Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Kristálygyereke k
Létrehozva: 2007. január 22. 13:50
"Legelőször a szemüket vesszük észre.
Nagyok, áthatóak, és életkoruk ellenére bölcsen csillognak.
Szemeik hipnotikus módon babonáznak meg bennünket, és mindeközben teljes mértékig belelátnak a lelkünkbe. Boldogak, elbűvölők és megbocsátók. Sok tekintetben tökéletesek, arra mutatnak előre, amerre az emberiség tart- egy pozitív irányba!
Az idősebb gyermekeket- hozzávetőlegesen hét és huszonöt év körüliek- "indigó gyermekeknek" nevezzük, akik néhány tekintetben osztoznak a kristály gyermekek tulajdonságaiban. Mindkét generáció rendkívül érzékeny és pszichikai képességekkel megáldott.
Fontos életcéllal érkeztek a Földre.
A fő különbség a temperamentumukban figyelhető meg.
Az indigógyermekek harcos lelkűek, mivel kollektív céljuk az, hogy eltöröljék azokat a régi szemléletmódokat, amelyekből többé már nem lehet profitálni.
Velük ellentétben a kristálygyerekek igen derűsek és kiegyensúlyozottak. Persze vannak időnkénti dühkitöréseik, de ezek a gyerekek igencsak megbocsátóak és könnyen kezelhetőek. A kristálygyerekek képviselik azt a generációt, amelynek tagjai az indigó gyerekek úttöréséből profitálnak. Először is, az indigógyerekek egy "hosszú éles kést hordoznak" magukkal, mellyel bármely integritást nélkülöző dolgot "lenyesnek". Így a Kristálygyerekek ezt a megtisztított nyomot követik majd egy biztonságosabb és egy sokkal biztosabb világba.
A kristálygyerekek jellemzői az alábbiak: általában 1995-ben vagy azután születtek, nagy szeműek és átható a tekintetük, vonzó személyiséggel rendelkeznek, nagyon szenvedélyesek. Későn kezdenek el beszélni, nagyon muzikálisak, és hamarabb "énekelhetnek", mint beszélnének, a beszédhez telepátiát és saját maguk által kialakított jelbeszédet alkalmaznak. Kiegyensúlyozottak, édesek és kedvesek, megbocsátóak a többiekkel szemben. Nagyon érzékenyek és empatikusak, nagyon szoros összeköttetésben állnak a természettel és az állatokkal, gyógyító képességgel rendelkeznek, nagyon vonzódnak a kristályokhoz és kövekhez, gyakran beszélnek angyalokról, spirituális vezetőkről és előző életbeli emlékekről. Rendkívüli művészi adottságaik vannak és kreatívak, a vegetáriánus ételeket és italokat kedvelik a megszokott ételekkel szemben, lehetnek vakmerő felfedezők és hegymászók, rendkívüli egyensúlyérzékkel megáldva..."
Eddig az idézet.
(Forrás: http://www.mandala-veda.hu/main/isvara.php?from=publikacio&publikacio=pub_kristaly_gyerekek.php)
Mit gondoltok erről?
Olyanok is szóljanak, akik esetleg gyanítják (velem együtt), hogy az ő gyermekük Kristálygyerek!
Nagyok, áthatóak, és életkoruk ellenére bölcsen csillognak.
Szemeik hipnotikus módon babonáznak meg bennünket, és mindeközben teljes mértékig belelátnak a lelkünkbe. Boldogak, elbűvölők és megbocsátók. Sok tekintetben tökéletesek, arra mutatnak előre, amerre az emberiség tart- egy pozitív irányba!
Az idősebb gyermekeket- hozzávetőlegesen hét és huszonöt év körüliek- "indigó gyermekeknek" nevezzük, akik néhány tekintetben osztoznak a kristály gyermekek tulajdonságaiban. Mindkét generáció rendkívül érzékeny és pszichikai képességekkel megáldott.
Fontos életcéllal érkeztek a Földre.
