen és mekkora gyerekeid vannak?
Mert nekem 2 kisfiú (a 3. is az lesz. :-)): 3 és fél éves és egy 20 hónapos. Külön-külön értelmes, okos angyali kisfiúk, de együtt nagggggyon kemény! :-)
Nekem a hangulatom határozza meg, hogy kiabálok-e, nem a cselekedetei. Ez a legrosszabb!!
Ha épp rendben vagyok, akkor sem hagyon, de akkor normálisan megdumálom vele, vagy erélyesen rászólok. Ez így van rendjén. Amikor rajtam van a dilihopp, akkor meg kissebb dolgokért is (ld. almás pite), amiért teljesen felesleges, mondhatni nem is csinált rosszat. Ezzel ő ki van téve az én hangulatingadozásomnak, összezavarodik.
Azt vallom nevelni csak józan fejjel lehet, és ez most nem megy nekem.
De "jó" ilyet olvasni, egyszer én is indítottam ezzel egy topikot máshol és kb százan jöttek lekapni a fejemet a lombikosok közül, hogy nem is vagyok anya, tűnjek el, stb.
Na de ennyit erről, ők még nem értik..
Nekem is az vált be amúgy, amit itt is olvashatsz, de gondolom ezt te is tudod.. Újat tanácsolni nem nagyon tudok. És tudom, hogy nehéz magadra időt szakítani.. Nekem pl anyukám segített sokat, de ügyintézés, nődoki, stb is van elég, amikor nem vihetjük magunkkal a picit, állandóan meg nem ülhet ott a nagymama, így a szórakozásokról kezdtem lemondani.
Anyósék megbízhatóak, de nem nagyon szeretem, ha velük van, mert vannak nagyon rossz szokásaik, amit isten ments, hogy átvegye a gyerek..
Most anyum sem tud besegíteni, mert beteg lett, így a várva várt tavasz, sport, programok, stb másképp alakul, és egyelőre elég nehéznek látom.. Kénytelen leszek itthon tornázni (pl dvd-re), kaját rendelek házhoz (mert a nagybevásárlás sokszor kivitelezhetetlen gyerekkel), a barátnőket pedigszintén házhoz rendelem (férjem heti 5 nap külföldön)
Ez van..
Én is figyelem a topikot, hátha jön valami hasznos infó..
Állítólag a halolaj is pozitívan hat a közérzetre. De a napsütés mindenképp, azért már megéri lekecmeregni a parkba.
Merre laksz?
Nem gyerekeket kínozok, csak kicsit olaszosan élünk...
Ezt mondjuk átérzem... Én is csak a férjemmel hagyom ott őket, mert engem az idegbaj kerülget, ha abszolút nem veszik figyelembe az elvárásainkat.
Nagyritkán anyuval hagyjuk őket, nálunk vigyáz rájuk, ha mondjuk valami esti buliról van szó, viszont akkor is mi fektetjük őket.
Mondjuk sokszor nehez biztositani ezt az idot..... foleg ha a nagyszulok nem vallaljak.....
Ha egy gyerek van, akkor erdemes megprobalkozni masik egygyerekessel valtva vigyazni a gyerekekre.. aki kozel lakik hozzad, hogy egyszeru legyen....
Vagy bebiszitter... ha mar anyagi aldozat :) a pszichologus sincs ingyen... akkor mar jobb a bebiszitterre kolteni...:)