Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
MAGYAR TÖRTÉNELEM
Létrehozva: 2008. október 6. 07:44
Hai!
Sokunknak az a tapasztalata, nincs kellő módon ápolva történelmünk, jó s rossz történés egyaránt, mert mindkét pólus része múltunknak. Még akkor is ha úgy hisszük, ránk már nem hat. Minden hat. Nem szeretem a "ha" verziót, de mi lett volna ha....ha nincs Mohács? Hol lennénk ma? Na jó, de mi vezetett Mohácshoz, mi az összefüggés 1514 Dózsa parasztfelkelése és a Mohácsi csatavesztés között?
Kevesen tudják. De itt majd megtudjuk.
De ne ugorjunk ekkorát. Mi lehet az igazság finnugor vagy szkíta ügyben, melyik népcsoporthoz volt valóban közünk? Megannyi kérdés.
A Polgári topicban már elkezdtük ezeket boncolgatni, ám úgy alakult hogy a többség egy "saját" erre indított topicot akart és ezt most megtesszük.
Ugyan megtiltani nem tudjuk, de kérni kérhetjük...ez nem politikai topic, itt ne vitázzunk politikai alapon.
Eme topic nem arról szól, ki tud többet vagy kevesebbet a magyar történelemről, hanem arról hogy akik olvassák, netán még írnak is hozzá, azok biztos hogy több információ tulajdonosai legyenek azáltal, hogy ez a topic van s létezik.
A topic célja is egyértelmű. Nincs nagymagyar meg mélymagyar, csak magyar. Ez pedig jelentse azt még ebben a topicban is, hogy büszkék vagyunk s lehetünk magyarságunkra, néha szomorkás vagy tragikius történelmünk ellenére is.
Állítsunk méltó emléket őseinknek, kiemelkedő személyiségeinknek, nagy formátumú hőseinknek. Megérdemlik hogy a magyar ember emlékezzen rájuk s beszéljen róluk....
Tegyük ezt. Tegyük közösen minden megkötés nélkül, hogy ki hova tartozik vagy nem, ki kit szeret vagy nem, mert a magyar történelemhez mérten ezek semmitmondó semmiségek csupán, ezzel ne koszoljuk azt a múltat mit őseink építettek.
Egyfajta időrendben szeretnénk haladni, ezt mindenki vegye figyelembe ha ír ide. Előre is köszönjük.
Kezdjük..........
Megnézettem kebelbaráttal, ő ezt a kiegészítést fűzte a hozzászóláshoz:
négyes alá...
nem német hanem bajor...a harcot már 26-án felvették a határvédelmi erők...még a gyepüsávban..a főerők beérkezéséig...ezek 28-án vették fel a harcérintkezést,leváltva a határvédelmi erőket...a taktika a már fáradt bajor csapatok csalogatása volt...a folyamatosan érkező magyar erők körletekbe vonultak és ott várták be a könnyü lovasság által elcsalt bajor csapategységeket...a bajorok széttagozódva vonultak és nem álltak össze egységes csapásmérő erővé...nem ismerték a magyar taktikát,a magyar ijak nagy hatótávolságát..és nem volt állandó összeköttetés a külön vonuló csapatok közt...igy került sor a döntő ütközetre...július 4-én....tudom ajánlani Zsoldos Attila és Veszprémy János??László?? erről irt tanulmányát...
Ezúton is köszönet neki!
S talán ez is játék...
*Nostradamus Pannoniáról*
Nostradamus élete végén, öregen és betegen kapta a megrendelést egy
magyar főembertől, hogy írjon próféciákat Magyarországról. Ez a
"nagyhírű és vitéz" nemzet fia háromezer ezüstöt fizetett Nostradamusnak
ezért a munkáért, s a megrendelő személyében gróf Zrínyi Miklósra
ismerünk, a szigetvári hősre, aki valóban három hónappal élte túl a
jóslatok szerzőjét, s 1566. szept. 8.-án halt hősi halált. Mint a vers
megjósolja, a "pogány" török még valóban 120 évig uralja Magyarországot,
és Zrínyi valóban két nép, a magyar és a horvát közös hőse, hisz
Csáktornya szülötte.
62. /
Lesz majd, hogy a pénz egyre kevesebbet ér,
s az emberek apraját eldobják,
és hiába lesznek a pénzek egyre szebbek,
súlyuk miatt már a koldusok sem hordják.
Értéke nem lesz semmi a munkának,
és nem lesz semmi haszna a pénznek,
uzsorások magyar földre licitálnak,
gazdagok helyett fizetnek a szegények.
66. /
Róka, s hiéna vezeti a népet,
alattuk szétesik az ország,
a róka egyedül sokat téved,
a hiéna megássa a sírját.
Végtelen a nép ostobasága,
de lassan feltámad az új erő,
nem hallgat róka hiéna szavára,
Pannónia nem lesz dögtemető.
75. /
Jön új nemzedék, mely erős lesz,
és nem szégyelli többé, hogy magyar,
a vének nemzedéke önmagán erőt vesz,
s nem csak önmagának túr és kapar.
Erkölcsében megújul majd az ország,
és végre büszke lesz minden fia,
mert ámulatba ejti egész Európát
ezerszáz évnek elteltével Pannónia.
84. /
Az írott szó elhal majd,
és egyre szegényebb lesz a beszéd,
a nemzetre egy talány hoz bajt,
mely elveszi az emberek eszét.
Egész nap otthonukban ülnek,
bámulnak hazug, mozgó képeket,
s mire a bálványok ledőlnek,
már alig születnek gyermekek.
86. /
Ötven esztendő lejártán új világ lesz,
a magyarok végre kézbe veszik sorsuk.
Nem a pénz lesz az úr, hanem a munka,
a törvény az uzsorásokat sújtja.
Az ország még sokáig nem lesz gazdag,
de többé senki sem hal éhen,
a néppel új királyt is választanak,
s kezdődik elölről minden, mint régen.
89. /
Amit értelmes elme el sem képzel,
az megtörténik majd Hungáriában.
Senki nem boldogul erővel, sem ésszel,
csak gyilkos ármány és ravaszság van.
Dolgozni akarnál, de nincs munka,
pedig a földek parlagon hevernek,
aki eddig a munkát csak unta,
most koldusa lesz az idegeneknek.
90. /
Az erdőn túl él az ország jobbja,
de számában kisebbik része,
földjét az erősebb elrabolja,
ezeregyszázból nyolcvan évre.
Már csupán nyelvében él, de él még,
s gyarapszik, míg Erdőn innen fogynak,
az ő küzdelmük hozza el a békét
és egységét minden magyaroknak.
94. /
Keletről primitív, barbár horda tör
Magyarországra, nem először.
A nép minden vagyonát elhordja,
a csőcselék a mélyből előtör.
Megérkeznek a haza elárulói,
sértődöttek, és idegenek,
tíz évig tudják a népet zsarolni:
vörös és sárga a címerben eggyek.
97. /
Csak temetni tudnak, nem ünnepelni,
erejük gyorsan elfogy, szalmaláng,
türelmesek, de kitartásuk semmi,
vezérük rosszul végzi mindahány.
Költőiket elfelejtik gyorsan,
akárcsak régi énekeiket,
magyar se marad sok a honban,
de magyarul szólnak az idegenek.
98. /
Immár vén és beteges koromban
távoli nemzetnek ködképeit láttam,
Isten a tanúm, hogy amit eddig mondtam,
megtörténik egyszer majd a valóságban.
Nagyhírű és vitéz nemzet fia kérte,
lebbentsem elotte föl a jövő fátylát, -
háromezer ezüst volt a munkám bére,
örvendenek neki koldusok és árvák.
99. /
Akinek mindezt írtam rendelésre,
három hónappal él tovább mint magam.
Csatát veszít, de a harcnak nem lesz vége,
minden ledőlt toronynak súlya van.
A pogány még százhúsz évig itt lesz,
de egyre jobban gyengül -
személye két nemzet közt híd lesz,
s utódja nagy művet ír a küzdelemről.
Az átkelés annyira sikerült, hogy hajnalban az ellenség a felkelő
napból záporozó több tízezres nyílfelhőre ébredt majd túlereje
ellenére ismét két nap öldöklő ütközet ellenére szó szerint halomra
pusztult a Pozsony körüli síkságon. A néhányezer fős túlélő csoport
menekülés közben próbált rendeződni de a magyar könnyűlovasság üldözésben is hatékony: Ennsburg váráig meglepően kevesen jutottak el. A vár alatti síkon felvonuló magyar haderőre rátört a királyi őrség és tartalék de a színlelt visszavonulással magyar részről a német üldözők csőbe futottak mert a környező erdőkből kitörő magyar lovasság a megforduló főerőkkel őket is legázolta.
A német király olyan gyorsan menekült, hogy minden
értékét /még a trónszékét is/ hátrahagyta, seregvezéreiből pedig a
flottavezetőn kívül mindenki meghalt.
A csata következménye, hogy a magyar határ az Enns folyó lett /Ober
Enns - innen a meséink 'Óperenciás tengere'/ valamint hogy idegen
sereg 130 évig nem mert Magyarország felé fordulni. /Szent István
idején először, de akkor ugyanígy jártak csak a Vértes hegységben./
Árpád fejedelem két fiát vesztette és ő maga is halálos sebet kapott
és pár hét múlva meghalt - a hazáért.
Eltemették tisztességgel titkos sírba őse, Atilla közelébe - a mai
Nagykevély hegy rejtett völgyébe - nyugodjék örök békében!
A 907 -es pozsonyi csata hivatalos tananyag az Egyesült Államok
összhaderőnemi katonai akadémiáján, ismertebb nevén a West Point -on.
Tehát minden amerikai hivatásos tiszt évtizedek óta vizsgázik belőle.
Vagy igaz, vagy nem, itt a mese vége!
Sajnos, az időrenddel megint kis baj van, és a hitelességért sem kezeskedem, de nyilván akadnak nálam értőbb amatőr történészek...
TE TUDTAD ?
Amiről sosem beszélnek:
Nemsokára a pozsonyi csata évfordulója lesz / 907. július 3-6. /
907-ben egyesült európai haderő gyűlt össze a bécsi medencében (Bécs akkor még nem létezett semmilyen formában).
