Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Fura csaladi szokasok
Amiktol meghalltunk gyerekkent es amit tuzzel vassal probalnank kiirtani a sajat felnott eletunkben . /asztalnal nem beszelunk.. tyuktojas a kamraba megy es nem a hutobe... gyerekek kapnak eloszor az etelbol...szalveta hasznalatuk ritusai....mindent meg kell ennunk ami a tanyerunkban van ...
van ahol leveshez fozelekhez kenyeret kell enni.....
asztalnal
Nalatok mi volt ?
Na most képzeld el a szitut :-) GYerekem kicsi volt. 3 év körül. Étterem.
A szomszéd asztalnál hangok. A gyerek hangosan megszólal: jé itt valaki csámcsog :-) Mindenkiből kitört a röhögés :-))))
Sokszor hozott ilyen szituba :-)
Úgy látom az én családom nagyon humánus lehetett, mert semmi nincs, amit ki akarnék írtani az otthonról hozott asztal melletti szokásokból.
Nálunk em a gyerekek kapnak elöször, ha már nagyobbacskák, hanem az idősebb hölgyek, majd a gyerekek :-) nem is tudom mikor jöhetett ez be, hogy a gyerek kap először enni, régen mindig utolsók közt voltak, elöször a férfi, aki a földön dolgozott, s a sor végén volt a gyerek, aki egy bizonyos korig asztalhoz sem ülhetett. De lehet tévedek?
amit a nagyanyám kitett a tányérunkra,meg kellett enni, ha belegebedtünk is, és ha 2 hétig volt ugyanaz (pl.gombaszezon), akkor is.
Kiegészítem azzal, hogy apai nagyanyámat az sem különösebben érdekelte, szeretjük-e az adott ételt. (szerettük is nagyon ) A másik drága nagyim meg leste az unokái kívánságát és ha kellett 3 félét főzött
Hideglelés: hidegrázással járó lázas betegség.Oka lehet, megfázástól,gyomorrontástól.
Szóval innen eredhet.Pl.éretlen gyümölcs----gyomorrontás---hideglelés.
Szia!
Ezeket épp értem,miért mondták:
-szilvára, cseresznyére, sárgabarackra, sárgadinnyére azért nem jó inni, mert nagyon durva hasmenés (fájdalmas hascsikarással) követi annak, aki erre érzékeny (pl. én), és a szülők igyekszenek ettől megkímélni a gyereket (ugye előre nem is tudják, érzékeny-e)
-a görögdinnye zöld része meg gyomorfájás, és szintén hasmenés, de szintén csak annak,aki erre érzékeny (ez engem sem hatott meg,de a mai napig meghagyom a zöldet,mert anno figyelmeztettek :) )
De még hozzátehetnénk, hogy tilos a forró kelttésztát megenni, mert durva gyomorfájás követi...
De pl. én a marcipánt nem tudtam gyerekként enni, mert hánytam tőle. Megoldás: nem ehettem,ezzel el volt intézve. Ma erre azt mondanák az okosok,hogy allergia volt.
Norina
szerintem a hideglelés az amikor az ember lázasodik be és rázza a hideg.
Vagy nem?
Ilyet egyébként nekem is mondtak, csak akkor nem tudtam mit jelenthet...
Szia!
Amiket leírtál,azok alapján akár ismerhetnénk egymást! :))
Nem fura szokások,de gyerekként idegesítettek:
-ha az óra mutatója fél 9-re, 12-re, 18.30-ra ugrott - kötelező össznépi vacsorázás
-amit a nagyanyám kitett a tányérunkra,meg kellett enni, ha belegebedtünk is, és ha 2 hétig volt ugyanaz (pl.gombaszezon), akkor is.
-a szombat délelőtti takarítások
-hogy tiltották a leves után ivást
-a 8 órai takarodót este
-hogy kötelező puszit adni annak, akit amúgy utálunk, csak azért mert rokon
-a délutáni alvás (sokáig)
-hogy a szódagyártás a gyerek dolga
Hirtelen ennyi jut eszembe.
Anyukaként ma már sok mindent értek vagy másképp látok...
Jó kis nosztalgiázós topik, köszi! :)
Norina
Nálunk végül is nem volt semmi extra.Nem voltak rákényszerítések.Nem kellett megenni az ételt,ha már nem bírtad,bár apu mindig hozzáteszi a mai napig is,ha náluk vagyok,hogy annyit szedj amennyit megeszel.Bármikor ihattunk.
Nálunk mindig apu kapott először,aztán mi gyerekek,végül anyu.
Most nem jut eszembe ilyesmi.