A fő különbség a temperamentumukban figyelhető meg.
Az indigógyermekek harcos lelkűek, mivel kollektív céljuk az, hogy eltöröljék azokat a régi szemléletmódokat, amelyekből többé már nem lehet profitálni.
Velük ellentétben a kristálygyerekek igen derűsek és kiegyensúlyozottak. Persze vannak időnkénti dühkitöréseik, de ezek a gyerekek igencsak megbocsátóak és könnyen kezelhetőek. A kristálygyerekek képviselik azt a generációt, amelynek tagjai az indigó gyerekek úttöréséből profitálnak. Először is, az indigógyerekek egy "hosszú éles kést hordoznak" magukkal, mellyel bármely integritást nélkülöző dolgot "lenyesnek". Így a Kristálygyerekek ezt a megtisztított nyomot követik majd egy biztonságosabb és egy sokkal biztosabb világba.
A kristálygyerekek jellemzői az alábbiak: általában 1995-ben vagy azután születtek, nagy szeműek és átható a tekintetük, vonzó személyiséggel rendelkeznek, nagyon szenvedélyesek. Későn kezdenek el beszélni, nagyon muzikálisak, és hamarabb "énekelhetnek", mint beszélnének, a beszédhez telepátiát és saját maguk által kialakított jelbeszédet alkalmaznak. Kiegyensúlyozottak, édesek és kedvesek, megbocsátóak a többiekkel szemben. Nagyon érzékenyek és empatikusak, nagyon szoros összeköttetésben állnak a természettel és az állatokkal, gyógyító képességgel rendelkeznek, nagyon vonzódnak a kristályokhoz és kövekhez, gyakran beszélnek angyalokról, spirituális vezetőkről és előző életbeli emlékekről. Rendkívüli művészi adottságaik vannak és kreatívak, a vegetáriánus ételeket és italokat kedvelik a megszokott ételekkel szemben, lehetnek vakmerő felfedezők és hegymászók, rendkívüli egyensúlyérzékkel megáldva..."
Eddig az idézet.
(Forrás: http://www.mandala-veda.hu/main/isvara.php?from=publikacio&publikacio=pub_kristaly_gyerekek.php)
Mit gondoltok erről?
Olyanok is szóljanak, akik esetleg gyanítják (velem együtt), hogy az ő gyermekük Kristálygyerek!
Csak most akadtam erre a topicra, jókat mosolyogtam rajta. A fiam 22 hónapos és kicsi kora óta mondogatják a családban páran hogy kristály vagy indigó, szerintem meg csak elbűvölő és teljesen átlagos kölyök. Esetleg a következő kategória a gyémántgyerek, és lehet majd lépdelni a szintek között, mint az MLM-es bizniszben.:D Egyébként imádja a kristályokat, adtam neki egy hatalmas Swarowsky gömböt, mikor betojik, a kezében szorongatja és nyugodtan ki tudom cserélni a pelenkáját, mert megigézi a csillogás. Szerintem ékszerész lesz, nem kristálygyerek.
Vagy szarka...
Most olvasgatok eloszor a kristalygyerekekrol, mivel egy szakerto szegitseget kertem mert az hittem hogy indigo gyerekem van. A leirasaim alapjan , kristalygyerek, de ahogyan tr1n1ty levelet olvason, tenyleg kristalygyerek. Epp olyan amilyennek leirta.
Messzirol vilagitanak kristalykek szemei, szereti az alatokat ( minden nap meg kell etetni oket, galambokat, kutyakat , macskakat, mindent ami a parkban van), 16 honaposan ossze tesz i a kezeit es imatkozik es meg sorolhatnam. Nagyon jo gyerek, szereti a fakat , a levelet, a viragot. Tele van a lakas viragokkal, de soha nem bantja oket.
Hol olvashatnek errol tobbet?
Születése óta igyekszem megismerni őt, mert az a kilenc hónap amíg együtt voltunk egészen más volt...amikor megszületett újra kellett értékelni mindent, időt adva magunknak a megismerésre.