A hadjáratot német-római vezetéssel szervezték meg és az akkori német király rendelete szerint azzal a céllal, hogy "... decretum..Ugros
eliminandos esse.." azaz " elrendeljük, hogy a magyarok kiírtassanak".
Ezt a nemes célt extra adag erő koncentrálásával akarták megvalósítani mai szóval élve, "biztosra mentek".
Az akkori Európa viszonyai között szinte elképzelhetetlen 100.000 fő
körüli létszámban gyűlt össze a csapásmérő erő.
Még a jóval későbbi keresztes hadjáratok idejére sem tudtak ilyen
létszámú hadsereget megszervezni.
907 június derekán megindult a támadás, amely három oszlopban nyomult előre a Duna vonalán. A déli parton a 'gyengébb', kb. 40 ezres szárny;
a Dunán hajókon egy kb. 10-12 ezres inváziós csoport+hadtáp míg az
északi parton egy jó 45 ezres főerő az elit.
Árpád, a törzsszövetség fejedelme az egész Európára kiterjedő
felderítő hálózata miatt jó előre tudott a készülő pusztító háborúról.
A törzsszövetség egyesült főerejét - 40.000 lovas - négy részre osztotta.
Az egyenként 10 ezer fős lovas egység neve tümen azaz magyarul tömény régi sztyeppei hadszervezési szokás. Az elsőt Ő maga vezette,a többit pedig fiaira bízta: Tarhos(43), Üllő(41), Jutas(35). Emellett természetesen az egész hadműveletet irányította.
Az ellenség átkelésének és ezzel egyesülésének megakadályozására
elsőként az inváziós flotta sorsa pecsételődött meg:
gyújtólövedékekkel tűzijáték és viziparádé keretében szenvedett -
technikában 100 %-os, élőerőben kb. 95 %os - veszteséget a hajóhad.
Másnap az elsáncolt déli szárny kapott koncentrált többirányú
lovasrohamokat amelyek hatására maradéktalanul elpusztult /40.000
ember/ A csata utáni éjjel Árpád elrendelte az átkelést teljes
csendben. Tehát átkelés a Dunán kb. 35.000 lovassal az ellenséges
sereg 'orra előtt', éjszaka, teljes csöndben!!!
A parasztháború
Bakócz csak Magyarországon hirdette meg a hadjáratot (15l4. április 9.). Az érsek a toborzás feladatát átruházta a nép körében otthonosan mozgó ferencesekre. A magukra tömegesen keresztet öltő jobbágyparasztok, mezővárosi polgárok, marhapásztorok, városi kézművesek előtt a ferences prédikátorok olyan nézeteket terjesztettek, amelyeknek nem sok közük volt a hitetlenek elleni harcra buzdításhoz, s amelyeket még szerzetesrendi elöljáróik is elítéltek. "A természet törvénye szerint nem adatott meg az embernek a felsőbbség, hogy embereken uralkodjék" - vallotta az egyik néphez intézett beszéd. A legnagyobb hatású prédikációkat a V árad környékén működő Lőrinc pap tartotta. A korlátozó törvények miatt egyébként is elégedetlen jobbágyok öntudatot és erőt merítettek e prédikációkból.
Ám a pesti gyülekezőhelyről május elején kiinduló 15 ezres létszámú keresztes had soraiban még alig akadhattak olyanok, akik a rajtuk uralkodó nemesek ellen akartak fordulni. A sereg egyelőre Szapolyai János erdélyi vajda törökellenes hadműveleteinek színterére, az al-dunai határszakasz felé tartott. Parancsnoka Székely Dózsa György egykori nándorfehérvári lovastiszt volt, aki katonai tapasztalatait éppen a Délvidéken szerezte.
A fősereggel együtt ekkorra már mintegy 40 ezer keresztes gyülekezett az ország különböző vidékein felállított táborhelyeken. Ez meghaladta a nemesség várakozását. Az ország keleti felében általánossá vált a munkaerőhiány. Ennek az lett a következménye, hogy több: északi megye nemessége fegyverrel tartotta vissza jobbágyait a gyülekezéstől. Az ellátási gondokkal küszködő fősereg keresztesei fosztogatni kezdtek, s a prédálásnak több köznemesi udvarház esett áldozatul.
Bakócz a hírek hatására leállította a toborzást (május 15.). "Olyan csoportosulások jöttek létre - írta - amelyek a rendes adóterheket a többi törvényes és szokásos teherrel együtt megtagadják [...] nemesek kúriáit [...] dolgaikat és javaikat fölprédálják". Dózsát úgy érte a toborzás leállításának híre, mintha arcul ütötték volna. Seregének hangulata azt diktálta, és saját meggyőződése is amellett szólt, hogy a pápai bullának megfelelően a törökellenes hadjáratot folytatni kell.
Báthory István temesi ispán és Csáky Miklós csanádi püspök meg akarták fékezni a keresztesek pusztító osztagait. Bandériumaik a Maros-folyó jobb partján rajtaütöttek Dózsa elővédjén (Apátfalva, május 23.). Megtorlásul Dózsa fölégette Nagylakvárát, ahol az urak győzelmüket ünnepelték. Karóba húzatta az elfogott püspököt, s hasonló sorsra juttatta a fogságba esett nemeseket is.
Dózsa - a sereg hangulatának engedve - Nagylak alatt döntötte el, hogy végleg az urak ellen fordul. Több hadtestre osztotta seregét, amelyek sikerrel ostromolták a Maros menti úri várakat. Egy csapatot öccse, Dózsa Gergely vezetésével az északi paraszttáborok fölmentésére küldött. A segédhadak azonban Pest közelében és Hevesben vereséget szenvedtek a nemesi seregektől.
A keresztesek, akik a török helyett az urak ellen fordultak, Temesvár alatt egyesítették seregeiket, s megkezdték a vár ostromát június 13.). Vezérük, Székely Dózsa György azonban nem számított arra, hogy Szapolyai János visszatér Bulgáriából, s mintegy húszezer fős hadával fölmenti az erősségben rekedt Báthory Istvánt. A nemesi ellentámadás hatására a parasztkeresztesek mindenütt letették a fegyvert, s Dózsát Szapolyai foglyul ejtette július 15.). A parasztsereg vezére szörnyű halállal fejezte be életét.
"Először is tüzes vassal megkoronázták, aztán még élve, meztelenül, lábainál fogva megkötözve saját katonái, akiket közönségesen hajdúknak neveznek, s akiknek cselekedetei annyi sok szörnyűséget hoztak. .. fogaikkal széttépték és felfalták. Ezután a testet négyfelé vágták és bitófára függesztették."
A Ferencesek
Joachima da Fiore caladriai apát: 12. századi ciszterci apát megalkotja fő művét melyben az időt három részre osztja fel: az Atya korszaka: a zsidók kora. A Fiú korszaka: az első 1000 év. A Szentlélek korszaka: majd egy új korszak, amikor az egész egyház megújul.
Szent Ferenc megalapítja a ferences rendet. A 15. században vita alakul ki a renden belül a regula megtartásának szigorúságáról, a rend kétfelé oszlik: Az obszerváns ferencesek és a konventuális ferencesek, akik kevésbé tartják magukat a szabályokhoz, földjeik vannak amiket művelnek. Az obszervánsok rátalálnak Fiore tanításaira, és azt vallják magukról, hogy ők a Szentlélek emberei. Ez lesz a spirituális irányzat: az isteni igazságosságot elhozzák a Földre. Magyarországon alapvetően az obszerváns ág terjed el.
Az előkészületek
A magyar kormányzat 1513 nyarán háborús előkészületeket tett egy esetleges török támadás visszaverésére. Szapolyai János portyázó sereget vezetett Havasalföld és Szerbia területére.
Ugyanekkor Rómában pápaválasztás zajlott. Az egyik esélyes jelölt Bakócz Tamás bíboros, esztergomi érsek volt. A magyar főpap idehaza nagy tekintéllyel bírt: 1490 óta kancellár, 1498 óta esztergomi érsek. A velencei követek Magyarország "második királyának" nevezték, akinek "nagyobb a tekintélye, mint a királyé". Ám a bíborosok mégis ellenlábasát, a Medici család tagját választották egyházfővé, aki a X. Leó nevet vette föl.
Rómába ellentmondó hírek érkeztek a török veszélyről. Az újonnan megválasztott pápa nem habozott meghirdetni a törökellenes keresztes hadjáratot. A "török elleni szent háború" megszervezésével Bakócz Tamást bízta meg, nyilvánvalóan azért, hogy eltávolítsa Rómából.
Szia,
Akkor innen folytatnám , hoztam egy anyagot.
A Dózsa György-féle parasztháború
Előzmények
A parasztság helyzete: Magyarország népességszáma (Szlavónia nélkül) a XV. század végén hozzávetőleg 3,5 millióra tehető. A lakosság 90%-át a jobbágyság alkotta. A jobbágyok többségének teljesítőképességét a Mátyás-kori állami adók teljesen kimerítették. A jobbágycsaládok az állami adóterhek növekedésére összeköltözésseI válaszoltak: a XVI. század elején a családok több mint fele már fél teleknél kisebb területen élt. Így még mindig kevesebb adót kellett fizetniük a királynak, mint az egész telek után.
A paraszti önvédelemnek az lett az eredménye, hogy szédületes mértékben terjedt a pusztásodás. (Az elhagyott telkek pusztaként szerepelnek az összeírásokban). A legszegényebbek azok voltak, akik negyednél kisebb jobbágytelekkel, vagy még azzal sem rendelkeztek. Ők lettek - idegen eredetű szóval - a zsellérek. A XV. század végére a parasztság 20-25%-a vált zsellérré. (A zsellérek nem teljesen nincstelenek: házuk s ház környéki konyhakertjük általában még van.)
Miközben a parasztcsaládok többsége nem tudta elkerülni a lesüllyedést, egy szűk réteg, a szőlőbirtokkal és állatállománnyal rendelkező jobbágyok társadalmilag fölemelkedtek, megvagyonosodtak. E módosabb paraszti réteg elhagyott jobbágytelkeket bérelve, napszámosokat alkalmazva, már annyit termelt, hogy a felesleggel kereskedni is tudott. Sokan közülük a mezővárosokban telepedtek le, ahol előnyösebb kereskedelmi feltételekhez jutottak.