Nekem inkább az a furcsa, amikor emberek úgy viselkednek az asztalnál mint egy malac, illetve a megnyilvánulásaik egy kocsiséval vetekszenek.
Erre még mindig képes vagyok rácsodálkozni, holott egyre kevesebb dolgon lepődöm meg. Honnan jönnek ezek a végeredmények, milyen neveltetést kaptak?
Olvastam egy történetet egy hölgyről. Röviden: Új munkahelyre került, felelős, vezető beosztásba. A főnöke elhívta ebédelni. Arra gondolt talán közeledni próbál ... Később kiderült nem. A főnök csak arról akart meggyőzödni, hogyan viselkedik egy ilyen helyzetben, hogyan viselkedik az asztalnál. Ergo, hogyan fog a (nemzetközi-hazai) üzleti világban tárgyalásokon, az azokat követő vacsorákon "szerepelni". Szerinte ez a szakmai kvalitásokon túl, fokmérője az "embernek" és minősíti a céget is.
Igen, ezt elmondta neki később.
Érdekes volt az írás.
A 8 sz-ben valaszoltam , itt pedig a 13 hsz-ben szereplo kerdesre adtam feleletet .
es bepotlom : tea-kakao nalunk mas helyisegben volt fogyasztva , masik asztalon.
Itt az ebedloben "nagyabrosz" volt es ha baleset volt , neha be lett sozva a felitatott folt
Ez így van.
Eszembe sem jutott ilyen szokásokat felsorolni, mert az természetes és semmi különös nics benne.
Mint ahogy megterítünk az ebédhez és az hogy ki terít meg, az csakis attól függ ki az, aki adott pillanatban ráér.
3 éves vagy 85 teljesen mindegy.
A sajátodba érdemelted volna.
Hát a helyében én kettőt adtam volna és téged zavarlak el az asztaltól.
Ne keverjük már össze a családi szokást vagy rítust a másikkal való kitolással. Az akkor is ugyanolyan bunkóság, mint pl. a teli szájjal való beszéd /attól persze még lenyelve az ételt lehet beszélgetni az asztalnál/.
erdekes, hogy amiket leirtok, azok mind mind az alapveto kulturaltsag elemei. van aki kellemetlennek fogja fel, van akinek termeszetes.
a legtobb itt elhangzott szokasnak nagyon is ertelmes, praktikus magyarazata van.
Nem szeretnék senkit ismételni, sem a tárgytól nagyon eltérni, de részemről ide kívánkozik:
- "magyar ember teli szájjal nem beszél" (felnőtt fejjel a családommal éppen vacsora közben szoktuk végigcsacsogni a napi történéseket)
- égve maradt lámpa esetén: "vasárnap nem eszünk húst" szöveg
- aki nem eszi meg az elsőt, nem kap másodikat
- meleg ételre: "tűzön főtt" (ez volt a halálom :D)
- szombat délelőtt = takarítás (utáltam, ezért amióta önálló lettem, napi szinten rendbe teszem azt, ami mellett éppen elmegyek és ráérett a dologra, így sosem rontom el a szép hétvégéket félnapos takarításokkal)
- és a végére egy családspecifikus mondat édesapámtól: "hol a francban van már megint a piros nyelű kombinált fogóm???????" - folyton rajtunk kereste, holott két lányt nevelt egyedül... esküszöm, nem láttuk :D és mindig ott találta végül, ahol hagyta :)
Az valami olyan volt , hogy teli szajjal nem beszeltunk . Csukott szajjal ragtunk meg mindent ... Nagy darabot nem tettunk szajba , mindig csak kicsit...nem lobaltuk a labunkat az asztal alatt...nem konyokoltunk az asztalra , nem fekudtunk az asztalra , nem szurcsoltunk es nem csamcsogtunk. Nem valogattunk, es semmit sem koptunk ki. Ha valamit nem akartunk megenni , a tanyerban kulonitettuk el /kover husdarabot, csontot pl/ Nem toltuk ki a szomszedunk szemet szettart konyokkel . Kessel-villaval ettunk nagyon koran : a test mellett volt a konyokunk...
Nem vittunk jatekot , vagy konyvet asztalhoz . Nem volt nema dolog a vasarnapi ebed : mindig finom volt es nevettunk is
Megúsztad egy nyaklevessel...
Nálunk nem volt divatban a verekedés, de ha én a vasárnapi ebédet így megzavartam volna... hát nem is tudom. Nálunk (mint a legtöbb családban) ez szentség volt.
A menü amire legjobban emlékszem az tyúkleves, rántotthús krumplipürével, uborkasaláta és diótorta.
Imádtam, és nem volt muszáj mind megenni, de nagyapám igen csóválta a fejét ha nem ettem meg.
Meg persze nem volt torta.