Ráadásul akik egy kicsit is ismernek, pontosan tudják rólam, hogy eszemben sincs senkire semmilyen cimkét tenni, mert annál jobban kevés dolgot gyűlölök.
Örülök, hogy ilyen témával indítottad ezt a topikot!
Én egy igazi indigó gyerek anyja vagyok! A gyerekem már nagy, 18 éves. Nem kicsinek minősítettem Őt ennek. Hanem akkor jöttem rá, amikor kamaszkorában majdnem elveszítettem a különös, a szokásos elvárásoknak soha nem megfelelő viselkedése miatt. Akkor olvastam véletlenül az erről szóló könyvről. Azonnal megszereztem, és abból ismertem fel az Ő különlegességét. Abból tanultam meg hogyan értsem meg az Ő gondolkodását. Sikerült. Amióta megértésre talált, táltosként halad a tanulásban és mindenben.
Tehát igazolom, hogy igenis vannak indigógyerekek!
Szivesen segítek, akinek szüksége van rá. Nem könnyű feladat egy szülő számára!
Vita = pro és kontra érvek ütköztetése.
CSak a szöveget kellene értelmezni, mindjárt könnyebb lenne :-))
Te akarod betuszkolni a gyerekedet egy kategóriába, és én még mindig azt kérdezem, már a topik elejétől, hogy miért jó, jobb ez a te lelkednek?
Aha, látom, visszatáncolsz, az előbb nem egészen ezt írtad...
No, mindegy, én csak azt nem értem, hogy miért nem látjátok, hogy ezzel a maszlaggal csak a spanyolviaszt akarta valaki kitalálni és újracsomagolva eladni, illetve hogy ha ráaggatjátok a gyerekekre ezeket a mondvacsinált kategóriákat, azzal, még ha jószándékkal is, de ELVESZTEK tőlük valami nagyon fontosat, miközben azt hiszitek, valamit plusszt adtok nekik.
És mi az, hogy "alapvetően nem baj", ha átlagos, akkor ezek szerint átlagosnak lenni mégis csak ciki, ugye?
Nekem is ez az érzésem.
Másrészt ahány kristálygyerekről hallottam már, elérkezik az idő, amikor mindenki kristálygyerek lesz, és akkor az lesz az átlagos... Hogy mi lesz akkor? Van egy tippem. Színre lépnek az aranygyerekek (például).
Minden más gyereknek is kijárna ez a figyelem...az előző hsz-ben leírtam hogy a minden más gyerek esetében mi a probléma.
"Úgy tűnik nagyon okos, annak ellenére, hogy későn kezdett el beszélni, már két éves volt "
Ez nem késô. Az én nagy-, és csillogó szemű fiam most 2,5 és még megvárakoztat minket a beszéddel. De hát hogyne tenné, mikor nagy és csillogó szemű anyja és nagybátyja sem beszélt még ilyen korban. Csak ôk már túl öregek ahhoz hogy ktristálygyereknek nevezzük.
Unokaöcsém most 3 éves. Későn kezdett mozogni, felülni, mászni, állni, de most minden rendben ezen a téren. Úgy tűnik nagyon okos, annak ellenére, hogy későn kezdett el beszélni, már két éves volt Ennek ellenére most két anyanyelvű (ami a mai világban átlagosnak mondható
, a két anyanyelvről oda-vissza fordít, mindig tudja, kivel milyen nyelven kell beszélni.
A kis szeme mindig csillog, lehet látni, hogy valamin töri a fejét, imád könyveket nézegetni, felismeri a testvére nevének kezdőbetűjét, a sajátját is és az anyjáét is. Állítólag senki nem mutatta meg neki a betűket. Magától számolgat, tudja az egész családban, hogy kit hogy hívnak (mármint a teljes nevét).
Nagyon jó, nyugodt gyerek, tele van érzelemmel, ami ritkán negatív, akkor szégyellősködik, vagy egyszerűen megsértődik, agresszióval nagyon ritkán párosul.