A fellendülő marhakereskedelem (amiben főleg a mezővárosi polgárok voltak érdekeltek) kialakított egy fegyveres állathajtó réteget. A harci tapasztalatokkal rendelkező marhapásztorokat hajdúknak nevezzük (a "hajtó", "hajdó" szavakból).
XV. század végén Németországban és Nyugat-Európában élénkült az élő állat, a gabona és a bor iránti kereslet. A megnövekedett haszon a fölösleget piacra vivő parasztokat (és főképp a mezővárosi polgárokat) gazdagította. A köznemesek, akik elestek a bárók jövedelemforrásaitól, a módosabb jobbágyok "megkopasztásával" próbálták rendbe hozni gazdaságukat. Követelésükre az országgyűlés elrendelte, hogy a kilencedet természetben kell fizetni, még a mezővárosok polgárainak is (1492). Korlátozták a fölösleggel történő paraszti kereskedelmet, és a felhalmozott terményekkel - az árusítás kedvezményeit, pl. a vámmentességet megszerezve - önmaguk kereskedtek.
Hogy a terhek alól a jobbágyok ne menekülhessenek el a nagyobb birtokokra és a mezővárosokba, megnehezítették a jobbágyköltözést: engedélyezését a vármegyei szolgabírákra bízták (1504).
A jobbágyság létfeltételeit egyéb rendelkezésekkel is nehezítették: például tilos volt a jobbágynak vadászni (1504). A jobbágyokra hátrányos törvények a jövőre nézve baljós feszültségeket idéztek elő.
Igaz vagy nem - mindenesetre érdekes. A magyar korona arányszámai önmagukban is nagyon figyelemre méltóak...
http://www.youtube.com/watch?v=UDqJDlF8tLY
A kovetkezo nagy kiemelkedo fejezet Magyarorszag tortenelmeben a Dozsa fele paraszt haboru.
Bakocz Tamas esztergomi ersek keresztes hadjaratot hirdetett a torok ellen. A nep Hunyadira emlekezett es nagy tomegekben gyulekezett. A vezerseget egy szekely vegvari vitez, Dozsa Gyorgy vallalta. A foldesurak, nemesek nem jo szemmel neztek a szegeny nep gyulekezeset es leallitottak a keresztesek toborzasat. Dozsa nepe nem engedelmeskedett es urai ellen fordult es az egesz orszagra kiterjedt a paraszthaboru. A szamos gyozelem utan Temesvart fogtak ostrom ala, amit Bathori Istvan nador vedett. Szapolyai erdelyi vajda segitsegere ment es ezzel megpecsetelodott Dozsaek sorsa.
Lazadasukat kegyetlen, embertelen megtorlas kovette. Dozsat tuzes vastronon egettek meg. Ennyit errol diohejban, lehetne errol bovebben irni, csak gondoltam meginditom ujra a topik ironk altal elkezdett temat.
Talán ide illik a legjobban... (Forrásom nincs, hitelességét nem tudom ellenőrizni, bizonyos ásatásokat láttam filmen, amik ott folynak és valóban falak voltak a hegyek belsejében - hát, majd az idő eldönti.)
Magyar rovásírást rejt a piramis
Igencsak meglepődtek a világ vezető tudósai és régészei, amikor a bosnyák származású amerikai régész, Semir Osmanagic azzal a megdöbbentő felvetéssel állt elő, hogy a legősibb bosnyák város, Visoko hegyei piramisokat rejtenek. Közülük a legnagyobb, Visocica a Nap piramis, amely 220 méter magas, így az eddigi legnagyobbnak hitt Kheopsz-piramist is felülmúlja. Korát több tízezer évesre becsülik. Ráadásul alagútrendszerében magyar rovásírásra bukkantak a régészek.
Ha piramisok kerülnek szóba, Egyiptom jut eszünkbe, pedig világszerte több tízezer ilyen jellegű építmény található. Semir Osmanagic ezek nagy részét bejárta, ám a világot megrengető felfedezésre szülőföldjén bukkant.
Szarajevótól 25 kilométerre fekszik Visokó városa, ahol a kutatónak feltűnt a hegyek különleges formája. Kiderült: a hegy szívében egy hatalmas kőtömbökből készült lépcsőzetes piramis bújik meg.
- Korábban talán azért nem fedezte fel senki a létezését, mert vastag föld és erdő borította - mondta a Borsnak magyarországi látogatásán Semir Osmanagic.
- A piramis sarkcsillagi tájolású, pont úgy, mint Kheopsz fáraóé Egyiptomban. A hőkamera kimutatta, hogy gyorsabban elnyeli a hőt, mint a környező hegyek, ez arra utal, hogy üreges. Egy föld alatti alagútrendszer bejáratára is rábukkantunk. A hegyek alatt öt piramis rejtőzik, ezeket a kutató el is keresztelte: a legnagyobb a Nap, amely 220 méter magas, ezt követi a 190 méteres Hold, aztán a Sárkány, a Föld temploma és a Szerelem piramisa. Tovább borzolta a kedélyeket, hogy a Nap, a Hold és a Sárkány piramis tökéletes háromszöget zár be, oldalaik pontosan két kilométeresek. Az alattuk futó alagútrendszer mind az öt piramist összeköti. Osmanagic a terepmunkálatok során emberi maradványokat nem talált, csupán néhány tárgyat: kőkereket, amulettet és öntőformát. Előkerült egy olyan bizonyíték is, ami átírhatja az emberiség történelmét.
- Egy fadarab ágyazódott be a kőtömbök közé, amit több ország tudósai megvizsgáltak, és arra a döbbenetes eredményre jutottak, hogy minimum 30 ezer éve egy árvíz öntötte el a környéket, és az alagútnak már akkor ott kellett lennie. Az iskolában azt tanítják, hogy akkoriban csak primitív népek éltek a Földön, de azok nem képesek egy ilyen tökéletes építményt megalkotni - magyarázza a tudós. A Nap piramis több kilométeres alagútjában egy háromtonnás kőtömbön furcsa írásjelekre bukkantak. Szakács Gábor kutató a magyar rovásírásra ismert. - A homokköveken a Tordos- Vinca műveltség rovásjelei találhatók, aminek 39 írásjeléből több mint húszat megtaláltunk a két piramisban. Például a korong jobb alsó sarkában megfeszített íjra helyezett nyílvessző van, ami egy összerótt D és N vagy NY betű. Ezt a több ezer éves írást csak a magyarok használták - állítja a régész.
Semir Osmanagicot sokan támadják, számos geológus azt állítja, hogy ezek a képződmények természetes úton alakultak ki. Ő azonban tovább folytatja a piramisok rejtélyének megfejtését.
(Bocsánat a beékelésért, de most kaptam az anyagot... utólag nem tudom a megfelelő korba helyezni.)
HUN IMÁDSÁG
MIATYÁNK ISTENÜNK
BENNÜNK VAN ORSZÁGOD.
ELÖTTÜNK SZENT NEVED
TÖRVÉNY AKARATOD.
MINDENNAPUNK GONDJÁT,
MAGADON VISELED.
BÜNEINKET MINT MÁSNAK,
NEKÜNK ELENGEDED.
TE KEZED VEZET
KISÉRTÉSEKEN ÁT,
S LEFEJTED RÓLUNK
GONOSZ JÁRMÁT.
TIÉD A NAGYVILÁG
ÖSSZES HATALMA, ÜDVE,
MINDÖRÖKTÖL KEZDVE,
LEGYEN MINDÖRÖKRE.
Kr.u. 410-460-ban keletkezett. Hun ezüstveretes szíjvégen
rovásírással írva, a Kijevi Nemzeti Múzeumban van.
A kijevi múzeumban őrzött hun övvereten, szíjvégen levő
rovásírásos ima gyönyörű. Nem tudom, hogy tudtok-e róla, hogy a
szíjvégen talált rovásírásos szöveg megfejtésére magyar rovásírás
szakértőt, nyelvészt kértek fel. Előlünk mégis mindenáron
eltitkolták, amíg lehetett.
Istennek hála ma már nem lehet szinte semmit titokban tartani.
Érdekesség, hogy az 1960-as évek elején szintén Kijevben (amiről ma
már tudjuk, hogy Árpád nagyapja, Álmos őse, Ügyek fejedelem
alapította, eredetileg szabír-magyar város híres szabír
kovácsiparral. Ott készültek a csodálatos magyar szablyák...),
régészeti feltárás során a magyar hegyen találtak 9000 darab
rovásírással teleírt pergamenpapírt tökéletes állapotban.
A kutató régész, Armatov akadémikus az egészet elküldte futárral a
Magyar Tudományos Akadémiának úgy gondolván, hogy mi vagyunk a
megfejtésében illetékesek. Őt száműzték Szibériába.
A 9000 darab pegament pedig szőrén, szálán eltűnt, s mai napig semmit
nem tudni róla. A finnugoristák hallgatnak. Ma már kideríthetetlen, hogy megsemmisítették,
vagy csak eltüntették, nem tudni. Vajon kinek állt ez az érdekében?
Óriási, pótolhatatlan veszteség, mert minden bizonnyal hatalmas és
teljesen autentikus adattömeg állna rendelkezésünkre. A hazatérés vagy
honvisszafoglalás előtti, alatti és utáni időkből. S még mennyi minden
van, amit eltitkolnak, vagy éppen megsemmisítenek előlünk. Visszatérve
az imához: gyönyörű! Nemhiába mondták a görögök, hogy a szkíták - hunok
- magyarok tudnak a legszebben imádkozni Istenükhöz.
(Aki nem hiszi, járjon utána...)
DDD!
