Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Nem vigyáznak az unokákra
Csak kiváncsi vagyok, hogy ez gyakori probléma-e, vagy rtikaság.
Az a helyzet, hogy itt a vakáció, és se az én szüleim, se az anyósomék nem vigyáznak a gyerekekre. Egyikük 7 másik 5 éves, elég hosszú a szünet, mi minden szabinkat velük töltjük, táborban is voltak, de így is van 2-3 hét amikor egyszerűen már nincs hova tenni őket. Kézefekvő lenne a megoldás, hogy a nyugdíjjas nagyszülők vigyazzanak rájuk, de nem szívesen vállalják, Már kellemetlen megkérni őket. Eddig összesen 1,5 napot "kaptunk" tőlük nyögvenyelősen. Azért nem értem az egészet, mert egyébként tök türelmesek, amikor együtt vannak, úgy tűnik jól érzik magukat velük.
Gyerekkoromban heteket töltöttem a mamáékkal, mi sem volt ennél természetesebb. Igaz, akkor még korábban nyugdíjba mehettek, anyukám sajnos még a munkahelye miatt nem tud segíteni.
Na, látod, itt van a kutya elásva! Arra még nem gondoltál, hogy idősek (abból gondolom hogy nyugdíjasok) és ők maguk sincsenek teljesen jól, és bizony egy kis időváltozás megviseli őket? Nem mondják, mert ezzel nem akarnak még terhelni. én se szoktam mondani az ilyen kisebb "kínjaimat" nekik, megoldom magam, fölöslegesen nem terhelem vele őket.
Két gyerek bizony elég megterhelő lehet, különösen ha még elég elevenek is.
Bármennyire hihetetlennek tűnik, de ezek a kifogások igazak lehetnek. Én se szeretem ha esik az eső, mert akkor beszorulunk a lakásba. Lehet hogy őket megviseli a párás levegő, ilyenkor elég a maga baja.... Bizony már minden nehezebb így huszonharminc éven túl!
ugyanakkor aeséllyel eshet baja ha velük van mint amikor velem. és tisztában vagyok vele, hogy a baleset attól baleset hogy nehéz vagy lehetetlen kivédeni. ezzel nincs probléma szerintem.
bár igaz, ha így belegondolok, hogy az anyósom elég aggódós, szóval lehet benne valami
Nálunk ugyanez a képlet, külön angyalok, még az amúgy igen élénk khm... kicsi is, de együtt... Szóval én is nem szeretném rászabadítani együtt őket a nagyszülőkre, bár anyósom eredetileg mind3-at vitte volna, később maga is belátta (pedig ő elég aktív, jó egészségnek örvend), hogy a kicsi önmagában egy teljes embert kíván.
(Nálunk már baráti ittalvások is vannak, előfordul, hogy egyszerre kettő is és tényleg meg sem kottyan.)
Nem tudom milyen tipusu gyerekeid vannak.
En pl. keptelen vagyok elviselni ha egy gyerek ordibal, le fel futkozik a lakasban , agyon ugral , mindent kinyitogat belekotoraszik a fiokba, ha el kell mindent pakolni mert konnyen tornek zuzna dolgokat.
nehezen viselem ha mondjuk egy gyerek nem erti meg hogy meg lehet simogatni a cicat de nem orakig gyomoszolni es ha az mar elmegy elole akkor ne rohanjon utana.
Nincs bajom a gyerekkel ha eszik vagy iszik normalisan nem locsol szanaszet ha nem szemtelen nem kovetelozik stb.
Amikor az en gyerekem kicsi volt es mentunk valahova vittem vele jatekot, kesobb fuzetet hogy rajzoljon, esetleg bekapcsoltak neki a tvt stb. Mindig ugy csinaltam hogy ne legyen a gyerek egy kellemetlen nyug annak akinel vagyunk.
Ha a gyerekeid tul aktivak, zajosak netan hisztisek akkor ertheto hogy nem vigyaznak ra hetekig a nagyszulok.
Szereti az unokáit és segiteni szeretne a gyerekeinek. Ennyi az egész.
Én naponta elmondom neki, hogy ez már túlzás.
Tegnap történt, hogy a legidősebb (14 éves), beledobta a medencébe az unokaöccsét (6 éves), méregből.
Természetesen itt is a nagymama volt a hibás, mert nem figyelt eléggé a gyerekekre. (már apuka szerint)
Kérdés.
Miért nem lehet egy 14 évest egyedül otthon hagyni?
Mert egyszerűbb elküldeni a nagyihoz?
És ráadásul itt 2 gyerekről van szó egyszerre.
Az enyémek egyesével kb. kisangyalok. Saját bevallásuk szerint azért, mert egyedül nem lehet rosszalkodni. A 3 együtt viszont nagggyon durva tud lenni. :-)
Na a másik meg, amiben igazad van, és külön fárasztó, a "csak baja ne essék" érzés, és a folyamatos odafigyelés.
