Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Betegen új párt találni
Létrehozva: 2010. január 24. 20:54
Sziasztok!
Nemrég egy ronda betegséget állapítottak meg nálam. Nem halálos,de nem is gyógyítható, szinte teljes életet élhetek vele, de pl.gyógyszereket kell szednem, és kihat egy esetleges gyermekvállalás lehetőségére is.
Jelenleg nincs párom. Persze szeretnék....de úgy érzem, hogy nem terhelhetek valakit, amikor annyi egészséges nő van a világon, akivel sokkal egyszerűbb-könnyebb az élet.
Szerencsére jelentkezők vannak bőven, találkozgatok is néha valakivel, és itt jön a gond.
Mikor megmondani, hogy baj van?
Egyrészt nem szeretném, hogy sokan tudják, viszont azt se tehetem meg, hogy valaki belémszeret úgy, hogy nem tudja, nem átlagosak velem a mindennapok.
Ez elég zagyva lett, de ha jön valaki beszélgetni, kifejtem érthetőbben. 
Olyan jol megvagyok nelkuluk.........es a penzem is marad...en is latnok vagyok,latom,hogyha nem nezek be a sutobe ,akkor leeg a vacsoram... kar lenne pedig..
Nekem van egy barátom aki egy nagyon jó "varázsló", szokott minket szórakoztatni, ha akarod még a nevét is beírom ide, úgyhogy nagyon jól ismerem én az ilyen szemfény-vesztőket.
A másik nevük pedig Tricky-Dicks.......
latnok az latja mennyi penz van nalad,es varazslo is,mert atvarazsolja a sajatjaba.........
................hmmmmmm.........con and scam.........
.........and the látnok is nothing but a scam artist........
Ezzel ellentmondok!Nagyjabol ha valakinek olyan allapota van[ugyan nem mulik el,de masra nem veszelyes]az nem ugyanaz.De ugysem fogjuk megtudni......es meg valami,nem mindenki magabol indul ki,nem kell ehhez latnoknak lenni.....beszelj sajat nevedben...
A találgatással pedig nagyon nagy probléma van. Az emberi agy be/ki-tölti a hiányzó részeket. Onnantól kezdve, mindenki magából indul ki. Elképzeli hogy ő hogyan csinálná, vele mi/hogyan történt a multban.....
Kivétel nélkül mindíg de mindíg zagyvaság lesz belőle.
Nem artana ha a topik indito megmondta volna,mi baja,mert ha az amire en gondolok,kicsit felelelotlen kapcsolatba menni,anelkul hogy szolnank,de nem mondja,igy csak a talalgatas marad.....Ha valaki mondd a-t mondjon B-t is......
mindig tudtam hogy nagyon ostoba tanulatlan bunko vagy de hogy ennyire rosszindulatu vagy azt nem is sejtettem.
Az ilyen ember mint te megerdemli hogy meglassa kozelrol az erem masik oldalat. Tudod van olyan amikor a hohert is akasztjak.
undorito vagy, remelem szegeny ferjed is tudja.
Sztem végy példát a topicindítóról:) Itt "nyivákol" hogy betegebb a lelke mint a teste (bár nem olvastam végig, de ha kezelhető a betegség akkor az jó dolog :), nekem asztmám van, az sem múlik el, de kezelhető), miközben ezt megbeszéli önmagával, esetleg ha tudja mással, nem bánt mást, nem aláz mást, hanem megoldást keres erre a problémájára. Nem mellesleg sokkal inkább rendben van a lelke mint annak aki másokon éli ki magát.
Szal beteg a férjed? Esetleg ez a komment valamilyen szinten, NEKI szól? Szeretnéd ha nem élne már? Ha egy teljesen idegen embert "rúgsz" aki nem tehet semmiről, az megoldja a betegséged vagy a férjedét? Esetleg "békén hagy" majd valahogy? Akárhogy..?
Uh...ez elég , finoman szólva, rosszindulatú megjegyzés volt. Mondd csak, sok problémád van önmagaddal? Úgy érzed kisiklott az életed és "nem vagy jó semmire"? Vannak vágyaid?, igényed az önbecsülésre? Félelemből vagy kényelemszeretetből (ti.: ordas nagy lustaságból) nem teszel érte? Mit érzel amikor Istenként ítélkezel mások felett? Pl: nem való semmire, értéktelen stb. Jó érzés? Mentálisan mit ad ez az ítélkezés, lenézés? Kompenzál valamit? Megoldást ad valamire? Bocsi, a sok kérdésért, de a topikidító a maga betegség plusz párkapcsolat "poblémájával" közel sem annyira érdekes mint egy sérült lelkivilág megismerése:)
Gusztustalan amit írtál, főleg hogy a férjed beteg.