Haláláról a következőket tudjuk, hiteles forrásból: "Mátyás a virágvasárnapi szertartással egybekötve akarta lovaggá
ütni Domenico Bollani velencei követet, és erre az alkalomra a bécsi várpalota udvarán fakápolnát építtetett. Április 4-
én, vasárnap reggel, felesége és fia kíséretében jelent meg a kápolnában, ahol már várták a papok, főurak és a
külföldi követek. A pálmaág-szenteléssel bevezetett virágvasárnapi körmenet és ünnepi mise után maga elé rendelte a
velencei követet és a szokásos ceremónia szerint lovaggá ütötte. A hosszúra nyúlt kettős szertartás után fáradtan
visszavonult palotájába. Mivel Beatrix még a közeli templomokba is ellátogatott, az ebédet a szokottnál későbbi
időpontra tűzték ki. A király, hogy éhségét csillapítsa, anconai fügét hozatott asztalára. Miután azonban az első
gyümölcsöt megkóstolta és azt romlottnak találta, nagy haragra lobbant. A hazatérő királyné igyekezett megnyugtatni és
különböző ételekkel kínálta, ő azonban mindent visszautasított. Nem sokkal később szédülni kezdett és elsötétült előtte a világ.
Így, utólag nem teljesen elvethető gondolat, hogy a ínagy királyt megmérgezték.
Hogy ki?
Sokan úgy gondolják hogy maga Beatrix keze van a dologban, de Mátyás sikerei mind hadi mind politikai értelemben, valamint a magyar főurak sakkban tartása miatt, sok ellensége volt....így szinte tucatszám lehetne gyanúsítani.
A játszmát azonban Corvin még nem adta fel. A báni címhez továbbra is ragaszkodott. 1498 áprilisában a zágrábi káptalan előtt óvást emelt báni fizetésének elmaradása miatt, és az elzálogosításokat, amelyeket emiatt tett, a maga, felesége és időközben született lánya nevében semmisnek nyilvánította. Mindennél többet várt azonban az új orszggyűléstől, amelyet 1498 tavaszára hívtak össze. A Bakócz elleni támadás ezen az országgyűlésen sem maradt el. Ezúttal az a Baksai Tamás kúriai jegyző volt a Bakócz elleni hangulat fő szítója, aki 1492 óta Corvin szolgálatában állt, ügyvédje, peres ügyeinek intézője volt a kúrián. Nem kétséges, hogy Corvin ösztönzésére támadt oly keményen Bakóczra, azzal vádolta őt, hogy az ellene szóló bírói ítéleteket meghamisítva vezette be a királyi könyvbe. Corvin ezúttal nem maradt a háttérben. Az országgyűlésen most sem vett részt személyesen, de terjedelmes vádiratban tárta a rendek elé az atyja halála óta elszenvedett sérelmeit. Vádja elsősorban Bakócz, az időközben esztergomi érsekké kinevezett kancellár ellen irányultak, aki legértékesebb birtokaiból kiforgatta, illetve kiforgatni készült. A vádiratot a rendek a királynak továbbították azzal, hogy szolgáltasson igazságot Corvinnak, amit Ulászló meg is ígért.
Az országgyűlést követően Corvin helyzete némiképp javult. A király mint kegyelmes ura és szerető bátyja 1498 októberében Szalvónia és Horvátország örökös bánjává nevezte ki, nem mulasztva el felsorolni a feltételeket sem, amelyek mellett a tisztséget viselheti. Corvin pedig, mint a király leghívebb és legkészebb szolgája és fia keresztény hitére és becsületére fogadta, hogy a király kívánságának mindenben eleget tesz. Úgy látszott, csillaga emelkedőben van. 1500-ban Ulászó csatlakozott a pápa, Velence és a francia király törökellenes szövetségéhez, és az elkövwetkező háborúban Corvinnak komoly szerep jutott. ugyanakkor meghalt egyik nagy ellenlábasa, a nádor, és az új nádor Corvin rokona, Geréb Péter lett. 1503 februárjában azonban Ulászló békét kötött a törökkel, aminek Corvin kivételével mindenki örült az országban. Az alatt a két év alatt ugyanis, amíg a szövetség érvényben volt, és amíg a háború tartott, Mátyás fia végre fontos embernek érezte magát. A béke megkötésével egyidőben újabb veszteség érte: pártfogója, a nádor, 1503 februárjában meghalt. A veszteséget nagyban ellensúlyozta az, hogy a nádor kevéssel halála előtt javai örökösévé tette. Az örökség révén Corvin óriási magyarországi és erdélyi uraldalmakhoz jutott, amelyek a kezében levő vagyonnal egysülve azzal a reménnyel kecsegtették, hogy segítségükkel a politikai életben is nagyobb szerept tölthet be.
Corvin a Geréb-örökség birtokában az elhunyt rokon tisztségét is meg akarta szerezni. A nádorságra, a legelső országos tisztségre vágyott, és volt gondja arra is, hogy tekintélyes párthívekre tegyen szert, akik majd jelöltségét támogatják. Sőt, minthogy Ulászló egészségi állapota rohamosan romlott, a királynénak pedig 1503 augusztusában leánya született, Corvinban felmerült a gondolat, hogy a koronát is elnyerheti. Hogy ez a gondolat komolyan foglalkoztatta, kiderül az apósával, Frangepán Bernardinnal kötött szerződésből. A szerződésben Frangepán kötelezettséget vállalt, hogy Corvint, amíg csak a lélek csontjait kormányozza, el nem hagyja, minden magas méltóság elnyerésében támogatja. De még inkább kiderül ez az udvar, Bakócz és a királyné magatartásából. A francia földről Magyarországra származott királyné Ulászlónak immár harmadik felesége, Beatrixtól ugyanis a királyt hosszú huzavona után elválasztotta a pápa. Az okos, művelt, erélyes asszony, aki nem kevésbé vágyott uralkodni, mint Beatrix, Bakócz szövetségét kereste Corvin ellen. Mindketten megegyeztek abban, hogy nem szabad a szárnyait megnőni engedni. Mindenekelőtt nádorrá történő választását akarták meghiúsítani.
Corvin élete második nagy fordulója előtt állt. Úgy látszott, erőfeszítése nem lesz hiábavaló. Amikor 1504 márciusában tudomására jutott, hogy a királyt szélütés érte, nagy haikísérettel Budára vonult. Ulászló azonban kilábalt a bajból, és a május elején megnyílt országgyűlésen is az udvari párt bizonyult erősebbnek. Corvin helyett Perényi imre nyerte el a nádorságot. A vereség Corvin Jánost nem törte meg, hisz rövid élete során hozzáedződhetett a kudarcokhoz. Az országgyűlés után birtokaira vonult vissza, és nyilván az újabb alkalmora várt, amikor megpróbálhatott volna kitörni elszigeteltségéből. 1504 októberében báni tisztéhez híven a Horvátországban portyázó tötök kiűzésére indult. A szerencse azonban elpártolt tőle, a velencei követ jelentése szerint Corvin kis híján török fogságba esett. Ha ezt sikerült is elkerülnie, nem menekült meg a pestistől, amelyet a csatamezőn szerzett, és amely rövid időn belül végzett vele. Az unokát ugyanaz a betegség vitte el, mint a nagyapát. Csak míg Hunyadi János halálát a család további emelkedése követte, addig Corvin János halálával vége szakadt a Hunyadiak szereplésének is a magyar történelemben. Két kiskorú gyermeke, Kristóf és Erzsébet nem sokkal élték túl atyjukat, özvegyét pedig Ulászló unokaöccséhez, Brandenburgi Györgyhöz kényszerítette feleségül az udvar. Frangepán Beatrix röviddel a házasság megkötése után maghalt, és a Hunyadi birtokok végleg az idegenből ideszakadt család kezére jutottak.
1492 telén Corvin azzal a szándékkal ment budára, hogy lehetetlen helyzetét rendezze a királlyal. Újra a rövidebbet húzta: a báni méltóságot a régi bán lemondatása után nem ő nyerte el. Úgy látszott, egylőre beletörődik a változtathatatlanba. Nem tért vissza Szlavóniába, Budán telepedett meg, ahol fényűző életmódot folytatva próbált megfeledkezni sérelmeiről. Peres ügyei azonban ezt a viszonylag nyugodt időszakot is megzavarták, helyzetét a bírák előtt nagyban megnehezítette, hogy okiratai odavesztek. A perek természetesen nemcsak a bíróság előtt folytak és nemcsak törvényes eszközökkel. 1494 májusában például a zágrábi püspök és testvére, Corvin ellen beadott ügyük kedvező elbírálásában bizakodva, még a bírósági döntés előtt erőszakkal birtokba vették a perelt várat. Corvin ezt a jogtalanságot már nem tűrte tétlenül. Míg korábban a király segítségében reménykedett, őt igyekezett megnyerni ügyének, most politikát változtatott. A király helyett néhány befolyásos főúrnál keresett és talált támaszt. Noha támogatásukért újabb birtokainak átengedésével kellett fizetnie, áldozata nem volt teljesen hiábavaló. Fegyveres segítségükkel visszavette elfoglalt várát, és támogatásukkal 1496 tavaszán kieszközölte a királynál, az áhított báni méltóságot is. Ennek ellenében megvált ugyan a Szlavónia hercege címtől, ami nem eshetett különösebben nehezére, hiszen a cjmnek nem sok hasznát látta. A báni méltóságat elsősorban elvesztett javai visszaszerzésére akarta felhasználni. De hiába indított pereket, hiába semmisítette meg korábbi adományleveleit, a hatalmas főurakkal és főpapokkal szemben szlavóün bánként sem tudott többet elérni, mint korábban Szlavónia hercegeként. A perekkel járó huzavonákhoz járultak még a báni tisztslggel járó gondok és költségek is. A török betöréseknek állandóan kitett tartomány védelme sok pénzt kívánt. Mindez közrejátszhatott abban, hogy Corvin 1495 végén hű alattvalóból lázadó lett.