Ő EGY KRISTÁLYGYEREK?
"csak az nem mindegy, hogy felismeri-e a szülő mindezeket a jegyeket, és igyekszik engedni őt, hogy járja az útját, vagy legyint rá és teljesen átlagos gyereket nevel belőle. Alapvetően nem baj ha valaki átlagos, a gond azzal van, ha megvannak a kristály-gyerekhez méltó képességei, s mindezt elfojtják benne"
Milyen az az átlagos gyerek szerintd? Két füle van meg egy feje? És mi az, hogy "alapvetően nem baj", ha átlagos, akkor ezek szerint átlagosnak lenni mégis csak ciki, ugye?
Ja, és végül: nincs olyan, hogy teljesen, totálisan átlagos ember. Mindenkinek másban rejlik a tehetsége, és mindenkinek VAN VALAMIHEZ tehetsége. Ha a tehetséget elnyomjuk, nem ápoljuk, nem fejlesztjük a gyerekben, akkor nehezebben fogja majd megtalálni útját az életben. DE!!!!! Ez is mindenkire igaz, minden szülőnek feladata ez. Szóval még mindig nem értem, hogy miben más egy "kristálygyerek", mint egy nem kristály, vagy hogy miért kellene őket más bánásmódban részesíteni, mint MINDEN más gyereket ezen a földön.
Itt inkább az lehet az eset, hogy az anyuka nem látja elég különlegesnek a gyerekét, ezért aztán ráhúz valami egyenruhát, amit manapság trendinek kiált ki a new age...
MOst ne haragudj, de amit írtál, az nem a spanyolviasz, mindenki így neveli a gyerekét, mindenki egy szebb és jobb jövőt akar a gyermekének, mint amiben saját magának része volt.
"Azért az elgondolkodtató, hogy mostanában minden iskolai osztályra jut 8-10 "hyperaktív" gyerek"
Naná, a mai gyerekek kb. tízszer annyi cukrot esznek, mint 30 évvel ezelőtt. Persze akkor is voltak hiperaktív gyerekek, csak akkor még rossz gyereknek és neveletlennek nevezték őket.
"Aztán, ha az ember emberként beszél hozzájuk, nem gyerekként bánik velük, minden problémájuk "megszűnik". "
Kifejtenéd, hogy miért baj az, ha egy gyerekkel gyerekként bánunk?? Zárójel: a gyerek is ember....
Na jó, de az anyukák többsége egyébként is különlegesnek látja a saját gyerekét. Ha ezzek kap egy "kész" kategóriát, akkor hajlamos belegyömöszölni, így aztán gyakorlatilag bárki kristálynak tarthatja a gyerekét. Az is árulkodó, hogy mindig a saját gyerek a különleges, az átlagos pedig mindig másé.
Én ugyan nem későn kezdtem beszélni, hanem nagyon korán (9 hónaposan), 5 évesen megtanultam olvasni, nagyon muzikális vagyok, mindig is vonzódtam az állatokhoz, a természethez és gyerekkoromban sokáig nem ettem húst (most sem vagyok nagy húsevő). Kristálygyermek volnék? Kétlem. De biztos vagyok benne, hogy egy hasonló adottságokkal rendelkez gyereket ma sok édesanya annak tartana.
Valójában itt megint csak arról van szó, hogy ami eltér a hagyományostól az átlagtól azt nem fogadjuk el, mert más...nem a megszokott amit éveken keresztül belénk neveltek...
Az én problémám ezzel a kristálygyerek-dologgal nem az, hogy más, mint amit megszokhattunk. Még csak nem is az, hogy történetesen nem fér bele a világképünkbe. Hanem az, hogy a definíciója nagyon gumiszerű, azaz szubjektíven értelmezhető, és alapot ad a belemagyarázásra. A fent leírt jellemzőknek egy része valamilyen jellemvonás, mely egyszerűen következhet a gyerek genetikai adottságaiból és a neveléséből is.