Tehát, ha valaki idős és beteg, már a szexre sem jó, az maradjon magának?
Tudod cuncimókus, nem tőlük kell tartani, hanem tőled. A férjedet miért nem hagyod el? Szánod tán?
Szerintem aki beteg, az tartsa meg magának és hagyjon békén másokat. Beteg ember már a szexet se tudja élvezni, semmire se jó.
Ne szégyeld, mert nincs mit. Mindenki kerülhet olyan helyzetbe amikor meginog az önbizalma, és egyedül nem találja a kiutat. Amikor az ember érzelmileg van érintve valamiben akkor nagyon nehéz reálisan látni a dolgokat. De akkor jövünk mi
a sok "okoska" (és itt most minden pejoratív felhangot nélkülözve), és elmondjuk azt amit valószínűleg te is tudsz, csak a pillanatnyi helyzet elhomályosítja a lényeget. Nevezetesen azt, hogy tutira jó nő vagy, és egész biztos, hogy nagyon okos. Egyébként amit írtál, hogy "olyanok vigasztalnak, akiknek lehet, hogy sokkal nehezebb az életük" az engem is mindig kisegít a mély pontokról, mert akármilyen rossz az a helyzet amiben vagyok, mindig tudom, hogy sokkal rosszabb is lehetne, és vannak akik lényegesen nehezebb helyzetben is ésszerűbben élnek és döntenek, mint akár én akár más.
Az meg hogy attól félsz, hogy terhelnéd a betegségeddel, azt felejtsd el. Ne akarj más fejével gondolkodni. Ne akard azt tudni, hogy neki mi a jó veled kapcsolatban.Hagyd hogy ezt Ő döntse el. Ha Ő azt mondja, hogy nem zavarja és minden tettével bizonyítja ezt, akkor ne éppen te legyél az aki be fogja azt bizonyítani, hogy bizony neki könnyebb lenne más mellett. Ha azt gondolod, egy férfiról, hogy nem tudja eldönteni, hogy veled akar-e lenni minden körülmény ellenére, akkor végülis nem bízol benne. Hogy akarod egy ilyen emberre rábízni az életedet?Hisz te nem bízol az Ő döntési képességében. Egy szó mint száz hagyd, hogy szeressenek. Ha nem bizonyul tartósnak a kapcsolat akkor magától is el fog menni, de azt meg egy percig sem kell sajnálni.
Igen dolgozom! Egy Református nyugdíjasházban, és mellette suliba járok. Szociális munkás leszek. Felajánlottak egy vezetői beosztást, de ahhoz el kell végeznem az egyetemet. Na ettől a fizetéstől ugyan nem vágom magam földhöz
, de ezt nem is lehet a pénzért csinálni.
És te mivel foglalkozol?
Ha el kell menned kezelésre menny el, ha rosszul érzed magad pihenj, de ha jól vagy,akkor ne foglalkozz a betegségeddel, mert arra ott van az az idő amikor akár akarod akár nem foglalkozni kell.
Mennyire igazad van!
De neked is elmondom , hogy nem attól tartok, hogy nem találok párt, vagy nem vagyok szerethető. Szerencsére sok a pozitív visszajelzés, hiúságom rendben.
Hanem arról van, hogy pont azt a személyt terhelem, aki szeret és én is viszontszeretem. Pontosabban innen indult a gondolatmenet topikindításkor, de már annyian írtatok, hogy egészen helyrejöttem.
De hogy a kérdésedre is válaszoljak, van munkám, és azt hiszem, elmnodhatom, hogy sikeres és elismert vagyok benne, nem is keresek rosszul. Csak ez az egy nagyobb gondom van.
És már kezdem is magam szégyellni, hogy olyanok vigasztalnak, akiknek lehet, hogy sokkal nehezebb az életük.
Te dolgozol?