Ekkor ugyanis Szlavóniában a király, de még inkább a kormányt kézben tartó főurak és főpapok ellen lázadás készülődött. A lázadás szervezője a tartomány legrégibb és leghatalmasabb családjának, a Fangepán családnak a tagja volt. Frangepán Bernardin, ez a két itáliai uralkodócsaláddal is rokonságot tartó hatalmas olgircha érthető módon nem nézte jó szemmel, hogy a királyi tanácsban az első szó a kerékgyártó jobbágy fiából lett kancellárt, Bakóczot és az országbáróságig ugyancsak a közelmúltban felemelkedett család sarját, Szapolyai Istvánt illeti meg. Frangepán Bernardin különösen is annak idején Ulászló királysága ellen foglalt állást, és egyike volt Miksa legerősebb támaszainak a Délvidéken. Corvin csatlakozott Frangepánhoz. Többszöri csalódás után eljutott odáig, hogy sem a hol ennek, hol annak igazat adó királyban, sem pedig az ellenséges, az ő kárán nyerészkedni akaró udvari klikkben keresett támaszt, hanem az ezzel szemben álló főúri családokban. A Frangepánokkal kötött szövetségét házassággal is megerősítette.
A milánói hercegnővel tervezett frigy ugyanis a királysággal együtt füstbe ment. Frangepán Beatrixban azonban régi kedves ismerősét üdvözölhette, akivel annak idején együtt nevelkedett a királyi udvarban, és aki származását tekintve volt olyan előkelő, ha nem is olyan gazdag, mint a milánói hercegnő. A fegyverkezés szinte egyidőben folyt a menyegzős előkészületekkel. A király és környezete is felkészült az összecsapásra, amelyre végül is nem került sor, mivel a remélt külföldi segítség elmaradása miatt Frangepán és Corvin jobbnak látta a békességet.
Corvin és a király, valamint környezete között a lázadás megszervezése óta meglehetősen feszült volt a viszony. A király ugyan nyílt retorzióval nem élt, de minden alkalmat megragadott, hogy Corvin báni hatáskörét korlátozza, és végül a tisztséget is elvette tőle. Bakócz és társai viszont arról gondoskodtak, hogy Corvin folyamatban levő perei, melyben részben ők is érdekeltek voltak, a lehető legkedvezőtlenebbül intáződjenek el számára. Corvin érthető módon, a király mellett legnagyobb ellenségét Bakóczban látta. S miután sok mindent végigpróbált, és mind ez ideig nem sok sikerrel, most az országgyűlésre, az ott erélyesen fellépő köznemességre támaszkodva akart felülkerekedni. Az utóbbi években az oszággyűléseken nagy számban megjelenő, és a kormány visszaélésiet elítélő köznemesség sok gondot okozott a királynak és környezetének. Az országgyűlés összehívására azonban az adó megszavazása miatt szükség volt. Az 1497. évi országgyűlésen a nemesség Ulászló udvarának nagy vagyongyűjtője, Bakócz ellen intézett támadást. Corvin ugyan nem vett részt személyesen az országgyűlésen, de elküldte embereit, akik fontos szerepet játszottak a Bakócz elleni kampány megszervezésében. A közmesség fellépése ezúttal nem hozta meg a vért eredményt. Bakócz befolyása töretlen maradt az udvarban.
CORVIN JÁNOS ÉLETE....folytatás..
A főurakkal kötött egyezség értelmében abban az esetben, ha nem őt választanák meg - amit tulajdonképpen már eldöntöttek -, Corvin János megkapja a Bosznia királya címet, a szlavóniai hercegséget és a horvát bánságot évi tizenkétezer forint jövedelemmel. A címeket csak úgy viselheti, a hatalmat csak úgy gyakorolhatja, mint a leendő király egyik alattvalója, aki hűséggel és engedelmességgel tartozik a trón mindenkori birtokosának. A hatalmas örökségnek azt a részét, amit családi vagyonként örökölt, megtarthatta. Vissza kell azonban adnia a magyar korona tulajdonát alkotó várakat és birtokokat. Corvin János csakhamar megbánta, hogy királyságáról ilyen könnyűszerrel lemondott. Éppen a megegyezést követő napon érkeztek meg az országgyűlésre Ujlaki Lőrinc macsói bán, Bosznia hercege vezetésével azok a délvidéki főurak, akik jobbára Corvin párthíveinek számíottak, és akik nem nézték jó szemmel, hogy a többiek nélkülük határoztak. Az ő elégedetlenségüket akarta most megnyerni Corvin, aki a budai várba zárkózva, híveivel az országgyűlés megtámadásáról tanácskozott.
Közben az Ulászló-pártiak sem maradtak tétlenül. Filipec a cseh királyságba ment, és százezer aranyforinttal Beatrix és Ulászló zsoldjába fogadta Mátyás szeregét. Június 23-án megindult seregeivel Ulászló is, hogy a magyar trónt elfoglalja. Időközben Corvin, attól tartva, hogy körülzárják, a királyi kincstárat a koronával együtt szekérre rakatta, és híveivel erőgyűjtés céljából dél felé vonult. Az országgyűlésen összegyűlt rendek Mátyás két, Ulászlóhoz pártolt tisztségviselőjét, Báthory Istvánt és Kinizsi Pált küldték utánuk seregekkel. A két sereg július első napjaiban ütközött meg egymással, és Corvin vereséget szenvedett.
A vezérek a kincsek egy részével még időben megfutottak, a kincsek másik része pedig a győztesek prédája lett. A csatatvesztést követően pártja teljesen felbomlott, királyságáról többé már nem lehetett szó. Pécsett húzódott meg, innen kérte az országgyűlés bocsánatát, amely július 15-én végre királlyá választotta Ulászlót. A rendek pedig tudva, hogy Ulászlónak még sok ellenséggel kellett megküzdenie, nem utasították el Corvin kérelmét. A korábbi szerződést továbbra is érvényesnek mondták ki, párthíveinek pedig kegyelmet ígértek, ha huszonnégy napon belül Ulászló hűségére térnek. Az újabb szerződést július 24-én írták alá. Ráskai Balázs budai várnagy, Corvin embere átadta a királyi várakat és a koronát. Ulászló sazeptember 18-án lezajlott koronázásán ott volt Corvin János is, és a díszmenetben, a teljes kibékülés jeléül, ő maga vitte a koronát vetélytársa előtt.
Ulászlóban nem csalatkoztak választói. Valóban olyan király volt, akinek az üstökét a markukban tarthatták, akinek sokkal jobb természete volt, mint elődjének. A királyi hatalom újra a mélypontra süllyedt. Az ország kormányzása a különböző főúri és főpapi klikkek kezébe csúszuott át, és ezek a központi hivatalokat is a szolgálatukba állították. Ilyen körülmények között az lett volna a természetes, hogy Corvin János, akinek az 1490. évi szerződés nem kis hatalmat helyezett kilátásba, szintén ennek megfelelően érvényesülhet. Corvin azonban a címek mellé a hatalmat nem tudta megszerezni, a királytól pedig igazán nem várhatta, hogy ebben a segítségére lesz. Ellenkezőleg, ő volt az egyetlen főúr, akivel szemben Ulászló érvényesíteni tudta karatát. Ez csak azért sikerülhetett, mert a kormányzásban vezető szerepet játszó főurak, Corvin ellenségei, ebben a tekintetben minden támagatást megadtak a királynak. A Bosznia királyává való koronázás elmaradt, Corvin csak a Szlavónia hercege címet viselte, anélkül, hogy fejedelni jogait gyakorolhatta volna a tartományban. Nemcsak a tartományi rendek szegültek szembe vele, de megmaradt régi hivatalában a régi bán is.
Filipec, aki korábban sokat fáradozott azon, hogy a cseh tartományokban Corvin ügyét diadalra segítse, most Ulászló uralmának előkészítésén dolgozott. Ismerte a módját, hogyan szerezzen híveket pártfogoltjának. Magas hivatalokat helyezett kilátásba, aminek következtében a legnagyobb főurak és főpapok Ulászló mellé álltak. Filipec megnyerte Ulászló ügyének a hatalomra ugyancsak mohón vágyakozó királynét is. Beatrix Corvin János irányában tanúsított jóindulata tehát nem tartott sokáig. A királyságra azonban, ha titkon reménykedett is benne, a megözvegyült királyné komolyan nem számíthatott, ezért engedett Filipec rábeszélésének, aki a támogatás fejében nem kevesebbet ígért, mint hogy Beatrix az új király felesége lesz.
Corvin nevelőitől és apjától sok mindent megtanult, de a legfontosabbat, a politika művészetét nem. Amihez Mátyás olyan jól éertett, azt ő, vagy az idő rövidsége miatt, vagy talán mert nem is volt hozzá érzéke, nem sajátította el.Több nyelven beszélt, cicerói ékesszólással tudott levelet írni, képes volt nyílt ellenséggel szemben bátran harcolni, de nem tudta ravaszul kipuhatolni, ha valakinek az elméje gonoszat forral, nem látott át a nem egyenes tanácson. Egyszóval teljesen védtelen volt azokkal a fegyverekkel szemben, amelyek forgatásában a körülötte levők ugyancsak jeleskedtek. Kitűnően színleltek, olyan jól megjátszották, hogy mindnyájan Mátyás fiát akarják királyuknak, hogy a herceg apja halálát követően egy hónapig azt hitte: minden rendben van körülötte. A főurak elpártolásáról május elején szerezhetett tudomást; ekkor már meglehetősen reménytelennek látta helyzetét. A milánói udvar különös figyelemmel kłsérte a magyarországi események alakulását, mivel Corvin János és a Sforza hercegnő jegyességét még nem bontották fel. A házasságot természetesen csak akkor tartották elképzelhetőnek, ha Corvin trónra kerül. A Budán tartózkodó milánói követ tehát rendre küldözgette jelentéseit. A jelentésből kiviláglott, hogy Corvin pénzért folyamodott a herceghez, hogy zsoldosokat fogadhasson, mert úgy látta, az országot csak fegyverrel szerezheti meg.