Van, amikor a fiúk hazakönyörgik az egyik ovistársukat, aki a saját hármam mellett már igazán nem sok vizet zavar, de mindig nagyon várom a szüleit, mert kölcsöngyereket hibásan visszaadni szerintem megbocsájthatatlan....
Tudod, miután az én anyósóm mindig mindenbe beleszólt, de segíteni semmit-- ez úgy belém vésődött, hogy én aztán ilyen hibákat nem akarok elkövetni.
Nem szóltam és most sem szólok bele semmi dolgukba.
Lehet, sőt biztos, hogy más véleményem van sok mindenről, de ugyebár az ő életük nem az enyém.
Ahogy így töprengek és a sebeimet nyalogatom, az jutott eszembe, hogy lehet ez egy elfojtott testvérféltékenység "késői" kirobbanása, vagy olyan szituban van amit nem akar az orromra kötni, de fesziti őt az indulat, és nálam robbant.
A baj csak az, hogy per pillanat nem lehet vele beszélni....
Azért jó volt kiönteni a szívemet. Köszönöm.
köszönöm az őszinte szavakat, teljesen igazatok van, meg kell velük beszélni. fogok is keresni alkamat erre.
egyébként eddig még ottalvás egyáltalán nem fordult elő, pedig már 7 éves a nagyobbik.
anyuéknál aludtak már ott, de akkor is csak egy- egy alkalommal és már délelőtt hazavittük őket.
telejsen megértem, hogy napokon keresztül már nagyon fárasztó, főleg több gyerek egyszerre, ilyennel nem is terheljük őket.
azért indítottam a topikot, mert arra voltam kíváncsi, hogy másnak is van-e hasonló prblémája. Amint látom nem jellemző. mások indítanak topikot, hogy fáj a fülük mit csináljanak, és aztán kb 20-an leírják, hoyg menj orvoshoz.
én is ennyire jutottam a hozzászólások alapján, hogy a mi esetünk ritka, és meg kéne beszélnünk velük.
Egy vakbélgyulladás kb. 5 nap kórház.
Egy nyári szünet 2 gyerekkel több hét, és minden egyes nyáron.
Én anyukám az a fajta, aki azonnal ugrik, ha kérem, és tuti, hogy biztonságban megőrzi a mind a 3-at.
Faterom (elváltak) csak rendszeresen meglátogatja a gyerekeket, de nem viszi el őket, vagy hagyom itt vele őket. Ő nem tud a 3-ra egyszerre figyelni. Ettől még szereti őket, és semmi kifogásom ez ellen.
Ha nekik öröm az unokázás, akkor ennek én is örülök, és hajrá, de nem várom el tőlük, hogy ők is "hadrendbe álljanak" napi rendszerességgel. A megoldást a férjemmel közösen kell megtalálnunk. Ha felajánlják a segítséget, akkor megköszönjük, de nem várjuk el.
Igazán nem értelek, hogy mit szeretnél elérni ill. tudni az indított topik témájával kapcsolatban. Hiába ír itt bárki bármit, az rajtad nem segít. Ezt csak ti tudjátok megoldani a szüleitekkel való komoly beszélgetéssel.
Megkérdeztétek már tőlük, hogy miért vállalják "nyögvenyelősen" az unokákat?
Én már nyugdíjas vagyok, ráérek, imádom az unokámat, a férjem is. Sokszor van itt a 6 éves unokánk, ezek a legszebb napok jelenleg az életünkben. Mi ezekre a napokra előre készülünk, együtt főzünk, kertészkedünk, kreatívkodunk, játszunk, foglalkoztatjuk..... teli vannak élménnyel az együtt töltött napok, amit egész héten felidézünk. Az óvodai szünetben is itt szokott lenni, meg a másik nagyinál felváltva, mert bármennyire is szeretjük, de két-három nap egymás után ittalvással elég. Fárasztó már nekünk, különösen ha nem is kertesházban laknak a nagyszülők.
Azért azt elárulom neked, hogy mindig bennem van a félelem, hogy csak baja ne essen amíg itt van. Lehet hogy nálatok is ez játszik közre. Az én Anyukám is elvállalta a gyerekeimet, de csak most értem meg hogy mit jelentett neki ez. A nagynéném, aki egyetlen napra se vállalta az unokáit, pedig szerette őket, mindig mondta neki hogy ne vállalja el ő se. Hidd el, hogy óriási teher is tud lenni, de édes teher! Ezért kell komolyan megbeszélnetek, mert csak úgy tudsz, tudtok megoldást találni. Hiába adnánk itt tanácsot, hiába mondjuk el hogy mi mit teszünk, hogyan oldjuk meg, ez a ti esetetekre még nem megoldás. Előfordulhat, hogy egy kiadós őszinte beszélgetés mindent megold.
Egy jó tanács még. 2-3 napnál többet egyszerre ne kérj tőlük, mert két ilyen kicsi gyereket elvállalni nagyon fárasztó, hacsak nem úgy teszik hogy beültetik a tv elé őket. Bár, gondolom nektek ez is segítség lenne.