Szia! Úgy látom nem voltál még fent így folytatom ott ahol befejeztem! Illetve azt elmesélem, hogy ma pont pszichológia előadáson voltam, és micsoda véletlen éppen a szorongásos tünetegyüttesekről szólt. Hogy mi váltja ki, és hogyan kezelhető. Azonnal eszembe jutottál, és továbbra is megerősítve látom azt amit eddig mondtam, hogy soha ne add fel! Ne görcsölj azon, hogy párt keress magadnak, vagy azon idegeskedj, hogy lesz-e valaki aki szeret, mert biztos, hogy lesz. Biztosan vannak olyan dolgok amik érdekelnek, vagy mindig érdekeltek csak eddig nem szakítottál rá időt. Most itt az ideje belevágni. Zárd ki a betegségedet amennyire lehet, ne csinálj újabbat a meglévők mellé. Ha el kell menned kezelésre menny el, ha rosszul érzed magad pihenj, de ha jól vagy,akkor ne foglalkozz a betegségeddel, mert arra ott van az az idő amikor akár akarod akár nem foglalkozni kell. De ne pocsékolj rá több időt,mint amennyit feltétlenül szükséges. Neked is csak egyetlen életed van és azzal az eggyel jól kel sáfárkodni, mert senki nem ad másikat. Nem tudom mi a foglalkozásod,mert erről nem írtál, vagy hogy dolgozol-e? Van-e lehetőséged valamilyen irányba továbbképezni magad? Hidd el a boldogság akkor fog rád találni amikor a legkevésbé számítasz rá.
De ha tetszel a férfiaknak, és úgy látod, hogy ezzel nem lenne probléma akkor, mi a gond? Hiszen sokan vagyunk akik nincsenek tökéletesen megelégedve magukkal, de el kell fogadni,mert ha valaki ennek ellenére is szeret és szépnek lát akkor olyan nagy baj nem lehet. Én is féltem a csalódástól, amikor megismerkedtem a Kedvesemmel éppen egy gerincműtétről jöttem haza. Illetve már előtte is beszélgettünk(talán kétszer) és ő nem is tudta, hogy hová készülök, csak akkor tudta már meg amikor túl voltam rajta. Nem mondtam el neki, hiszen ugyan mi köze is lett volna hozzá, mikor összesen kétszer találkoztunk.Egy közös ismerősünktől tudta meg, hogy kórházban vagyok és rögtön fel is hívott.Amikor hazajöttem onnantól kezdve minden nap jött látogatni és nem zavarta, hogy nyaktól derékig végig vagyok szabva-varrva. Ő már elég érett ahhoz, hogy tudja, (plusz a felesége félre is lépett), hogy nem egy beteg társ a világ legnehezebben elviselhető dolga. Megismerkedésünk 3.hetében derült ki hogy daganatos beteg. Borzasztó volt tudomásul venni, de egy pillanatra sem fordult meg a fejemben, hogy e-miatt elhagynám. Igyekszem nem betegként kezelni,számtalanszor vitatkoztunk ez idő alatt, hisz nem hülye hanem beteg, ezért ha véleménykülönbség van közöttünk akkor nem teszek lakatot a számra. Nagyon sokszor mondtam neki, hogy tőlem ne várjon sajnálatot, mert én arra képtelen vagyok.Azért is, mert én is utálom,másrészt az egy iszonyúan megalázzó dolog. Én sem sajnáltattam magam soha, hisz ezt az emberek( férfiak,nők)nem szeretik. Minden ember társra vágyik, nem utánfutóra. Gondold csak végig te szeretnél egy olyan férfi mellett élni akit mindig pátyolgatni kell? Ez nem összekeverendő a segítéssel, hisz mint mondtam szerintem soha olyan házasság nem volt ahhol fel ne ütötte volna a fejét hosszabb rövidebb időre a betegség. De ezzel visszaélni, nemcsak a másik fél becsapása,hanem önbecsapás,mert akkor honnan lehetsz benne biztos, hogy tényleg szeret vagy, csak sajnál. Sajnos most be kell fejeznem, mert megyek az egyetemre. este még írok!Puszi!
De egy mindig nyivákoló ember akár oka van rá akár nincs nem rughat labdába, legalábbis hosszútávon biztosan nem.
Ezért is fojtom magamba a bánatot, viszont jó lenne már túljutni rajta, és elfogadni, hogy ez van. Ehhez kellene a segítség, de anélkül, hogy bárki terhére lennék.