Corvin kérése azok után, hogy mesés gazdagságáról hallottunk, meglepőnek tűnhet. A rengeteg vagyonnak azonban sok híja volt. Mátyás háborús költségei, mértéket nem ismerő költekezése nemcsak a kincstár készpénzállományát merítették ki, de a fiú örökségét is megnyírbálták.Ehhez járul még az is, hogy birtokainak tetemes részére mások is igényt tartottak: ezek a főurak a király halála után törvényes vagy törvénytelen úton, de igyekeztek érvényt szerezni követeléseiknek. Corvin azonban nehézségei ellenére sem lehetett annyira híján az anyagi eszközöknek, hogy ne tudott volna némi pénzt előteremteni, legalább annyit, amennyivel szolgálatába fogadhatta volna Mátyás Sziléziában állomásozó legendás Fekete Seregét, amellyel most már nem a király, hanem parancsnoka rendelkezett, nem sietett hozzá, miként annak idején Mátyás remélte, hanem arra várt, ki fog több pénzt felajánlani szolgálataiért. A sereg zsoldba fogadása természetesen csak akkor sikerülhetett volna Corvinak, ha meglevő jövedelmeit kézben tudja tartani, illetve ha van egy embere, aki mindezt elvégzi helyette. Corvin erre maga nem lett volna képes, és persze Mátyás korábbi kincstartójától, az Ulászló-párti Nagylucsei Orbántól sem várhatott ebben segítséget.
A milánió követ május 25-én, a királyválasztó országgyűlés előestéjén úgy látta, hogy János hercegnek nemcsak arra nincs reménye, hogy önként megválasszák, de arra sem igen számíthat, hogy erővel megválasztatja magát, mert fegyveres ereje nem vetekedhet az országgyűlésre felvonuló prelátusok és bárók fegyveres erejével. Ilyen előzmények után nem meglepő, ha az országgyűlésen Corvin hagyta magát lebeszélni a trónról.
Mátyás tisztában volt azzal, hogy külföldön is, de országon belül is sokan vannak, akik nem nézik jó szemmel a törvénytelen fiával kapcsolatos terveit. Ebben Beatrix királyné járt az élen, aki maga is igényt tartott a trónra Mátyás halála után, és minden eszközzel gátolta a fiú érdekében tett lépéseket. Kitartó mesterkedéseinek is része volt abban, hogy Corvin János és a Sforza hercegkisasszony esküvőjét, noha az eljegyzés már megtörtént, évről évre halogatták. Egy alkalommal Beatrix például azt híresztelte Milánóban Corvin Jánosról, hogy torzszülött. A hercegnő, aki jegyesét soha nem látta, annyira megrémült ettől, hogy komolyan fontolgatta, inkább kolostorba vonul, mintsem Corvin felesége legyen. A király Milánóban tartózkodó megbízottjának minden ügyességére szükség volt, hogy a hercegnőt ettől a lépéstől visszatartsa. Ugyancsak a királyné keze lehetett abban is, hogy János herceget apja életében nem választották királlyá. Mátyás ugyanis akkor lehetett volna igazán nyugodt jövőjét illetően, ha fáit még életében a trónon látja. "Egyedül isten tudja, hogy mit rejtenek az emberek a szívükben. Mi magunk, halandók lévén, csak a beszédekből és tettekből ítélhetünk, nem tudhatjuk, mi fog utánunk történni..." - vélekedett a király 1489-ben, uralkodásának utolsó előtti esztendejében. Mindazonáltal bízott fia majdani megválasztásában, és bizakodása nem volt alaptalan. 1489 tavaszán a főpapok, bárók, továbbá a városok és a megyék többsége esküt tett, hogy a király törvényes utód nélküli halála esetén Jánost ismerik el királyuknak. A királyi várak kapitánya és megfogadták, hogy gondjaikra bízott várat apja halála után neki adják át. 1490 tavaszán nem sok hiányzott ahhoz sem, hogy Corvin Jánost cseh királlyá válasszák, és megtették az előkészületeket az esküvő megtartására is. 1490. április 6-án azonban Mátyás meghalt, és halála egyszeriben új helyzetet teremtett.
A király halálát követő első napokban úgy látszott, hogy minden a legjobb úton halad. János herceg a ravatalnál kibékült mostohaanyjával, aki támogatásáról biztosította, és hasonlóképpen kedvezően nyilatkoztak ügyét illetően a Bécsben tartózkodó főurak is. Az ország kormányzását az új király megválasztásáig az ország főurai és főpapjai vették át, akik a tanács élére Beatrix mellé Corvin Jánost is odaállították. Az ő tulajdonának nyilvánították az apja kezén volt összes jószággal együtt a királyi kincstárat is. A háttérben azonban már megkezdődött a nagy játszma, amelynek vesztese végül is Corvin János lett. Történetírásunkban mind ez ideig az a nézet terjedt el, hogy Corvin megbuktatásában jelentős része volt az apja politikájától való félelemnek. Az erős kezű Mátyás uralkodása idejkén a politikai életből kiszorult arisztokrácia valóban egységes volt abban, hogy olyan királyt akart, akinek uralkodása alatt az ország kormányzásába ismét több beleszólása lehet. Természetes tehát, hogy a főurak nem szívesen láttak volna a trónon olyan embert, akitől Mátyás erélyes politikájának a folytatása várható. Az is igaz azonban, hogy az ifjú herceg egyelőre nem sok jelét adta annak, hogy apjáéhoz hasonló képességekkel és eréllyel rendelkezik.
Még április első felében világossá vált, hogy Corvin cseh királlyá választásából nem lesz semmi, mert a sziléziai és morva rendek Jagelló Ulászló cseh király mellé álltak. Mint ismeretes, Szilézia és Morvaország Mátyás jogara alatt volt, és cseh királyi címmel annak idején ő kormányzott e tartományokban, míg a cseh királyság másik felében, Csehországban ugyancsak cseh királyi címet viselő Ulászló uralkodott. Most a szétválasztott tartományok újra egysültek, Corvin János helyett Ulászlót ismerve el uruknak. Ez is hozzájárulhatott, hogy Ulászló a magyar trónra igényt tartók széles táborában (Corvin mellett ugyanis trónkövetelőnek számított Ulászlón kívül III. Frigyes német-római király, valamint a lengyel király kisebbik fia, János Albert is) egyszeriben a legesélyesebb jelöltté lépett elő. Közismert volt róla jámborsága, továbbá az, hogy nem volt erőskezű uralkodó. Mellette szólt az, hogy ő a cseh király, valamint az is, hogy apja halála után a lengyel trónt is megszerezheti, tehát hatalmas erőt tud majd összpotosítani. Ez attól az időtől kezdve, hogy az ország a török állandó fenyegetésében élt, a királyválasztásoknál nem volt elhanyagolható szempont. Nagy súllyal esett a latba az is, hogy ügye az országban olyan fáradhatatlan és befolyásos pártfogóra talált, mint Filipec János váradi püspök, Mátyás egykori kancellárja.
CORVIN JÁNOS TÖRTÉNETE.....
Mátyás vére, ha nem vált is vízzé, korántsem olyan utódban csörgedezett, aki apja művét tovább tökéletesítette volna: Corvin János nem örökölte a Hunyadiak határozottságát, erős kezét, és kicsöppent a királyságból..
Hunyadi János királlyá választott fia, Mátyás érthető okokból a magyar trónt családja számára akarta biztosítani: az volt a célja, hogy nemzeti dinasztiát alapít. A sors azonban nem kedvezett a törekvéseknek. Első felesége, a cseh király lánya, Podjebrád Katalin akkor halt meg, amikor első gyermekét szülte, és a szülést a gyermek sem élte túl. Második felesége, a szép és okos nápolyi királylány, Beatrix pedig meddő volt. A királyné ugyan a korabeli orvostudomány minden eszközét igénybe vette, neves olasz orvosok forgolódtak körülötte, de a bajon ők sem tudtak segíteni.
Mátyás az 1480-as évektől kezdve, mivel feleségétől már aligha remélhetett gyermeket, egyre több jelét adta annak, hogy törvénytelen fiát, Jánost akarja megtenni örökösének. A korabeli magyar közfelfogással ugyan merőben ellenkezett, hogy a törvénytelen gyermek bármely jelentősebb egyházi vagy világi méltóságot nyerjen el, Mátyás azonban hatalma tudtában nem sokat törődött ezzel. Fittyet hányt arra a szerződésre is - mert időközben számára kedvezően alakultak az erőviszonyok -, melyet még 1463-ban III. Frigyes német-római császárral kötött. A szerződés értelmében ugyanis, ha Mátyás törvényes örökösök nélkül hal meg, a magyar trón III. Frigyesre, illetve örököseire száll.
Corvin János 1473-ban született, anyja Edelpeck Borbála, egy bécsi polgárleány volt, akivel Mátyás feltehetően még 1470-ben, bécsi tartózkodása idején ismerkedett meg. Az anyáról mindössze ennyit tudni, fiáról azonban többet beszélnek a források. Mátyás ugyanis fiát sohasem tagadta meg, sőt, királyi sarjnak kijáró neveltetésben részesítette. Maga mellé vette az udvarba, hercegi rangra emelte, és bőkezűen elhalmozta királyi adományokkal. Eredetileg egyházi pályára szánta, a győri püspöki helynökséget szerezte meg neki, ezt a pápa 1481-ban jóvá is hagyta. Amikor pedig Mátyásban megfogant az elhatározás, hogy Jánost teszi meg örökösévé, még bőkezűbbnek mutatkozott irányában. Tapasztalatból tudta, hogy saját királlyá választásakor milyen előnyt jelentett számára családjának gazdagsága. Ezt az előnyt fiának is biztosítani akarta. Nemcsak a Hunyadi család javai jutottak lassanként a fiú birtokába, de azok az óriási birtokok is, amelyek egyes főúri családok magva szakadtával, vagy gyakran Mátyás önkényes eljárása folytán szálltak a koronára. Halálakor fia harminc vár, negyvenkilenc mezőváros, ezer falu ura volt, míg mellette az ország másik hatalmas főura, Szapolyai István szinte csak középbirtokosnak számított a maga tizennyolc várával, tizenkét mezővárosával és kétszáznegyven falujával.
Mátyásnak arra is volt gondja, hogy fiát az országgal megismertesse, és főleg, hogy megmutassa, milyen szerepet szán neki. Bonfini, Mátyás udvari történetírója így emlékezik erről: "... Törvénykezésnél gyakran jobb oldalára ültette, ugyanígy az istentiszteleteken és az ünnepségeken is. Ha tanácsülésben bocsátotta maga elé a követeket, fia mindig a jobbján ült. Sőt, hogy leendő királyi méltóságához is hozzászoktassa, helyettesítette is magát vele. Akárhányszor megtörtént, hogy fejedelmek, vagy előkelő követek tiszteletére lakomát rendezve, hirtelen támadt betegség ürügyével maga helyett fiát ültette a terített királyi asztalhoz. A fiú pedig atyja képében méltóképpen őrizte annak méltóságát, s okos és szellemes társalgásával bizony felülmúlta a vendégek várakozását, meghaladta korát."