Kívánom, hogy mielőbb oldódjon meg ez a nem kicsi problémátok!
akkor nálatok ideálisan van megoldva a dolog.
én sem várnék többet, tényleg, csak épp ezt az egy-két hetet.
és közben örülnék, hogy a gyerekek jó kapcsolatban élnek a nagyszüleikkel, és szívesen gondolnak majd vissza ezekre az időkre
pótnagyira én is gondoltam már, csak azért vetettem el, mert egészséges, élő nagyszüleik vannak, hála IStennek
Nem vagyunk egyformák, most én is úgy gondolom, hogy ha nyugdíjas leszek és lesz rá igény, bizony vállani fogom őket, főleg, ha az egészségem is lehetővé teszi.
Ugyanakkor elfogadom, hogy van olyan, már aktívan nem dolgozó nagyszülő, aki nem tudja, akarja napokra, hetekre vállani őket, ilyen-olyan okokból. Mint pl. nálunk.
Apukám nagyon beteg, szóba sem jöhet. Anyósomék messze laknak, ő el fogja vinni őket 1 hétre valamikor, de az én kifejezett kérésemre csak a két nagyobbat, a 4 éves legkisebbet nem, tehát az ő felügyeletét továbbra is más módon kell megoldani. És itt van még az én anyukám, aki imádja őket, jön is gyakorlatilag napi szinten néhány órára, viszont tartósan, azaz napokon keresztül maximum a két kisikolást vállalja, a 3. gyerekkel megspékelve már nem.
És tudod, én ezt maximálisan megértem, ugyanis tudom, milyen rettenetesen fárasztóak együtt hárman, a kicsi amúgy sem egyszerű történet és anyukámnak is vannak egészségügyi problémái, őt sem lehet korlátlan mértékig kihasználni. Nem háborgok rajta, kénytelen vagyok mindezek figyelembevételével megoldani a nyári szünidőt.
Ki tudja, mire gondoltak...az én anyósomnak rengeteg köszönettel tartozom, és ebben nincs is vita. De vannak dolgai neki is, mint mindenki másnak. Csak mert itt élünk nála, és ő tart el gyakorlatilag, talán nem kellene kontroll alatt tartania, hogy milyen oldalakat nézek az interneten. Attól nem elszek rosszabb anya, ha nlc-re feljövök, mégis ki an akadva, ha ez kiderül. Vajon miért?
Szóval lehet, hogy nem a vigyázásért kaptad a fejedhez a szaranyaságot, hanem egészen másért, és lehet hogy igazuk is volt. Bocsi....
Egyszer már megtette ő is. Ne tudd meg miket kapott a fejére.
Azóta nem szól.
Hát én is azt mondom, hogy nem kötelező, de jólesne.:-)
Mármint neked meg a többi hasonló helyzetben levő szülőnek.
Valahogy kellene egy egészséges egyensúly, hogy a nagyszülő ne legyen kizsákmányolva (gondolok itt főmaszatra), de azért tőle telhetően segítsen, ahogy ereje és ideje engedi, úgy hogy közben maradjon meg a saját élete is. Én legalábbis ennek híve vagyok. Nekem két unokám van, a kicsi még csak háromhónapos lesz. Dolgozom, még sok évig és sokat. Szeretem az unokákat, a nagy sokszor nálam alszik hétvégén, a szabimból is 1-2 hét vele lesz. De nagy szükségem van az egyedüllétre is, ragaszkodom hozzá, hogy magamra is legyen időm. Én úgy érzem, egyensúlyban vagyunk, remélem, lányom is így gondolja (amennyit beszélünk róla, ő is így:-))
Átérzem a helyzeted. Az a baj, hogy nem érdemes nagyon eröltetni ezt a szituációt, kérdezz rá nyíltan, de ha nemet mondanak, ne lepődj meg, nem mindenkinek akkora öröm az unoka, hogy aktívan segítsen. (Meg persze az is lehet, hogy gyengélkednek már a nagyszülők, nehéz nekik az unokára való felügyelet).
Nálunk a fiam "édesnagyszülei" nem voltak hajlandóak vigyázni rá , pedig mellettünk éltek, és az édes-mostohaanyámék viszont igen...
Mit szólsz ahhoz a megoldáshoz, hogy keresel egy nyugdíjast a környéketeken, aki vállalná, pót-nagyszülőként valami kisebb összegért ?
Nekünk is volt ilyen pót-nagyszülőnk mikor gyerekek voltunk, én kedveltem (főleg a művirágokat és a viaszosvásznat az asztalon, de tényleg, nagyon jó emlék mindmáig).
Hát ilyet még azután se mondanék. Főleg ebben a sztoriban ami leírtál.
Mert ugye van sok (húúúdesok) rosz példa.
az nem vészhelyezet a mai világban, hogy dolgozni kell menni?
nem azért kérjük meg őket, hogy mi addig süttethessük a hasunkat