Pasikkal minden rendben, tetszem a férfiaknak, nem ez az alapvető gond. Azt kellene elérnem, hogy magamnak is tetsszem.
Rajtam nem látszik, hogy beteg vagyok, és ahogy Baftának is írtam, inkább belül fáj. De sokat mosolygok, nevetek, társaságba járok, táncolok, sportolok, mindent. De ha valaki belémnézne...
A barátodnak sikerült elfogadnia a betegségét? Hogyan tudsz neki ebben segíteni?
Hogyan tud ő saját magán segíteni?
Kedves persona grata!
Lehet beteg embert szeretni!!!Illetve ez talán nem a megfelelő megfogalmazás, mert amikor szeretsz valakit akkor nem a betegségét látod, hanem az embert akit szeretsz. Én is szeretek valakit aki nagyon beteg. 3 héttel azután derült ki hogy beteg, amikor összeismerkedtünk, de addigra már annyira szerettem, hogy nem voltam képes elengedni,pedig ő elengedett volna és elengedne most is. (ennek már két és fél éve)Olyan jó ember amilyenre egész életemben vágytam. Ő sajnos daganatos beteg ami jelenleg már nagyon előrehaladott stádiumban van, de egyetlen pillanatra sem bántam meg, hogy vele maradtam. Olyan erővel és méltósággal viseli a betegségét és mellette olyan hihetetlen szeretet van benne amit nő csak várhat egy férfitól. Betegen sokkal többet adott nekem,mint előtte bárki aki egészségesen volt mellettem.Ezért tehát ne szégyeld a betegségedet, hisz az embert nem az állapota minősíti. Sokkal sokkal több vagy TE mint egy betegség. Én úgy gondolom, hogy el lehet és el is kell mondani egy kezdődő kapcsolatban a tényeket, de nem legelső alkalommal.Talán egy két találkozás után ha úgyérzed, hogy őszinte megbízható ember akkor eljött az ideje, hisz joga van tudni. Ha elég erős ember és többet lát benned mint egy beteg embert akkor nem fog neki gondot okozni.Ha nem így történik azt is el kell fogadni, mert mindenki maga érzi, hogy milyen terhet képes elviselni. De ne bántson téged, hisz beteg lehet az ember 5-10 év házasság után is, erre nincs semmiféle garancia. Vajon aki az elején elmegy arra, mennyire lehetne számítani később? Arra az egyre azonban vigyázz, hogy ne éppen te légy az aki elűzöl valakit magad mellől aki szeretni akar téged. Hagyd, hogy szeressenek! Az ember ha kiegyensúlyozott az kivülre is sugárzik. Ha te betegnek érzed magad akkor mások is betegnek fognak látni.A betegségedet elsősorban neked kell elfogadnod és megpróbálni vele úgy együtt élni, hogy a mosoly és a nevetés ne tűnjön el az árnyékában. Az életben mindig mindennek oka van. Próbáld a javadra fordítani amit hátránynak érzel. Nem tudom milyen beteg vagy, de egy biztos ha túl tudsz tekinteni saját magadon és esetleg megpróbálsz segíteni hasonló sorsú embereken, az iszonyatos erőt képes adni. tehát fel a fejjl és nézz mindig előre!!
Kedves persona grata,
Egy súlyos betegséget nem lehet egyik napról a másikra elfogadni. A kulcsszó: TÜRELEM. Vannak stációk, amin végig kell menni, úgyanúgy, mint pl. a gyász esetén. Azt egyéne válogatja, hogy ez mennyi időbe telik.
Támogató család és barátok mellett is érdemes lélekgyógyászhoz fordulni: nem csupán magadért, értük is. Így a lehető legjobbat lehet kihozni a jelenből, és a jövőt sem övezi annyi kétség és szorongás.
Hidd el, érezni fogod, mikor nyílj meg a betegségeddel kapcsolatban egy arra érdemleges férfinak! Te nem vagy egyenlő a betegségeddel! Aki ezt mégis így látja, az nagyon szegény lelkileg, ne sajnáld, ha odébb áll...
"...amikor annyi egészséges nő van a világon, akivel sokkal egyszerűbb-könnyebb az élet."