Mátyás magával vitte fiát ausztriai hadjáratára is. 1485 nyarán, amikor ünnepélyes formaságok közepette bevonult a meghódolt Bécsbe, a város polgáraival fia kezébe is letétette a hűségesküt. Corvin János a nyilvánosság előtt itt szerepelt először, mint apjának kijelölt örököse. Bécs ostromával egyidőben küldte Mátyás követét a milánói udvarba, hogy fiának a gazdag és hatalmas Sforza hercegi családból szerezzen feleséget. Ez a lépése, ha sikerrel jár, sokat lendíthetett volna fia ügyén. Az előkelő fejedelmi családból származó feleség mind országon kívül, mind országon belül segített volna megszilárdítani Corvin János helyzetét, ellensúlyozta volna a törvénytelen származásból fakadó hátrányokat.
Kinizsi Pál Mátyás király hadvezére
1431?-1494 hadvezér. Kiváló hadvezéri képessége, rendkívüli ereje és sorozatos győzelmei alapján mondai alakká vált hős.
1467-ben említik először Mátyás király egyik rendeletében, Máramaros megye főispánjaként. Apja a hagyomány szerint egy Bihar vármegyei molnár, de ez mindössze legenda. A Kinizsiek szerb eredetűek. Pál apja már harcolt Hunyadi János alatt a törökök ellen. Magyar Balázs egyik alvezéreként tűnt fel 1468-ban a morvaországi hadjáratban. 1472-ben hűségéért kapta a Budáról Itáliába vezető út mentén fekvő Vázsony várát, a hozzá tartozó birtokokkal. A "Kinizsi várat" aztán palotával, barbakánszerű kapuvédőművel egészítette ki. 1478-ban pálosokat telepített, a mezővárossá kinevezett Vázsonyba, számukra kolostort és templomot építtetett. 1480 körül vette feleségül Magyar Balázs lányát, Beningát. 1480-ban Somló várát is megkapta. Első nagy győzelmét Báthory Istvánnal együtt, 1479. október 13-án, Kenyérmezőnéll aratta a török felett. 1481-ben Mátyás király a déli végek védelmével bízta meg. 1482-ben Szendrőnélgyőzött. Mátyás halála után Corvin János ellen fordult, Ulászló mellé állt. 1490-ben várát a I.Miksa elfoglalja Nagyvázsonyt, melyet a következő évben visszafoglal Kinizsi. 1492-ben megsemmisítette a szétzüllött fekete sereget. Élete végén ismét a török ellen harcolt. 1494-ben megmentette Nándorfehérvárt az árulástól. Az áruló katonákat, akik pénzért akarták az erősséget átadni, iszonyú kínzások közepette végeztette ki. Betört Szerbiába és bulgáriába. Szendrő ostrománál halt meg.
A Nagyvázyonban található vár kápolnájában látható az őt ábrázoló faragott szarkofágja, amelyben holttestét az általa alapított pálos kolostorban helyezték el. 1708-ban feldúlták sírját, eltávolították sodrony páncélingét, sisakját és kétélű pallosát, ezek később a Nemzeti múzeumba kerültek. A Vár előtti téren bronz lovas szobra, Szabó Iván alkotása áll, a Kinizsi és a Vár utca sarkán pedig tábla őrzi emlékét. Sírköve a budai Vármúzeumban. Somlón a Kinizsi szikla őrzi emlékét.
DDD!
„ Minden hadoszlopnak megvoltak a maga zászlai, amelyek leginkább a keresztény vallás, aztán a Corvinus-ház, továbbá a győzhetetlen magyar nemzet, valamint Dalmácia, Csehország és az ausztriaiak jelképeit ábrázolták; de a lovas- és gyalogoskapitányok zászlai sem hiányoztak, sőt minden egyes lovas is lobogót vitt a kopjájára tűzve, ami a katonai parádét nagyon megemelte.”
Mátyás király 1480-ban – a római követnek – írt leveléből megismerhetjük a fekete sereg harcmodorát. Ez év tavaszán ugyanis erős török csapatok szálltak partra Itáliában. A király segítséget ígért és küldött a pápának és apósának, a nápolyi uralkodónak. Mátyás így ír a levelében:
„ …a vérteseket mi falnak tekintjük, kik soha a helyüket föl nem adják, még ha egy szálig lemészárolják is őket azon a helyen, ahol állnak. A könnyűfegyverzetűek az alkalomtól függően kitöréseket intéznek, s ha már elfáradtak vagy súlyosabb veszélyt szimatolnak, a vértesek mögé vonulnak vissza, s soraikat rendezvén és erőt gyűjtvén, mindaddig ott maradnak, míg adandó alkalommal ismét előtörhetnek. Végül a gyalogság egészét, meg a puskásokat vértesek és pajzsosok veszik körül, éppen úgy mintha azok bástya mögött állnának. Mert az egymásnak vetett nagyobb pajzsok kör alakban erődítmény képét mutatják, és falhoz hasonlítanak, melynek védelmében a gyalogosok és az összes középütt állók szinte bástyafalak vagy sáncok mögül harcolnak, és adott alkalommal törnek elő on.”
„ Sehol a világon nem lehet látni meleget, hideget, fáradságot, nélkülözést jobban tűrő katonát, aki a parancsot pontosabban teljesíti, aki a jelre szívesebben indul csatába, aki a halált készségesebben vállalja, aki jobban viszolyog a katonai zendüléstől, a táborban békésebben és tisztességesebben viselkedik, aki vallásosabb, aki távolabb tartja magát a zavargástól és ramazúritól, akiben több az önmérséklet és a szemérem, akitől messzebb áll az istentelenség, a szószegés, a tisztátalan szerelmeskedés.(…) Télen is, nyáron is a táborban élnek. És amit a saját szememmel láttam többször is, hogy a megkezdett ostromot föl ne adják, teljes nyugalommal telelnek a hó alatt a földön.(…) És ha legtöbbjük tagjai elgémberednek is a kegyetlen fagyban, rendíthetetlenül tűrnek mindent; a gyermekeket a táborban nevelik, és ott oktatják a katonamesterségre. Ezért van az, hogy a hadban edzett magyar nemzet Corvinus intézkedései, vezérlete és irányítása segítségével úgy megerősödött, hogy míg azelőtt csak a hazai rögöt birtokolta Pannóniában, sőt ellenséges zónák között vér nélkül magát is alig tartotta fenn, most akkora előmenetelt tett, hogy a szarmatáktól az Adriai tengeren, a mysusoktól és a macedónoktól a noricusokig és a germánokig terjesztette ki a hatalma alá eső birodalmat. (Antonio Bonfini: Magyar történet, részlet)”
Mátyás király fekete serege
A fekete sereg Mátyás király állandó zsoldoshadseregének magja. Először csak Mátyás király halála idején (1490) nevezték így, nevét talán az egyik vezetőjéről, Lehoczky János vitézről kapta, aki 1459-ben állt Mátyás szolgálatába, ekkortól számítjuk a fekete sereg fennállását. Más elméletek szerint a „fekete” nevüket onnan kapták, hogy Mátyás halálakor a katonák vállukon fekete szalagot viseltek. Mások szerint, azért lett fekete sereg a fekete sereg, mert fekete páncélt viseltek.
Az első zsoldoshadsereg felállítása Franciaországban történt 1445-ben. Ezt követte Mátyás király híres fekete serege, amely 1459-60-ban jött létre, így a korabeli Európában a maga nemében páratlan hadseregnek bizonyult.
Állományának nagy részét szétszóródott husziták és Giska morva zsoldosvezér felvidéki seregének maradványai tették ki. Szolgáltak még a seregben lengyelek, németek és az 1480-as évektől kezdve egyre több magyar is. Rendkívül jól szervezett, korszerű hadászati elveken alapuló hadsereg volt, megfelelt Mátyás király központosító politikájának és hódító szándékainak. Állandó létszáma 8-10 ezer fő volt, de hadjáratok idején ennek kétszeresére duzzadt fel. Főbb alakulatai a támadásra is alkalmas gyalogság, a tüzérség, a nehéz páncélzatú lovasság és a könnyűlovasság voltak. A mozgékony könnyűlovasság balkáni eredetű, nagy részük szerb származású. Hírneves vezérek voltak például Kinizsi Pál, Magyar Balázs, Báthory István, a szerb Jaksics és Brankovics, a török trónkövetelő Bajezid vagy a román Vlad Tepes – Dracula is.
Mátyás királynak az idegen zsoldosokon kívül hatalmas magyar hadserege is volt, melynek száma megközelítette a 90.000 főt, csak a székelyekből 16.000 könnyű lovasa és 16.000 gyalogos katonája volt.
Az ellenség hollétéről még a csata reggelén sem tudtak semmi bizonyosat a magyar fővezérek, mert a törökök mozdulatait ügyesen leplezte a már napok óta előttük portyaázó irreguláris lovasság, amelyen a magyar kémek és felderítők - ha ugyan voltak - nem egykönnyen hatolhattak át. A látás határa, a csatateret délről és nyugatról 5-6 km távolságban határoló teraszig terjedt. Ami azon túl volt, abból a mieink semmit se láttak s fogalmuk sem volt róla, hogy mi történik a terasz pereme mögött.
Arról jött ugyan hír, hogy a szultán a hajnali órákban elindult Baranyavárról, de azt, hogy délután 2 órára már az egész török sereg felvonult a teraszon a magyar táborban senki sem tudta. Tomory is csak annyit hallott, hogy a török sereg egy része már közel van. Azt képzelte, hogy a szultán hadának zöme még nem bontakozott ki a hosszúra nyúlt menetoszlopból s augusztus 29-én már nem is juthat harcba. Azt remélte tehát, hogy csak az élen járó ruméliai hadtesttel akad dolga, a nélkül, hogy akár az anatoliai hadtest, akár a szultán zsoldos csapatai beleszólhatnának a küzdelembe. Azt is csak az utolsó pillanatban vették észre a magyarok, hogy Báli és Khoszrev bég, egy-egy lovashadosztállyal, jobb szárnyuk meghosszabbításába jutott.
A magyar hírszolgálat tehát ismét teljes csődöt mondott s jórészt ennek tudható be, hogy a vezérek merőben tájékozatlanul, csak úgy vaktában vitték a sereget a csatába és a pusztulásba.
Hadi hírszerzés Mátyás királytól a Mohácsi csatáig....
Ellenben megbízható adatunk van róla, hogy az 1459. április 7-én vívott körmendi ütközet előtt, az előhadat vezető Nagy Simon macsói bán teljesen elmulasztotta a közeledő ellenség helyzetének és erejének, valamint a vidéknek kifürkészését. Ennek folytán a királyi sereg nagyon kedvezőtlen körülmények között volt kénytelen elfogadni a csatát és kudarcot is vallott III. Frigyes német császár ellenében.
1476-ban nagyon pontos híreket hozott Mátyásnak a törökökről egy belgrádi kereskedő; de ugyanakkor 20 napig tartózkodott észrevétlenül Budán egy török kém és közölte Szender béggel a magyarok hadra készülését.
Helyzetüknél fogva nagyon jól kémkedtek a moldvai és a havasalföldi vajdák is; csak az volt a bökkenő, hogy megbízhatóságuk nagyon gyönge lábon állott, mert vagy egyszerre kétfelé, vagy annak javára kémkedtek, aki pillanatnyilag erősebbnek látszott, akitől tehát többet remélhettek.
Ugyancsak 1476-ban, december 6-án írja Péterváradról Gábor egri püspök a velencei követnek, hogy Mátyás király kikötött a hajóhaddal Rácországban s ez alkalommal egynéhány magyar harcos, egy vár kikémlelése végett kelleténél közelebb férkőzvén a falakhoz, életét vesztette.
A Balkán-félszigeten ebben az időben is sok ragusai kereskedő kémkedett, részben hazája, de részben Magyarország javára is. Onofrio Imre belgrádi kapitánynak is volt egy ilyen ügyes kémje, aki érdekes és fontos híreket hozott neki a törökök háborús készülődéseiről.
Jaksics Jánosról is tudjuk, hogy felderítő- és kémszolgálatot végzett Kinizsi Pál oldalán. 1481-ben őt küldötte előre egy kis csapattal Rácországba Kinizsi, hogy ott egyes vidékeket kikémleljen. A már többször említett ragusaiak II. Ulászló királynak is jeles szolgálatot tettek a kémkedés terén s 1494-ben ők fürkészték ki a törökök háborús terveit.
1521-ben súlyos csapás érte Magyarországot, legfontosabb déli végvárának, Nándorfehérvárnak elvesztésével. Ennek a gyászos eseménynek keretében sötét foltként szerepel egy magyar embernek árulása. Morgai Jánosnak hívták. Augusztus 24-én kiszökött a várból, átment a török táborba s ott apróra elmondta a védőcsapat percről-percre válságosabbra forduló helyzetét.
Az utolsó hadiesemény, amelyről még szólnunk kell, a mohácsi vésszel zárult 1526-i hadjárat.
Senki sem állíthatja, hogy ez a szörnyű csapás meglepetésszerűen érte Magyarországot, s így nem is volt ideje, hogy a veszedelem elhárítására vagy legalább mérséklésére megtegye a kellő intézkedéseket. Már 1525 őszétől fogva egyre szállingóztak a szultán hadra készüléséről szóló hírek. Azonban a legrészletesebb tudósítást Bakics Pál rác vajda hozta 1526 elején. Bakics maga is ott volt azon a tanácskozáson, amelyen Szulejman szultán kijelentette, hogy a legközelebbi háború célja Buda megvívása lesz. Ennek a vészhírnek hitelességét a Konstantinápolyból hazatérő lengyel követ, továbbá Tomory kémei is igazolták.
De magyar részről mégsem történt semmi, sem a további hírszerzés, sem a védelem előkészítése terén. Ellenben a törökök hírszolgálata annál tevékenyebb volt. A fősereg előtt járó Báli bég lovashadosztályának kémei teljesen megbízható híreket vittek Ibrahim negyvezírnek Magyarország készületlenségéről. Július 8-án, Szalánkeménnél kapta Ibrahim Bálitól azt a fontos jelentést, hogy Tomory, az alsó végek akkori kapitánya mindössze 2000 lovassal áll Pétervárad közelében, de a király még el sem indult Budáról. Pétervárad bevétele után már jól tudta a török hadvezetőség, hogy II. lajos július 20-án indult el székvárosából, még pedig igen csekély haddal.
Mátyás király és a "hírszerzés"
Hunyadi életének utolsó éveiből van rá adatunk, hogy a mieink kémek útján tartották szemmel a cseheket. Így például 1455. június 6-án Rozgonyi Sebestyén, a Felvidék főkapitánya, írja a bártfaiaknak, hogy küldjenek kémeket Lengyelországba, ahol Giskra időzik és igyekezzenek kifürkészni terveit. 1436. február 9-én pedig Szokolyi Miklós jelenti Várdai Miklósnak, hogy a csehek már Bodrogkeresztúron vannak, de egyelőre még nem lehet tudni, mi a szándékuk.
A kémkedésnek Mátyás király seregében betöltött szerepéről nagyon keveset tudunk. Pedig az ő háborúi is legnagyobbrészt külföldön folytak, ennélfogva különösen fontos volt nem csupán az ellenség hadrakelt erejének felderítése, hanem - ezt megelőzően - a lakosság hangulatának s várható meghódolásának vagy ellenállásának kifürkészése. Mátyás hadjáratainak igen sok részletét ma sem ismerjük pontosan se ez magyarázza meg a hírszerzésről és kémkedésről szóló adatok gyér voltát is. Nem hihető, hogy a nagy király a hadviselésnek éppen ezt az eszközét ne alkalmazta volna lépten-nyomon Csehországban és Ausztriában, hiszen legfényesebb hadművelete, a "boroszlói táborozás" (1474), nem is sikerülhetett volna, az ellenség minden mozdulatát idejekorán közlő kémek és felderítők segítsége nélkül.
Bér csak mende-monda, de - mert Mátyásról van szó - mégis közöljük azt a feljegyzést, amely szerint a király, tót parasztnak öltözve surrant be az ellenség egyik várába. Ott mindent alaposan szemügyre vett, azután pedig felugrott a kapu közelében veszteglő szekérre, a lovak közé csapott és - se szó, se beszéd - kihajtott a várból, még mielőtt a meglepett őrség észbekapott volna.
Ehhez hasonló hagyományunk van Bécs 1485-i ostromáról is. Ekkor Mátyás szintén tót parasztnak öltözötten besurrant Bécsbe és mindent alaposan kikémlelvén, betért egy kocsmába, aholt italt fogyasztott és megevett hat keménytojást. Mielőtt eltávozott volna a kocsmából, tányérja alá ezt írta: "Hic fuit Mathias rex, et dedidit ova sex!" Azonban ez alkalommal szinte vesztére szolgált a nagy orra, mert amíg a városban ide-oda járkált és szemlélődött, valaki, nagy orránál fogva ráismert és jelentést tett a vár parancsnokának. Ez legott parancsot adott a város kapuinál álló őröknek, hogy vigyázzanak és ki ne bocsássák a királyt. Mátyás azonban neszét vette a készülő veszedelemnek és úgy óhajtott segíteni magán, hogy egy tót paraszt szekerének kerekét hatalmába ejtette és ezt maga előtt hajtva, indult kifelé a vár egyik kapuján át. A kapuőr látva, hogy siet a tót a futó kerék után, nem állhatta meg, hogy rá ne kiáltson nevetve: "Te szotyák! Akkora orrod van, mint Mátyás királynak" - s ezzel botjával jót húzott a király hátára! A király tűrte a tréfát s csak akkor nevetett ő is, amikor már a kapun kívül biztonságban volt.
Mátyás királyról a krónikások még két tárgyunkhoz tartozó esetet jegyeztek fel.
Amikor egyszer Mátyás szemben állott a török szultán seregével, a király török ruhába öltözött és másodmagával azok közé a kereskedők közé vegyült, akik a törökök táborába eleséget és más holmit vittek eladásra. Mátyás árpát vitt magával, amellyel a szultán sátorának közelében telepedett le. Itt mindent alaposan megfigyelt, még azt is, hogy hány tál ételt vittek a szultán sátorába. És amikor Mátyás visszatért a török táborból, levelet írt a szultánnak, mondván: "Agg ebül őrzesz táborodban, mert tegnap mind ott ültem sátorod előtt és árpát árultam, és mind megkémleltem táborodat. Hogy pedig ne kételkedjél ebben, ennyi számú étkeket vittenek fel tenéked ebédre!" A szultán állítólag annyira megijedt Mátyás levelének tartalmán, hogy másnapra virradóra kiosont táborából és elmenekült.
Az 1474-76-i török háborúban Mátyás elhatározta, hogy maga fogja vezetni a törökök elleni hadjáratot. A király figyelme Sabác várára irányult, amely a törököknek Magyarországba való betöréseihez kitűnő támasztópontot alkotott. Mátyás 1475 december végén ért Sabác alá. Közel hat hétig tartott a vár ostroma és a vár Mátyás ügyes és nagy gonddal vezetett támadásának végre is engedni volt kénytelen és 1476. február 15-én kapitulált. Ez alatt az ostrom alatt Mátyás egy alkalommal éjjel csupán egyik inasával és egy hajóssal egy csónakba szállt és maga szemrevételezte a vár bástyáit és falait. A török őrök észrevették a csónakot és ezt menten ágyúval lőni kezdték. Az egyik golyó ellőtte az inast a király mellől, de a király nem törődött ezzel, hanem tovább folytatta kémlelődését és csak akkor tért vissza övéihez, amikor befejezte szemléjét és ezzel meg is volt elégedve.
DDD!
Köszi, bár nem a legjobban időzítetted...félbe vágva a Mátyás kori dolgokat....