Ez csak feltételzés, mert a betegséged miatt sérült az önértékelésed. A betegség egy állapot, nem jellemcimke. Amint ezt el tudod fogadni, készen állsz egy egyenrangú párkapcsolatra. Drukkolok Neked!
Én is bíztatlak, hogy végezd el a Silva-féle agykontroll tanfolyamot. Remélem, egyre jobban és jobban leszel! :)
szeretettel
Bafta
Annyira aranyosak vagytok, hogy segíteni próbáltok!
Mindig, amikor benézek a topikba, jobb ledvem lesz. És egyre jobb és jobb.
És igen, This is the first day of the rest of my life - ez a mobilmon a reggeli köszöntő szöveg.
Agykontrollnak mindenképpen utánanézek, biztos hogy jót tenne mostanában, egy kicsit irányítani a gondolataimat.
persze hogy tehetsz, ki más, ha Te nem?
ahogy a többiek is írják, a saját magad bántása nem jó, a pozitív gondolkodás, a hit sokat segít. De sajnos ez sok embernek nem megy, vagy még nem megy.
Teheted a következőket is, nem tudom, hogy milyen beállítottságú vagy.
1. állj egy nagy tükör elé, és úgy nézd meg magad. De alaposan. Magadat, ne a ruhád, az alakod... aztán jó határozottan mond ki, hogy "beteg vagyok, ilyen vagyok, ez van. Ha valakinek ez nem tetszik, lehet eltolni a biciklit." (vagy kinyalhatja, vagy tehet egy szívességet+ ha egy vállrándítás is belefér, az szuper)
2. menj el egy elfekvő kórházba, gyermek intenzív osztályra, állatmenhelyre, stb. szívfacsaró helyre, nézelődj, és látni fogod, hogy milyen szerencsés vagy.
3. képzeletben fogj egy zsákot. Aztán elmélkedve kezd el belerakni az összes világon fellelhető fájdalmat, szerencsétlenséget, amit még elképzelni is alig lehet. Pakold csak rendesen, és csak pakold, a zsák nyúlik majd. A legszörnyebbeket is, amire gondolni is szörnyü... ha befejezted, nézz bele a zsákba.
Hát érezni fogod tutira, hogy "az én problémám smafu", örülni fogsz, hogy semmi nem mászik rád a zsákból.
Igen, tehetsz!!! Nagyon sokat!
Pozítiv gondolkodás és hit. Hidd el, tudom, hogy ezek mit jelentenek és azt is tudom, hogy mit jelent lent lenni. Voltam ott én is, de nem volt jó. Nekem az agykontroll rengeteget segített és azóta sokkal pozítivabban állok mindenhez. Magamhoz is és jó ez az állapot! Csak ajánlani tudom! További szép napot! És egyre szebbet!
Előszőr is hagyd ki az életedből a de-vel kezdődő mondatokat . Amit most teszel az az életed - mindig csak most van - igy nem tologathatod a folyamatot későbre.
Ma van a hátralevő életem első napja
Mindig a mostban élünk - most szeresd magad - ird papira mért szereted magad - tudom az elején nem kapsz okot vagy nagyon keveset - de ha ezen elmélkedsz egyre több okot találsz majd.
Ez forditotjára is érvényes - aki a kifogásokat keresi - az arra talál az erőbefektetéséhez mérten egy tonányit.
Remélem, hogy addig magyarázol a fejemnek, amíg majd egyszer csak elkezdem magamévá tenni a gondolataidat.
Mert teljesen igazad van, hiszem és értem is amit mondasz, és nagyon jó lenne így érezni belül.
De tehetek valamit, hogy meggyorsítsam ezt a folyamatot?
Az elfogadás folyamatát.
ja, az ismerkedés! :)
hát ha Mr. Tökéletes ülne le velem szemben kávézni, akkor ráfaragott, mert én bizony pont őt kihagynám.
egyrészt mert nem akarnám mellette a tökéletlen szerepet felvállalni, és ráadásul nem is szeretem a hibátlan embereket.
Nem csak egyszerünek tünik, az is.
Millió és egy, szép és vonzó tulajdonságot van, miért ezt a dolgot emeled ki ennyire, miért ennek tulajdonítod a legnagyobb jelentőséget? Te nem a betegséged vagy, Te egy teljes egész vagy, aminek egy része - pici része- az egészségügyi állapotod.
A betegségeimet annyiba fogadtam el, hogy megteszek mindent magamért, amit csak tudok. Fiatal nő vagyok, anya vagyok, anyám lánya vagyok, a testvéreim tesvére vagyok... sok minden vagyok az életben, sokan szeretnek, és ha már magamért nem tenném meg ezeket, megtenném a szeretteimért.
a helyzetedet ne úgy fogd fel, hogy félned kell ettől, ne valamilyen kudarcnak, ne lehúzó erőnek kezeld, pláne ne selejtnek érezd.... kezeld egy élethelyzetként, ami most valamiért elért téged, és kezd vele a legjobbat, amit csak tudsz. Próbáld meg igy látni. Nekem se mindig megy, persze hogy nem, de már a próbálkozás is segít.
Ne az évekkel későbbi "esetleg lesz" problémákon rágd magad, ne azok határozzák meg a mostani napjaid. Azok a problémák lesznek, esetleg, és majd akkor, ott, ha lesznek, meg fogod oldani őket. Ha előre agyalsz ezeken, akkor csak túlkombinálod őket, belemerülsz mindenféle saját magad generált félelmekbe. Nem kell ez neked.
Elküldöm Neked a kedvenc három negatív szómat:
" Nincs
Semmi
Baj"
Nem vagy selejtes! Senki nem az! Van akinek kisebb problémája van, és vannak akik nagyobb terheket hordanak. Minél nagyobb a teher, annál erősebbek vagyunk.
Én rengeteget szenvedtem és vannak külső jelei, nálam az ismerkedés már eleve abból állt, hogy minden szemelőtt volt.
DE! vannak olyan értékeim, ami miatt szeretnek, elfogadnak és mindenben támogatnak. Szeretnek magam miatt és nem amiatt, hogy éppen milyen hegeket hordok magamon.
Egy fél éve az agykontrollt is elvégeztem, na azóta a férjemen kívül szép számban udvarolnak, pedig arra nem programozok, hogy körbe rajongjanak, bár jól esik.
Szóval! Summa summarum: okosak, szépek vagyunk és amitől mások vagyunk egy picit, attól vagyunk erősebbek és értékesebbek.
Olyan egyszerűnek tűnik így leírva.
Ezek szerint neked sikerült teljesen elfogadnod a helyzetet? Nem csinálsz már lelkiismereti problémát ebből az ismerkedésnél?
Nem volt sértő a szóhasználat, tényleg selejtesnek érzem magam. Meg mi az hogy még 30 se vagyok, és már nem vagyok egészésges?
Meg persze azt hiszem, hogy mindenki más tökéletesen egészséges.
Milyen igazakat írtál!
Szia!
olvasgatom a topicodat. Hogy konkrétumot írjak:
van pajzsmirig alulmüködésem, négykeresztes allergiám, gyógyszerérzékenységem, kis túlsúlyom, érzékeny bőröm, a méhem tele daganattal, a petefészkem cisztával, szörnyü vastag a lábam (anyai örökség), irtózatosan érzékeny a gyomrom, a beleim.....
ez gyógyszereket, mütétet jelent, és ezek miatt én sem iszom kávét, alkoholt, mértéktartó vagyok az evésben, a gyerekvállalás is necces. Egyedül vagyok, tehát én is találkozom férfiakkal, a társkeresés nálam is adott.
Ez vagyok én, a magam szépségeivel, kiválóságaival, és hibáival, hiányosságaival.
Ha nekem ennyire gondot okozna, hogy ezekről mikor ejts szót a férfinak, akkor én a következőt csinálnám.
Az első közös eszem-iszomnál úgyse venné észre a férfi, hogy ezt vagy azt nem kérsz, kb. a 2.-3. együtt evésnél tenné szóvá. Ha az elsőnél, az se gond. Ha rákérdezne, akkor simán, társalgási stílusban elmondanám, hogy "van/vannak eü. problémáim, vigyázok magamra, mert ez fontos. Hála Istennek semmi olyan, ami bármiben is gátolna, esetleg a későbbiekben a gyerekvállalásnál lesznek megoldandó dolgok, amiket a Párommal meg fogunk tudni oldani."
Ennyi.
aztán csodálkozol majd, hogy ha erre azt mondja: " nekem is ..... " és felsorolja a saját problémáit. Itt már azért eldől minden, megy-marad
Az a gond, hogy azt hiszed, hogy mindenki más egészségileg hibátlan, Te viszont "selejtes" (bocsi a szóhasználatért) vagy. Ez nem igy van.
Ha pedig még mindig gond ez, akkor válasz olyan férfit, akinek már van gyereke, igy ha később nehezen jön össze a baba, az ő életét nem terhelted ezzel a hiánnyal.
Siasztok!
Én egy másik oldalról szeretném megközelíteni a témát.
Van vki akit már nagyon régóta ismerek,ismertem egészségesen is és ismerem betegen is.
Mindig is volt köztünk valami,valami vonzalom.Valamikor ki is letjesedett,de legutoljára "elzavart" maga mellől,azzal az indokkal h beteg.Pedig engem nem zavar,attól csak jobb ember lett.Megváltoztatta a betegség,pozitívan.
Na szóval,nem akarja senkire rátukmáli a baját,ami sztem rossz felfogás.Én szeretem őt,lassal 10 éve h ismerem.Vállaltam volna a vele izgulást,a dokikhoz kísérést...de nem akarta.Most mindezt egyedül csinálja,nem is értem.Pedig az ember jobban gyógyul,ha van mellette vki.Szóval ezzel csak azt akartam mondani,hogy a beteg emberek maguknak építenek gátakat.Pedig vannak akik ezt elfogadják,és szeretnének segíteni,részt venni benne!
Szóval,szerintem csak nyitottan,és ha gyanú van a kapcsolat komolyodására elmondani mindent.De ez csak egy 5let.
Gratulálok neked! Örülök, hogy sikerült!
Én is abban hiszek, hogy a gondolatok sokat segíthetnek, illetve ronthatnak. Ezért is sürgetném azt, hogy elfogadjam, hogy ez már tartós állapot. De annyi jó példát írtok nekem, hogy máris könnyebben veszem! Köszönöm, és várom a további hozzászólásokat!
Ha orvosok nem lennének, ma is egészséges lennék! De vannak, és emiatt nekem is van elég sok nyavajám.Nem is kezdem sorolni, mert úgysem érnék a végére. DE! van ami látszik (gégeműtétek helye), és nem tudok beszélni hangosan. És 20 évig nem tudták, hgyo mi bajom. Szintén egy krónikus betegség volt, és feleslegesen műtöttek négy éven keresztül.
Hasonló gondok foglalkoztattak mint Téged, de tudtam és hittem, hyog jön majd Valaki. És jött, akinek az összes nyavajámmal együtt én vagyok a gyerekemmel együtt legfontosabb a világon. Ja igen! És elvileg gyerekem sem lehetett volna. de az ÉLet úgy akarta , hoyg van és a legnagyobb boldogságom az életben a párommal együtt.
Ne add fel, csak higgyj!!!
Ahol betegségedet megállapították , vagy ahol gondozni fognak, valószínűleg más , hasonló krónikus beteg is van hasonló helyzetben, mint Te . Az ilyen többnyire központi intézményben pszichológus is dolgozik.
Ő segít Neked, hogy megtanulj együttélni betegségeddel. Egyikünk sem tökéletes, csak tökéletlenségeinket nem biztos , hogy diagnosztizélték, és nem biztos , hogy betegségnek nyilvánították.Lehet, hogy hibáink miatt kevésbévagyunk képesek együttélésre , mint Te aki nagyon lelkiismeretes jólelekú ember vagy. Az egészséges irigy, vagy kró
ónikus hazudozó, csapodár, türelmetlen stb " egészséges" ember sokszor megkeseríthati társa , környezet életét. Topikindítód olvasása után azt mondom, légy türelmes, mert jó ember vagy, akinek minden esélye megvan arra, hogy egészséges lekületú társat találjon .
LÉGY TÜRELMES ÉS SOK BOLDOGSÁGOT KÍVÁNOK
Először tanulj meg élni " önmagaddal "...
Igen, ezen vagyok, de talán szükségem lenne valamire, ami meggyorsítja. Tudom, tudom, nem lehet.....
Köszi a válaszod.
Sajnálom....de hiszel benne,és így biztosan újra rád talál a szerelem. Örülök, hogy túl tudtál lépni a dolgokon, és már volt is kapcsolatod. csak így tovább!